A korai orvosi beavatkozás során a páciens lábszárának egy részét és lábfejét távolította el az ismeretlen „sebész”, minden bizonnyal kőeszközökkel, modern műtéti eszközök, antibiotikumok és fájdalomcsillapítók nélkül. A felfedezés kiválóan demonstrálja a Délkelet-Ázsiát lakó korabeli vadászó-gyűjtögető népek orvosi tapasztalatát és empátiáját, mondja Charlotte Roberts, a Durham Egyetem bioarcheológusa, aki nem vett részt a feltárásban, de egykori ápolóként tisztában van az amputáció folyamatával. „Kétség sem férhet hozzá, hogy nagyon gondosan jártak el” – teszi hozzá.

Az amputált csontvázat 2020 elején találták meg, amikor egy ausztrál és indonéz kutatókból álló csoport feltárta a Liang Tebo nevű barlang talajrétegeit. A barlang Borneó keleti, sűrű erdőkkel borított részén található, távol a lakott településektől. A barlangot már korábban is vizsgálták, mivel falain barlangrajzok, vörös kéznyomok, vonalak, állatok és más figurák találhatók. Ezeket még nem datálták, de a becslések szerint legalább 40 ezer évesek lehetnek. Ha ez megerősítést nyer, ezek lehetnek a legkorábbi ismert figuratív barlangrajzok.

A barlang 2020-as feltárása során a szakértők egy csontvázat találtak, amely térdelő helyzetben, hátradőlve volt elhelyezve, fejénél és kezeinél sírjelölő kövekkel. Az illető, akinek a nemét nem sikerült megállapítani 20 év körüli lehetett a halálakor. Maxime Aubert, az ausztráliai Griffith Egyetem kutatója és kollégái a csontváz teljes feltárásakor vették észre, hogy a sípcsont közepétől hiányzik az egyik lába. A sípcsont és a szárkapocscsont ráadásul gyógyulás jeleit mutatta, jelezve, hogy nem egyszerűen elvesztek vagy halál után letörtek a csontok, hanem komoly sérülés után gyógyult meg az egykor élt illető.

A csontokon az is látszik, hogy a sérülés egy nagyon tiszta, egyenes vágás volt, vagyis pontosan úgy néz ki, mintha egy éles eszközzel elvágták volna. A szakértők ezért csaknem teljesen biztosak benne, hogy egy korai műtét nyomait találták meg. A csontvázat a szomszédos rétegekben talált széndarabok alapján 31 ezer évesre datálták, és ugyanezt az eredményt kapták a fogak alapján való datálásból is.

Összességében ezek a bizonyítékok arra utalnak, hogy a szigeten élő emberek az elsők között hajtottak végre sikeres amputációt, írja a csapat a Nature című lapban. Korábban a legrégebbi igazolt amputációt, egy emberi karét körülbelül 7000 évvel ezelőtt tették, és a mai Franciaország területén történt.

A kutatók azt nem tudják, hogy az ősi sebészek miért amputálták a borneói végtagot, de csontok gyógyulásának mértéke alapján az illető még 6–9 évig élt és növekedett, vagyis sikeresen túlélte a műtétet. Ez pedig óriási eredménynek tekinthető, hiszen a trópusi környezetben nagyon könnyen elfertőződnek a sebek. Ez azt jelenti, hogy a műtét után a sérültet minden bizonnyal alaposan gondozni kellett, ami arra utal, hogy a közösségben megvolt az ehhez szükséges empátia és tudás is.

Ami a fájdalomcsillapítást és a fertőtlenítést illeti, erre a borneói élővilág számos természetes megoldást kínál, amelyet a helyiek használhattak a beteg ellátása során. A leletek egy nagyon komplex ősi közösség meglétéről tanúskodnak, amelyben meglepően bonyolult gyógyászati beavatkozások is lehetségesek voltak, hangsúlyozzák a szakértők.