1. Bevezető

Ma három 23 colos Full HD felbontású kijelzőt mutatunk be, melyek fontosabb tulajdonságait a következő táblázatba gyűjtöttük össze:

2. Dell ST2310 - Áttekintés

Dell ST2310

A tesztet a Dell már régen beharangozott monitorával kezdjük. A típus érdekessége a két lámpás CCFL háttérvilágítás, mellyel a kis fogyasztást igyekeztek elősegíteni.

Úgy tűnik, végül a Dellnek is sikerült meglovagolnia a divatos formatervezési trendet, az ST2310 külleme egészen csinosra sikerült. Annak ellenére, hogy a káván bőven akad tükröződő felület, ez mégsem zavaró, mert nem látjuk benne magunkat. A káva eleje fekete, a hátlap divatos fehér színt kapott, amiből a monitor elejére is jutott, hogy a látvány szemből se legyen unalmas. A megépítéshez felhasznált műanyagok is rendben vannak, a legtöbb helyen elégedettek voltunk velük, a panel körüli káva kicsit kopogósra sikerült, de döntögetés közben nyoma sincs zavaró nyekergésnek.

A menükezelő gombok a monitor oldalán találhatóak, ami a legtöbbször nem túl szerencsés, ez esetben viszont egészen jól használhatóak. A gyártó csak négy gombot helyezett el erre a célra, így szürkületnél is viszonylag könnyű volt ezeket kitapogatni, ráadásul a menü apró piktogramjai még segítenek is nekünk megtalálni a megfelelőt. Menükezelő szoftver nem jár a kijelzőhöz, de még így is kijelenthetjük, hogy a gombokat gördülékenyen tudtuk használni, ez részben annak köszönhető, hogy a gyorsgombokat személyre szabhatjuk. Alaphelyzetben a fényerő/kontraszt és színhőmérsékleti profilok vannak beállítva, de bemenet váltás és az analóg bemenet kalibrálásra is kiválasztható a két gyorsgomb egyikére, így nem kell a menüben turkálnunk. A bekapcsoló gomb magában foglalja az állapotjelző ledet, mely fehér színével nem vonja el figyelmünket a képernyőről és a halványnarancs fény készenlétnél sem zavaró. Még szerencse, mert letiltani nem lehet.

A kijelző állványa egy könnyen összerakható darab és a stabilitással sincs gond. A fix magasság egy kicsivel alacsonyabban van az átlagnál, de ettől még hosszabb ideig sem volt kényelmetlen nézni a monitort. Saját tengelye körüli elforgatás és porté mód nincs, a konfigurálhatóság mindössze a panel előre és hátradöntéséből áll. Erre viszont kellően széles skálán képes a kijelző, a -4 és 21 fokos tartomány minden szituációhoz megfelel.

A monitor domború hátlapja, ahogy már említettük, igen tetszetős. A középen látható márkajelzés alatt a szétszereléshez szükséges csavarok bújnak meg, viszont a fali konzolokhoz elengedhetetlen VESA lyukakat nem találtuk meg a hátlapon. Örvendetes, hogy a video bemenetek környékén az alapvető csatlakozók (VGA, DVI) mellett egy HDMI-nek is szorítottak helyet. Ráadásul az ebből származó audio sáv a fejhallgató kimeneten is képes megszólalni. A monitor beépített hangszórókkal nem rendelkezik, az audio bemenet azért kapott helyet, mert a monitor elosztóként is üzemel, a menüben kiválaszthatjuk, hogy a fejhallgató kimeneten a line-in vagy a HDMI hangja szólaljon meg. A monitorhoz adott telepítő lemezen a használati útmutatón kívül semmit sem találtunk, driver vagy segédprogram nincs. A dobozban csak egy VGA kábelre bukkantunk, a tápegység vezetéke hozzánk most sem jutott el, pedig a tartalomjegyzék szerint jár hozzá.

 

3. Dell ST2310 - OSD és Képprofilok

OSD

A Dell képernyőmenüje a jól bevált rendszert követi, a kék színű OSD amellett, hogy szép, még átlátható is. A menü közvetlenül a gombok mellett bukkan fel, a pozícióját nem változtathatjuk meg. Cserébe a gombok funkcióját sötétben is mindig tudni fogjuk, ugyanis a menü jobb oldalán piktogramok vannak. Extraként az LCD Conditioning funkciót tartjuk fontosnak megemlíteni, mely a hibás képpontok felderítésénél tesz jó szolgálatot (a mi tesztpéldányunk hibátlan volt).

Képprofilok

Lássuk a monitor beépített képprofiljait. Mivel a gyártó nem mellékelt színprofilt, így nem volt mit betölteni hozzájuk, ezért a méréseket a Windows7 alapértelmezett színprofiljával végeztük el.

Ezeket most is két részre osztva találjuk a menüben, a Graphics módok szelídebb képmanipulációkat, a Video módok durvábbakat használnak. Alaphelyzetben a Graphics/Standard sémával nem járunk rosszul, mert a gamma és színhőmérséklet értékek is igen közel állnak a kívánatoshoz, csupán a fényerőn érdemes csökkenteni, hogy hosszútávon is nézhető maradjon a kép. Ami miatt mégis érdemes bekalibrálni a monitort, az a színhelyes megjelenítés. Bár az 1,7 átlagos deltaE érték egy kalibrálatlan kijelzőtől szép eredmény, kalibrálással ez lecsökkenthető 1 alá, vagyis arra a szintre, ahol már szemmel nem látható különbség az ideális és megjelenített közt. A Standard profilok közt nincs nagy különbség, élesítést vagy más kiemelést nem használnak, de fényerejük igen magas, ezt érdemes lecsökkenteni. A Warm és Cool sémák csupán a színhőmérsékletben különböznek, a mérések szerint az alaphelyzeti 6700K érték helyett 5800K, illetve 8100K színhőmérséklettel rendelkeznek, ez megfelel a meleg és hideg elnevezésnek.

Ha nem a színhelyes megjelenítés a cél, inkább megkapó látványt szeretnénk, akkor érdemes átváltani a Video módok egyikére. Ami azonnal feltűnt, hogy itt már élesítéssel is számolni kell, a profilok egyébként főként színhőmérsékletükben különböznek egymástól. A Video módok szintén magasabb fényerővel dolgoznak, mint amit ideálisnak tartunk (ez 120 cd/m^2 lenne), de hosszútávon a Graphics módoknál kevésbé bántják a szemet. A látvány valóban megkapó, de a mérések szerint a színhelyes megjelenítéstől távolabb kerültünk, a sémák átlagos eltérése 2 fölött van. Filmekhez, játékokhoz érdemes ezeket elővenni, hogy lássuk tetszik-e amit látunk, de véleményünk szerint előbb-utóbb mindenki visszatér a hosszútávon is elviselhető Graphics/Standard alapbeállításra vagy jobb esetben a kalibrált értékekre:

A kalibrált értékek kielégítőek, a monitornak a sárga színnel ugyan volt némi problémája, de megnyugtató, hogy az átlagos eltérés 1 alatt volt.

 

4. Dell ST2310 - Képminőség

Képminőség

Végül lássuk a lényeget, a monitor képminőségét. A TN paneles monitor képe a kalibrálás előtt is dicséretes volt (a színeltérések nem voltak vészesek és például durva kékes árnyalatba történő elhajlások sem voltak), de jó beállításokkal még többet sikerült kihozni belőle. A monitor kontrasztját a gyári értékhez képest némileg csökkentenünk kellett (65), így a szürke világos árnyalataival nem volt gond, azonban a kijelzőnek nem sikerült elővarázsolni a sötétebb árnyalatokat. A nappali fényviszonyokhoz ideális 120 cd/m^2 fényerőt a 66-os fényerő értéken találtuk meg, a monitor legnagyobb fényereje egy homogén fehér képen mérve pedig 166 cd/m^2 volt. Ez nem egy egetverő érték, bár a matt panel miatt így is bőven olvasható maradt a kép, a közvetlen napsütést azért jobb kerülni. A legkisebb fényerő 26 cd/m^2 volt, a monitor tehát sötétben is kellően alacsony fényerőre állítható. A kijelző színvilágával elégedettek voltunk, a színek kellően élénknek bizonyultak, és az átmeneti gradienseken is csak minimális sávosodást láttunk.

Natív felbontáson, a digitális bemeneteken (HDMI, DVI) nagyon szép éles képe van a monitornak, és ha ez nem lenne elég, a VGA bemenetnek is remek minősége van (megfelelő videokártya esetén). A video bemenetek egymástól függetlenek, így három, teljesen más beállításokkal rendelkező bemenetünk lehet. Ez jól jön, amikor pl. egy konzolt és két PC-t szeretnénk csatlakoztatni. A video bemenetek automatikus és kézi váltásra is kapcsolhatók, szintén egy hasznos lehetőség. A monitornak a legnagyobb felbontáson mindig éles képe van, ami nagy pozitívum, de lássuk mi a helyzet az alacsonyabb felbontásokkal, ahol az interpoláció kerül előtérbe. Az 1280*720, ami általában szép, most lehetett volna kicsivel élesebb, de 3D-ben még elővehetjük, mert játékoknál nem annyira feltűnő a homályosság. Az 1680*1050 képméretet valamiért nem támogatja a kijelző, ezért helyette az 1280*1024-et vettük elő, amit közepes minősége miatt szövegolvasáshoz ne használjunk, de szintén jó lehet játékokhoz . A képarány kezelés sem a monitor erőssége, mindössze a Fill és 4:3 mód közül választhatunk. Előbbi minden felbontásban kitölti a képernyőt, utóbbi értelemszerűen 4:3 arányra állítja, függetlenül attól, hogy milyen felbontásban vagyunk. Éppen ezért torzítatlanul csak a 16:9 és 4:3 arányú képméreteket nézhetjük, és minden egyes felbontás váltáskor kapcsolgatnunk kell, ugyanis a monitor ezt nem teszi meg magától.

A monitor betekintési szögei TN paneles viszonylatban egészen jók. Nem csak oldalról, hanem felülről is sokáig megmarad a jó képminőség, ráadásul ezekből az irányokból színtorzulás is alig látható. Alulról már nem ennyire jó a helyzet, ugyanis a sötétedés mellé még vöröses színtorzulás is társul, de szerencsére ez csak nagyjából -10 fok környékén jön elő, tehát normál használatnál, ebből semmit sem veszünk észre.

A jobb rálátás érdekében a fekete képernyőt is körbefotóztuk. A képekből látható, hogy a kékes árnyalat szemből és felülről, míg a világosszürke tónus oldalról rontja a fekete szín élvezhetőségét. Ez a TN paneleknél általános jelenség, ezért csak érdekesség gyanánt említjük meg, az IPS paneles monitorokkal összehasonlítva a különbség így fest.

A kijelző ismertetetőjében fontosnak tartották megemlíteni a kétlámpás CCFL háttérvilágítást, ami alacsonyabb fogyasztást eredményez, viszont bennünk felmerült a kétség, hogy a kevesebb lámpa durvább bevilágításokhoz vezethet. Sejtésünk sajnos beigazolódott, a fekete képernyő nem túl homogén, kis foltokat láthatunk rajta, valamint alul és felül nem túl vastag sávban, de látható bevilágítások is vannak. A jelenség nem drasztikus, hiszen normál körülmények között ebből semmit sem veszünk észre, de extra szélesvásznú filmeknél már látszik.

Bár a monitor „csak” 5ms válaszidővel büszkélkedhet (tehát nincs benne gyorsítás), még így is remekül játszhatunk vele, ugyanis az utánhúzást csak a tesztprogramok mutatják ki, a gyakorlatban ez a sebesség szinte minden területre elég. Sasszeműek már felfedezhetnek némi elmosódást a gyors mozgásokat kémlelve, ezért ők jobb, ha a játékra kihegyezett típusok közül választanak. Mi viszont ezzel a kis utánhúzással is elégedetten tudtunk játszani, különösösen, hogy a kis bemeneti késés miatt az irányítás is közvetlen volt.

Most pedig ugorjunk kövezkező versenyzőnkhöz, az LG ledes kijelzőjéhez.

 

5. LG E2350V - Áttekintés

LG E2350V

Lássuk az LG vadonatúj 23 colos E50 szériás megjelenítőjét. A specifikációra tekintve a kategóriában megszokott adatok fogadnak minket: óriási dinamikus kontraszt, a ledes háttérvilágításnál megszokott 250 cd/m^2 fényerő és alacsony fogyasztás. A kijelző igazi ereje tehát nem a számadatokban rejlik, hanem extráiban, a típus különleges talpával, fénymérő szenzorával és a mellékelt szoftverei miatt tűnik ígéretes darabnak.

Már első ránézésre is látszik, hogy a monitor rendkívül vékony, így nem sok helyet foglal asztalunkon, viszont kár, hogy a csatlakozók nem lefelé néznek, mert úgy a falhoz is tolhatnánk. A vékonyságot külső tápegységgel sikerült elérni, aminek mi mindig örülünk, hiszen így több esély van arra, hogy egy minőségi darabhoz jutunk (magyarul csendben van) és hiba esetén a készüléket sem kell emiatt szétszedni. Az alapvetően csillogós fekete káva némi lilás kiegészítéssel üde színfolt a monitorok palettáján, és ahogy a színösszeállításhoz illik, a menüvezérlő gombok megvilágítása is lila. A lakkozott fekete felület könnyen begyűjt minden port, de tiszta állapotban szép látványt nyújt. A kijelző anyagminősége nem rossz, a káva csak minimálisan lötyög egy helyen felül, ezt leszámítva döntögetés közben is masszívnak és strapabírónak tűnt.

A menüvezérlés érintőgombokkal történik, és az a szerencsés helyezet áll fenn, hogy ezek igazán gördülékenyen használhatók, ezért a szoftveres vezérlésre sincs szükség (igaz, ezt a monitor nem is támogatja). Az érintéstől a menü reakciójáig egészen kis idő telik el és a megvilágításának hála az érintőmezők helyét is könnyű megtalálni. Ha viszont zavarna minket a fénye, akkor ezt és az állapotjelző ledet külön-külön letilthatjuk a menüben, de szerintünk nem érdemes, mert igazán halványak. A monitor egy fénymérő szenzorral is rendelkezik, ami az érintőmezőktől jobbra látható, erre még később visszatérünk.

Elérkeztünk az első igaz extrához, a kijelző állványához. A talpat nem kell feltétlenül felcsavaroznunk, elég ugyanis a nyak dőlésszögét megváltoztatni (ehhez először a reteszelő gombot meg kell nyomni) és már el is készült az állvány. A talp nélküli módszerrel már korábban is találkozhattunk (pl. a Samsung LD220 vagy az Asus MS246H, LS246H modelleknél), ezek mind megfeleltek stabilitás szempontjából, de a talpas kialakítást még mindig jobbnak tartjuk. Az LG kijelzője bizonyult a legmasszívabbnak közülük, a panel alján található gumidarabok gondoskodnak arról, nehogy elcsússzon a monitor a dőlésszög állítása közben. A bólogatási tartomány, ahogy az ilyen konstrukcióknál lenni szokott elég szűk (kb. 5 és 15 fok közt állítható), és hátradöntés után különös tekintettel kell lenni a visszaállításra, mert a nyak nem ugrik vissza magától és a panel is könnyebben elcsúszik. Szerencsére az E2350V nemcsak a fanatikus notebook tulajok igényét képes kielégíteni (ezt a kialakítást ugyanis nekik találták ki), hanem azokét is, akik a hagyományos állványra esküsznek. A dobozban találunk egy talpat is, és ha ezt felcsavarozzuk, akkor a jól megszokott állványhoz jutunk. A nyakat ilyenkor függőleges helyzetbe kell állítani a reteszelő gomb segítségével. A hagyományos állvány már használhatóbbnak bizonyult és a bólogatási tartomány is jelentősen kibővült (-5-től 15 fokig). Az állvány a talppal és nélküle sem képes extra mutatványokra, magasságállításra vagy elforgatásra tehát ne számítsunk. A talphoz mellékelt csavarról lemaradt a kis fülecske, ezért ezt először nem tudtuk megfelelően rögzíteni, de egy csavarhúzóval orvosoltuk a problémát és utána már a stabilitással sem volt gond.

Általában a külső tápegységgel ellátott monitorok valamiért nem támogatják a fali konzolokat és ez alól eme készülék sem kivétel. Ennek oka a formatervezésben keresendő, az éktelenkedő lyukak nem mutatnának túl jól egy dizájnmonitoron. A szépségért tehát a praktikummal kell fizetni, de akik ezt egyébként sem használnák ki, azok észre sem fogják venni a hiányát. A csatlakozóknál viszont mindent megtaláltunk, amire szükség lehet egy 16:9 arányú monitornál. Video bemenetekből hármat kapunk (HDMI, DVI, VGA), közvetlenül mellettük a tápcsatlakozó látható. A HDMI bemenet mellett egy fejhallgató kimenet is helyet kapott, a monitornak beépített hangszórói nincsenek. A dobozban kábeleket (VGA, DVI, táp), egy telepítő lemezt (driver, Easy Set Package) és a mellékelt szoftvertelepítési útmutatót találtuk meg.

 

6. LG E2350V - OSD és Képprofilok

OSD

A kijelző menürendszerét illetően történt némi dizájnfrissítés, a belbecs viszont változatlan. Ugyanazokat a színhőmérsékleti sémákat és képmódokat találjuk benne, mint eddig és az elrendezésük is a megszokott rendszert követi. A főmenü öt részre van tagolva, a funkciók közt pedig az OK gomb helyett most a lefelé nyíllal váltogathatunk, nehéz lenne eltévedni benne. A különlegességek a Smart+ almenüben kaptak helyet, ami a következő extrákat vonultatja fel:

Auto Bright: A kijelző fénymérő szenzora segítségével nem csak a környezeti fényviszonyokat, hanem a megjelenített tartalmat is figyelembe veszi, hogy a monitor folyamatosan szemkímélő és egyúttal kielégítő fényerővel működjön.

Original Ratio: A képarány kezelés immár sokkal intelligensebb a régi 4:3 módnál, minden esetben képes eldönteni a monitor, hogy milyen képarányt alkalmazzon. Két választásunk van: Original és Wide. Előbbit érdemes választani, mert a kijelző minden felbontásban helyes képarányt fog alkalmazni kapcsolgatás nélkül. Ez nagy előrelépés az LG-től, hiszen a 4:3 módot eddig kézzel kellett átkapcsolni minden egyes felbontás váltáskor.

Dual Web: Szoftveres ablakrendezés, ami egymás mellé teszi a böngésző ablakokat, de csak azután működik, hogy feltelepítettük a mellékelt Easy Set Package-t. Lényege, hogy a szoftverben történő kattintás helyett a monitor menüjében tallózva adjuk ki a parancsot. Nem sok értelme van, mert ilyen módon ezt nehézkesebb megtenni.

Cinema Mode: Az eljárás az előzőhöz hasonlóan történik. A telepített szoftver segítségével a képernyő egy fontos részletét kijelölhetjük, és ami ezen kívül esik, azt elsötétíti a program. Hasznos lehet netes videók nézegetésénél, amikor ismerőseinknek akarunk megmutatni valamit.

A f-Engine részleg tartalmazza a gyári képsémákat. A Normal, Movie és Internet módokat még a kiválasztás előtt megtekinthetjük: a képernyő jobb oldalán az eredeti, bal oldalán az új kép jelenik meg (a Demo lehetőséget választva ez állandó jelleggel megmarad).

Képprofilok

A beépített módok a Windows7 alapértelmezett színprofiljával:

A grafikonokra pillantva akár azt is mondhatnánk, hogy a gyári sémák tragikusak, és ezt sajnos a látottak sem cáfolták meg. A monitor képe drasztikusan eltért a kívánatostól, színhelyességnek nyoma sem volt, és bármilyen módba kapcsoltunk a kép rendkívül hideg volt (a beépített színhőmérsékleti profilok jóval eltértek az ígért értékektől).

Amikor a gyártó színprofilját betöltöttük, javulás helyett csak tovább romlott a helyzet, a rendkívül alacsony gamma miatt borzasztóan „tejfölössé” vált a kép.

Ez alapján akár temethetnénk is a monitort, de a remény hal meg utoljára, mi tettünk egy kísérletet a kijelző beállítására:

Az utolsó grafikonon jól látszik, hogy a monitor megtáltosodott, megfelelő kontraszt és színhőmérséklettel csodákra lehetünk képesek. Bár a deltaE értékeknél több szín is 2 érték közelében vagy fölötte volt, az átlagos eltérést sikerült 1 alá szorítani, ami azt jelenti, hogy közel jártunk a színhelyes beállításhoz.

 

7. LG E2350V - Képminőség

Képminőség

És most lássuk, mire jutottunk a beállított monitorral. A kijelző kontrasztja így sem volt az igazi, mert a skálán a szürke sötétebb árnyalatai már elbújtak. A legmagasabb fényerő, amit mértünk 191 cd/m^2, a legkisebb 61 cd/m^2 volt. Ezek megfelelőek, ugyanis nappal 120, éjszaka 90 az ajánlott értékek, mi viszont jobban szerettük volna, ha a fényerőt tovább csökkenthettük volna. Az automatikus fényerőállításról csak szubjektíven érdemes nyilatkozni. Bekapcsolva mi egy kicsit mindig világosnak tartottuk a képet, ettől eltekintve elégedettek voltunk vele, a környezeti fény megváltozására a monitor szépen átmenetesen reagált. A monitor színvilágával a beállítás után már elégedettek voltunk és a színátmenetek is szép folyamatosnak bizonyultak. A kalibrálatlan monitor képe viszont borzalmasan kék, ezért azt ajánljuk, hogy aki ezen a típuson gondolkozik, mindenképpen kalibráltassa, mert a gyári sémákkal csak azok lesznek elégedettek, akik kedvelik a hideg tónust.

A natív felbontás a digitális bemeneteken (HDMI, DVI) olyan éles, amilyennek lennie kell, és ennél a VGA bemenet sem bizonyult sokkal rosszabbnak. A bemenetek egyforma képbeállításokon osztoznak, tehát nem függetlenek egymástól. Ha kénytelenek vagyunk felbontást csökkenteni játékokban, akkor kerüljük az 1680*1050 képméretet, mert elég csúnya, és sajnos lejjebb haladva sem javul a helyzet. Az 1024*768 és 1280*1024 felbontások nem az igaziak, egyedül az 1280*720 ajánlott játékra, itt a homályosság nem vészes, de összességében azt kell mondjuk, ez a monitor nem az alacsony felbontások interpolációjára született. A képarány kezelés viszont dicséretes, a gyártó ezúttal már nem csak a 4:3 arányt képes lekezelni, a 16:9 és 5:4 sem okozott neki gondot (a bekapcsoláshoz egyszerűen válasszuk a Smart menü original aspektusát).

A kijelző betekintési szögei sem rosszak, oldalról szinte változatlan marad a képminőség, színtorzulás nem látható. Felülről már nem ennyire jó a helyzet, ilyenkor a képernyő hidegebb tónust kap és a kontraszt is csökken. Alulról csak 1-2 fokban nézhetjük változatlanul a panelt, utána a vöröses irányba fordul a kijelző képe, mely később, nagyjából -20 fok körül negatívba változik. Ez sajnálatos, hiszen oldalról valóban sokáig megtartja a minőségét a kijelző, de mivel nem tudjuk a fejünket mindig egy síkban tartani, ezért a függőleges látószög gyengesége normál használatnál is látható.

A fekete képernyőn látható, hogy a panel főleg oldalról hajlamos kivilágosodni, de a helyzet egyáltalán nem drasztikus.

Mivel a monitort leginkább szemből nézzük, a fekete képernyőt is így érdemes megítélni. A képekből is látható, hogy a ledes háttérvilágítás egészen homogén, a foltosodás pedig szabad szemmel egyáltalán nem látható, ahogy bevilágítás sem. Ez utóbbi csak a fényképeken vehető észre és csak teljes sötétségben, így kijelenthetjük, hogy a monitor háttérvilágítása, még ha nem is volt tökéletes, de összességében jól szerepelt.

A monitor válaszidő-gyorsítást nem kapott, így be kell érnünk az 5ms-os válaszidővel. Aki ezt a funkciót is szeretné magáénak tudni, az inkább a kijelző T változatát keresse, de a keményvonalas játékosokat leszámítva ez már mindenkinek megfelel. Az enyhe elmosódás csak gyors mozgásoknál látható és a kis bemeneti késéhez is hamar hozzá lehet szokni. Mindezekkel együtt az E2350V játékra sem rossz, így akinek nincs sasszeme, ezzel a sebességgel is tökéletesen tud játszani.

Most lapozzunk tesztünk haramadik szereplőjéhez, a Samsung kijelzőjéhez.

 

8. Samsung B2330H - Áttekintés

Samsung B2330H

A Samsung B szériás kijelzői közül korábban már megismerkedtük a 24 colos típussal, most elővettük a 23 colos változatot, hogy lássuk, mennyiben különbözik tőle.

A monitor az egyszerű, elegáns formák híve: a borítás lakk fekete, alul pedig egy átlátszó díszléc látható. A káva a porosodásra kiemelten hajlamos, ezért érdemes tisztán tartani, még szerencse, hogy a dobozban ehhez egy mikroszálas kendő is található. Az anyagminőség elfogadható, a közepesen vastag káva egy kicsit nyekereg döntögetés közben, de csak halkan.

A menüvezérlésről érintőgombok gondoskodnak, és úgy látszik ezt a technikát már sikerült kicsit fejleszteni, mert mostanában egészen jó példányokkal futunk össze, érintésre kellően gyorsan reagálnak. A sík felületet nem könnyű kitapogatni, ezért az OSD alatt piktogramok jelennek meg, melyek segítenek a sötétben megtalálni a megfelelő érintőmezőt, de a saját megvilágítás azért jobb lenne. A szoftveres menüvezérlést (MagicTune) nem sikerült működésre bírni, pedig a lemezen ez is megtalálható, a gyorsgombok (fényerőállítás, bemenet váltás, egyedi gyorsgomb) viszont segítenek elérni a legfontosabb funkciókat. Az állapotjelző led kék fénye nappal még elviselhető, szürkületnél viszont könnyen elvonja a figyelmet, így negatívum, hogy ezt a menüben nem tilthatjuk le.

A kijelző állványa nem sok extrát tud, de legalább stabil, ezt a nagyméretű talp garantálja. A panel bólogatási tartománya majdnem a szokásos, de előrefelé egyáltalán nem tudjuk megdönteni, nagyjából 0 és 20 fok között állítható. Az állvány fix magasságát kényelmesnek találtuk, szerintünk éppen ideális helyzetben van. A talp körüli megforgatástól és porté módtól el kell, hogy tekintsünk, eme különlegességek már nem tartoznak a monitor repertoárjába.

A matt fekete recés hátlapon a VESA 75 szabvány szerinti lyukak is megtalálhatók, a falra szerelés lehetősége tehát adott. Ezen kívül a szellőzőrács, ami még említésre érdemes, ez remekül szolgál fogantyúként is. A video bemenetek környékén a VGA és DVI csatlakozók mellett a HDMI is megtalálható, továbbá ehhez egy fejhallgató kimenet is tartozik (beépített hangszórók nincsenek). A kellékeknél ezúttal sem voltak nagyvonalúak, ugyanis a DVI kábelt külön kell megvásárolnunk a monitorhoz (csak VGA kábel jár hozzá), de a telepítő lemez (driver, MultiScreen) és a kevésbé fontos törlőkendő legalább megvan.

 

9. Samsung B2330H - OSD és Képprofilok

OSD

A képernyőmenü szürke színű, átlátható, és jól tagolt rendszere van. A menü extrái közt a régebbi hasznos funkciók mellett újdonságokat is találunk. A már megszokott kikapcsolás időzítőt és ColorEffect-et ismerjük, utóbbi Grayscale, Green, Aqua, Sepia módjai fényképek megjelenítésénél lehetnek hasznunkra, ha unatkoznánk. A MagicColor színkezeléssel a kék és zöld alapszíneket tudjuk teltebbé varázsolni, de mesterkélt színeket okoz, ezért a valódi megjelenítést kedvelőknek nem ajánlott, a látványos extra inkább filmeknél jöhet jól. A PC/AV mode AV állásnál a képernyő közepét nagyítja fel számunkra, kissé homályos megjelenítés mellett, továbbá a PC módtól eltérő képi beállításokat (szín, fényerő, stb.) használhatunk. Az egyedi gyorsgomb (Customized Key) beállításánál a következők közül választhatunk: MagicBright (képprofil váltás), Image Size (képarány kezelés módja), és a nemrég bevezetett MagicAngle és MagicEco. A MagicAngle segítségével a panel látószögén javíthatunk aszerint, hogy milyen irányból szeretnénk nézni a monitort. Nagy csodára ne számítsunk, de tény, hogy amikor a panelt enyhén alulról vagyunk kénytelenek nézni, akkor jól jön a „Lead Back Mode 2” lehetőség, de cserébe felülről lesz túl fakó a kép. Ez egy kényszermegoldás, de néha azért hasznát vehetjük. A MagicEco-val a fényerő értékét állíthatjuk be fixen 50, 75, 100%-os értékre, aminek nem sok haszna van, hiszen a fényerőt eddig is lecsökkenthettük, ha akartuk.

Képprofilok

A monitorba épített MagicBright képprofilok számát nem vitték túlzásba, mindössze a Standard, Game, Cinema és Dynamic Contrast kapott helyet. A kijelzőhöz mellékelt telepítő lemezen találtunk gyári színprofilt is, ezért a MagicBright módokról nem csak alaphelyzetben, hanem a gyári színprofil betöltésével is elvégeztük a méréseket, hátha jobb eredményeket kapunk vele.

A grafikonokról leolvasható, hogy a Standard értékei nem túl jók, de ahhoz képest, hogy a gyári sémák milyenek szoktak lenni, ezek még elfogadhatóak. A színek eltérése átlagban nem rossz, azonban láthatunk egy-két a durva kilengést is, ezek nem tesznek jót a színreprodukciónak. Szemrevételezve viszont azt mondhatjuk, hogy ez még egy használható profil, mert csak a gyakorlott szem veszi észre, hogy valami nem stimmel. A Game mód ehhez képest sokkal magasabb fényerővel rendelkezik és nagyobb kilengései miatt még távolabb kerülünk a színhelyes megjelenítéstől. A Cinema mód ennél is továbbmegy, a színek eltérése drasztikus, a borzasztóan magas fényerő pedig hosszútávon már fárasztja a szemet. A gyakorlatban az alacsony gamma (1,7) miatt „tejfölös” a kép, és amit a mérések sem mutatnak ki, az a durva élesítés, mi ezt filmek alatt egyenesen hátránynak tartjuk. A következő mód a Dynamic Contrast, amit mintha a Cinemáról klónoztak volna, csupán a gamma értéke normális (2,2). A profil egyetlen különlegessége, hogy ahogy a neve is mutatja, bekapcsolja a dinamikus kontrasztot, de mi nem vagyunk nagy hívei ennek az opciónak.

Miután betöltöttük a mellékelt színprofilt és így is lemértük a monitor képprofiljait, úgy gondoltuk, valamit rosszul csináltunk, mert borzalmas értékek jöttek ki. Többszöri próbálkozásra sem kaptunk más eredményt, így beláttuk, hogy ez ilyen, a gyári színprofilt tehát jobb, ha elfelejtjük. Ezért ha nem szeretnénk foglalkozni a kép beállításával, akkor a monitor első indítását követően egyszerűen válasszuk ki a Standard módot és már készen is vagyunk. Ha szeretnénk kihozni belőle a maximumot, akkor már ki kell kísérleteznünk a legjobb értékeket, kiindulópontnak ott vannak a lap alján a mi beállításaink (az optimális beállítások gépenként eltérhetnek). Mindenesetre bekalibrálva a monitort mi erre jutottunk:

Amint látható, ezek fantasztikus értékek. Az átlagos eltérés 1 alatt van és külön öröm, hogy a színek közti legnagyobb eltérést is sikerült 1 alá belőni, úgy tűnik, a kijelzőben nagy lehetőségek rejtőznek.

 

10. Samsung B2330H - Képminőség

Képminőség

Az adatok alapján a monitorral csodákra lehetünk képesek, ha megfelelően beállítjuk, lássuk, a gyakorlatban milyen képminőségre számíthatunk a kijelzőtől. A kontrasztérték (65) beállítása után megfigyeltük, hogy a skála majdnem mindegyik eleme jól látható volt, egyedül a legsötétebb szürke árnyalata bújt el, ami még így is jó eredmény. A rendkívül magas fényerőnek köszönhetően a monitor olvashatóságával erős napsütésnél sem lesz gond. A legnagyobb érték, amit mértünk a brutális 276 cd/m^2 volt, a legkisebb pedig 20 cd/m^2, tehát kellően alacsonyra is állítható, hogy sötétben se bántsa szemünket. A monitor színei egészen jók, ugyanis megfelelően teltek, és a színátmeneti gradienseken a sávosodás is alig látható, ezek alapján a kijelző színvilágát mi a jobbak közé soroljuk.

A monitor a legnagyobb felbontásán, a digitális bemenetein (DVI vagy HDMI) nem lehet okunk a panaszra, az élesség kiváló. A VGA bemenet ennél kicsit homályosabbnak bizonyult, de még ez is szépnek mondható (amíg beszerezzük az opcionális DVI kábelt, tökéletesen megfelel). A bemenetek azonos képbeállításokat használnak (fényerő, kontraszt, szín), azonban az AV mód lehetőséget ad arra, hogy az alaphelyzeti PC módtól eltérő képbeállításokat használjunk (ez konzol csatlakoztatáskor nagyon hasznos tud lenni). Az automatikus jelváltás letiltható, ezt a menüben AutoSource néven találjuk meg. A kijelző az alacsonyabb felbontásokat átlagos minőségben tárja elénk. Az 1680*1050 és az 1280*1024 közepes minősége játékra még jó lehet, de sajnos a gyakrabban használt 1280*720 felbontáson nem látható jelentős javulás. Ha tehát sebességnövelés céljából használjuk ezeket, akkor némi homályossággal számolnunk kell, de a helyzet nem drasztikusan rossz, láttunk már ennél sokkal rosszabb interpolációt is. Képarány kezelése viszont nagyon jó, az összes felbontást a helyén kezeli, legyen szó akár 5:4, 4:3 vagy 16:10-es képarányról.

Elérkeztünk a monitor gyengeségéhez, ugyanis a panel viszonylag szűk betekintési szögekkel rendelkezik. Valószínűleg ezért kapta meg a MagicAngle opciót is, amivel egy tetszőlegesen kiválasztott irányban feljavíthatjuk a láthatóságot az ellentétes irány rovására. Kikapcsolt állapotban a monitor betekintési szögei egy átlagos notebook kijelzőhöz hasonlítanak. Oldalról egészen sokáig változatlan marad a kép, a színtorzulás csak nagy szögben látható, viszont felülről már hamar beáll a kontrasztvesztés és a sötétedés. Alulról még rosszabb a helyzet, már 2-3 fokban megkezdődik a minőségromlás, lejjebb haladva pedig vörös színben kezd pompázni a képernyő, a színtorzulás itt jelentős. A MagicAngle segítségével javíthatunk a betekintési szögeken (ezt az értékelésnél is figyelembe vettük), de a panel látószögei sajnos ezzel együtt is csak átlagosak. Számolnunk kell továbbá azzal a kényelmetlenséggel is, hogy mindig helyzettől függően kell kiválasztanunk a javítás irányát.

A betekintési szögeket a fekete képernyőn is lefényképeztük, az oldalsó vöröses színtorzulás itt már jobban látható és bizonyos szögben a halvány bevilágítások is előbukkannak.

A monitort 99%-ban mégis csak szemből nézzük, ezért a képernyő egyenletességét is innen érdemes megítélni. Ebben a helyzetben már sokkal homogénebb a kép, a bevilágítások szinte teljesen eltűnnek (csak némi derengés látható alul) és foltosodás sincs, a háttérvilágítás többnyire egyenletes.

A monitor utánhúzása átlagosnak bizonyult az 5ms-os gyorsítás nélküli panelek közt, ami azt jelenti, hogy tudunk vele játszani, de bőven találunk ennél jobb kijelzőket is, ha ez a fő prioritás. Gyors mozgásnál némi elmosódás látható, de valószínűleg legtöbbünket ez nem fog eltántorítani a játéktól, részben azért is, mert a monitor bemeneti késése nem számottevő (egy kicsi azért van neki).

 

11. Értékelés

Dell ST2310

Az ST2310 egy tisztességesen megépített kijelző, véleményünk szerint tetszetős borítást kapott, és a monitor az alapvető ergonómiai igényeket is kielégíti. Csatlakozás szempontjából sem lehet okunk panaszra, hiszen két digitális bemenetet kapott, de egy DVI kábel azért nem ártott volna hozzá, így ennek beszerzése még ránk vár. Ami a képminőséget illeti, az élesség mindhárom bemeneten remek, a kijelző színhűsége és látószögei miatt filmekhez is ajánlott. Egyetlen kifogásunk a bevilágításokkal volt, ami normál használatnál észrevehetetlen, de sötét jeleneteknél már zavarhatnak minket. A monitor sebességével sincs probléma, ezért játszani is jó vele, az alacsonyabb felbontásokkal viszont jobb vigyázni, mert a képarány kezelés csak a 4:3 arányra terjed ki és egyedül a 1280*720 az, amit különösebb minőségromlás nélkül használhatunk. Mi összességében elégedettek voltunk a típussal, de azért érdemes mérlegelni vásárlás előtt, hiszen ilyen áron (63 ezer ft) ennél jobb üzletet is köthetünk (pl. LG W2220p vagy Dell 2209WA, 1 collal kisebbek, de prémium panelesek). Egy kisebb árcédulával párosítva az ST2310 jó alternatíva lehet a TN paneles kijelzők között.

LG E2350V

Az LG kijelzője ránézésre csak egy átlagos darab, közelebbről viszont kellemes meglepetés érhet minket. A monitor különleges állványával látványos reakciót válthat ki ismerőseink körében (pozitív értelemben), de aki nem szereti, hogy a kijelző alacsonyan van, még a hagyományos talpat is felteheti rá. A vékony kialakítás és ízléses fekete-lila borítás miatt azt kell mondjuk, a formatervezés nem rossz, a saját megvilágítással ellátott érintőgombok pedig amellett, hogy praktikusak feldobják a látványt. Ettől függetlenül az értékelésnél a szubjektív élményre kénytelenek voltunk átlag alatti pontszámot adni, ami azzal magyarázható, hogy a kijelző képe csak kalibrálás után igazán szép. Alaphelyzetben ugyanis rendkívül hideg tónussal rendelkezik, ami szerencsére a megfelelő beállításokkal (amiket nem könnyű kikísérletezni) helyrehozható. A panel betekintési szögei kicsit lehetnének jobbak, éppen ezért filmnézésre a kijelző csak egy személynek ajánlott igazán, a háttérvilágítás viszont többnyire homogénnek bizonyult. A monitor sebességével nem volt gond, nyugodtan lehet vele játszani, a képarány kezelés pedig tökéletes, arra azonban arra figyelni kell, hogy az alacsonyabb felbontások közül csak az 1280*720 minősége elfogadható. Extraként a szoftveres körítést említhetjük, a DualWeb és Cinema Mode érdekes lehetőségek. A különleges talpért és az alacsony fogyasztásért igen borsos árat kell fizetnünk (57 ezer ft), de legalább a digitális kábelt sem spórolták ki, és nagy pozitívum, hogy a készülékhez a 3 napos pixelhiba garancia is jár, így biztosak lehetünk benne, hogy hibátlan kijelzőnk lesz.

Samsung B2330H

Mai tesztünk talán legjobb választása a Samsung kijelzője, mely szintén nem egy hibátlan készülék, de szerényebb árképzése miatt még el is gondolkodhatunk egy ilyen beszerzésén. A küllem egyáltalán nem rossz, a kijelző ergonómiailag is megfelelő és csatlakozói között a HDMI is szerepel, azt viszont sajnáltuk, hogy a digitális kábel kimaradt a csomagból. A kijelző egyetlen komoly negatívuma, hogy a panel betekintési szögei nem túl szélesek, és ezt a MagicAngle lehetőséggel is csak közepes szintre sikerült feltornázni. A monitornak látható bevilágításai nincsenek és a kalibrálás után színhűsége is remek, ezért filmekhez is jó választás. A társaság oldalsó tagjai azonban már panaszkodhatnak a minőségre, kár, hogy emiatt a kijelző képét csak szemből lehet igazán élvezni. A játékkedvelők a sebességgel is elégedettek lesznek, a képarány kezeléssel sem lesz probléma, az alacsonyabb felbontások közepes minőségével azonban számolniuk kell. Összességében a monitor nem egy rossz darab, a mérsékelt árcédulába (48 ezer ft) még a 3 napos pixelhiba garancia is belefért.

Dell ST2310: Vásárlás

LG E2350V: Vásárlás

Samsung B2330H: Vásárlás

A monitorokért köszönet a CHS Hungary Kft.-nek és a Cédrus Kft.-nek!