1. ASUS MW221C

Mivel a 22 colos szélesvásznú monitorok továbbra is töretlen népszerűségnek örvendenek, úgy döntöttünk ismét előveszünk néhány darabot. Foglalkozunk az ASUS nem éppen olcsó, de játékra igencsak kecsegtető kijelzőjével, a BenQ különlegességével, mely csaknem a 24 colosok felbontását hozza, ráadásul nagyon kedvező áron. Ezen kívül a középmezőnyben a Samsung újdonsága indul, míg a prémium monitorok között egy igazi csemegével szolgál a Lenovo az L220x személyében, mely a 24"-esek teljes felbontását hozza prémium panellel szerelve. A teszt végére maradt a HP újdonsága, mely a Samsunghoz hasonlóan szintén a középmezőnyben kíván sikereket elérni, a bemutató végére kiderül, milyen eredménnyel teszi ezt.

[bold]ASUS MW221C

[/bold]

Az ASUS formaterveibe tökéletesen illeszkedő, matt fekete festésű kávát igyekeztek feldobni fémhatású kiegészítő elemekkel, jelentjük, az összkép elismerésre méltó.

Menükezelő gombjait elölről nyomkodhatjuk, jól látható feliratainak hála nem okoz gondot az olvashatóság. Kezelésük ennek ellenére rémes, a csattogós gombokkal a menüben tallózva abnormális kilépkedésekkel voltunk kénytelenek szembesülni. Ez azért problémás, mert szoftveres vezérlést nem kapunk a kijelző mellé, így kénytelenek vagyunk türelemmel újrapróbálkozni a beállítás során. A gombsor mellett kapott helyet a fejhallgató csatlakozó és az erős fényű power led is.

Oldalt nem találunk extra kiegészítőt, egyébként itt is a matt bevonat dominál. A könnyű, korong alakú talpat nekünk kell összeszerelni, a feladat viszont hamarjában megoldható és a szétszerelés sem okoz problémát. A könnyű műanyag viszont ne tévesszen meg senkit, a készülék megfelelő stabilitással bír, köszönhetően a panel tekintélyes súlyának. Igaz, ebben közrejátszik az is, hogy a magasságállítástól és egyéb különlegességektől el kell tekintsünk, így pedig jóval könnyebb masszív, egyúttal elfogadható súlyú megjelenítőt készíteni. A kijelző megdönthető, igaz, csak átlagos keretek közt mozoghatunk vele, mégsem éreztünk hiányosságot ilyen téren.

Ha megfordítjuk a monitort, rögtön előtűnik, hogy akár falra is felszerelhetjük, a kör alakú lapka a felfüggesztési pontokat hivatott eltakarni. Kapunk a jelkábelekhez elvezető kampókat, valamint a csatlakozók elrejtéséhez egy masszívabb fedőburkolatot.

A fedőlap alatt fedeztük fel a VGA és DVI csatlakozást, így szerencsére nem kell lemondanunk a digitális átvitelről sem, melynek hasznát többek között a kép élességénél fogjuk észrevenni. A káva aljába rejtve találunk beépített hangszórókat, és az ehhez szükséges bemenet szintén hátul található jack csatlakozó formájában. A csipogókhoz mindenképpen használnunk kell majd szoftveres equalizert a tölcséres hangzás miatt, a korrekció után viszont egész tisztességes megszólalást tudtunk belőle elővarázsolni, ráadásul teljes hangerő mellett is torzítatlanul.

És most jöjjön a monitor lényege, a képminőség. A háttérvilágításhomogentitása nem mondható túl jónak, alul nagymértékű, felül pedig vékony, de annál erősebb bevilágítás látható. Mindez olyan filmnél vehető igazán észre, amely nem tölti ki függőlegesen a teljes képet, egyébként nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennek. A szürkeárnyalati tesztben enyhe sávosodás figyelhető meg, ami egy 18 bites paneltől még így is jónak számít, a fakó színhasználat viszont a kategóriában is gyenge. Szerencsére ezen sokat javíthatunk a Splendid almenüvel, mely előre létrehozott képprofilokat tartalmaz. A színhűség így több mint elfogadható, de az ipari sRGB színhőmérséklet csak Standard helyzetben érhető el, vagyis a Splendid használata nélkül.

Az öt séma közül (Standard, Theater, Game, Night View, Scenery) az első hárommal voltunk kibékülve. Közülük szövegszerkesztésre és internetezésre továbbra is a Standard volt a legjobb, mivel ilyenkor találtunk a képet legélesebbnek. A sémákat gyakorlatilag teljesen átszabhatjuk (fényerő, kontraszt, színhőmérséklet),  de az alapértékek visszaállíthatóak egy gombnyomással. Hosszútávú tapasztalatunk szerint jobban járunk, ha megállapodunk a Standard beállításnál, egyedül filmezéshez érdemes átkapcsolni a Theater állásba. Alapból ez a képernyő is a hideg színek felé húz, ám némi finomhangolással azért orvosolható a jelenség, extraként még a bőr tónusa is kiválasztható. A kijelző betekintési szögei külön dicséretet érdemelnek, mivel a vízszintes láthatóság mellett a függőleges is tisztességes maradt. A szokásos színelváltozás helyett csak némi sötétedést figyeltünk meg, ezért el kell, hogy ismerjük, ez a legmegfelelőbb módja, annak hogy a panel korlátai közt maradva még elfogadható látószögünk legyen. Játékos kedvűek számára örömhír következik, az utánhúzás minimális, hozza a 2 ms-os szintet. Ezt részben a túlvezérlő eljárásnak köszönheti, melynek káros hatásai szintén nem láthatóak (ilyenkor fekete vagy fehér árnyékot keresünk), ráadásul az input lag mértéke is elhanyagolhatóan csekély.

Az összegzésnél kiemelnénk az éles és kontrasztos megjelenítést (igaz, csak tükröződő panel segítségével), a minden tekintetben kiváló reakcióidőt és a pofás küllemet. A fakó színhűség viszont gyenge pont, valamint a menüt is jobb, ha békén hagyjuk, mert könnyen felszökken a vérnyomásunk tőle (szerencsére csak egyszer kell beállítani). Azért mindent összevetve egy igen kellemes géppel rukkolt elő az ASUS, játékosoknak kihagyhatatlan darab! A 3 napos pixelhiba garancia viszont elmarad, a cirka 63 ezer Ft-os vételárért csak a Class II-es szabvány szerint cserélnek.

Adatlap: iPon link

2. BenQ E2200HDA

BenQ E2200HDA

A BenQ jócskán felkavarta az állóvizet 21,5 colos kijelzőjével. Ilyen méretben, ekkora felbontásra még csak egyszer volt példa (a Lenovo személyében, két oldallal arrébb, az még nagyobb felbontást nyújt). A FullHD (1920x1080) képes monitor nem a megszokott 16:10-es, hanem a televízióknál használt 16:9-es képarányt alkalmazza, ami a felbontást tekintve teljesen érthető. A gyártó eddig majdnem minden alkalommal jó minőségű megjelenítőkkel rukkolt elő, most azért kétkedtünk egy kicsit a gyanúsan alacsony árcímke láttán, de rögtön az elején leszögezzük, alaptalanul!

A megjelenés szokatlan, a káva alja egy kicsit kitüremkedik, ezt leszámítva azonban egy átlagos formaterv kacsint vissza ránk fényes fekete felületekkel és matt szürke betétekkel.

A káva alja éppen megfelelő volna, hogy helyet adjon a menü gombjainak, helyette csak a bekapcsoló gombot találjuk a beépített állapotjelző led-del. Nagyon kényelmes a 45 fokban döntött gomb nyomogatása, ezért sajnáljuk egy kicsit, hogy a menüvezérlők a panel oldalára kerültek, de így sincs okunk panaszra, mert remekül ellátják feladatukat. Igaz, hogy a monitorhoz nem jár a szoftveres menü, most viszont egyáltalán nem hiányoltuk, ugyanis a gyors reakciónak köszönhetően az összes beállítás csak néhány pillanat műve.

Egyik oldalt a fejhallgató kimenet, másikon a gombok fogadnak minket. A megjelenés stílusos, a fényes felületek viszont gyűjtik az ujjlenyomatot. Hiába a könnyű műanyag, az egész készülék jól összerakott érzést kelt, a fix talp összeszerelése után a monitor kellően stabil. A magasság állítása és az elforgatás luxus ilyen árkategóriában, nem is vártunk tőle ilyen bravúrokat. A panelt azért jól meg tudjuk dönteni, ráadásul ezt nagyon szépen és csendben teszi.

Megfordítva igen rózsás a kép, a bőrhatású műanyag hátlap a felfogatási lyukakat is magában rejti. A tervezők gondoltak a kábelek elvezetésére is, kár, hogy a lendületből már nem futotta egy takaró lemezre a csatlakozók fölé, sebaj.

Az olcsóság titka, hogy a kijelző csak analóg bemenetet használ. A későbbiek során kiderül, hogy a képminőség emiatt egyáltalán nem szenvedett csorbát, megjegyezzük, ez nagyon ritka. Kapunk továbbá egy jack bemenetet a belső hangszórókhoz, ennek kivezetése található meg a fejhallgatóhoz a káva oldalán. A kis hangkeltők erősen tölcséres hangján saját equalizerünk sem segít, egyedül skype hívásokhoz tudjuk elképzelni, a beszédhangok ugyanis szépen, tisztán szólalnak meg velük.

A háttérvilágításegyszerűen hihetetlen, bevilágítást szinte nem látunk rajta, a homogenitás nagyon jó. A szürke és színátmeneti teszteket is nagyon jól vette a képernyő, a Benq jelen típusa jó példa arra, hogy egy TN panelből is sokat ki lehet hozni. A gyári beállításokhoz szinte nem is kellett hozzányúlni, a túlerőltetett kontraszt finomításával már tökéletes képhez jutunk. A színhőmérséklet több lépcsőben állítható, a beépített sémák Normal opciója a legmegfelelőbb, így ezzel sem kell bajlódnunk.

Habár választhatunk az előre elkészített profilok közül (sRGB, Photo, Dinamics és Movie), nekünk az élessége miatt mégis a Standard volt a legmegfelelőbb olvasáshoz, munkához és internetezéshez. A mozi módot azért érdemes bekapcsolni filmekhez, mert hatásos színkeverést érhetünk el vele. A képernyő betekintési szögei teljesen megfelelőek, nem éreztük kevésnek még alulról sem, ráadásul sárgulás sem látható. Reakcióidő tekintetében viszont csak egy átlagosról beszélhetünk, de azért bátran elővehetjük játékra, mivel az input lag teljesen elhanyagolható, emellett a kijelző ismeri az aspect módot is, mely az analóg bement miatt lényeges. Ha már itt tartunk, a DVI hiánya egyáltalán okozott problémát, a megjelenítés digitális bemenettel ellátott készülékeket is megszégyenítően éles (bár fontos megjegyeznünk, hogy ezt a VGA is befolyásolhatja, mi egy Radeon 2600Pro-t használtunk).

Az értékelésnél nagyon könnyű dolgunk van. A BenQ újdonsága árkategóriájában mindenkit lesöpör, sőt, még a komolyabb készülékek közt is elismerést könyvelhet el. Ez egyrészt a magas felbontásnak, másrészt a kitűnő háttérvilágításnak köszönhető. A pixelhiba garancia hiánya ugyan fájó pont (a tesztpéldány hibátlan volt), a szolid árcímke viszont kárpótol minket érte, a kijelző még így is különösen ajánlott.

Adatlap: iPon link

3. Samsung 2233BW

[bold]Samsung 2233BW

[/bold]

A gyártó minden bizonnyal ráunt a T sorozat színvilágára, a jól bevált formát ugyanis érintetlenül hagyták, a színezés viszont feketére változott. Meg kell hagyni, ez nem vált a kijelző hátrányára, a fényes felületek rendre megmaradtak, ahogy a káva alján található átlátszó díszléc is. Az összkép ezúttal is nagyon tetszetősre sikerült. A kicsomagolást követően, amivel rögtön szembesültünk, az a virágmintás hátlap, mely eleinte mosolyt csalt az arcunkra, de beláttuk, barátságosabb tőle a készülék.

A menü jobb oldalról vezérelhető a nyomógombokkal, melyek igencsak egy síkban vannak a kávával, ezért nehéz kitapintani őket. Ehhez nyújtanak segítséget a képernyőn megjelenő piktogramok a gombok mellett, így mindig tudjuk hová kell nyúlnunk. Ötletes, ilyet ezelőtt még nem láttunk. Ugyan kiválthatjuk a MagicTune szoftverével is ezen funkciókat, viszont így nem éreztük szükségét ennek. Középen, a káva aljába rejtve bukkan fel egy kék led, mely hangulatos fényt csinál, mégsem vonja el figyelmünket.

Oldalt ugyancsak csillogós felület fogad minket, a keskeny panel viszonylag kevés helyet foglal az asztalon. A talp az összeszerelés után csak átlagos biztonsággal tartja meg a panelt, kissé ingatag az egész, ami furcsa egy olyan készüléktől, ahol sem a magasság állítás, sem a porté mód nem elérhető. Dönthetőségre ugyan kapunk lehetőséget, de egyáltalán nem tudunk széles körben mozogni. Az anyagminőség szintén nem sorolható a legjobbak közé, a díszléc lötyög, a megdöntést halk nyekergés kíséri.

Hátul nem vár minket sok érdekesség, de azért kábelelvezető kampókat vagy egy takarólapot szívesen láttunk volna a csatlakozók fölött. A felfüggesztési pontok viszont megvannak, a falra szerelhetőség így garantált.

A video csatlakozás analóg (VGA) vagy digitális (DVI) módon történhet, természetesen mi utóbbi t választottuk.

A monitor háttérvilágításaamolyan átlagos, láttunk már ennél rosszabbat is, de a minden irányból beszűrődő fényeket sajnos nem lehet letagadni. A színátmeneti tesztek éppen csak látható sávosodást mutatnak, TN paneltől ennél nem is kívánhatunk többet, itt tehát jól szerepelt a kijelző. A remek színhűség nem kíván hatásfokozást, ennek ellenére élhetünk a MagicBright nyújtotta sémákkal. Egyedi beállításaink helyett érdemes kipróbálnunk legalább egyszer Internet, Text, Game, Movie, Sport módjait, a Dinamikus Kontrasztot viszont korántsem javasoljuk. Színhőmérsékletnek a Warm tökéletesen megfelelő, ezért felesleges egyedivel próbálkozni. Bármilyen profilt is használtunk, a szöveg minden esetben tűéles volt, ezért külön piros pont jár.

Kijelzőnk látószöge megfelel a mindennapi igényeknek, a mellettünk ülőknek is kellő betekintési szögek jutnak, az ilyenkor enyhén sárguló színek viszont minden irányból jelen vannak. A képernyőt közepes reakcióidejével még tudjuk játékra is használni, ha sort kerítenénk rá, viszont nem kimondottan erre készült, ugyanis látható csekély utánhúzás. Input lag tekintetében viszont elsőrangú, a kurzor mozgatása nagyon közvetlenül történik.

Olyan érzésünk volt, hogy most minden energiát a panelbe fektettek a Samsungnál. Kétségtelen, hogy szép a monitor, az anyagminőséggel viszont érezhetően spóroltak. Alapvető célokra mégis jó választás lehet a készülék, mivel a képminőséghez mérten az árcímke kellemes és jár hozzá a 3 napos pixelhiba garancia is.

Adatlap: iPon link

4. Lenovo L220x

Lenovo L220x

A monitor első ránézésre megegyezik az IBM-től megszokott megjelenéssel. A sötétszürke színezésű matt felületen az ujjlenyomatok csak elvétve látszanak meg, örömteli, hogy fényes felülettel egyáltalán nem találkozunk.

Hullámos gombjai könnyen kezelhetőek, nemcsak a jó nyomáspont miatt, hanem a káva hátulján kiképzett támasztéknak is hála. Mivel elöl kaptak helyet, nem volt nehéz kitapogatni azokat, ráadásul a gombismétlés sebessége is állítható a menüből. A power led halványzöld, ilyet kívánunk mindenhova.

Az előre összeszerelt talpszerkezet robosztus felépítésű, nehéz, de a készülék a fülénél fogva még jól emelgethető. Látszik, hogy az anyaggal nem spóroltak a tervezők. A magasság állítás bőséges, miután a vicces lila félkört kihúztuk a nyakból, ezzel tudjuk ugyanis lefixálni a magasságot, de csak a legkisebb állásban. Ezen kívül a monitor 45 fokos forgatási lehetőséget is kínál mindkét irányba. Portré módja automatikus, a panel elforgatása után a kép is megfordul magától. Ehhez csak telepítenünk kell a mellékelt alkalmazást (OnScreenManager), mellyel további lehetőségek nyílnak meg előttünk, melyeket csak a képernyővel érhetnénk el.

Hátul látható a fül, mely a cipelést segíti, ezek kívül egy kábel elvezető jár a készülékhez, hogy ne látszódjon ki a video jelkábel. Ezt egyébként előre becsavarozva, a takarófedél alatt elrejtve találtuk meg, tehát semmi dolgunk nem volt vele.

A képernyőhöz tartozó csatlakozógárda példás, egyedül a HDMI-t hiányoltuk. A digitális átvitelhez DVI, az analóghoz VGA tartozik. Ezen kívül képes USB elosztóként is működni, így könnyítve nyomtatók, pendrive-ok csatlakozását, akár a panel oldalán is.

A fizikai felépítés igen pozitív tapasztalatai után lássuk, hogyan teljesít a kijelző bekapcsolás után. Ekkor vettük észre, hogy főkapcsolóval bizony nem rendelkezik a készülék, de ez legyen a legnagyobb baj. A háttérvilágításegyszerűen páratlan, egy Samsung S-PVA panelről lévén szó ezt el is vártuk. A bal felső sarokban látható csak leheletnyi bevilágítás, egyébként a homogenitásra nem lehet panasz, még kategóriáján belül is nagyon jól szerepelt. A színátmeneti teszteket akadály nélkül vette a megjelenítő, sávosodást nem láttunk, nem éreztük „darabosnak” a képet. A drága panel előnye a színhűség vizsgálatánál azonnal kiütközik, némi finomhangolás után gyönyörű képet varázsolt elénk a monitor. A fehéregyensúly a gyári értékek közül is kiválasztható, de sokkal jobban járunk, ha magunk keressük meg az ideális értékeket. Nekünk a következőkkel sikerült a legjobb eredményre jutni: vörös: 50, zöld: 40, kék: 50. Képi sémákat viszont nem kapunk, ami egyáltalán nem hiányzott a látottak alapján. Talán csak a fényerő gombja után kell majd nyúlnunk a sötétben, melynek beállítása 2-3 mp leforgása alatt megtörténik.

Magas kontrasztjának és mély feketéjének hála erőlködés nélkül is észrevehetőek árnyalatnyi különbségek, ezzel előnyhöz juttatva a képernyő használóját (ez különösen FPS játékok során jön jól sötét pályán). Ha már a játéknál tartunk, fontos megjegyezni, hogy az input lag mértéke nagyon csekély, utánhúzás alig látható, a túlvezérlés okozta hibák szinte egyáltalán nem láthatóak. Ez egyszerre nagyon ritka, ezért érdemes megbecsülni ezt a készüléket. Negatívumként annyi róható fel, hogy az alacsony felbontások homályosak, de a maximális felbontásnál is láttunk már élesebb megjelenítést. Úgy gondoljuk, ennyi még bőven belefér, a kis képponttávolságnak hála nagyon szép képet kapunk a kijelzőtől, ami még nem megy az olvashatóság rovására se.

A véleményalkotásnál újfent nagyon könnyű a dolgunk, mivel ritkán találkozhatunk ennyire remekbe szabott monitorral. Aki nagyfokú színhűséget keres tökéletes látószöggel, az megtalálta, grafikai munkához és játékokhoz egyaránt remek társunk lesz. Hibát gyakorlatilag nem találtunk rajta, egyetlen visszatartó tényező a pixelhiba garancia hiánya lehet (a tesztpéldány hibátlan volt). A termék minősítése ezzel együtt is: különösen ajánlott.

Adatlap: iPon link

5. HP L2208w

[bold]HP L2208w

[/bold]

Nemrégiben már találkozhattunk a HP egyik újításával (L2275w), ezúttal viszont egy olcsóbb, TN panellel szerelt kiadással ismerkedünk meg. Ahogy az a cikkből ki fog derülni, a minőség ennek ellenére itt is megmaradt.

Rögtön észrevehető, hogy ez a típus is magán viseli az új széria jegyeit, szürkéről feketére változott káva, a formát lekerekített ívek jellemzik. Az egyszerűség és átláthatóság viszont továbbra is megmaradt, a matt festés remekül elnyeli a nem kívánt szennyeződéseket.

A vezérlés a HP-tól megszokott módon három gombbal történik, ami kényelmes, bár a középső kicsit rendetlenkedett a mi példányunkon, ugyanis a lenyomásra nem mindig reagált. A kikapcsoló gomb mellett bújik meg a power led, mely nagyon diszkrét, ezért elégedettek voltunk vele.

A talpat előre összeszerelték nekünk, így a kicsomagolást követően csak le kell hajtanunk a panel elejéről. A fix szerkezet magassága tökéletes, a bólogatás pedig könnyen végrehajtható, ráadásul széles keretek közt. Az egész készülék jól összerakott, minőségi hatást kelt, ami nem csoda, hiszen a vastag műanyagok nagyon masszívvá teszik a kijelzőt.

Hátul is találunk érdekességeket, ha megfordítjuk a monitort. A fül nagyon jó szolgálatot tesz, ha arrébb akarjuk tenni a nem éppen pehelysúlyú készüléket. A talp közepén átvezethetőek a kábelek, a hátlap közepén pedig a felfogatási lyukak láthatóak, ezek segítségével a falra szerelés is megoldható.

Érdekes, ahogy a gyártók már a közép árkategóriában is egyre inkább visszaszoknak az analóg csatlakozásra. Igaz, hogy a DVI nem támogatott, viszont ezúttal sem éreztük, hogy hiányozna, mivel élesség terén nem lehet okunk panaszra.

Most pedig jöjjön a belbecs, amiért egy képernyőt megvásárolunk. A háttérvilágítás már nem diadalmaskodik egyenletességével, felül és alul is látható bevilágítás, de ennyit még hajlandóak vagyunk elviselni. A kijelző színhűsége viszont remek, a színátmeneti tesztek nem darabosak. Ráadásul most a fehéregyensúllyal sem adódott probléma, mivel a gyári értékek tökéletesen megfelelnek, így egyéni próbálkozásaink feleslegessé válnak.

A gyártó továbbra sem kívánta bevezetni az előreprogramozott képprofilok használatát, hiába keressük, ilyet ugyanis nem találunk a menüben. Amit egyszer beállítunk, azzal tudunk gazdálkodni, bár ennek előfeltétele, hogy minden esetben szép maradjon a kép. Jelentjük, ez most maradéktalanul teljesül! A játékos kedvűeknek sem kell elszomorodniuk, a kijelző utánhúzása a még bőven elfogadható kategóriában van, a betekintési szögeknek hála a látószög pedig inkább a jobbak közé sorolható.

Véleményünk így a teszt végén igen pozitív, sok ilyen monitort szeretnénk még látni, amely megállja helyét az üzleti és otthoni felhasználók körében is. A 3 napos pixelhiba garanciát továbbra sem kapjuk meg, bár egyszer sem volt még szükségünk rá, mivel az összes eddig tesztelt HP monitor hibátlan volt. Az L2208w jelzésű monitorral most nem tűztek ki olyan magas célokat, amit csak a nagytestvértől (L2275w) várhatunk el kétszer ekkora vételár fejében. Az ígért kényelmet, látószöget, a viszonylag jó színhűséget és éles megjelenítést viszont megkapjuk, melyet egy reális vételárral sikerült összepárosítani, így a végítélet nem lehet más, csakis: ajánlott.

Adatlap: iPon link

Mai tesztünk igen szép eredményekkel zárult, ugyanis egyetlen készülék sem akadt, melyet ne tudnánk elégedettséggel használni. Minden szempontot figyelembe véve a felállított rangsor a következő:

1.    Lenovo L220x

2.    BenQ E2200HDA

3.    HP L2208w

4.    ASUS MW221C

5.    Samsung 2233BW

A kérdés már csak az, hogy mely területen várjuk a legtöbbet monitorunktól. Ha játék az elsődleges szempont, az ASUS készüléke viszi el a pálmát, a többi egyformán elmarad tőle. A maximális képminőségre fókuszálva csakis a Lenovo jöhet szóba, jóllehet az S-PVA panel miatt nagy előnnyel indult a többiekhez képest. Végezetül pedig nem kérdés, hogy a BenQ FullHD-s kijelzőjének személyében új ár/érték arány bajnokot avatunk, mely sikerét egyrészt a rendkívül jó képminőségnek, másrészt a kedvező árcédulának köszönheti.

A HP és Lenovo monitorját a CHS Hungary Kft.-től, a Samsung és BenQ készülékeit a Cédrus Kft.-től, az ASUS kijelzőjét pedig az Expert Computer Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönjük!