A Tejútrendszer nem tartozik a tipikus galaxisok közé: központi fekete lyuka például jelentősen kisebb, mint a hasonló méretű galaxisoké általában, és ezzel együtt halója is kisebb és könnyebb, mert kevesebb nehezebb elemet tartalmaz. Hogy a Tejútrendszer kilóg a sorból, az csak más galaxisok tanulmányozása után derült ki, az ugyanakkor sokáig nem volt világos, hogy ennek mi lehet az oka.
A legfrissebb kutatások végre azonban megoldást kínálnak erre a rejtélyre is. A vizsgálatok alapján más galaxisokhoz képest a Tejútrendszernek meglepően nyugodtan telt az elmúlt 10 milliárd éve. Ez a nyugalom azonban rövidesen véget ér, először ugyanis egy közeli törpegalaxissal ütközik majd rendszerünk, amitől átlagosabb formát ölt, majd az Androméda-csillagrendszerrel is találkozik.
A Durham Egyetem kutatói vizsgálatuk során nem elsősorban egy potenciális galaktikus „közlekedési baleset” érdekelte, hanem azért kezdték vizsgálni a Nagy Magellán-felhőt, mert több mostanában végzett kutatás is azt sugallta, hogy a Tejútrendszer törpegalaxis kísérője jóval nehezebb lehet a korábban gondoltnál. Az elemzések szerint a látható anyaga alapján a Tejútrendszer huszadát kitevő törpegalaxis több sötét anyagot tartalmaz, mint ami a benne található csillagok alapján várható lenne.
A brit szakértők ezért a legfrissebb észlelési adatok fényében szimulálták a helyi galaxiscsoport mozgását. Ebből pedig az derült ki, hogy bár a Nagy Magellán-felhő jelenleg távolodik csillagrendszerünktől, ezt egy olyan, íves pályán teszi, amelyen idővel visszakanyarodik majd felénk. És kicsit kevesebb mint 3 milliárd év múlva egyesül is a Tejútrendszerrel.
Ha a szakértők számításai helyesek, erre az ütközésre egymilliárd évvel korábban kerül sor, mint az Androméda-galaxissal korábban előre jelzett ütközésre. Az új felfedezés ezzel az eseménnyel kapcsolatos modelleket is módosítja, hiszen a Nagy Magellán-felhővel való ütközés nyomán a Tejútrendszer helye is megváltozik majd. A szakértők szerint ebből adódóan az Androméda-galaxissal csak 5 milliárd év múlva ütközünk össze 4 milliárd év helyett, és nem frontálisan találkozunk, hanem inkább csak oldalirányból súrolja egymást a két rendszer.
A szimulációk alapján a Tejútrendszer a törpegalaxissal való ütközés nyomán sokkal jobban fog hasonlítani az „átlagos” hasonló galaxisokra. A központi fekete lyukba jelentős mennyiségű felkavart gáz fog belehullani, amely akár többszörösére is növelheti annak tömegét. A Nagy Magellán-felhő csillagainak 20 százaléka kidobódik az intergalaktikus űrbe, a többi java pedig a Tejútrendszer peremén köthet ki, megnövelve a halo méreteit és tömegét is.
