A washingtoni Természettudományi Múzeum kutatói először akadtak rá egy olyan vérszívó rovar fosszíliájára, amelynek testében igazolhatóan gerincesekből származó vérmaradványok azonosíthatók. A Dale Grennwalt vezette kutatócsoport nem borostyánba zárva találta meg a nőstény szúnyogot, ahogy a Jurassic Parkban történt, hanem egy montanai lelőhely egyik agyagos rétegében.

Bár a szakértők már korábban is találtak gyaníthatóan vérszívókhoz tartozó fosszíliákat, olyan leletre azonban eddig nem sikerült ráakadni, amelynek emésztőrendszerében bármilyen azonosítható vérmaradvány maradt volna. A vérszívás tényére mindössze a belekben jelenlevő, vér jelenlétéhez köthető paraziták nyomaiból következtettek a kutatók. A Greenwalt által megtalált példányban azonban olyan molekulákat azonosítottak, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a szúnyogok ősei már 46 millió éve is vérszívók voltak, és gerincesekből táplálkoztak.

Ha tekintetbe vesszük, hogy napjaink szúnyogjaira az a jellemző, hogy egyrészt kizárólag a nőstények táplálkoznak vérrel, másrészt életük nagy részében a hímekhez hasonlóan ezek is növényi nedveket szívogatnak, és csak a peterakás előtt van szükségük vérre, a mostani felfedezés különösen jelentősnek és szerencsésnek tekinthető. A vérrel teli példányok ráadásul különösen sérülékenynek számítanak, így nagyon kicsi eséllyel vészelik át épségben a fosszilizációs folyamatot.

46 millió év elteltével az egykori vérsejtekben található DNS persze régen lebomlott, más molekulák azonban túlélték a kalandot. A szakértők jelentős mennyiségű vasat és porfirint találtak a szúnyog középbelében, ezek pedig minden bizonnyal a gerincesek vérében található vörösvérsejtek oxigénszállításért felelős hemoglobinjának, még precízebben a hemnek a maradványai lehetnek. A molekuláknak nem találták nyomát a szintén ebben a rétegben fellelt hím szúnyog bélrendszerében, ami meg is felel az elvárásoknak, hiszen a hím szúnyogfélék nem fogyasztanak vért.

A lelet egyrészt bizonyítja, hogy a populáris véleménnyel ellentétben nem csak borostyánban vagy jégben őrződhetnek meg kiválóan a fosszíliák, másrészt pedig megerősítődött, hogy ha a DNS nem is, a gerinces vér egyes elemei megfelelő kondíciók mellett akár 46 millió évig is megőrződhetnek.