1. Bevezető

Ma három olyan 24 colos kijelzővel fogunk megismerkedni, melyeknek kivétel nélkül van valamilyen különlegessége. A BenQ ML2441 típust azoknak a fiataloknak szánták, akik a monitorukban egy MPEG-4 szabványt ismerő ledes tévét szeretnének tudni, valamint rengeteg csatlakozóra van szükségük. A HP LA2405wg kijelző azoknak készült, akiket nem ragadott meg a Full HD hullám és ragaszkodnak az 1200-as sorfelbontáshoz, a viszonylag alacsony fogyasztású CCFL háttérvilágításhoz, és a nagy tudású, stabil állványokat kedvelik. A Samsung BX2450 modell pedig azoknak kedvez, akik egy divatos, vékony ledes kijelzőt szeretnének hazavinni.

 

2. BenQ ML2441 - Áttekintés

BenQ ML2441 - Áttekintés

A BenQ TV-tuneres monitoraiból már volt szerencsénk korábban egyhez, melyet nem túl jó tapasztalatokkal adtunk vissza. De lássuk, hogyan szerepel az ML2441 típus, mely már az MPEG-4 kódolású adást is kezeli, továbbá médialejátszóként is üzemel. Úgy látszik, ez már egy jóval fejlettebb típus, ezért kíváncsian vártuk, hogy az újabb modell vajon sikert arat majd a célközönségénél vagy ez is megy a süllyesztőbe?

A küllem egyáltalán nem visszataszító, a kijelzőnek határozottan monitor kinézete van, ami előny egy olyan készüléknél, melyet elsősorban PC-hez fogunk használni és csak másodsorban tv-nek. Nekünk tehát formailag nincs problémánk a készülékkel, csupán a káva színhasználatát dobtuk volna fel egy világosabb festéssel. A lakkozott visszatükröződő felületre viszont nincs bocsánat, borzalmasan hamar piszkolódik (már a kibontás után ellepte a por, nehéz volt tiszta állapotban lefotózni), igaz, makulátlanul tényleg szép látványt nyújt. Az agyagminőségre nem lehet panasz, a káva éppen annyira vastag, hogy ne legyenek kellemetlen neszek konfigurálás közben.

A tévé gombjai oldalt találhatók meg, csakúgy, mint a gyártó többi monitoránál, tehát nem igazán esnek kézre, viszont ezúttal a gombok formája és nyomáspontja is nagyon jó. Így már csak arra kell figyelnünk, hogy mit nyomunk meg, de idővel a gombok helyzete is megtanulható. Szoftveres vezérlés nincs, be kell érnünk a távirányítóval, ami szerintünk nem tragédia, ez legalább olyan jó, mintha a képernyőn kattintgatnánk.

A távirányító egyszerű, és elég hosszúkás a formája. Nekünk nem volt kényelmetlen használni, viszont nem ártana, ha kicsit rövidebb lenne. A gombismétlés sebességét remekül eltalálták, a monitor és a távirányító gombjait hosszan lenyomva gyorsan lépkedhetünk a menüben, de nem túl gyorsan ahhoz, hogy ez már zavaró legyen ha egyet lépnénk csak. A legfontosabb funkciók (csatornaváltás, hangerőszabályzás, a menü és navigációs gombok) egy helyre kerültek, ami megkönnyíti a dolgunkat. A specifikáció szerint a káva elején található infravörös érzékelő összesen 60 fokban fogadja a távirányító jeleit, ami a gyakorlatban elégnek bizonyult, az extrém helyzetektől eltekintve friss elemekkel a monitor mindig azonnal reagált. Ettől függetlenül az LG és a Samsung jobb távkapcsolókkal szoktak kényeztetni minket, de a TV-s ágazatuk miatt ezt el is várja az ember, a BenQ ezen a fronton még csak fejlődget.

Az állapotjelző led bekapcsolva kéken, készenlétnél narancsszínű fénnyel világít, de kicsit erősen, kár, hogy ezt nem lehet letiltani. A monitort használat előtt be kell kapcsolni, csakúgy, mint egy tévét, és amikor kikapcsoljuk a számítógépet, akkor VGA bemenet esetén azonnal készenlétbe kapcsol (ahogy egy monitornál szokás), viszont a HDMI bemeneten erre kb. 10 percet kell várnunk, vagy marad a kézi kikapcsolás.

A kijelző nagyon egyszerű állvánnyal rendelkezik, mindössze a döntögetni lehet, még a talp körüli forgathatóság is hiányzik, ez igazán nem ártott volna egy tévé-monitornál. A panel 0-20 fokos tartományban késztethető bólogatásra, ami még éppen megfelelő. A monitor a viszonylag szűk testreszabhatóság ellenére csak közepesen stabil, ugyanis a talp, amit hozzáadnak meglehetősen könnyű, emiatt a monitor hajlamos inogni külső behatásokra.

Úgy gondoljuk, a monitort nem az állvánnyal próbálják eladni (a készülék hátulján látható felfüggesztési lyukak is erről tanúskodnak), a kijelzőt inkább egy mindenes készüléknek szánták, a csatlakozók táján ugyanis rendkívüli a választék. HDMI bemenetből három található rajta, valamint rendelkezésünkre áll egy VGA, kompozit video, s-video, komponens, SCART csatlakozó, továbbá egy jack és egy pár RCA audio bemenet, fejhallgató kimenet és egy digitális (SPDIF) audio kimenet is. A bemenetek és kimenetek tárháza tehát óriási, ráadásul a monitor egy USB bemenetre csatlakoztatott pendrive-ról képes szöveget megjeleníteni, zenét, filmet lejátszani és fotókat vetíteni. A monitor csak a FAT32 fájlrendszerű flash meghajtókat kezeli, a merevlemezek, kamerák és kártyaolvasók támogatása nem garantált. A zenelejátszó csak DRM (jogvédett) funkcióval ellátott MP3 fájlokat kezel, a képnézegető a JPEG és BMP formátumokat ismeri, a filmek támogatottsága viszont igen széles. A régebbi MPEG-1, MPEG-2 kódolás mellett a monitor az MPEG-4 szabványt is ismeri (Xvid 1.10, H.264 kodek), és jó hír, hogy az MKV formátumot is kezeli. A filmeket valóban le tudja látszani a monitor, próbáltunk régebbi kódolású és újabb Xvid-et, valamint H.264 kodekkel készült MKV fájlokat is (1280*720 és 1920*1080 felbontásban egyaránt), meglepően gördülékenyen mennek és a bennük történő tekergetés is zökkenőmentes. A készülék az audio sávokat és feliratokat is kezeli, ezek külön gombokat kaptak a távirányítón. A feliratokat különálló fájlként és MKV tárolóban is látja a kijelző, de sajnos az ékezeteket problémásan kezeli és a késést sem lehet rajtuk beállítani. Ezen a területen tehát még volna mit csiszolni, de már így is meglepően sokat tud a monitor.

A készülék beépített hangszórókkal is rendelkezik, de alaphelyzetben igen szegényes a hangzás. A hangszínre vonatkozóan számos előre gyártott profil található meg (Normál, Zene, Film, Sport, Felhasználó), azonban jobban járunk, ha ezt is magunk állítjuk be a mély és magas hangszín tologatásával, igazi sikert pedig igazán csak az SRS térhangzás opcióval tudunk elérni. Ezzel minőségi ugrást érhetünk el nemcsak a térhangzást, hanem a hangszínt illetően is. Emellett még egy hasznos opció található az audio menüben, mégpedig az automatikus hangerő kiegyenlítés (AVC).

Végül, a kijelző oldalán láthatjuk a koaxiális antenna csatlakozót, mellette pedig a CI (Common Interface) kártyaolvasót, ami a digitális adásokon kódolt, fizetős szolgáltatások miatt került a készülékbe. A rengeteg csatlakozó ellenére a kijelzőhöz mindössze egyetlen tápkábel jár, ezek minden bizonnyal költségcsökkentés céljából maradtak le. Még a VGA madzagról is nekünk kell gondoskodni, és a mellékelt lemezen is csupán a kézikönyv található meg. A dobozban ezeken felül csak egy kézikönyvet és egy pár elemet kapunk a távirányítóhoz.

3. BenQ ML2441 - Televíziós képességek, OSD, Képprofilok

Televíziós képességek

Ahogy szinte minden tévé, úgy a tuneres monitorok is rendelkeznek „telepítő varázslóval” vagyis párbeszéd ablakokkal megtűzdelt automatikus hangolással és valamilyen szintű csatornarendszerezéssel. Tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy a BenQ versenyzője átlagos sebességgel, 12 perc alatt találta meg a tesztkörnyezetünkben éppen elérhető 46 darab analóg tévécsatornát. Ha a rádióadókra és digitális csatornákra is rákeresünk, akkor az több időt vesz igénybe. A varázsló végigfuttatása után a csatornák feldolgozására is lehetőség nyílik, és dicséretes módon nemcsak a mozgatás és törlés, hanem az átnevezés is a rendelkezésünkre áll. A listánkból így név alapján már könnyebb kiválasztani a kiszemelt csatornát, sőt, kedvenceinkből egy favorit lista is összeállítható (bár ez szinte mindegyik készüléknél megtalálható). Ami a tévézés élményét illeti, a BenQ tv-monitora ezúttal sokkal jobban teljesített, mint korábban. A látószögek sokat javultak (erről bővebben a képminőségnél), a vizuális élmény pedig tovább fokozható a beépített képprofiloknak köszönhetően. Ahogy említettük, a hang minősége alaphelyzetben gyenge, de az SRS TruSurround kapcsolóval (a távkapcsolón ennek saját gombja van) már erre sem lehet panasz. A kép és hang beállításait tovább finomíthatjuk, de sajnos akárhogy kerestük, a kép a képben (PiP) funkció nem szerepel a monitor lehetőségei között. Az óra beállítását követően rendelkezésünkre áll a monitor beépített időzítője, mely nemcsak elalvásra, hanem bekapcsolásra is programozható. Összességében tehát azt kell, hogy mondjuk az ML2441 immáron felnőtt a feladathoz, és valóban egy használható tévével állunk szemben, és némi kompromisszummal akár médiaközpontnak is használhatjuk.

OSD

Az OSD részleg meglehetősen látványos és sok opciót tartalmaz, ezért ebben a fejezetben már csak azokat a lehetőségeket említjük meg, melyekkel még nem foglalkoztunk. A grafikus képernyőmenü minden video bementnél egyformán néz ki, tehát nincs külön PC menü és tévé menü. A képi sémák (Normál, Enyhe, Dinamikus) azoknak készültek, akik nem szeretnek bíbelődni a kontraszt, fényerő és élesség beállításaival, de a legjobb eredmény érdekében most is jobb, ha ezeket egyénileg (Felhasználó) állítjuk be. A legtöbbet a Senseye különleges képjavító eljárásaival hozhatjuk ki a monitorból, ezek a többfokozatú ACE és Skin Tone (bőrszín tónus), DCR (dinamikus kontrasztállítás), Zajcsökkentés lehetőségekben merülnek ki. A színhőmérsékletre vonatkozóan a szokásos Normál, Hideg, Meleg és egyéni (Felhasználó) beállítások közül választhatunk.

Képprofilok

A beépített profilokat ezúttal is lemértük. Szemre a Dinamikus, Normál és Enyhe sémák közt nincs nagy különbség, csupán színhőmérsékletben és élességben különböznek egymástól némileg. Az élesítés nekünk zavaró volt, még jó, hogy ezt az egyéni (Felhasználó) módban kikapcsolhatjuk, így ha másért nem, legalább emiatt érdemes átváltani az egyéni beállításra.

A mérések alapján viszont látható, hogy a monitor nem igazán a színhelyes megjelenítésre törekszik, de ez még önmagában nem probléma, ha az, amit látunk, jó, és (az élesítést leszámítva) jelen esetben ez a szerencsés helyzet áll fenn.

Mivel minden képbeállítás testre szabható, úgy gondoljuk az igényesebbeknek érdemes foglalkozni vele, mert javíthatunk a helyzeten. Sajnos még ezzel sem tudtuk tökéletesre csiszolni a színhűséget, az 5 fölötti átlagos deltaE nagyon magas érték, ami szemmel látható eltérést eredményez a valós és a megjelenített színek közt.

 

4. BenQ ML2441 - Képminőség

Képminőség

A ledes háttérvilágítás ellenére a piros színt is rendben találtuk és a fehéret még alaphelyzetben sem találtuk kékes árnyalatúnak. A monitor kontrasztskálán nyújtott teljesítménye viszont elég siralmas, mert a szürke sötétebb árnyalatai közül majdnem mindegyik elbújt. Ez nem túl jó, a gyakorlatban ennek az a következménye, hogy a filmek sötét jelenetei nem látszanak. A monitor a színátmeneti gradienseken sem brillírozott, mindegyik színen jól látható sávosodás van, viszont ez legalább nem romlik tovább, amikor a Senseye képprofilokat használjuk. A kijelző fényerejét 47 és 250 cd/m^2 között lehet beállítani, de óvatosan tegyük, mert a százas skálán legfeljebb 50-ig mehetünk el anélkül, hogy a fekete színből ne legyen világosszürke. Ez azt jelenti, hogy 200 cd/m^2 fényerőig szép a kijelző képe, ami általában a nappali filmezéshez is elegendő lesz.

A képélesség a natív felbontáson, a digitális bemeneteken (HDMI) kiváló, éppen olyanok, amilyennek lenniük kell. Habár alaphelyzetben az élesítést durván feltekerték nekünk (ami szellemképet okozott), ezt nullára állítva tökéletesen elégedettek voltunk, az opció tehát teljes mértékben kiiktatható. Ami a VGA bemenetet illeti, a BenQ kijelzőinél mindig örömmel nyugtázzuk, hogy élességre ez sem rosszabb a digitálisnál, ennél a bemenetnél inkább videokártyánk lehet a szűk keresztmetszet.

A monitor skálázási képessége minden bemeneten egyforma, kicsivel jobb is lehetne. Az 1280*720 bizony már homályos, ennél szebbhez vagyunk szokva, főleg egy ilyen fontos felbontásnál. Ahogy vártuk, a helyzet az 1680*1050 és 1280*1024 képméreteknél sem javult, sőt a 4:3 arányú felbontások is egyformán homályosak, ezért hagyatkozzunk inkább a videokártya skálázási képességére, jobban fogunk járni.

Képarány kezelés

A készülék számos képarány kezelési módot ismer, de minden bemenetén más-más lehetőségek közül választhatunk, vegyük őket sorra.

HDMI

Érdekes módon, amikor a HDMI bemenetre csatlakoztatjuk videokártyánkat (mert ugyebár DVI nincs), akkor az Alulpásztázás nevű képarányt kell választanunk, hogy a monitor teljes képernyőn, nagyítás nélkül töltse ki a képet. A többi képarány (4:3, Nagyítás1, Nagyítás2, Teljes) estén ugyanis be van kapcsolva az overscan (felülpásztázás, ilyenkor nagyítva látjuk a képet), ami jól jöhet konzol/DVD/Blu-ray lejátszó csatlakoztatásakor, de a PC-s használathoz csak az Alulpásztázás képarány jöhet szóba. Ebből következik, hogy amikor 4:3 arányú filmet szeretnénk nézni (vagy játszani) a HDMI bemeneten, akkor a monitor képes ezt lekezelni, csak éppen alul és felül kis levágások lesznek, plusz természetesen a fekete csíkok is meglesznek kétoldalt. Ha már itt tartunk, a 4:3 valóban csak 4:3 arányt jelent, az 1280*1024 picit torz. A Nagyítás1 és Nagyítás2 teljes képernyős módok és csak képarányban különböznek egymástól, előbbi jobban, utóbbi kevésbé nyomja össze a képet oldalról, ezzel csökkentve a 4:3 arányú kép torzítását (kevésbé lesznek laposak a fejek). Ezek a nagyítások értelemszerűen nem a PC-s használathoz vannak kitalálva, akkor kell őket elővennünk, amikor DVD/Blu-ray lejátszókon nézünk 4:3 arányú filmet. Egy idegesítő tény mellett viszont nem tudtunk elmenni. Felbontás váltáskor a monitor mindig visszaáll Teljes képarány kezelésre, ilyenkor a helyes képarány érdekében vissza kell kapcsolnunk „Alulpásztázás” módba.

ATV (analóg adás), DTV (digitális adás), YPbPr (komponens), SCART, AV, S-Video

Az imént említett képarány kezelési módok az Automatikus és Panoráma opciókkal egészülnek ki és az Alulpásztázástól kell elbúcsúznunk. Az Automatikus módot választva nem volt probléma a képaránnyal, a monitor mindig el tudta dönteni, hogy a 4:3 vagy Teljes módot válassza. A Panoráma képarány 4:3 adás esetén is teljesen kitölti a képernyőt, csak a vízszintes torzítás mértéke fokozatosan változik. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kép közepén az emberek feje normális, és csak a szélén lapos.

VGA

A VGA bemeneten már csak Teljes és 4:3 profilok vannak, de legalább mindegyik „alulpásztáz”, tehát egyiknél sincs nagyítás, a kép úgy jelenik meg a képernyőn, ahogy ezt a PC-s csatlakozatásnál elvárjuk. Ez jóval szegényesebb választék annál, amit a BenQ monitorainál megszoktunk, jobban örültünk volna egy Aspect módnak, amit nem kell minden felbontás váltáskor kapcsolgatni, de a semminél ez is jobb.

Nagyon hasznos, hogy a bemenetek megjegyzik saját képbeállításaikat, így a monitort PC esetén beállíthatjuk élesítéstől mentes, szemkímélő fényerejűre, a tévéadásokra pedig maradhat az élénkebb, színekkel is trükköző kép, valamint a HDMI bemenetekre csatlakoztatott konzolt és DVD lejátszót is egyénileg hangolhatjuk (feltéve, hogy külön HDMI bemeneten vannak).

A kijelző láthatósága egészen jó, legalábbis ami a felső és oldalsó betekintési szögeket illeti. A legfontosabb természetesen az, hogy oldalról jó legyen a kép, ilyenkor minimális színtorzulással kell számolnunk (kicsit sárgább a kép), valamint a fényerő és kontraszt is csak alig csökken. Felülről még színtorzulás sincs és a fényerő is megmarad, amiért sajnos az alsó látószöggel kell fizetnünk. Néhány fokban ugyanis alulról is elvárjuk a jó láthatóságot és itt már nem lehet magára olyan büszke a monitor. 3-4 fokban megkezdődik a vöröses színtorzulás és igen hamar negatívba vált a kép, amire egyetlen gyógyír létezik, mégpedig az, hogy enyhén előredöntjük a panelt. Ez egy kicsit sajnálatos, de normál körülmények közt ezt a gyengeséget nem fogjuk észrevenni (csak például ha ágyon fekve filmeznénk).

A fekete képeken látható, hogy bevilágítások szinte egyáltalán nincsenek és a foltosodás sem vészes, de ha szigorú szemmel nézzük, akkor a képernyő minden részén láthatunk némi egyenetlenséget.

A szürke és barna teszt is arról árulkodik, hogy a foltosodást nem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni, valamint az is látható, hogy a képernyő felső része már kicsit sötétebb, mint a többi, de ne csüggedjünk, mert ebből szabad szemmel alig látható valami.

A monitor játékra is alkalmas. Habár 5ms-os reakcióideje van, mi egy kicsit gyengébbnek éreztük az átlagnál, az elmosódás a kevésbé gyors mozgásoknál is előjön, így már nem csak a fanatikus játékosok veszik észre az enyhe utánhúzást. A bemeneti késés szintén kicsit nagyobb, mint szeretnénk (az egér kicsit később reagál a mozdulatokra), de így sem vészes, a tv-tuneres monitoroknál a közepes sebesség még jónak számít.

Összeségében a BenQ tv-tuneres monitora kellemes meglepetést okozott nekünk, látszik, hogy jó úton halad a gyártó. Tagadhatatlan, hogy a készüléknek vannak képminőségbeli hibái, de úgy tűnik, a korábbi szériánál tapasztalt gyengeségeket sikerült kijavítani, egy sokkal használhatóbb monitort kaptunk. Lássuk következő szereplőnket, a HP különleges állvánnyal megáldott kijelzőjét.

 

5. HP LA2405wg - Áttekintés

HP LA2405wg

A HP-Compaq duó monitora az alacsony előállítási költségű ledes monitorok közt a maga CCFL technológiájával már nem számít kifejezetten kis fogyasztású kijelzőnek, viszont kategóriájában szinte csak csipegeti az áramot. A monitor különlegessége még, hogy nagy tudású állvánnyal és szép formatervezéssel rendelkezik, már csak ezek miatt megérdemli a figyelmet.

A kijelző első ránézésre egy komoly monitornak látszik, a típust nyugodtan gondolhatnánk akár prémium paneles kijelzőnek is, ám a specifikációra pillantva le kell, hogy lombozódjunk, mert ebben a készülékben is TN panel van. A küllem tehát sokat sejtet, a szálcsiszolt alumíniumborítású káva a matt fekete színezéssel egy igen szép kombináció. A minőségérzettel sem lehet probléma, a monitor rendkívül masszív, nem spórolták ki az anyagot, de a káva állítgatása közben azért mégsem teljesen hangtalan.

A nagyméretű nyomógombok a káva jobb alsó sarkán foglalnak helyet. Ezek bár közvetlenül egymás mellett vannak, mégis jól kitapinthatók, ezért mindig tudtuk, hogy melyiket kell megnyomni. A kézre álló gombokat sötét piktogramok díszítik, így nehéz lenne összetéveszteni őket, de a négygombos menüvezérlés egyébként sem bonyolult. Gyorsgombok terén viszont nem nagy a választék, csupán a bemenetváltás és az automatikus kalibráció (VGA bemenetnél) áll a rendelkezésünkre. A szoftveres menü viszont bőven kárpótol minket ezért, a lemezmellékleten a DisplayAssistant is megtalálható, mellyel a monitor kifogástalanul működik. A led halványzöld fénye használat közben nem zavaró, de akár le is tilthatjuk a menüben.

Az állvány ezúttal kicsit megváltozott, a szokásos rácsúsztatható változatot lecserélték egy előre összeszerelt darabra, mely legalább olyan ügyes, mint elődje. Bár jobb lett volna, ha egy kicsivel kevesebb helyet foglal asztalunkon, a közepesen nagy méret még elviselhető, a lényeg, hogy stabil vele a monitor. Az állvány konfigurációs lehetőségei pedig meglehetősen szélesek. A panel bólogatási tartománya rendkívül nagy, nemcsak 30 fokban felfelé, hanem 5 fokban lefelé is hajlandó elmozdulni, így összesen 35 fokban lehet változtatni a panel dőlésszögét. A +/- 170 fokos talp körüli elforgatás igen hasznos lehetőség, a porté mód pedig böngészéskor és állóképek megtekintésénél lesz hasznunkra. Ennek beállítása könnyen, még megfelelő ellentartás mellett történik.

Természetesen magasságállításra is van lehetőség, ráadásul ezt a monitor szintén széles tartományban képes megtenni, így rendkívül mélyre engedhetjük, szinte belenyomhatjuk az asztalba. Egyetlen dolgot sajnáltuk csak, hogy az állvány magasságát nem lehet rögzíteni. A talp ezúttal egyáltalán nem kapott gumírozott talpkorongokat, a tapadás helyett inkább a könnyű mozgathatóságra fektették a hangsúlyt, a monitort könnyen odébb tolhatjuk az asztalon. Kis apróság, de hasznos lehet, hogy a talpat akár ceruzatartónak is használhatjuk.

A komoly állvány ellenére a felfüggesztési lyukak is elérhetők, ehhez csupán a vaskos állványt kell eltávolítani. A csatlakozók táján a DVI, VGA és DispalyPort bemenetek találhatók meg. A HDMI bemenet hiányzik róla, igaz, a monitor 16:10 arányú, de akkor is jól jött volna egy ilyen, mert így átalakító nélkül is tudnánk konzolt csatlakoztathatni. A video bemenetek kezelése a gyártó szokása szerint nagyon intelligens módon történik. Megadhatjuk az elsődleges bemenetet (így bekapcsoláskor onnan kezdi a keresést) és azt, hogy amikor megszűnik a jel, egyáltalán keresésbe kezdjen-e a monitor. Hasznos figyelmesség még, hogy oldalt két USB csatlakozó is van, melyek a pendrive-ok és egyéb perifériák csatlakoztatását könnyítik meg. A kijelző mellé DVI, VGA, USB és tápegység kábel jár, továbbá a lemezmellékleten megtaláljuk a drivert, a szoftveres menükezelőt és egy porté szoftvert, mellyel a kép -90 fokkal elfordítható (bár ezt a videokártyák zöme már tudja).

 

6. HP LA2405wg - OSD és Képprofilok

OSD

A készülékben menürendszer gyanánt a már régóta bevált szöveges felsorolást találjuk egy-egy piktogrammal kiegészítve. Ez nem túl látványos és a „modern” színes-szagos menük bizonyára sokaknak ennél jobban tetszenek, de az elrendezés továbbra is átlátható és logikus.

Az OSD extra képességei a következők: Dynamic Contrast Ratio (dinamikus kontraszt), Rotate OSD (a menü elforgatása porté módhoz), Bezel Power LED (az állapotjelző letiltása). A Video OverDrive opciót ezúttal nem kapjuk meg, a monitor ugyanis 5ms válaszidővel rendelkezik, tehát nincs benne túlvezérlés.

Képprofilok

A színprofilok terén szűk a választék, a HP továbbra sem a különleges képprofilok híve, csupán a szokásos 5000K-Warm, 6500K-sRGB, 9300K-Cool, és Custom (Egyéni) színhőmérsékleti sémák közül választhatunk. Lássuk, hogy a gyári beállításokon mit produkál a kijelző:

A grafikonokon világosan látható, hogy a monitorgyártók közül szinte egyedül a HP figyel oda, hogy a színsémák fedjék a valóságot. Bár a gamma értéke minden profilnál egy kicsit magasabb a kívántnál (ami 2,2 helyett 2,3 lett), ránézésre ebből semmit sem veszünk észre. A színeltéréseken látszik, hogy a monitornak nem árt, ha bekalibrálják, de a helyzet egyáltalán nem vészes, mert az átlagos deltaE 3 alatt van. A helyes színbeállítást mégis érdemes elvégezni a nagyobb kilengések miatt, de hozzá kell tegyük, hogy akár a gyári értékeken is szép a monitor képe.

Nem meglepő, hogy egyéni módban szép eredményre jutottunk, a lap alján a tesztpéldány beállításai szerepelnek. Most is hangsúlyozzuk, hogy ezek az értékek példányonként és videokártyánként változhatnak, de kiindulási alapnak jók lehetnek.

 

7. HP LA2405wg - Képminőség

Képminőség

A monitor színeit rendben találtuk, a jó színhűséget csak az árnyékolja be, hogy a színátmeneti gradienseken enyhe sávosodás látható, ám ezt a kis apróságot leszámítva a színmegjelenítéssel nem volt gond. Véleményünk szerint ez a színvilág inkább a szolidabb, visszafogottabb képű megjelenítők táborába sorolja a monitort, mint a harsány túlszínezett kijelzők közé, de félreértés ne essék, a kép egyáltalán nem fakó. A kontrasztskálán a két legsötétebb szürke elem nem látszik és a legvilágosabb is csak akkor, ha nagyon odafigyelünk. Ez még nem tragédia, de tény, hogy léteznek olyan kijelzők, amik ennél nagyobb árnyalati tartományt képesek lefedni. A kijelző fényereje viszont jól skálázható, fehér képernyőn 226 cd/m^2 fényerőt mértünk, a legsötétebb fokozaton ugyanez 40 cd/m^2 volt.

Ahogy említettük, a monitor két digitális (DVI, DP) és egy analóg bemenettel (VGA) rendelkezik. Mi a népszerűbb DVI bemeneten próbáltuk ki monitort, ezen makulátlan a szövegmegjelenítés, a kép tűéles. A VGA bemenet szintén remek (igaz, a digitális kapuval most is jobban járunk), így annak sincs akadálya, hogy ezt használjuk, legalábbis a monitoron nem fog múlni. A bemenetek eltérő képbeállításokat használnak (fényerő, kontraszt, színhőmérséklet), ami hasznos, amikor a monitort egyszerre két vagy három számítógéppel használjuk.

Az alacsonyabb felbontásokat is megnéztük, amik a játékok miatt lehetnek fontosak, vagy csupán azért, mert vannak, akik a nagyobb betűket szeretik (a Windows betűméretét nem mindig tudjuk megnövelni). A monitor képarányának megfelelően először az 1680*1050 és 1440*900 képméretekkel kezdtünk, ezek közepesen homályosak. Az 1280*800 már elég gyengén szerepelt, ezt játékra sem ajánljuk. Az 1280*1024 és a 4:3 arányú felbontások zöme szintén közepesen homályos, úgy látszik, a kijelző nem kedvez a játékosoknak, ezt a szintet már a videokártyánk skálázásával is elérhetjük is könnyen túlléphetjük. A képarány kezelés viszont jó, a teljes képernyős (Fill To Screen) és arány megtartásos (Fill To Aspect Ratio) megjelenítés közül elég, ha utóbbit kiválasztjuk, onnantól kezdve a monitor minden esetben helyes képarányt alkalmaz, ráadásul az 1280*1024 képméretet is helyesen kezeli (nem 4:3-nak, ahogy sok monitor).

A panel betekintési szögei lehetnének kicsit jobbak (egy ilyen kaliberű monitortól kicsit többet vártunk), de a közepes láthatóssággal egy személynek bizonyára még semmilyen kifogása nem lesz. Habár a fényerő nagy része megmarad, minden irányból látványos kontrasztcsökkenésre számíthatunk, még oldalról is. A színtorzulás horizontálisan minimális (enyhe sárgulás van), de felülről már csúnya a kép, ilyen látványt a túl magas kontrasztbeállítás szokott okozni. Alulról egyáltalán nem rossz a helyzet, csak 8-10 fokban indul a színelváltozás, még jó, hogy ennél nagyobb láthatóságra nincs is szükségünk ebből az irányból.

A fekete képeken azt látjuk, hogy a látószögeknek milyen hatása van a fekete színre, vertikálisan enyhe kékesedés, horizontálisan kis szürkésedés látható. A háttérvilágítás viszont nagyon jó, szemmel egyáltalán nincs bevilágítás, csupán a fényképezőgép érzékenységének köszönhető, hogy a tesztképeken a képszélek mentén nagyon enyhe derengés látszik.

A monitor nem kapta meg a válaszidő-gyorsítás képességét, nincs is rá szüksége, mert használat közben csak alig látszik rajta némi utánhúzás. Igaz, gyors mozgásnál az avatott szemek már képesek kiszúrni az elmosódást, de a kijelző még ezzel együtt is a jobbak közé tartozik, mert nagyon kicsi a bemeneti késése.

Összegezve a látottakat, a HP-Compaq monitora inkább gyönyörű küllemével és nagy tudású állványával fog magának rajongókat toborozni, mint képminőségével, ezen a területen ugyanis nem tudott a többi monitor fölé emelkedni. Végül lássuk tesztünk harmadik szereplőjét, a Samsung dizájnmonitorát.

 

8. Samsung BX2450 - Áttekintés

Samsung BX2450

A Samsung szépséges BX50 sorozatából legutóbb megismerkedtük a 22 colos típussal, mely képminőségre nem volt rossz, bár kiemelkedően jó sem, mindenesetre kíváncsian vettünk elő a ledes széria 24 inches modelljét is.

A Samsung már eddig is számos tetszetős monitorral rendelkezett, de úgy tűnik csak az elmúlt hónapokban talált igazán magára. A BX50 széria elegáns dizájnja továbbra is nagy kedvencünk, a küllem minden elismerést megérdemel. A vékony, lakkozott fekete kávát egy átlátszó kerettel is feldíszítették, a talp hozzánk közelebb eső része pedig krómozott felületet kapott. A formaterv és a káva festése is kifinomult ízlésre vall, továbbá a káva anyagminőségével is elégedettek voltunk, a készüléket kellően vastag műanyagok borítják. Erről tanúskodik a kijelző állványa is, a döntögetés hangtalanul állítgatható, és használat közben sem zavarnak minket kellemetlen zörejek.

A monitort érintőgombokkal szerelték fel, de szerencsére a jobbik fajtából. Bár megvilágítás nincs hozzájuk és kitapintani sem lehet őket, szürkületnél a menü feliratai segítenek nekünk a tájékozódásban, nappal pedig a könnyen felismerhető piktogramokból tudjuk, hogy mit kell megnyomni. A képbeállításokat a mellékelt MagicTune szoftverrel is elvégezhetjük, de úgy gondoltuk, hogy a viszonylag jó érintőgombok miatt ez most nem létszükség, az érintőmezők megnyomására a menü gyorsan reagál. Gyorsgombokból ezúttal is négyet kapunk. Ebből az első a fényerőállításért felel (HDMI bemenet esetén a hangerőszabályzásért), a második a bemenetváltásért, a harmadik az automatikus kalibrációért (VGA bemenet esetén), és végül a negyedik tetszőlegesen beállítható a következő lehetőségek egyikére: MagicBright (képprofil váltás), MagicAngle (látószög módok), MagicEco (takarékos mód), Image Size (képarány módok), nagy tehát a választék. Kár, hogy a HDMI bemeneten nem lehet egy gombbal fényerőt állítani, ezért a főmenüben kell tallózni. Apróság ugyan, de az állapotjelző led fénye szemből zavaró (letiltani nem lehet), de arra legalább ügyeltek, hogy az irányított fény ne szóródjon máshová.

A monitor tetszetős krómborítású állványa elég kevés konfigurációs lehetőséggel kecsegtet minket, csupán a 0-15 fokos bólogatási tartomány áll a rendelkezésünkre, de ez legalább könnyen megy. Magasságállítás nincs, a fix állványon a panelt mi egy kicsit alacsonyabbra tettük volna, de könnyen hozzá lehet szokni, még így sem kényelmetlen. Az állvány stabilan tartja a kijelzőt, és a talpak gumibevonatainak hála a monitor annyira masszívan áll az asztalon, hogy csak felemelve lehet arrébb mozdítani. Mint minden ledes kijelző, a BX2450 is nagyon vékony. Ne örüljük azonban előre, mert a monitor kábelek merőlegesen állnak ki a hátlapból, ezért sok helyet foglalnak el, ergo a monitort nem tudjuk teljesen a falhoz tolni (bár ez nem mindenkinél szempont).

Ahogy a dizájnmonitoroknál szokás, a kijelző a falra szereléshez szükséges lyukakkal nem rendelkezik. A kijelzőnek külső tápegysége van, ami nem sok vizet zavar az asztalon, kicsi és egyáltalán nem csúnya. A monitor három darab video bemenettel rendelkezik, ebből kettő digitális (méghozzá HDMI), a harmadik hagyományos VGA. A monitorhoz megkapjuk a DVI->HDMI átalakító zsinórt, így azoknak sem kell aggódni, akiknek nincs HDMI kimenetük a videokártyán. A video bemeneteknél eldönthetjük, hogy automatikusan váltsanak vagy ne, ez egy Samsung sajátosság, reméljük, még sokáig megmarad ez az opció. A készüléknek beépített hangszórói nincsenek, ennek ellenére hátul, a video bemenetek mellett egy jack kimenet is található, amin a HDMI-n érkező hang szólalhat meg. A dobozban egy törlőkendőt, VGA kábelt és egy lemezt is találtunk, rajta olyan hasznos szoftverekkel, mint az említett MagicTune és MultiScreen képernyőfelosztó program.

 

9. Samsung BX2450 - OSD és Képprofilok

OSD

Ami a menüt illeti, a monitorban nem sok újdonság van, mert ebben a széria típusai teljesen megegyeznek, de tekintsük át röviden, hogy mit tud. Az átlátható és szép grafikus képernyőmenü fekete alapon íródott fehér szövegei könnyen olvashatóak, a lehetőségeket pedig tematikusan elválasztva találjuk meg benne. A menü extrái közt a régebbi hasznos funkciók mellett az újdonságok is felbukkannak. A már megszokott kikapcsolás időzítőt és ColorEffect-et ismerjük, utóbbi Grayscale, Green, Aqua, Sepia módjai fényképek megjelenítésénél lehetnek hasznunkra, ha unatkoznánk. A MagicColor színkezeléssel a kék és zöld alapszíneket tudjuk teltebbé varázsolni, de mesterkélt színeket okoz, ezért a valódi megjelenítést kedvelőknek nem ajánlott, a látványos extra inkább filmeknél jöhet jól. A PC/AV mode a régebbi DVD-lejátszók miatt került a monitorba, AV állásnál a képernyő közepét nagyítja fel számunkra, kissé homályos megjelenítés mellett, továbbá a PC módtól eltérő képi beállításokat (szín, fényerő, stb.) használhatunk. Az egyedi gyorsgombról (Customized Key) már esett szó, a MagicAngle extrával pedig a panel látószögén javíthatunk aszerint, hogy milyen irányból szeretnénk nézni a monitort. Nagy csodára ne számítsunk, de tény, hogy bizonyos helyzetekből javíthatunk a képminőségen, csak cserébe az ellenkező irányból lesz csúnya a kép. Ez egy kényszermegoldás, de néha azért hasznát vehetjük. A MagicEco-val a fényerő értékét állíthatjuk be fixen 50, 75, 100%-os értékre, aminek nem sok haszna van, hiszen a fényerőt eddig is lecsökkenthettük, ha akartuk. A gombismétlés sebességét is beállíthatjuk (gyorsítás, 1s, 2s, nincs ismétlés), ami a hosszú listás tallózásnál lehet hasznunkra, de előfordulhat, hogy egyesek az utolsó lehetőséget foglalják majd imáikba.

Képprofilok

A MagicBright képprofilok színhelyességének vizsgálata ezúttal sem maradhat el. Bár sokan nem szeretnek bíbelődni a beállításokkal, érdemes némi időt szánni legalább a kontraszt és színhőmérséklet megfelelő beállítására. Néhány gombnyomással ugyanis jóval szebb képhez juthatunk, ebben próbálunk némi segítséget nyújtani, a lap alján a tesztpéldány beállítási olvashatóak. A monitor négy profillal rendelkezik, a képeken a Standard, Game, Cinema és Dynamic Contrast sémák értékei láthatók.

Szemre egyik profilt sem tartjuk vészesen rossznak, de az ideális 2,2 gamma értéket, 6500K színhőmérsékletet és 120 cd/m^2 fényerőt egyik sem képes egyszerre teljesíteni. A legnagyobb probléma mégsem ez, hanem a színhűség. A mérések alapján az eltérések már elég durvák ahhoz, hogy kedvet kapjuk a kalibráláshoz, viszont azok, akik nem szeretnének ezzel foglalkozni (vagy nincs rá lehetőségük) egyszerűen válasszák a Standard vagy Game módot. A profilok közül egyértelműen a Cinema az, mely az erős élesítés miatt szövegolvasásra nem felel meg, de filmnézésre valóban jó. A Dynamic Contrast képminősége nem rossz, szerencsére a kontrasztérték nem tud annyira felmenni, hogy színtorzulást okozzon.

Egyéni beállításokkal az átlagos eltérés nagyon szépen lement az 1 érték alá, és a legrosszabb színeltérés sem ment 2 fölé, ami remek kalibrációt jelent. Lássuk, mit kezdünk ezzel a képminőséggel kapcsolatos teszteken.

 

10. Samsung BX2450 - Képminőség

Képminőség

A kijelző színvilága nem rossz, de a piros szín élénkségén még volna mit javítani. Természetesen élhetünk a monitorba épített MagicColor színjavító opcióval is, de ilyenkor számítanunk kell rá, hogy távolabb kerülünk a valós színmegjelenítéstől és a sávosodás is könnyebben észrevehetővé válik. Pedig jó hír, hogy sávosodás alaphelyzetben nincs, a színátmeneti gradiensek szép folyamatosak, ennek hasznát főként a monokróm hatású jeleneteknél élvezhetjük. A kontrasztskála elemei közül a monitornak csak a legsötétebb szürkeárnyalattal gyűlt meg a baja, de ez még nem fog tragédiát okozni a sötét jeleneteknél. A fehér képernyőnél mért legnagyobb fényerő 239 cd/m^2, a legkisebb 24 cd/m^2 volt, ami bőségesen elég ahhoz, hogy a szélsőséges esetekben, vagyis erős napfénynél és szürkületnél is jól olvasható maradjon a kijelző.

A szövegmegjelenítés a HDMI bemeneten tökéletes, erről (szerencsére) nincs is mit mondani. A VGA bemenet képe már kicsit gyengébb, de ha a két digitális bemenet mellett még erre is rákényszerülünk, jó tudni, hogy ez is viszonylag szép és éles.

Az alacsonyabb felbontások minősége nem rossz, szerencsére inkább a fontosabb felbontások szépek, vegyük hát sorra ezeket. Az 1680*1050 és 1360*768 képméretek minősége közepes, az 1440*900 és az 1280*1024 kicsivel jobb náluk, az 1280*720 pedig remek minőségben nézhető. A régebbi játékok miatt fontos lehet, hogy a kijelző a 4:3 arányú képméreteket is helyesen jeleníti meg. A képarány kezelés egyszerűen működik és mindegy milyen felbontást veszünk elő, a monitor az összeset megfelelően kezeli. Ezt ráadásul automatikusan teszi meg, minden helyzetben felismeri, hogy melyiket kell alkalmaznia. Habár a kijelző 16:9-es, a 16:10 aránytól sem riad vissza, és az 1280*1024 felbontást nem veszi egy kalap alá a 4:3 arányúakkal. A video bemenetek képe egymástól függetlenül állítható be, ami jól jön olyankor, amikor több PC-t használunk egyszerre vagy konzolt is csatlakoztatunk.

A monitor betekintési szögei átlagosak. Igaz, hogy ezen javíthatunk a beépített MagicAngle opcióval, de ahogy említettük, ez egy kényszermegoldás és mindig csak egy irányból vesszük hasznát. Vízszintesen nem látható ugyan színtorzulás, de a fényerő látványosan csökken, ami rontja az olvashatóságot. Az asztalnál ülve a vertikális látószög elegendő ahhoz, hogy zavartalanul tudjuk használni a monitort, de felülről már viszonylag kis szögben jelentősen lecsökken a kontraszt. Alulról 3-4 fokban kezdődik meg a sötétedés, ezért a képernyő teteje kicsit már sötétebb, mint a többi része, emiatt oda kell figyelnünk arra, hogy mindig pontosan szemből, vagy kicsit feljebbről nézzük a monitort.

A háttérvilágítás majdnem teljesen egyenletes, bevilágítás egyik oldalról sem látható. Ha a teljesen sötét képernyőt nézzük, akkor feltűnhet, hogy a monitoron némi foltosodás van, de ennyi még belefér a legjobb értékelésbe is, hiszen normál körülmények között ezzel az apró hibával soha nem fogunk találkozni.

A fekete képernyők fotózása azért jó, mert így könnyebben megállapíthatjuk a színtorzulásokat. Itt most nem látható különösebb elszíneződés, a kijelző felülről és oldalról csupán leheletnyi zöldes, illetve szürkés tónust kap, de a jelenség annyira enyhe, hogy ez a színekre szinte egyáltalán nincs hatással (ahogy említettük, inkább a kontrasztcsökkenés a monitor gyengéje). A fekete szín kellően sötét, ami a filmek sötétebb jeleneinek kedvez, emiatt tehát nem kell aggódnunk.

A monitor sebesség szempontjából hozza az elvárásokat. A 2ms-os gyorsítással ellátott kijelzővel igen jól tudunk játszani, ez már a fanatikusoknak is megfelel. A gyors mozgásoknál már csak leheletnyi elmosódás látható, de ez nagyon ritkán fog feltűnni. A bemeneti késés kicsi, a kijelző elég közvetlen ahhoz, hogy pergősebb játékoknál is könnyedén tudjunk célozni.

A BX2450 típus a szériára jellemző előnyöket és hátrányokat hordozza magán. Különösebb probléma nincs vele, de jól jönnének a szélesebb látószögek és a piros színen is volna még mit csiszolni. Most pedig lássuk az értékelést.

 

11. Értékelés

BenQ ML2441

A BenQ hibrid készüléke az elődhöz képest (MK széria) egy pozitív csalódás számunkra, annak ellenére is, hogy így is akadnak kompromisszumai. A tisztességes kinézet, sokrétű csatlakozási lehetőségek és a média lejátszó a kijelző pozitívumait gazdagítják, ez utóbbi különösen hasznos, mert a PC-t pihenni küldhetjük, így a filmnézés/zenehallgatás/fényképnézegetés zajtalanul történhet. Szerencsére a monitor képminősége nem cáfolta meg, hogy egy olyan készülékkel van dolgunk, melynél a monitorok és tévék előnyeit összegyúrták, így az ML2441 típus már bátran ajánlható azoknak, akik némi megalkuvással egy mindenes kijelzőt szeretnének hazavinni. A monitor filmekhez a szép színek, a viszonylag homogén háttérvilágítás és széles látószögek miatt ajánlott, bár hozzá kell tegyük, hogy alulról már néhány fokban romlik a kép, ezért az ilyen helyzeteket jobb kerülni, továbbá a sötét jelenetek sem a monitor kedvencei. A típus már játékra is alkalmas, ugyanis a tv-tuneres monitoroknál tapasztalható óriási bemeneti késést sikerült szépen lecsökkenteni, az utánhúzás pedig nem vészes, így ha a kijelzőt nem is a leggyorsabb válaszidejű TN paneles monitorok közt fogjuk emlegetni, még bátran kijelenthetjük, hogy játszani sem rossz vele. A monitor irodába inkább az éles szövegmegjelenítése és alacsony fogyasztása okán alkalmas, mintsem az állvány képességei miatt, sajnos az ergonómiai lehetőségek nem túl sokrétűek. További kellemetlenség, hogy a csillogós fekete felületek hamar koszolódnak és a video kábeleket is kispórolták, továbbá 3 napos pixelhiba sem jár a monitorhoz.

HP LA2405wg

A HP-Compaq monitora kicsit becsapott minket, a komoly külső ezúttal csupán átlagos belsőt takar. A káva remek kidolgozása, a széleskörűen konfigurálható, masszív állvány, a jó nyomógombok mind elhitették velünk, hogy a képminőség is kimagasló lesz (főleg ennyi pénzért), ezzel szemben meg kell elégednünk egy nagyon erős közepes minőséggel. Így már érthető, hogy a monitor a magas pontszámot inkább az előbbiek miatt érdemelte ki. A felsorolt ergonómiai képességeknek és a kis fogyasztásnak hála a típus még így is remekül fog irodai monitorként szolgálni, és látványnak sem utolsó. A filmkedvelők a látószögeket tartják majd kicsit szűknek, bár egy személynek még ez is bőven elegendő lesz. A színhűséggel és háttérvilágítással elégedettek voltunk, viszont a monitor a sötét árnyalatok közül nem mindet szereti. A játékkedvelők örömére a kijelző válaszideje és bemeneti késése is kicsi, de interpoláció terén nem tudott többletet felmutatni, ezt a minőséget videokártyánk is könnyedén hozza. A monitorhoz az összes kelléket nagyvonalúan mellékelték, de a HDMI kaput hiányoltuk róla és a 3 napos pixelhiba garanciáról is le kell mondanunk.

Samsung BX2450

A BX2450 modell nemcsak küllemre, hanem képminőségre is a széria kisebb típusára hasonlít, vagyis nem rossz, de tény, hogy találhatunk ennél szebb képű monitorokat is. Irodába a remek élessége, alacsony fogyasztása, megnyerő külleme miatt tűnik jó választásnak. A kijelző problémamentesen használható érintőgombokat kapott, és extraként a szoftveres menüvezérlés is a rendelkezésünkre áll, de az sem utolsó szempont, hogy a készüléknek két digitális bemenete van. Az állvány kevés konfigurációs lehetősége csupán némi dönthetőségre elegendő, de a fix magasság megfelelő, sőt a stabilitással sem adódott gond. A kijelző színei közül a pirosat ezúttal is kissé fakónak találtuk, de megfelelő beállításokkal javíthatunk rajta. A monitor filmnézésre közepesen ajánlott, tudni kell, hogy az átlagos betekintési szögek miatt az oldalt ülők már gyengébb képet fognak látni. A játékok területén viszont elemében van a monitor: a fontosabb alacsony felbontások kellően élesek, a sebességre sem lehet panasz, a kijelző bemeneti késése kicsi és utánhúzás is csak alig látható. A csomagban a szükséges kábeleket megtaláljuk és 3 napos pixelhiba garanciát is kapunk a monitorhoz.

A monitorokat a CHS Hungary Kft-től (HP) és Cédrus Számítástechnikai Kft-től (BenQ, Samsung) kaptuk tesztre, köszönjük!