Az eljövendő járványokra való felkészülés jegyében a szakértők többek közt a múltban keresik a nyomokat és a válaszokat. Az elmúlt században számos új kórokozó söpört végig a világon, köztük a HIV, a Zika-vírus és a SARS-CoV-2. De minél messzebbre tekintenek vissza a kutatók, annál homályosabbá válik a betegségek története. Thuküdidész krónikájában beszámolt az athéni pestisjárványról, amely időszámításunk kezdete előtt 430 körül pusztított a városállamban.

Három évtizeddel ezelőtt a történelmi kutatásokat végző genetikusok új nyomokat kezdtek felhalmozni, például olyan DNS-darabkákat, amelyeket egyes kórokozók az emberi csontvázakban hagynak hátra. Az elmúlt években felgyorsult az ősi betegségek génjeinek kutatása. A napokban például egy kutatócsoport egy új genetikai „krónikát” tett közzé, amely 214 betegség megjelenését dokumentálja Európában és Ázsiában az elmúlt 37 ezer évben.

Átfogó kép

„A tanulmány terjedelmes, átfogó és összességében nagyon érdekes” – mondta Hendrik Poinar, a McMaster Egyetem ősi DNS-ekkel foglalkozó szakértője, aki nem vett részt a kutatásban.

A szakértők a projekt keretében 1313 ősi emberi maradványt vizsgáltak meg. Az alapos kutatásnak köszönhetően a szakértők nem csak a különböző betegségek legkorábbi ismert előfordulását tudták hátrébb tolni az időben, hanem a járványok felbukkanásait és visszaszorulásait is nyomon követhették az évszázadok során. A most vizsgált legrégebbi maradványok vadászó-gyűjtögető emberekhez tartoztak. Csontjaikban és fogaikban számos kórokozót azonosítottak, például a hepatitis B-t, a herpeszvírust és a Helicobacter pylorit, egy gyomorban élő baktériumot.

„Amennyire vissza tudunk tekinteni az időben, az emberek mindig is szenvedtek fertőző betegségektől” – mondja Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem genetikusa és az eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője. Az ősi maradványokban azonban nem találták nyomát a közelmúlt legnagyobb „gyilkosainak”, például a pestist okozó Yersinia pestis baktériumnak.

Willerslev és kollégái eleinte azt feltételezték, hogy az ilyen betegségek körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt kezdtek el terjedni. Ekkor kezdték el az emberek háziasítani az állatokat, amelyek révén az új betegségek könnyebben terjedhettek. „Ez az az időszak, amikor az emberek közelebb kerültek az állatokhoz, és ilyenkor jelentkeznek ezek a ugrásszerű terjedések” – mondta Dr. Willerslev. „Ez volt legalábbis a sejtésünk.” Az ősi DNS azonban megcáfolta ezt a várakozást.

És ezek a mikrobák nem is a korai földműveseket fertőzték meg. Ehelyett az új kutatás orosz és ázsiai nomád törzsekre mutat. A földművelés hajnala után több ezer évvel ezek a nomádok hatalmas számban kezdtek szarvasmarhát és egyéb állatokat tenyészteni.

A kutatók nem tudják biztosan megmondani, hogy a betegségek miért ezeket a pásztorokat támadták meg a korábbi földművesek helyett. „Nem jutottunk semmi egyértelmű következtetésre” – mondja Willerslev. Martin Sikora, a Koppenhágai Egyetem genetikusa és a tanulmány egyik szerzője azt feltételezi, hogy a háziasított állatok a sztyeppéken élő rágcsálóktól és más vadállatoktól kapták el a betegségeket. „Lehet, hogy ezek a kórokozók nagy változatosságban voltak jelen a környéken” – mondja.

Az is lehetséges, hogy a nomád pásztorok azért voltak sebezhetőbbek, mert nagyobb állatcsordákkal éltek szorosabb kapcsolatban. A nomádok az elkövetkező évszázadokban elterjedtek Ázsia és Kelet-Európa sztyeppéin. Ebben az időben kórokozóik virágoztak, a szakértők több esetben találtak egyetlen sírban több olyan személyt is, akiknek DNS-ében pestis vagy más betegségek nyomai voltak jelen.

Történelmi tényezők

Ezek a járványok olyan hevesek voltak, hogy megváltoztatták a nomádok genetikai profilját. Tavaly Willerslev és kollégái feltárták, hogy a nomádok körében megugrott a mutációk száma, ami erősítette immunrendszerüket, és ez segíthetett nekik ellenállni a fertőző betegségeknek. De aktív immunrendszerük saját testüket is megtámadhatta, ami krónikus betegségekhez, például sclerosis multiplexhez vezethetett.

Ezek a betegségek komoly szerepet játszhatnak a bronzkori történelemben. Korábbi kutatások során Willerslev és más szakértők bizonyítékot találtak arra, hogy a nomádok körülbelül 4500 évvel ezelőtt jutottak el Ázsia sztyeppéiről Európába. A most publikált tanulmány szerint a nomádok ebben segítséget kaphattak kórokozóiktól is. Az európai földművesek és vadászó-gyűjtögetők nem rendelkeztek ki ellenállóképességgel az olyan betegségekkel szemben, mint a pestis, és valószínűleg nagy számban haltak meg, ami megkönnyítette a nomádok betelepülését.

– mondja Willerslev.

A kutatók által nyomon követett betegségek közül néhány, például a pestis, ma is ismerős számunkra. Mások azonban kevésbé ismertek. A szakértők megállapították, hogy a tetvek által terjesztett bakteriális betegség, a visszatérő láz körülbelül 5000 évvel ezelőtt nagy terjedést mutatott. Néhány évszázad után ritkává vált, de nem tűnt el teljesen. További pár évszázad elteltével újra elterjedt, majd hosszú ciklusokban váltakozva virágzott és hanyatlott.

Poinar szerint nem világos, mi okozta pontosan ezeket a hosszú távú változásokat. Lehetséges, hogy a visszatérő láz járványai olyan sok embert pusztítottak el, hogy a kórokozó nem talált elegendő új gazdatestet, akit megfertőzhetett volna. Amint azonban a populációk helyrerázódtak, a betegség visszatérhetett. De a kórokozók is fejlődtek, és talán új módszereket találtak az emberek megfertőzésére.

***

„Ez egy remek kiindulópont, de még hosszú út áll előttünk” – mondja Poinar az új eredményekről. Az új betegségkrónikának persze vannak korlátai is. A koppenhágai csapat által használt technológia csak a DNS-t képes kimutatni, de a legveszélyesebb kórokozók, például az influenza és a polio vírusa genetikailag RNS-alapú.

És persze földrajzi korlátai is vannak az eredményeknek. A régészek hagyományosan Európára és a szomszédos régiókra összpontosítottak a múltban, így Willerslev és kollégái is ezeken a területeken találták és vizsgálták a legtöbb ősi DNS-t. „Afrika természetesen rendkívül izgalmas lenne ilyen szempontból, de nincs elég adatunk” – mondja Sikora.

A betegségek több ezer éves kiváltó okainak felfedezése segíthet felkészülni a jövőbeli világjárványokra, mondja Willerslev. Lehet, hogy néhány múltbéli legnagyobb ellenségünk jelenleg épp meglapul valahol, és várja a nagy visszatérést. Ahogy a szakértő fogalmaz: