Több mint 20 évvel ezelőtt a Hubble űrtávcső napokig figyelte az égbolt egy kis részletét, és ezzel a módszerrel sikerült megörökítenie azoknak a galaxisoknak a fényét, amelyek akkor léteztek, amikor az univerzum még 1 milliárd éves sem volt. Ez volt a Hubble Ultra Deep Field, egy 10 ezer galaxist tartalmazó panorámakép, amelynek elkészítéséhez a Hubble 400 keringési ciklust teljesített a Föld körül. A 271 órás és 12 perces teljes expozíciós idő eredményeként egy akkoriban egyedülálló felvétel született a valaha létezett legkorábbi galaxisokról.

A James Webb űrtávcső (JWST) eddig közel 100 órát töltött a Hubble ezen mélyűri felvételén szereplő objektumok megfigyelésével, körülbelül 2500 fényforrást vizsgálva. A JWST különböző műszeres megfigyeléseinek kombinálásával fontos betekintést nyerhetnek a szakértők a közeli és távoli (valójában nagyon távoli és nagyon-nagyon távoli) galaxisok rejtelmeibe, amelyeket egy most közzétett képen örökítettek meg.

A JWST képe hamis színekkel mutatja a célpontokat, mivel a teleszkóp az infravörös tartományban vizsgálja az univerzumot. A hosszabb hullámhosszakat vörösre és narancssárgára konvertálják, és ezekkel lehet nyomon követni a port, a csillagkeletkezést, sőt a távoli galaxisok közepén található szupernehéz fekete lyukak aktivitását is. Ha ezekből nincs semmi jelen az adott térrészben, akkor a közeli infravörös részletek kék és ciánkék színnel láthatók. És van egy harmadik hullámhossz-tartomány is a képen: minden, ami a két említett kategória között van, fehér és zöld színű. Ezek a képen a távolabbi galaxisok, amelyek fénye a világegyetem gyorsuló tágulása miatt a szokásosnál vörösebbe tolódik.

A felvételen tehát a mélyűr egy területe látható, ahol fekete háttér előtt több ezer különböző alakú és méretű galaxis található. A legtöbb kör vagy ovális, néhány spirális alakú. A távolabbi galaxisok kisebbek, csupán pontok, míg a közelebbi galaxisok nagyobbak, és némelyikük nagyon ragyogónak tűnik. A vörös és narancssárga galaxisok több port tartalmaznak, vagy nagyobb csillagaktivitás jellemzi őket. A JWST-verzióban minden sokkal fényesebb, mint a Hubble felvételén volt, és sokkal több galaxis látható tisztán.

A Hubble Ultra Deep Field képe forradalmi jelentőségű volt, és a JWST ezzel az újabb felvétellel bizonyítja, hogy méltó utódja a Hubble-nak. Úgy tervezték, hogy túllépjen a Hubble képességein, és pontosan ezt is teszi. Elég csak megnézni, ahogy a távoli galaxisok előbukkannak a kozmosz sötétjéből.

Az eredeti Hubble-megfigyelések lehetővé tették a kutatóknak, hogy jobban megértsék, mi történt az univerzum korai korszakaiban. Különösen fontos volt, hogy a csillagászok megértsék, mi történt a galaxisokkal a kozmosz történetének korai szakaszában. A JWST még több információt fog szolgáltatni.

A Hubble Ultra Deep Field az égbolt egy aprócska területét öleli fel. Ha fogunk egy golyóstollat a kezünkben, és kinyújtjuk a karunkat, a hegye által kitakart rész lesz az, amit az égboltból lefed a felvétel. És ebben a kis foltban is több száz látható a valaha látott legtávolabbi galaxisokból. A JWST-nek köszönhetően most még jobban láthatjuk ezeket, mint korábban.