- Ha akarsz valamit, vedd el!
Az emberiség (vagy a fejlettebbnek titulált civilizációk, társadalmak) történetét gyakran jellemezték azok az epizódok, amikor a kicsit más, a nem olyan mint mi ellenségként vagy kitaszítottként volt kezelve. Az már mindegy volt, hogy hódítóként, betolakodóként vagy vendégként érkeztünk, a lényeg az uniformizáláson és a saját értékrend elterjesztésén volt. A nagyobb birodalmakat, vallásokat és felfedezéseket gyakorta hasonló történetek kísérik és a végkimenetel még a legjobb esetben is a beolvasztás volt.
A Marvel, a DC vagy egyéb szuperhősökkel foglalkozó alkotások bebizonyították, hogy a téma nagyon is izgatja az emberi fantáziát. Lehet humoros a körítés, van ahol a szuperképességűek a barátaink de ugyanígy az ellenségeink is lehetnek, de a legtöbb esetben az emberiség tétlen szemlélő csupán, a „nagyok” harcait csak távolról szemléli, majd újraépíti a városokat meg ami megmaradt.
A 8-as kód világában az emberek 4%-a természetfeletti képességekkel születik és a sorsuk ezzel meg is pecsételődik.
Érdekes elgondolás az, ahol a különleges képességekkel rendelkezők azok, akik a perifériára szorultak. Ők azok, akik a képeségeik segítségével hatalmas mértékben segíteni tudták a fejlődést és az építkezést, majd ahogy jöttek a náluk is fejlettebb gépek, háttérbe szorultak. De kiderül, hogy ezelőtt sem segítőként, támogatóként gondoltak rájuk a „normálisak”, hanem félelemmel, megvetéssel. Hiszen aki ilyen erőknek parancsol, az bármikor megtámadhat minket, nem igaz?
Egy ilyenben nem lehet bízni, hiszen nem tudhatjuk mire használja fel az erejét. Lehet, hogy nap közben hegeszt, villanyt szerel és több száz kilós beton tömböket pakol, de mit csinál akkor, amikor nem látjuk? Az 1984-hez hasonló rendőr és megfigyelő állam ezért az átlagemberrel kevésbé foglalkozik, erőt birtoklókkal viszont annál inkább. Legen kötelező regisztrálniuk magukat? Külön engedéllyel vállalhassanak csak munkát? És mi jut nekik egy olyan társadalomban ami legszívesebben megszabadulna tőlük egyszer s mindenkorra?
Filozófiai kérdésekkel indítunk a Jeff Chan (Call of Duty: Operation Kingfish, Call of Duty: Find Makarov) rendezésében elkészült Code 8 világában, de valóság ennél kicsit egyszerűbb. A kitaszítottak, üldözöttek életét élő emberek többsége szeretne normális életet élni, de ha áramot tudsz generálni, telekinetikus képességeid vannak, szuper fizikai erőd vagy épp érintéssel olvasztod meg a fémeket, gondolatot olvasol vagy lerázod magadról a fegyverek lövedékeit, akkor csak egy módon élhetsz normálisan – ha minderről lemondasz. Vagy csak titokban használod, illegálisan.
Connor Reed (Robbie Amell - Upload, The Flash) hányattatott múltú srác, akinek legfőbb gondja az, hogy beteg édesanyjával (Kari Matchett) napról napra megéljenek, és hogy elég pénzhez jusson a nagyon időszerű gyógykezelések elkezdéséhez. A világ azonban úgy kezeli őket, mintha szívességet tenne azzal is, hogy a létezésüket eltűri. Az alvilág viszont megoldást kínál és Garrett Kent (Stephen Amell - Arrow) személyében belép a drogok, az erőszak világába. Ez a közeg azonban a különleges erőkkel bíró tagjait is másképp kezeli. Nem csak eszközt lát bennük, hanem azt az elvet követi, hogy ha valamit akarsz, akkor vedd el.
Persze a rendfenntartóknak ez egy kicsit sincs az ínyükre és annyira a jövőben járunk már, hogy drón-hajók és robotizált rendőri egységek végezzék a rendőrség munkájának jó részét. Az arcfelismerésre épülő rendszer pillanatok alatt azonosít mindenkit és egy csapásmérő egység is percekre van csak a bevetéstől, bárhol is üsse fel a fejét a veszély.
Connor egyre jobban elmerül az egyik drogterjesztő banda soraiban, de neki is fel kell tennie a kérdést egyszer: Biztos, hogy a cél szentesíti az eszközt? Nem csak a múltja egy sötét foltja kíséri, de édesanyjának megmentése lassan lehetetlenné válik, a következmények pedig nem csak őt, de a szeretteit és a társadalmat is érintik, aminek annyira a része akart lenni. Ez mind nagyon pátoszosan hangzik, de a film tényleg jó alapkérdéseket tesz fel és a főszereplő is inkább antihős. Olyan valaki, aki mindent feltesz egy lapra, majd miután a következmények is berobbannak a képbe, képes vállalni mindazt, amit előidézett. Tragikus sorsú hős, akivel kapcsolatban a happy end szóba se kerül.
A fekete-fehér helyett egy árnyaltabb világba kapunk bepillantást és már az is vígasz lehet, hogy az összképet tekintve a sok gyötrődés egy kis jót – vagy fogalmazzunk így, jobbat ki tudott szenvedni magából a végére. Hiszen a jó nagyon relatív is lehet és a büntetés, a következmény is olyasmi, ami a legalapvetőbb közmegegyezésen alapuló értékeken (pl. egy ártatlan fiatal lány feláldozása) túl nézőpontok, érvek és viszonylatok mentén kap csak értelmet. A 8-as kód kérdez, és a válaszok ködbe vesznek.
