Az Intel i386-os központi egysége, ami több területen is hatalmas előrelépést és új lehetőségeket hozott, a héten ünnepelheti megjelenésének 40. évfordulóját. Ez a processzor ugyan ma már nem egy releváns darab, maximum gyűjtők, rajongók, illetve múzeumok tartanak belőle néhány példányt, de az a változás, amit architektúra tekintetében bevezetett, manapság is meghatározó fontosságú szerepet tölt be a modern számítástechnikában.
Az Intel 80386 jelentősége azért is nagy, mert ez a processzor alapozta meg az IA-32-es utasításkészletet, gyakorlatilag az első 32-bites processzor volt az Intel kínálatában. A processzor első mintapéldányait 1985 októberében készítették el, ezeket szoftverfejlesztő munkaállomások használhatták, majd a sorozatgyártás 1986 júniusában indulhatott be, és arra is lehetőséget adott, hogy az i286-os processzorral szerelt rendszerek áttérjenek i386-os alapokra egy processzorcserével – lényegében ez volt az első alkalom, hogy ilyesmire sor került, ráadásul egyszerűen és gyorsan kivitelezhető volt a folyamat. A szóban forgó processzor, vagyis az i386, ami eredetileg 80386-os típusjelzéssel jelent meg, összesen 275 000 tranzisztorból épült fel, órajel 16 MHz volt, de a későbbi verziók egészen 40 MHz-es órajelig skálázódtak. A 32-bites általános célú regisztereket bevezető processzor maximum 4 GB-nyi memória-címtartomány kezelésére volt képes, de ami ennél is fontosabb, kínált védett módot, valamint virtuális 8086 módot is.
A chip fedélzetére MMU (Memory-Management Unit) is került, ami a 32-bites támogatással és a lapozásra alapuló memóriakezeléssel karöltve utat nyitott a valódi multitasking és a virtuális memória használatának. A Microsoft még egy speciális bemutatót is tartott a processzor bevetésével, ahol egy rendszeren egymással párhuzamosan több DOS is futott, mindegyik saját virtuális gép formájában, saját memóriaterülettel. Ez az újítás a Windows 3.0 megjelenésekor is szerephez jutott a 386 Enhanced Mode formájában.
Magát az i386-os processzort eredetileg az IBM-nek ajánlották fel, de a vállalat visszautasította, így a Compaq együttműködésével kerültek fogalomba az első i386 alapú PC-k, amelyekhez a vállalat exkluzív módon férhetett hozzá, hála az Intellel megkötött együttműködésnek és annak, hogy a fejlesztésben is aktív szerepet vállaltak a Compaq mérnökei. A DeskPro i381 végül 1986 szeptemberében, az IBM saját megoldásainak érkezése előtt közel egy évvel jelenhetett meg, ára pedig igen borsos volt, 6499 dollárt kértek el érte.
Az i386 nemcsak a Windows operációs rendszerek terén volt fontos mérföldkő, hanem a Linux operációs rendszerek történetében is, ugyanis Linus Torvalds az első Linux kernelt a 386 AT hardverhez írta. Az Unix-szerű operációs rendszer létrehozását lényegében az i386 újításai tették lehetővé, részben a lapozásos memóriakezelés, részben pedig az i386 védett módja. Az i386 támogatása elég sokáig, egészen 2012-ig bezárólag volt jelen a Linux kernel fedélzetén, akkoriban azonban kivezették.
Maga az i386-os processzor elég sokáig, 2007-ig volt gyártásban, utódja az i486 volt, ami 1989 folyamán mutatkozott be. Az IA-32 utasításkészlet aztán nagyon sokáig meghatározó szerepet töltött be a Windows kiadásokban és a Linux disztribúciók többségében, egészen a 2010-es évekig, amikor a 64-bites rendszerek ténylegesen elkezdték átvenni a stafétabotot.
Az i386 tehát egy rendkívül meghatározó processzor volt a személyi számítógépek történetében, messze nem csak egy gyorsabb i286-osról volt szó, hiszen lehetőséget biztosított arra, hogy olyan újításokat vezessenek be, amelyekre korábban nem volt példa – elérhetővé vált a védett mód és a valódi multitaskingnak, azaz a párhuzamos feladatfuttatásnak is megágyazott. Az i386 technológiáit még mindig használják az emulátorok, a virtuális gépek, illetve a régi indítási környezetek is, azaz architektúra szempontjából maradandót alkotott, még ha maga a chip ma már nem is releváns teljesítmény és egyéb képességek szempontjából.
