A merevlemezek több évtizede kezdték pályafutásukat, amikor az IBM bemutatta saját megoldását, majdnem napra pontosan 69 esztendővel ezelőtt. Azóta nagyon sokat fejlődött a technológia, az 1 tonnás, alig 4 MB-os adattároló kapacitást kínáló kezdetleges merevlemez ma már megmosolyogtatónak tűnhet, hiszen napjainkban a 30 TB feletti szintet ostromolják az iparági szereplők, és a tervek szerint bőven 100 TB fölé is el lehet majd jutni a mögöttes technológia további fejlesztésével.
A mai modern merevlemezeke kompakt, mindössze 3,5 hüvelykes formátumban érkeznek, ami 10 vagy 11 HDD korongot tartalmaz, így akár 28 TB-os adattároló kapacitást is nyújthat egy ilyen „apróság”. Az „ősmerevlemez”, Az IBM RAMAC 350, ami egy IBM RAMAX 305-ös számítógépes rendszerhez kapcsolódott anno, egészen pontosan 1956. szeptember 13-án jelent meg, miután az IBM fejlesztőmérnökei úgy látták, eléggé ütőképes és megbízható a technológia ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomba szánt termékek fedélzetén is bemutatkozzon.
A RAMAC 350 kifejlesztésében egy nagyobb mérnöki csapat vett részt, az eredeti ötletet pedig egy főiskolai tanár szolgáltatta, aki még 1930-ban próbált szabványos teszteket készíteni, amelyeknél a ceruzával írt jeleket képes érzékelni a rendszer. Rey Johnson felkeltette az IBM érdeklődését, így mind a találmányát, mind pedig őt megszerezte a vállalat és mérnökként foglalkoztatta, sőt, ő vezette a RAMAC fejlesztését végző csapatot is.
A fejlesztést az indokolta, hogy szerették volna kiváltani a lyukkártyákat és a szekvenciálisan használható szalagos adatrögzítőket egy olyan megoldással, amivel gyorsan és könnyen elérhetőek az adatok, rendszerbe állítva. Az is szerepet játszott, hogy a vállalkozások számára szerették volna megoldani, hogy egy-egy adott üzleti tranzakciót azonnal el lehessen könyvelni, ahogy az történik, ezzel kiváltva a későbbi, kötegbe rendezett feladatvégzést, ami rendkívül időigényes. Úgy látták, a merevlemez kifejlesztése lehet a kulcsa annak, hogy az elektronikában rejlő potenciált ki lehessen használni az üzleti világban.
A kész mű, vagyis a RAMAC (Random Access Method of Accounting and Control) egy picinek semmiképpen sem nevezhető, szekrény méretű merevlemez formájában öltött testet, ami összesen 50 darab, egyenkét 24 hüvelykes átmérőjű mágneses korongot tartalmazott, ezek voltak a mai klasszikus HDD korongok ősei. Az akkor adattároló korongok percenként 1200 fordulatot tettek meg, a teljes rendszer adattároló kapacitása pedig 3,75 MB-ot tett ki.
Ez manapság megmosolyogtatóan kevésnek tűnhet, de akkoriban elegendő volt akár 5 millió karakter tárolására vagy 62 500 darab lyukkártya digitalizálására is, azaz rendkívül nagy segítséget jelentett. A hatalmas merevlemez az IBM szerint akkora volt, mint két korabeli hűtőszekrény egymás mellé állítva, súlya pedig elérte az 1 tonnát, azaz finoman szólva sem lehetett könnyedén mozgatni.
Az első merevlemez kitaposta az ösvényt a mai adattároló rendszerek számára, a technológia rengeteget fejlődött, így manapság már akár 30 TB-os üzleti merevlemezt is vásárolhatunk kereskedelmi forgalomban, és a 30 TB-nál nagyobb adattároló kapacitást kínáló modellek érkezésére sem kell már sokat várni.
