Még a főiskola kezdetén néhány évfolyamtársammal azon tanakodtunk, hogy a közelmúltban megjelent - de már az újabb kiadású - Intel 486DX100-as processzor meg tudja-e szorongatni valamelyest az akkoriban kiadott 75MHz-es Pentiumot vagy a korábbi, 5V-os és némileg lassabb elődjeit. A 486-os generáció jóval olcsóbb volt akkor továbbá a PCI busz is elérhető volt már a 486 alaplapokon, azonban a specifikációk 33MHz-es maximum alapórajelet adtak meg. Ennél nagyobb FSB esetén felezés beállítása szükséges, így az végeredményben lassabb működést eredményezhet.

Ekkor már pár éve elterjedt volt a Vesa Local Bus, melyet kimondottan a 486-os platformhoz fejlesztettek. Ez közvetlenül a processzorhoz kapcsolódik, 32 bites sávszélességen maximum 40MHz-es órajelet engedélyez. Ez akkoriban megfelelő volt, a kapható processzorok FSB-je ekkor 25MHz (DX2-50, DX4-75), 33MHz (DX-33, DX2-66, DX4-100) és 40MHz (DX-40, DX2-80, DX4-120).

Az ezeknél lassabb processzorok (pl. 486SX20, SX- és DX25) ekkorra már kikoptak, esetleg ISA-s alaplappal együtt hirdették "akciósan".

Volt még egy nagyobb testvér, mely szintén eltűnt ekkorra. Ez az Intel 486-os processzorának 1991 nyarán bemutatott, 50MHz-es, 0.8 micronos sávszélességgel készült változata, mely lassabb testvéreinél jóval drágább volt. Extrém tuningos körökben talán meglepő lehet, de néhány cég(!) már 1990-ben Peltier hűtés segítségével a 33MHz-es változatból is kihozta ezt a tempót. A processzor nem órajel-többszörözésből érte el ezt az akkor tekintélyesnek számító órajelet, és az akkori, szabványosan nagyjából 8MHz-es ISA busz köreit ez nem is zavarta.

A korai példányok azonban instabilitásról voltak híresek. Amennyiben ilyen konfigurációban gondolkodtunk, néhány ponton kellett figyelmesnek lennünk: 

- A memória kiválasztásánál, ekkor a 70 nanoszekundumos chipek már elérhetőek voltak, már 60-as sebességűek is fel-fel tűntek sőt néha még gyorsabbak is (persze aranyáron), de bőven találkozhattunk még 80ns, vagy akár 100ns-es modulokkal. Ilyen esetekben fontos, hogy az FSB-nek megfelelő várakozási ciklusokat beállítsuk a BIOS setupban.

- Az 50MHz-es processzorokat is javították, az újabb revíziók nem szenvedtek instabilitástól. Hozzátenném, hogy ekkor processzorhűtés még nem volt elterjedt, nemhogy aktív hűtés, még sima borda sem. A 486-os foglalat nincs is felkészítve hűtő felfogatására, azt a processzorhoz kellett rögzíteni általában keret segítségével.

- Az alaplapgyártók által használt Chipsetek maximális órajelét is figyelembe kellett venni. Ez egyes esetekben a chipseten volt feltüntetve, ezzel segítve a vásárlókat.

- Másik lehetőség az órajel generátoros alaplapok választása, melyek esetében kapcsolókkal, vagy jumperekkel állíthatjuk be a kívánt órajelet, itt látható volt mi a legmagasabb FSB, melyet az alaplapgyártó ajánl. Létezett azonban olyan alaplap is, ahol a kívánt kvarc foglalatba helyezésével érhetjük el a szükséges sebességet. Ez kevésbé volt felhasználóbarát, nem elfelejtve, hogy nagyobb szabadságot adott akár a nem "szabványos" órajelek alkalmazásával.

De miért írtam le mindezt? Az 50MHz-es 486-os alkalmazása egy VLB-s számítógépben - ha összeállt a megfelelő csillagzat - egy rendkívül ütőképes, gyors számítógépet eredményezett. Ehhez szükség volt a Vesa Local Bus-os kártyák túlhajtására. Ezt viszonylag kevés alaplap és még kevesebb alaplap bírta stabilan. Volt amelyeket épp ezzel reklámoztak akkor. 

Sajnos nekem ebben a korszakban nem sikerült a stabil 50MHz-es Intel486DX50 konfiguráció összeállítása, a megfelelőnek reklámozott alaplap és a hírek szerint jó videokártya sajnos vagy csak várakozási ciklust (Wait State)beiktatva, vagy felezett, 25MHz-es órajelen volt csak hajlandó fagyás nélkül üzemelni. Persze azt akkor nem tudtam, hogy a processzorhoz legközelebbi VLB slotba kellene tenni a kártyát, lehet nem abba a slotba tettem, már nem emlékszem.

Maradtam a tutinál, egy AMD 486DX2 80MHz-es példányánál, amit az akkori Ready Computers "félreszitázott" processzorként árult, emlékeim szerint kissé drágábban - mivel működtek 3x 33MHz, azaz 100MHz-en is. Arról, hogy ez az állítás a félreszitázással kapcsolatban valóság, vagy "okosság" volt, nem tudok. Az biztos, hogy azóta nem találkoztam sehol olyan hírrel, hogy az AMD félreszitázott volna processzort. A gép mindenesetre működött, mivel a 486-os VLB-vel gyorsabban futott, mint a PCI szabványon, nem volt kérdés, hogy maradtam az előbbinél.

Hogy visszakanyarodjak, a főiskolára járva ez már korosodó konfiguráció volt, valami bővítés jó lett volna. Ekkor merült fel ismét az 50MHz-es FSB alkalmazása, mégpedig az Intel 486DX4-100-as processzorával kapcsolatban. A korábban órajel-kétszerzés jelzésére használt DX2 itt valamiért DX4-ként hirdette, hogy ez a processzor háromszorozza az FSB-t. Azonban az alaplap kézikönyvét tanulmányozva észrevehettük, hogy az egyik jumper a 2x és 3x lehetőség kiválasztására szolgált.

Az évfolyamtársaim közül jópáran tévesen azon a véleményen voltak, hogy az alaplap "tudja" a 2x, 3x szorzókat (ilyeneket még sokkal később, a P3-mas korszakban is hallottam), de valójában a processzorhoz volt köthető, a megfelelő lábakat direktben összekötve is elérhetjük a kívánt szorzót. Szóval a terv, az Intel 486DX4-100-as processzor meghajtása 2x-es szorzóval, 50MHz alapórajellel. Ezúttal a Vesa Local buszos kártyák egyik bajnokával, egy ARKLogic 1000-es kártyával.

Sajnos ezúttal sem jött be a terv. A rendszer ekkor sem volt stabil, valószínűleg az ekkorra a gépbe kerülő VLB-s EIDE, azaz floppy és merevlemez vezérlő okozta a a problémát, anélkül nem volt probléma, de láthatóan lassult a gép a merevlemez műveleteknél.

Feladtam ismét a dolgot, az időközben megjelent AMD 5x86 processzorára váltottam, mely immár 133MHz-es órajellel büszkélkedhetett melyet (a később azokra is felszitázotti 486DX5 felirattal ellentétben) ezúttal órajel-négyszerezéssel ért el. Ezt a módot valójában a szorzó kétszerező beállításával aktiválhattuk, így a processzor 3x és 4x üzemmódokra volt képes (szintén nem az alaplap "tudta"). Mivel a BIOS nem volt felkészülve ilyen órajelre, 120MHz-et írt ki bootoláskor, de a diagnosztikai programok nem hazudtak. 

Egy rendesebb hűtővel felbátorodva, a 33MHz-et 40-re emelve 160MHz-es órajellel működött problémamentesen (ahogy látom nem voltam egyedül) egy későbbi alaplapomban, mely akkor épp egy PCI-os 486 volt. A korábbi elhatározásom, miszerint maradok a gyorsabbnak tűnő Vesa Local busznál, mely a Pentiumos generációknál még elérhető volt - nem vált be. A videokártyák a kártyák viszonylag drágák voltak még így indokoltnak tűnt a VLB opció a pentium osztályban, de valamiért sokkal-sokkal lassabban működtek, mint a korábbi 486-osokban. Később tudtam meg az okot: a VLB kártyát nem tudták a 486-os processzor buszára kötni, a PCI busz jelét fordították át egy speciális chippel.

Ezzel együtt a Pentium osztályban  már sokkal gyorsabban működött a PCI és az időközben megjelent Plug-and-Play opció is itt került bevezetésre. Széljegyzetben megemlítendő, hogy időközben napvilágra került a VLB 2.0-ás specifikációja, mely hivatalosan támogatta már az 50MHz-es FSB-t, de a fentiek miatt ez nem terjedt el, talán csak nyomokban. Továbbá: az Intel mellett a Cyrix is gyártott 486DX50-es processzort, azonban ezek a 486-ot azonos órajel esetén lassabbak voltak így nem örvendtek nálam nagy népszerűségnek.

A PCI-os kártyák és a későbbi Pentiumra váltás miatt esett a választás ideiglenes átmenetnek a 486-PCI megoldásra, de egyáltalán nem bántam meg. Felmerült bennem az 50MHz-es FSB használata, 3x-os szorzóval, mely 150MHz-et eredményezett, de ez a PCI órajel 25MHz-re történő visszaosztása miatt nem hozta a várt eredményeket.

De hogy mi volt a cikk apropója? Végre hozzákezdek... A napokban került a kezembe került a PCI-os 486-os alaplapom - no nem pontosan az a példány, mert azt el kellett adnom hogy tudjak váltani, de pár éve vettem egy megegyező darabot nosztalgiai célokkal. Belettem egy Amd 5x86-os processzort, vagyis csak azt gondoltam, valójában egy később megjelent, valószínűleg ipari célokra szánt processzort, mely a 133-mas változattal megegyező, de 100MHz-es példány volt. Mikor beindítottam az alaplapot, egészen megdöbbentem az alábbi képernyő jelent meg:

Hogy mi? 198MHz? Az alaplaphoz nem kaptam útmutatót, és valószínűleg a többféle, csak revízióban (néha még abban sem(!) ) különböző változatban eltérőek jumper beállítások. Esetünkben valahogy 66MHz-es FSB-vel és 3x-os szorzóval próbálta meghajtani a 100MHz-es processzort, mely ezt a bootképernyő megjelenítéséig tolerálta, már ez is egy kisebb csoda véleményem szerint. Egyrészt az, hogy egyáltalán elindult közel 100%-os túlhajtással, másrészt az, hogy egy 486-os alaplap 66MHz-es FSB-vel indul (az alaplap időközben megtalált leírása maximum 40MHz-et ír egyébként).

Hogy az utóbbiban megbizonyosodjak, beállítottam a 2x szorzót, kerítettem egy toleránsabb PCI-os videokártyát - ilyenek például a VSA chipes 3Dfx-ek, és a Matrox Millenium és Mystique kártyái. Ez utóbbira esett a választás, továbbá egy gyorsabb memóriát és a merevlemezzel is tutira mentem: lecseréltem CF kártyára, IDE átalakítóval. A rendszerbe került még egy igen jóhírű Terratec 16/96 Gold ISA hankártya, és a teszt elkezdődött.

Igen, építettem egy 486DX2-133-as gépet, és működött! Időközben találtam egy jumpert, mely a PCI órajelet felezi az FSB-hez képest, de erre végül nem is volt szükség. OK, 133 így már megvan, de láttam én már azt a 198MHz-et is, nem hagyott nyugodni a gondolat. Az az alaplap 66.0MHz-es FSB-t tudott, nem 66.6-ot (holott régen 33.3 volt a "33"), így nem jön ki a 200MHz, de esetleg 4x 50 működhet?  

Előtúrtam az összes 5x86-os AMD processzoromat, amit csak találtam és elkezdődött a kísérlet. Ismét előtörtek a Vesa Local buszos vágyaim is, így egy olyan 486-os alaplapot kerestem, amelyen ilyen lehetőség is van a PCI aljzatok mellett. Ezt egyébként VIP-nek (VLB-ISA-PCI) nevezik. Esetünkben egy, a korában jónevűnek számító, Soyo alaplapot választottam, a 4SAW-t melynek chipsete (SiS496-497) megegyezik a fentebb használt PCI-s alaplappal, mellyel a 198MHz-et elértem. A használatba vétel előtt pár módosításf el kellett végezni:

- Legfontosabb, hogy az alaplapi hordóakkut lecseréltem gombelemre. Ehhez meg kellett keresni a hordóakku töltőáramkörét és a töltést lekötni. Ez esetünkben egy dióda és egy ellenállás leforrasztása volt.

-  A BIOS-t frissítettem ez esetben egy moddolt példányra, mely akár 128GB-s merevlemezt is kezel. Ez egy 486-ban - mely a kezdetekkor maximum 528MB-t kezelt - a világ összes adata.

- Az alaplapon PS/2 es aljzat is van, ehhez kerestem kivezetést.

- Az interneten túrva találtam már 200MHz-es túlhajtásról infókat. Az látszott, hogy az alaplap által szolgáltatott 4V kevés lesz, viszont az 5V jó eséllyel degradálja a processzort, így egy ellemállás beiktatásával 4.45V-os opciót is beiktattam a processzorfeszültségek közé.

-  A hűtést a lehető legjobbra igyekeztem kialakítani. A korábban használt, gyári Peltieren sajnos égésnyomokat fedeztem fel, így egy custom hűtővel improvizáltam: egy nagyobb Peltier elem 12V-ra kötve, rá pedig egy stilszerűen AMD, AM5-ös hűtő került.

Ezek után pár processzor vizsgálata után (a nagy része simán vitte a 160MHz-et, mindössze kettő nem: egyik 150-en még jó volt, a másik 133 fölé egyáltalán nem ment) végre összeállt a konfig: a szilícium-lottó bejött és elindult a konfiguráció 200MHz-en:

Látható, hogy ennyi idő elteltével is okozhatnak meglepetéseket még a retró dolgok is. Nemcsak a 200MHz körüli órajel, de a 66MHz-es FSB lehetősége is meglepő lett volna a 90-es évek végén, pedig a konfigurációban használt alkatrészek mind abból a korból való (na jó, a CF kártyát leszámítva, de már volt szilárdtest meghajtó akkor IDE csatolóval. A teszt során a memória messze nem volt optimális: 3x4MB FPM memória volt az alaplapban, mind a modulokkal kapcsolatban, mind a BIOS beállításokban még bőven van potenciál. Terveim szerint nem is állok meg itt, a fejleményekről további cikkben számolok be.