Boldog 25. születésnapot, USB 2.0!

Az iparág éppen a napokban ünnepelhette az USB 2.0-s szabvány 25. születésnapját, ugyanis a piac alakulását eléggé meghatározó, nagy jelentőséggel bíró újítás 2000. április 27-én indulhatott hódító útjára. Az USB 2.0-s szabvány óriási előrelépést hozott az előző generációs USB 1.1-hez képest, ugyanis míg utóbbi mindössze 12 Mbps-os adatátviteli sávszélességet oszthatott be, addig az USB 2.0 esetében ez az érték már több mint 40-szer magasabb volt, azaz egészen pontosan 480 Mbps-ra rúgott. A Hi-Speed USB szabvány igazából lassan terjedt el, szükség volt néhány évre ahhoz, hogy az alaplapokon felbukkanjon, ám az első fecskék megérkezését követően hatalmas tempóban kezdett terjedni.

Az USB 2.0-s szabványú vezérlők piacán az első fecskék a VIA műhelyéből röppentek ki a VT8235-ös megoldás formájában, ami egy déli híd volt, és ami a P4X333-as, illetve a KT333-as lapkakészletek részeként érkezett még 2002 folyamán. Az USB 2.0-s szabvány mellett szólt, hogy gyorsabb volt, mint az Apple által kifejlesztett FireWire 400 első implementációja, valamint sokkal olcsóbb volt az alkalmazása is, ezáltal viszonylag hamar elkezdték használni az alaplapgyártók – a szabvány bejelentésétől a portok nagyobb mennyiségben történő megjelenéséig nagyjából két esztendő telt el.

Érdekesség, hogy 2003 folyamán maga az Apple is beállt az USB 2.0-s szabvány mögé, piacra dobta a köré épített első Mac konfigurációkat, ami szintén azt mutatja, nagy jelentősége volt akkoriban a szabványnak, és az utód-generációk manapság is fontosak, élükön az USB-C-vel, aminél már nem kell bajlódni a csatlakozó forgatásával, mindkét pozícióban betalál a portba. 2004-ben aztán az Intel előrukkolt egy lapkakészlettel a Pentium 4-es processzorok számára, ami már USB 2.0 támogatással érkezett, innentől erősen felfelé ívelt szabvány pályafutása.

Az USB szabvány segített abban, hogy a soros (COM) és a párhuzamos (LPT) portokat egy sokkal kompaktabb, jelentősen magasabb adatátviteli sávszélességgel rendelkező, könnyebben használható megoldással váltsák ki. A soros portok jellemzően 256 Kbps-os, míg a párhuzamos portok nagyjából 20 Mbps-os adatátviteli sávszélességre voltak képesek, így az USB 2.0 már bőven gyorsabb volt mindkettőnél, valamint a könnyű és gyors használhatóság is mellette szólt, valamint a Hot-Swap támogatás is pozitívumnak minősült.

Az USB szabvány a Type-A port mellett kapott USB Mini és USB Micro kivitelt is, amelyek a hordozható eszközök számára voltak fontosak, hiszen kompakt kivitelben tették elérhetővé az USB szabvány előnyeit – ez a PDA-k, az okostelefonok, illetve később a táblák számára is jól jött, de számos egyébe eszköz is használta őket, például akciókamerák, digitális fényképezőgépek, videókamerák, és még sok egyéb más is.

A driveres támogatás eleinte nem volt a helyzet magaslatán, a Windows XP mellé nagyjából egy év múlva érkezett integrált támogatás az SP1-es szervizcsomag formájában, ami 2002. augusztusában debütált. A Windows 2000 esetében majdnem egy évvel tovább, 2003. júniusáig kellett várni az USB 2.0 natív támogatására, akkor érkezett ugyanis az SP4-es szervizcsomag. Akkoriban még a Windows 95 és a Windows 98 is használatban volt, ám azokhoz nem érkezett már natív USB 2.0 támogatás, a Windows 98 SE pedig harmadik fél által készített driverek formájában fért hozzá az USB 2.0-s szabványhoz.

Az USB 2.0-s szabvány ma is velünk van – Néha váratlan helyeken bukkan fel

Az USB 2.0 tehát kifejezetten meghatározó lépcső volt az USB szabvány történetében, hozzájárult ahhoz, hogy most az USB4 2.0 révén akár 80 Gbps-os adatátviteli sávszélességet is elérhessünk, igaz, az USB4 második generációs kiadása nem nagyon terjed a piacon, sőt, még az első generációs verzióból sem lehet Dunát rekeszteni. Közben még az USB 2.0-s szabványra is bőven szükség van a piacon, számos olyan eszköz használja manapság is, amelyeknek elegendő a 480 Mbps-os adatátviteli sávszélesség, sőt, még az Apple leggyorsabb költséghatékony okostelefonja, az iPhone 16e is USB 2.0-s sebességgel kommunikálhat, ami azért meglepő lehet, de az már egy másik történet.

Az USB szabvány töretlenül fejlődik, történetének egyik legnagyobb előrelépése kétségtelenül az USB-C port bevezetése volt, amelynek köszönhetően végre nem kell bajlódni a csatlakozó helyes pozíciójának eltalálásával – a normál USB Type-A porttal sokszor előfordul(t) az, hogy csak a harmadik próbálkozásra sikerül(t) eltalálni a csatlakozó és a port megfelelő pozícióját, ha nehezen hozzáférhető helyen volt a port.