1. Asus VW222S

Mivel a nagyot zuhant áruk miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a 22 colos szélesvásznú monitorok, ezért úgy döntöttünk ismét érdemes foglalkozni a témával. Utolsó cikkünkből kimaradt a Samsung leggyorsabb 226BW-je, és az LG sem képviseltette magát semmivel. Ezeket a hiányosságokat most pótoljuk és megtoldjuk a „kínálatot” az Asus legolcsóbb megoldásával, valamint viszonyítási alapnak visszahozzuk az anno igen jó eredményeket elért Samsung 225BW-t, melyen érdekes változásokat figyeltünk meg a tavalyi cikk óta.

Asus VW222S

Az első és egyben legfeltűnőbb változás az MW221-es szériával szemben, hogy némileg keskenyebb lett a káva. Számunkra különösen örömteli volt, hogy a felülete nem tükröződő, amin minden újlenyomat meglátszik, hanem a régebben szokásos matt, sötétszürke festésű.

A gombok szerencsére elöl maradtak, így a beállításokat nagyon könnyen elvégezhetjük. Mint az MW-k esetében, az Asus most is buzdít minket arra, hogy próbáljuk ki a Splendid-et, mert az jó. Hogy mennyire az már más kérdés, a válasz kicsit lejjebb található.

A talp és a nyak egyszerű műanyagdarabka, zéró magasság állítási lehetőséggel. Természetesen előre és hátra lehet dönteni a panelt, de ott sem tudunk túl széles körben mozogni. Itt jegyeznénk meg, hogy maga az egész monitor rémesen könnyű volt a versenytársakhoz képest, és ez igaz volt a talpra is. Csak az LG használt még ilyen könnyű műanyagot.

Hátul sem vár minket sok érdekesség, de legalább kapunk egy kábel elvezetőt, hogy ne látszódjon ki a táp és a VGA kábel a monitor nyaka mögül.

Ez itt pedig az olcsóság egyik oka: a VW222S teljes csatlakozógárdája egy táp, egy D-sub és egy jack aljzatból áll. A DVI helye megvan, de aki azt szeretné, hogy ott aljzatot is találjon, annak a VW222U felé kell nézelődnie.

Ennyit a monitor fizikai felépítéséről, lássuk mi vár ránk bekapcsolás után. Kezdjük a háttérvilágítás homogenitásával. Itt nem sok gonddal találkoztunk. Bár alul tapasztalható némi bevilágítás, egészében véve komoly probléma nincs a monitorral. Ebben az árkategóriában ez jó. A szürkeárnyalatos és színátmenetes tesztben gyenge sávosodás látható, ami nem csoda a TN panel miatt. A színhűségről annyit, hogy némi gombnyomogatás után egész jó eredményeket értünk el, és a fehérrel sem volt gondunk, mint anno (akkor egy kicsit sárgásnak éreztük akárhogy is igyekeztünk). A színhőmérsékletre négy séma van, melyből egy az, amit mi magunk állíthatunk. E mellett az Asus rendelkezik Skin Tone beállítással is, melyben a normál mellett szerepel a sárgás és a pirosas, de némi próbálkozás után úgy éreztük kicsit felesleges ez a funkció, mert a normál beállítással érhető el a legszebb kép.

Ekkor nyúltunk az Asus „csodafegyveréhez” a Splendidhez. Régebben vegyes érzelmekkel hagytuk ott. Volt pár használható módja, de úgy éreztük legtöbben egy idő után kihagynák a használatát. Vagy akkor voltunk elnézőek, vagy a VW-ben lévő Splendidet erősítették még tovább, ami inkább lett hátrány, mint előny. Mint már anno is említettük, a Splendid megváltoztatja a színeket is, nem csak a fényerővel és kontraszttal operál. Ezáltal például ha rajzfilmszerű grafikát nézünk a képen akkor szép élénkké tudja azt varázsolni. Szokás szerint öt séma közül válogathatunk: Scenery, Standard, Theater, Game, Night View. Kipróbáltuk mindet különböző helyzetekben míg végül egy igen súlyos dolgot fedeztünk fel. Az összes mód használatánál a színek elváltoztatása sokszor olyan közel viszi egymáshoz a színárnyalatokat, hogy egyszerűen a monitor kontrasztja kevés ahhoz, hogy bármit is lássunk. Erre a legdurvább példa a képen látható: az egyik játékban karakterünk köpenye Splendid nélkül szépen látható, míg azzal az egész befeketedik. Ha visszatérünk bármelyik monitor tesztelő programhoz és megnézzük a színátmenet tesztet akkor is ugyanazt tapasztalhatjuk, a kép egy jó része szinte fekete. Úgyhogy bár egyes ritka esetekben tényleg használható, mi mégis azt mondanánk, hogy ezzel most alaposan mellélőttek. A másik nagy probléma, hogy Splendid mód használatakor az egyéb színbeállításaink elvesznek, így hiába térünk vissza Standard-ra, tologathatjuk megint a csúszkákat.

Az analóg jel használatának szerencsére nem sok hátrányát láttuk, elég éles volt a kép, és még csak apró remegések is nehezen voltak észrevehetőek rajta.

Az Asus VW222S „hibás” részeiben az a jó, hogy nem kötelező használni őket. A Splendid és Skin Tone használata nélkül szerintünk egész szép megjelenítésre képes, csak így mellőztük az összes extráját és nem maradt semmi a versenytársakkal szemben. Cserébe viszont olcsóbb.

Adatlap: iPon link

2. LG L226WTQ

LG L226WT-Q

Régebben direkt nem foglalkoztunk az LG 2ms-es monitorával, mert kapott a sajtótól elég hideget és meleget. Előbbit leginkább azért, mert felállított egy negatív rekordot: minden, a jobb sebességért túlvezérlést használó monitor hibázik. Az L226WT-Q pedig kiemelkedően magas hibaszázalékkal indított az első példányoknál, ám volt ígéret arra, hogy a későbbi firmwarekkel ez változni fog. Azóta eltelt jó pár hónap, így a mai tesztbe belekerült. Volt elég idő fejleszteni, ennél jobb már aligha lesz. Mielőtt azonban bármit is tettünk volna vele így kipróbáltuk gyors helyzetekben, hogy észlelhető e bármi zavaró hatás, elszíneződés. Jelentjük: nem! Ezt megnyugodva vettük tudomásul és estünk neki, hogy lássuk mire képes.

Eltekintve néhány stílusosabb szériától elmondhatjuk, hogy aki látott egy alap LG monitort az látta az összeset. Most sincs ez máskép, a szokásos ezüst vékony káva fogad minket az elegáns V alakú power leddel, amely mintha egy kicsit erősebb fényű lenne a megszokottnál. A Samsungnál is látható ez, reméljük nem szoknak rá a gyártók.

A gombok alul találhatóak, nagyon könnyen kezelhető a monitor. Nagyon örültünk neki, mert az LG L1953-ast többek között pont a hátul elrejtett gombjai árnyékolták be. Az EZ Zooming csak akkor használható, ha feltelepítettük a megfelelő szoftvert is.

Oldalról fogad minket a csillogó nyak és a könnyű műanyag talp (alul némi fémmel). A stabilitással szerencsére nincs gond, de a kávát leszámítva a monitor egész felületén nagyon szépen látszik minden kosz és ujjlenyomat.

Hátul ez csak jobban fokozódik. A kábel elvezetőt itt is megkaptuk, aminek örültünk.

A csatlakozók elérésével sincs semmi gond, és mint látható, már a DVI csatlakozó sem hiányzik a repertoárból. Természetesen így azon használtuk a monitort.

Jöjjön hát a lényeg. A háttérvilágítás ezen a monitoron is közel tökéletes, mindössze alul látható némi bevilágítás, de semmi olyan, ami normál felhasználás mellett észrevehető lenne. A szürkeátmenet tesztben a többieknél egy fokkal erősebb a sávosodás, ám szerencsére ez se olyan, hogy szembetűnő legyen, ha nem keresi az ember. Gyári beállítások mellett eleinte kicsit furának hatott a képe, rémesen kontrasztos volt (a fehérek szinte rikítottak a feketék mellett), miközben a színek kicsit fakónak hatottak. Mivel ez nem állapot, így gyorsan nekiestünk a menüjének, hogy kihozzuk belőle amit csak lehet. Mint a legtöbb LG-nél a színhőmérséklet itt is több lépcsőben állítható, ami szerintünk egy nagyon jó opció, most is egy köztes érték tűnt a leghasználhatóbbnak. Az Asus után mindenesetre annyira nem voltunk lenyűgözve, nehezen hozta még ugyanazt a szintet is.

A nagy különbség az volt, hogy az F-engine sokkal használhatóbbnak bizonyult a Splendidnél. Bár mindössze két gyári sémával rendelkezik (text és movie) lehetőségünk van definiálni egy sajátot, amiből egész pofás dolgok jöhetnek ki. Ezt kihasználva kifejezetten játékokat nézve nagyon szép eredményeket értünk el az L226WTQ-val, így akinél főleg ez a legjelentősebb célterület még elgondolkodtató alternatíva is lehet. Ettől függetlenül böngészésre jobb ha szüneteltetjük az F-engine működését (text módban egész jó képet ad, de nélküle, saját beállítással szerintünk jobb volt).

Adatlap: iPon link

3. Samsung 225BW

Samsung 225BW

A Samsung 225BW személyében egy régi kedvencünk köszön vissza hozzánk. Az indok egyszerű, a 225BW-nél a Samsung még nem cserélgette a benne lévő paneleket, mindegyik saját gyártmány volt, míg a 226BW-nél már találkozhatunk az AU Optronics illetve a Chi Mei által gyártott panelek közül egyel, attól függően, hogy épp mit sikerül kifognunk. Mivel Samsung panel esetén teljesen ugyanaz van a két monitorban, arra voltunk kíváncsiak, hogy az esetleges idegenkedésnek a másik két gyártó panelei iránt van e alapja (a legnagyobb különbség a két monitor között, hogy a 226BW gyorsabb, hála a túlvezérlésnek).

A vékony, ezüst kávához egy masszív, állítható magasságú nyak tartozik, gyárilag egybeszerelve, így ez a monitor jó nagy dobozban érkezik. A vezérlő gombok itt is elöl találhatóak, jól látható piktogramokkal. Kicsit csalóka azonban a jelzésük. Bár kéne, hogy legyen benne MagicBright, alapvetően valamiért zárolva van benne minden extra funkció.

Hátul jól látható, hogy a magasság egy biztosító szeggel állítható. Kihúzzuk, megemeljük a monitort, majd vissza a helyére, két pillanat műve az egész. A fix talp miatt nem tudtunk megfelelő képet készíteni a csatlakozókról, de megtalálunk természetesen mindent, amire szükségünk lehet, van D-sub és DVI is.

A monitor háttérvilágítása egy kicsit rosszabb az előző két versenyzőhöz viszonyítva. A szokás alsó bevilágítás itt is megtalálható, ám látható egy apró jobbról és balról. Nem kell azonban túlbecsülni a dolgot, még bőven olyan határon belül vannak, hogy ne zavarjanak minket használat közben.

Úgy látszik ez már Samsung vonás lesz, de gyári beállítások mellett a monitor hajlik a hűvös színek felé. Emellett pedig valahogy tűélesnek tűnik az előző kettő mellett. Azoknál sem volt gond az élességgel, de a Samsung valahogy mégis jobban néz ki egy fokkal. A színátmenetes teszteknél nagyon enyhe sávosodás tapasztalható csak. Az érdekesség ez után jön: régen ez nem volt így, de mint már fent is hivatkoztunk rá a mostani 225BW-ben szinte minden beállítás zárolva van. Nem férünk hozzá se a MagicColor-hoz, se a MagicBright-hoz. Csúszkáltathatjuk a fényerőt és a kontrasztot és ennyi. Így, bár a monitor gyárilag is igen jó képet produkál, nem tudjuk eléggé finomhangolni. Olyan eszi nem eszi, nem kap mást érzés volt. Lássuk is inkább a frissebb darabot!

Adatlap: iPon link

4. Samsung 226BW

Samsung 226BW

Egyik szemünk sír, a másik nevet, ahogy a 226BW-re nézünk. Egyrészt jól néz ki, másrészt viszont nagyon szépen meglátszik a káváján minden, ami nem hozzá tartozik. Mindenesetre nem kritizáljuk, ez mindenkinél ízlés kérdése.

A gombok alulra kerültek, ám nagyon könnyen kezelhetőek, eléggé kiemelkednek a káva síkjából, nem kell agyon simogatnunk mire megtaláljuk őket.

Mint látható a 225BW-vel ellentétben itt már fix nyakkal van dolgunk. Bólogatni finoman képes, de jobb, ha a magasságát úgy szeretjük, ahogy van.

Hátul, mint látható egy műanyag lap takarja a csatlakozókat és gondoskodik arról, hogy a kábelek a nyaknál legyenek elvezetve. A csatlakoztatása hagy némi kívánnivalót maga után, mert egész könnyen lejön, de legalább van. Úgyse nagyon nézegetjük a monitor hátulját.

No de lássuk az elénk tárt kép minőségét. A háttérvilágításeléggé homogén, mindössze némi bevilágítás található, nem meglepő módon lent. Mielőtt magának a panelnak a tulajdonságait szemlélnénk megnéztük, hogy a hozzánk jutott példányt milyennel szerelték. Egy AU Optronics által gyártotthoz volt szerencsénk, tökéletes, hogy összehasonlítsuk a 225BW-vel. Gyári beállítások mellett a kettő képe nagyon hasonló, ám a 226BW esetében már minden beállításhoz hozzáfértünk. Azokból pedig van bőven, úgyhogy jó ideig elszórakozhatunk velük. Bár a monitor itt is hajlik a hűvös színek felé, némi módosítással ez kiküszöbölhető, ha valakinek nem tetszik. Ezen felül még három extra szolgáltatást is kínál. Az első a MagicBright, melyben több előre beállított séma közül válogathatunk (pl. Text, Internet, Gaming, Movie, stb.) és itt aktiválhatjuk a Dynamic Contrast-ot (egyes példányokban valamiért Optimal Contrast a neve). Utóbbi a háttérvilágítás működés közbeni változtatásával próbál minél nagyobb kontrasztot kicsiholni egy-egy képből (pl. sötétnél világosodik és fordítva), de sajnos, főleg ha filmet nézünk a fekete részen nagyon durván látszik az átmenet, így arra szerintünk ez használhatatlan. Az egyéb módok között mindenki találhat kedvére valót, ám sajnos saját séma, mint az LG-nél nem található köztük. Plusz mindegyik a fényerővel és a kontraszttal operál, a bejövő színeket nem változtatja meg mint a Splendid vagy az F-engine. Erre ott található a MagicColor opció a menüben, melynek két beállítása van: Full és Intelligent. A Samsungnál esküdöznek, hogy van a kettő között különbség, de mi akárhogy is meresztettük a szemünket nem találtunk. Volt, hogy némelyik kolléga már-már felfedezni vélt valamit aztán kiderült, hogy mégse. Túlvezérlésből fakadó hibákkal egyszer sem találkoztunk.

Adatlap: iPon link

Értékelés

Igazság szerint a bemutatót öt szereplősre terveztük, ám végül az utolsó versenyzőt (az LG L227WT-t) áthelyeztük egy másik tesztbe, mert jóval magasabb árkategóriát képvisel. A Wide Color Gamut-os monitorok tesztje így a közeljövőben várható. Ha mindegyik olyan, mint az LG akkor nagyon jó kijelzőket köszönthetünk bennük.

No de vissza a jelenbe. Ezek a 22 colos monitorok körülbelül 60 és 70 ezer forint között helyezkednek el. Figyelembe véve az áraikat is, mi a következő sorrendet állítottuk fel:

[list type="ordered"]

[*]Samsung 226BW: A széles beállítási lehetőségek és az egész jó színhűség miatt ő végzett a sor elején.  Egy kicsit hajlik a hideg színek felé, de ez elnézhető neki.

[*]LG L226WTQ: Egy picit jobb képpel megcsíphette volna az első helyet, mert a többszintű színhőmérséklet beállítás és a saját F-engine séma nagyon tetszik nekünk, de sajnos ez még kevés, hogy beálljon a Samsung mellé. Ettől függetlenül nagyon jó monitor.

[*]Samsung 225BW: Bár meglehetősen jó képe van és az egyetlen a tesztben, melynek állítható a magassága, az erős konkurencia és a letiltott beállítások miatt csak a harmadik hely jutott neki.

[*]Asus VW222S: Bár a negyedik helyre szorult, azért nem kell leírni az Asus kijelzőjét sem. A képe minőségével nem lenne probléma, de nincs DVI bemenete és semmi használható extrával nem rendelkezik. Egy nagyon jó alap kijelző, de semmi több.

[/list]

Nem utolsó szempont a garancia kérdése sem, ugyanis míg a Samsung és az LG 3 napos teljeskörű pixelgaranciát ad (akár egyetlen rossz pixelért is cserélnek) addig az Asus-nak a régi szokásos garanciája van, mely a közelébe sem érhet ennek.

A közeljövőben még jelentkezünk majd monitor tesztekkel. Mint már említettük sorra kerülnek majd a Wide Color Gamut-os kijelzők, és az olcsó 24 colos TN paneles kijelzők. Addig is további szép napot kívánunk minden kedves olvasónknak!

Köszönjük a teszt termékeket a CHS Hungary Kft.-nek és az Expert Computer Kft.-nek!