1. Bevezető

A mai alkalommal olyan 22 colos monitorokra koncentrálunk, melyek a méltán elismert IPS panel technológia valamelyik típusát használják. Emiatt ezek a ritka, jobb minőségű készülékek sokak számára nem is olyan régen még elérhetetlenek voltak, viszont mostanában egészen csábító áron kaphatóak, különösen az 1680*1050 felbontású e-IPS panellel felvértezett alanyok. Az egyeseknek már ismerős Dell 2209WA és az LG W2220p újdonságáról van tehát szó, meglátjuk, hogy a kifejezetten otthoni használatra tervezett, némileg lebutított panel mire lesz elég. Harmadik szereplőnk a HP-tól érkezett, mely drágább náluk, de mentségére szolgáljon, hogy fejlettebb, vélhetően jobb képű S-IPS panel foglal benne helyet és képaránya is „modernebb”, ezért szerintünk az 1920*1080 felbontású 16:9-es kijelzőt elsősorban filmkedvelők fogják szeretni (megjegyzés: a HP UH-IPS-nek nevezi a paneljeit, de nem ad pontos specifikációt arról, hogy milyen fejlesztések vannak bennük, azon kívül, hogy elvileg kevesebbet fogyasztanak).

Mai cikkünkhöz első ízben használtunk monitor kalibrálót, így végre nem csak a szemeinkre tudtunk hagyatkozni. Immáron konkrét mérési adatokkal és színprofilokkal is szolgálhatunk, hogy a monitorokat otthon is színhelyesre beállítva lehessen használni. Mivel a Dell és LG készülékei egyforma áron kaphatók, a tesztet előbb velük kezdjük, a HP drágább kijelzőjét a végére hagytuk.

2. Dell 2209WA - Áttekintés

Dell 2209WA

A Dell e-IPS panellel szerelt 22 colos kijelzője már nem egy mai csirke, azonban a (pletyka szerint) meglehetősen jó képminősége és ehhez mérten baráti ára miatt még mindig nagy érdeklődésre tart számot, ezért érdemesnek tartottuk letesztelni.

A 2209WA monitor az UltraSharp sorozat tagjait gyarapítja, a szögletes formák, a káva matt fekete és szürke festése már első ránézésre is komoly belsőt sejtet. A készülék inkább a konzervatívabb ízlésűeknek készült, ez a fajta küllem egyébként is a prémium kijelzők jellemzője. Mi személy szerint inkább ezt részesítjük előnyben, mint a csillogós-fényes borítást, a por sem látszik meg rajta olyan gyorsan. Bár a monitor kinézetre nagyon hasonlít a gyártó E és G szériájához, de a gomboknál és az állvány környékén már látható a különbség, így aki ismeri az UltraSharp monitorokat, azonnal felismeri, hogy minőségi kijelzőhöz lesz szerencséje. A borításhoz felhasznált műanyagok azért lehetnének kicsivel erősebbek, de ettől még nem támadt vészesen gyenge minőségérzetünk tapogatás közben, az elfogadhatóan vastag káva így is megfelel a célnak.

A gombok a megszokott Dell minőséget hozzák, jó nagy felületet kaptak, így könnyen nyomhatóak, a négy gomb egyikét sem kell keresgélni, hiszen a káva elején vannak. Viszont rögtön egymás mellett találhatóak, ezért sötétben kicsit már nehéz kitapintani őket, részben azért is, mert nincs saját megvilágításuk. Még szerencse, hogy az OSD ebben a segítségünkre siet azzal, hogy a gombok mellett piktogramok jelennek meg, amik segítenek nekünk megtalálni a megfelelőt. Nappal semmilyen kifogásunk nem lehet, a kezelés egyértelmű és a gombok nyomáspontja is határozott, anélkül, hogy kattognának. A szoftveres menüvezérlés hiányát azért kicsit sajnáltuk, sem a telepítő lemezen, sem a gyártó weblapjáról nem lehet ezt letölteni, így kénytelenek voltunk nyugtázni, hogy a funkciót nem támogatja a készülék. A gyorsgombok éppen emiatt különösen jól jönnek, így nem kell a menüben turkálni a fényerő és kontraszt beállításért, de ezeken felül lehetőségünk van egy gombnyomásos bemenetváltásra is. Az állapotjelző led csak díszként szolgál, egyes modellekkel ellentétben nem akarja kisütni a szemünket használat közben, még szerencse, hiszen, ha akarnánk, sem lehetne letiltani.

A monitor állványával hamar barátságot kötöttünk, jó minőségének és robosztus kialakításának hála nagyon stabil a kijelző. Az összeszerelés legendásan egyszerű: amint kivettük a dobozból már pattinthatjuk is rá a monitorra, ennyi az egész. Konfigurációs lehetőségek tárháza igen széles, mindenre képes, amit egy állványtól elvárhatunk, csak apró negatív észrevételeink voltak vele kapcsolatban. A magasságállítás tartománya lehetne kicsivel nagyobb, cserébe viszont szinte teljesen letolhatjuk az asztalig, ami az átlagosnál magasabb asztalokhoz passzol. Az állvány magassága egyetlen ponton sem rögzíthető, ami jól jönne olyankor, amikor a kijelzőt átrakjuk az asztal egyik végéből a másikba. Ennyit a negatívumokról, ezektől eltekintve mi minden helyzetben elégedettek voltunk az állvánnyal. A normál dönthetőségi tartománya megfelelő, kb. -5 és 20 fok között állítható, és az állvány további extráinak köszönhetően nagyon jó az ergonómia. A kétszer 45 fokos elforgatás és porté mód hasznos kiegészítők, ez utóbbihoz természetesen az OSD is elfogatható. A nyakon szokás szerint átvezethetőek a monitor madzagjai, tehát az állványon kialakított lyuk valójában nem egy látványelem (bár annak is jó), hanem egy praktikus kábelrendező.

3. Dell 2209WA - OSD és Képprofilok

OSD

A Dell szürkésfekete képernyőmenüje a megszokott átlátható rendszert követi, így nem csoda, hogy mindent elsőre megtaláltunk benne. Az OSD közvetlenül a gombok mellett található, sajnos ennek helyzetét nem változtathatjuk meg, de előnye, hogy a sötétben is mindig tudni fogjuk a gombok funkcióját. Extraként az LCD Conditioning funkciót tartjuk fontosnak megemlíteni, mely a hibás képpontok felderítésénél tesz jó szolgálatot, és ha már itt tartunk a mi tesztpéldányunk hibátlan volt, mint mindig.

Alaphelyzetben a monitornak a fényereje és kontrasztja igen magas értékre van állítva (75/100), amik még nem vészesen nagyok, de csak erős napsütésnél ajánlott ilyen módon használni a monitort. Ezt a magas kontrasztértéket érdemes némileg visszavenni, ha el akarjuk kerülni a színtorzulást, mi minden esetben azt a legmagasabb értéket használjuk, ahol még a színeket rendben találjuk. Még mielőtt szokásunkhoz híven megkerestünk volna az optimális képbeállításokat, mindegyik gyári profilról készítettünk egy-egy mérést, hogy megállapítsuk ezek mennyire térnek el az ideális értékektől. A képprofilok két nagy csoportra osztva találhatóak meg a menüben, a Graphics és Video szekcióban. Míg előbbiek főként színhőmérsékletben különböznek (Multimedia és Game enyhe élesítést is használ), addig utóbbiak az extra színezésen felül már erősebb élesítéssel érik el a kívánt hatást, mely távol áll a valós színhűségtől, de kétségtelenül megkapóak.

Graphics profilok: Standard/Multimedia/Game/Warm/Cool

Amit a mérésekből megállapíthatunk: a profiloknak magas fényereje van, ezért hosszútávon fárasztják szemünket, a gamma értékek szintén kicsivel a kívánatos felett vannak (2,2 helyett 2,3 vagy 2,4), ami a magas fényerő miatt nem feltűnő, problémásabb viszont a színek eltérése, ami a nagy delta E értékeken mutatkozik meg. A gyakorlatban csak annyit látunk, hogy a Graphics mód profiljai valóban túl világosak, de ez kivédhető azzal, hogy csökkentünk a fényerőn. Alaphelyzetben a Standard sémából indulunk ki, ilyenkor a színcsatornák kiegyensúlyozottak (a 6500K gyárilag tökéletesen be van állítva) és a profil nem használ semmilyen képmanipulációt. A Multimedia már enyhe élesítéssel dolgozik, viszont itt a színeket fakóbbak találtuk, ez nem egy megnyerő profil. Szemmel vizsgálva a Game sémája is ugyanezt teszi, még ha az adatok némileg különböznek is, ránézésre csak világosabbnak tűnik nála. A Warm és Cool értelemszerűen a meleg és hideg árnyalatai a Standard sémának (éppen ezért extra élesítéssel sem kell számolnunk), de szerintünk jobb, ha a színhőmérsékletet magunk állítjuk be, a sémák nekünk túl melegnek és hidegnek tűntek (a mérések szerint 5700K illetve 10800K).

Video: Movie/Game/Sports/Nature

A Video szekció profiljai már bátrabban használnak képmanipulációt, a Movie rendkívül erős élesítése igen zavaró szövegolvasáskor (a betűk kicsit már elszíneződnek), de a megkapó látvány miatt filmnézéskor érdemes elővenni. A Game mód ezúttal is csak enyhe élesítést használ és a színek is fakók, ez most sem volt a kedvenc profilunk. A Sports és Nature sémák mintha a Movie-ból készültek volna, mindössze annyi a különbség, hogy előbbi kékes, utóbbi vöröses árnyalatot kapott, valószínű, hogy senki sem fogja 1-2 percnél többet használni ezeket.

Most pedig lássuk mire jutottunk a kalibrálás után:

Graphics: Custom

A következtetés, amit mindebből levonhatunk az, hogy most is az egyénileg beállított képpel járunk a legjobban. Az adatok magukért beszélnek, a rendkívül alacsony átlagos delta E érték szemmel már észrevehetetlen. Érdemes a lap alján közölt értékeket használni ezzel a színprofillal, ha célunk elérni az LCD monitoroknál használatos 120cd/m^2 fényerőt, 2.2-es gammát és 6500K színhőmérsékletet (gépenként és monitoronként lehet eltérés, de kiindulási alapnak biztos jó).

A menüben a dinamikus kontraszt opció is megtalálható, bekapcsolva csak a Video profiloknál és a Graphics/Game profilnál fog működésbe lépni (aki ezt szereti boldog lesz vele, de szerintünk nem sok értelme van).

4. Dell 2209WA - Képminőség

Képminőség

Miután bekalibráltuk a monitort, örömmel nyugtáztuk, hogy hasznos művelet volt, így a 120 cd/m^2 fényerőt is pontosan be tudtuk lőni (12). Az ideális kontrasztértéknél (65) mért legnagyobb fényerő pedig 264 cd/m^2 volt, mely a matt felületű képernyővel párosítva még erős napsütés mellett is jó olvashatóságot biztosít. A kijelző színvilága gyönyörű, ráadásul a színátmeneteknél minimális sávosodást sem láttunk, és a kontrasztskála elemei is jól elkülönültek egymástól.

A monitor élessége a DVI bemeneten jó, de sajnos azt kell mondjuk, hogy láttunk már ennél szebb szövegmegjelenítést is. Ez nem jelenti azt, hogy a monitor képe rossz, inkább úgy fogalmaznánk, hogy a következő megjegyzés csak a sasszeműeknek szól. Alapállapotban a monitor élességét 50-es értéken találjuk, amitől szürke háttér előtt a fekete betűk körül enyhe fehér körvonal látható (Graphics/Custom profilban vagyunk, tehát ez nem az extra élesítéstől van!). A következő lépcsőfokban a 40-es értéken már eltűnik ez a jelenség, cserébe ilyenkor picit homályosabb a szöveg, tehát a monitor elmossa az említett hibát, de még így jobban járunk, mint a szellemképpel. A szövegmegjelenítés a DVI és VGA bemeneten egyforma, ami még mindig jónak számít, tehát nem kell aggódnunk miatta. Jó hír, hogy a bemenetek képe egymástól függetlenül állítható, ami azt jelenti, hogy más-más fényerő/kontraszt/szín beállításokat használhatunk (ez fontos lehet, amikor két PC-t kötünk egy monitorra). Ami a kijelző skálázási képességeit illeti, 1440*900-ban be kell érnünk egy közepesen homályos megjelenítéssel. Lejjebb haladva kicsit javul a helyzet, az 1280*800 és 1024*768 felbontások egész tűrhetőek, de igazán jónak ezeket sem neveznénk. Érdemes tehát inkább izmosabb videokártyát venni, minthogy alacsonyabb képméretre váltsunk, bár a monitor natív felbontása ma már szerencsére nem nevezhető kifejezetten VGA izzasztónak. A képarány kezelés nem igazán hatékony, ugyanis csak a Fill és 4:3 módok közül választhatunk, és ha egyszer beállítottuk az összenyomást, akkor azt minden felbontásban „élvezhetjük”. Ha például olyan játékot veszünk elő, aminek a legnagyobb támogatott felbontása 1280*1024, akkor 4:3 módról lévén szó, picit torz lesz a kép, és amikor visszatérünk 1680*1050-ba lehet megint képarányt váltani, ugyanis a kijelző ezt magától nem teszi meg. Jobban járunk tehát ha DVI bemenetet használva VGA-nk GPU-s interpolációjára hagyatkozunk.

Most pedig térjük rá a háttérvilágításra. A fekete képernyőn szinte semmilyen bevilágítás nem látható, és még fényképen sem tudtunk felfedezni világosabb foltokat, ami dicséretes. Úgy látszik a homogén háttérvilágítás nem csak a ledes technológia kiváltsága (a 2209WA-ban CCFL háttérvilágítást találunk). Az IPS panelektől általában nem túl mély feketét és némi kékesedést vagy lilásodást várhatunk, lássuk ez a 2209WA-ra mennyire jellemző. A fekete képernyőn mért fényerő 0,2 cd/m^2, ami szemmel nézve annyit jelent, hogy egészen sötét, de csak szemből, ugyanis itt lép be a panel kékesedése, sötétben úgy tűnik, mintha fénylene a panel.

A fejünk mozgatásával a világosabb kékes részek mindig máshol láthatóak, így a képernyőt teljes egészében soha nem látjuk feketének, de ehhez hozzá lehet szokni. A kékesedés egyébként kihat a rendes használatra is: amikor a panelt extrém módon oldalról nézzük, már látható a jelenség. Hangsúlyozzuk, hogy mindez csak szőrszálhasogatás, hiszen így is messze jobb képet kapunk minden irányból, mint egy TN panel esetében, a különbség óriási. Ha a látószögek nem lennének ennyire jók, akkor a kékesedésből semmit sem vennénk észre és ezt is a betekintési szögek számlájára írnánk. Olvasóink ebből már sejthetik, hogy a 178/178 fokos látószögek már nemcsak papíron igazak, hanem a valóságban is. Teljesen mindegy honnan nézzük a kijelzőt, a szép színek és a kontrasztos kép szinte változatlan marad.

Az elmúlt évek alatt hihetetlenül nagy fejlődést sikerült elérni a válaszidő terén. A 2209WA nyilván még így sem veszi fel a versenyt az erre kihegyezett TN paneles kijelzőkkel, de a specifikációban rögzített 6ms-os (szürke-szürke átmenet) értékkel már bőven tudunk játszani. Ilyen alacsony válaszidőt egyelőre csak gyorsítással lehet elérni, ez a Dell monitorában is megtalálható. Kikapcsolni vagy fokozatot állítani nem lehet, az összehasonlítás kedvéért mi azért kipróbáltuk volna enélkül is. A monitort játékok alatt csak kicsivel éreztük gyengébbnek a gyorsítás nélküli 5ms-os TN paneles kijelzőknél, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a túlvezérlés hatása szinte észrevehetetlen (csak egy kis fehér árnyék látható, ha kifejezetten ezt keressük), és csak enyhe bemeneti késéssel kell számolnunk, de ezt talán észre sem fogjuk venni. A monitor tehát melegen ajánlott játékosoknak is, különösen nagy élmény úgy játszani, hogy a színek, látószögek és válaszidő miatt sem kell aggódni. Már csak egyetlen megjegyzésünk maradt a kijelzővel kapcsolatban. Teljesen fehér képernyőnél alul és felül vékony sávban egy-egy halványbarna csík látható, ezt valószínűleg az e-IPS panel számlájára írhatjuk.

És most lássuk, hogyan teljesít az LG szintén e-IPS panellel szerelt készüléke.

5. LG W2220p - Áttekintés

LG W2220p

Az LG az otthoni felhasználók számára kínálja kedvező áron eIPS paneles kijelzőjét, vagyis a W2220p típust, melyet egy jól konfigurálható állvánnyal is megspékeltek, ahogy ez egy komolyabb monitorhoz illik.

A kijelző nem fog szépségdíjat kapni, látszik, hogy a koreai gyártónak inkább a csillogós díszmonitorok, mint a komolyabb megjelenésű készülékek formatervezésében van nagyobb gyakorlata. A káva teljesen fekete, ami komor hatást kelt, de legalább matt fényezésű, így ritkábban kell port törölnünk, mintha fényes lenne. A minőségérzet rendben van, sőt a monitor pontos illesztéseivel és viszonylag vastag műanyagaival egészen masszív érzetet keltett bennünk.

A káva alján érintőgombokat találunk, azt kell mondjuk: sajnos. Ezek többnyire azonnal reagálnak, de néha előfordul, hogy ezt csak második érintésre sikerül megtenniük, ilyenkor a vörös színű led pislog egyet visszajelzésként. Az érintőgombok tehát nem vészesen rosszak, mert láttunk ennél gyengébb megoldásokat is, viszont a szürke piktogramokat még nappal is alig lehet leolvasni, szürkületnél pedig képtelenség megtalálni az áhított gombot. Ilyenkor jól jönne, ha a monitor a szoftveres menüvezérlést is támogatná, de sajnos a telepítő lemezen nem találtuk meg a Forte Manager-t és a letöltött 3.15-ös változattal sem volt hajlandó együttműködni. Így csak az érintőgombok maradtak nekünk, ezért a képbeállításokat csak fényben végezhetjük el bosszankodás nélkül, mivel sötétben nem lehet kitapintani ezeket. Gyorsgombokkal fukarul bántak, mindössze bemenetváltás van és hangerőszabályzás, de utóbbi is csak a HDMI bemenetnél. Az állapotjelző lednek erős fénye van, ezért érdemes inkább letiltani a menüben.

A monitor állványa meglehetősen stabil, a robosztus felépítés nemcsak a vaskos talpon, hanem a készülék emberes méretű nyakán is tetten érhető. A kör alakú talp súlya miatt a panel elég stabilan áll, szüksége is van erre, ugyanis az állítható nyak már legalacsonyabb fokozaton is borzasztóan magas. Innen csak felfelé vezet az út, összehasonlításképpen lássuk mekkora a különbség a W2220p és 2209WA legalacsonyabb fokozata között. Az LG majdnem ott kezdődik, ahol a Dell monitora véget ér, ami ergonómiailag nem a legjobb, de jó tudni, hogy van hová feltolni, ha akarjuk. A talp 355 fokban forgatható meg önmaga körül, ami elég nagy szabadsággal kecsegtet. A monitor továbbá képes a porté módra is, viszont a menü nem fordítható vele együtt, ami kicsit megnehezíti a kép beállítását (érdemes tehát elforgatás előtt mindent beállítani). Arra az esetre, ha videokártyánk drivere nem támogatná a portré módot, a telepítő lemezen megtaláljuk a Forte Pivot szoftverét, mely értelemszerűen elforgatja a képet. A monitor döntögetési tartománya szokatlanul szűk, kb. -5 és 10 fok között lehet állítani, de a magas állvány miatt valószínűleg a panelt nem fogjuk nagyon felfelé dönteni, így a szélesebb tartomány nem is fog hiányozni nekünk. A nyakon egy beépített kábelrendező gyűrűt is találunk, segítségével elkerülhető a vezetékek kuszasága. Hasznos, hogy a készülék magasságát a legalacsonyabb fokozatban rögzíthetjük egy kis szög segítségével, ennek köszönhetően a monitor cipelése is könnyebb.

A monitor hátulján semmilyen különlegességet nem találunk, a CCFL háttérvilágításhoz kötelező szellőzőrácsok és a fali konzol lyukai láthatók, utóbbiak csak az állány lecsavarozása után bukkannak elő. A csatlakozóknál az alapvető VGA és DVI mellett már a HDMI is megtalálható, továbbá az audio sáv kivezetésére egy jack kimenet is helyet kapott. A video bemenetek automatikusan váltanak (ezt letiltani nem lehet) és egyforma képbeállításokat használnak tehát nem függetlenek egymástól. A kellékek közt megtaláltuk a fontosabb vezetékeket (VGA, DVI és tápkábel), a telepítő lemezen pedig az említett porté szoftvert és a drivereket fedeztük fel.

6. LG W2220p - OSD és Képprofilok

OSD

A monitor képernyőmenüje a megszokott rendet követi, négy nagy csoportra osztva találjuk meg benne a legfontosabb beállításokat (Picture/Color/Tracking/Setup). Az alapvető fényerőn, kontraszton, gammán és élességen kívül a színbeállításnál az előre beállított színhőmérsékletek közül választhatunk (5700K, 6500K, 7500K, 8500K, 9300K), ezeken kívül csak néhány komplex képprofil áll a rendelkezésünkre (Photo, Text, Movie, sRGB). Így igazán nem nehéz eltévedni az OSD egyszerű rendszerében, a helyzetet csak az bonyolítja, hogy a menü tulajdonságai közt nem a nyilakkal, hanem az OK gomb segítségével lépkedhetünk, de annak ez nem okoz meglepetést, aki már korábban is LG monitort használt és hozzászokott ehhez.

[bold]Photo/Text/Movie/sRGB módok

[/bold]Mielőtt bekalibráltuk volna a monitort (és saját színprofilt hoztunk létre), összehasonlításképpen lemértük a monitorba épített módok (Photo, Text, Movie, sRGB) értékeit a telepítő lemezen mellékelt színprofillal (W2220.icc) és nélküle. Ezekről a sémákról annyit kell tudni, hogy egyedi kontrasztértéket és színhőmérsékletet használnak, ezért csupán fényerejüket változtathatjuk meg.

Az eredmények gyári színprofillal:

...és nélküle:[bold]

[/bold]

A mérések itt is alátámasztották azt, hogy a monitorba épített profilok köszönőviszonyban sincsenek a valós megjelenítéssel, amikor pedig a mellékelt színprofilt is betöltöttük, akkor a kép hideg árnyalatot kapott és a gamma értéke drasztikusan lecsökkent, ezért jobban járunk, ha inkább enélkül használjuk a monitort. A borzasztó értékek már szemmel is láthatóak voltak, a gyakorlatban egyedül a Photo módra tudtuk azt mondani, hogy elfogadható, de a fényerőn csökkentenünk kellett, mert a rendkívül fényes 305 cd/m^2 érték hosszútávon nem elviselhető. A szemkímélőnek mondott Text mód szintén borzasztóan nagy fényerővel dolgozik, a Movie profilra átkapcsolva pedig meglepődtünk, hogy mennyire „tejfölös” a kép. Amit ilyenkor látunk az alacsony gamma hatása, ez valószínűleg a sötét jelenetek miatt szükséges, nekünk mindenesetre egyáltalán nem tetszett. Az sRGB profil bizonyult a legjobbnak, itt már egészen közel jártunk az ideálisnak tartott 2,2-es gammához és 6500K színhőmérséklethez, szerencsére a fényerő minimumra csökkentésével még a 120 cd/m^2-es fényerőt is sikerült elérni.

User mód

Saját képbeállítást User módban használhatunk, ahol a gyári színhőmérsékleteket is kipróbáltuk. Ezek nem igazán fedik a valóságot, az egyetlen, amiben biztosak lehetünk a 6500K érték (még szerencse, hogy épp ez), viszont a monitor ezt csak a gyári színprofil nélkül (w2220.icc) tudta produkálni, egy újabb érv, hogy mellőzük ezt. Bár eredeti tervünk az volt, hogy User módban egyedi beállításokkal kísérletezünk, valamiért ilyenkor kifakultak a színek, ezért maradtunk inkább a szép sRGB módnál és ehhez hoztuk létre saját színprofilunkat. Ha tehát a monitort szeretnénk gyorsan üzembe helyezni, akkor csak egyszerűen kapcsoljuk a monitort sRGB módba, ha pedig a kijelzőből szeretnénk a legtöbbet kihozni, akkor érdemes ehhez a mi színprofilunkat is betölteni.

7. LG W2220p - Képminőség

Képminőség

Most pedig lássunk a monitor képminőségét, miután ennyit foglalkozunk a színhelyes kép beállításával. A monitort természetesen az LCD kijelzőknél használatos 120 cd/m^2 fényerőre, 2.2-es gammára és 6500K színhőmérsékletre állítva teszteltük. Mondanunk sem kell, hogy a kijelző színvilága remek, de a színátmeneti gradienseken már látható némi sávosodás. A kontrasztskála elemei jól megkülönböztethetőek egymástól, az ideális kontraszt (70) mellett pedig a legmagasabb fényerő, amit mértünk 335 cd/m^2 volt, ami rendkívül nagy érték (ennél a specifikációban is kevesebb szerepel).

A monitor a natív felbontásán HDMI és DVI bemeneten szép éles, és még VGA bemeneten sem rosszabb a kép, amiért külön dicséretet érdemel. A kijelző skálázási képességei egészen jók. Ha kénytelenek vagyunk alacsonyabb felbontásokat használni, akkor érdemes 1440*900-ban és 1280*1024-ben játszani, mert ezek egészen élesek, az 1280*800 viszont már kicsivel homályosabbnak bizonyult. A képarányok kezelése az LG monitorokra jellemzően történik, 4:3 vagy Wide, ezekből választhatunk (tehát 16:9-es és 5:4-es kép esetén számolni kell némi torzulással). A gond, hogy ezeket mindig kézzel kell átkapcsolni, mivel a monitor nem tudja eldönteni, hogy mikor melyiket alkalmazza, de legalább választhatunk a széles és keskenyebb megjelenítés között.

Ezek után a fekete képernyőn szemmel vizsgáltuk meg a háttérvilágítást, ami ránézésre teljesen homogén lett volna, ugyanis bevilágítások egyáltalán nem voltak. Közbeszólt viszont az IPS panelekre jellemző kékesedés, habár jelen esetben inkább szürkésedésről számolhatunk be. A fekete mélysége mérésünk alapján nagyon jó (0,2 cd/m^2), ám ez csak szemből az igazi, a képernyőt a kifényesedés miatt az LG készülékénél sem láttuk egybefüggő feketének, a fejünk mozgatásával pedig mindig változott, hogy mit láttunk feketének és mit szürkének.

A monitor betekintési szögei a W2220p esetében is rendkívül jók, mindegy milyen irányból néztük a panelt, az mindig megtartotta szép élénk színeit és magas kontrasztját. Természetesen, amikor extrém módon oldalról néztük a kijelzőt, akkor már előjött a kékes-szürkés árnyalat, de egy monitort senki sem használ ilyen módon, ezért ezt nem is tartjuk hibának.

A specifikáció alapján az LG W2220p válaszideje 5ms, ami annyit jelent, mintha egy gyorsítás nélküli TN paneles monitorral játszanánk. A helyzet nagyjából olyan is, sebességre tényleg nincs miért szégyenkeznie a monitornak. Bár a túlvezérlésből fakadóan enyhe fehéres körvonal mégis látszik mozgás közben, de csak tesztek alatt, ebből játék közben semmit sem fogunk észrevenni. A bemeneti késés sem vészes, így kijelenthetjük, hogy a monitorral nyugodtan lehet játszani. Fehér képernyőnél ezúttal is jelentkeztek az alul és felül vékony sávban látható halványbarna csíkok, úgy tűnik, ez valóban az e-IPS panelekre jellemző, de aggodalomra semmi ok, hiszen normál használatnál ezt sem lehet észrevenni.

Végül lássuk, hogyan teljesít a HP készüléke.

8. HP ZR22w - Áttekintés

HP ZR22w

Végül ismerkedjük meg a HP vadonatúj kijelzőjével, a ZR22w-vel, mely nem véletlenül drágább a többieknél, hiszen fejlettebb UH-IPS panel található benne. Továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy a monitor Full HD felbontásra képes. Bizonyára lesznek olyanok, akik ezt örömmel fogadják, másoknak viszont gondot okozhat a kis képpont távolság, de mielőtt jobban belemerülnénk, lássuk, hogy fest a kijelző.

Úgy tűnik, a prémium monitorok körében egy újabb szépséget tisztelhetünk, a HP készüléke nem csupán komoly, hanem még divatos is. Habár a kijelző borítása matt fekete, a káva körül végigfutó ezüst díszléc feldobja a látványt, a végeredmény pedig egyáltalán nem lehangoló. Oldalról kicsit még játszottak is a formákkal, hiszen a szellőzőnyílás egészen egyedire sikerült. Az összeszerelés minőségére sem panaszkodhatunk, a felhasznált műanyagok vastagok, az illesztések pontosak, a monitor ilyen téren jelesre vizsgázott.

A panel alján, velünk szemben találjuk a kijelző nyomógombjait. Ezekre szintén büszke lehet a gyártó, hiszen nemcsak nappal, hanem sötétben is könnyen kitapinthatók. Bár megvilágításuk nincs, mégis nagyon jó volt ezeket használni, nyomáspontjuk jó, nagy felületük miatt a gombokat eltéveszteni nem lehet, és a fehérre festett piktogramok is jól láthatóak. A kijelző a szoftveres menüvezérlést is támogatja (DisplayAssistant), igaz, a mellékelt CD-n ezt nem találtuk meg, de letölthetjük hozzá. A led kék fénye használat közben nem zavaró, de akár le is tilthatjuk a menüben.

A HP monitora is egy rendkívül stabil és masszív állvánnyal rendelkezik, az összeszerelés pedig a Dell monitorához hasonlóan egyszerű, mindössze rá kell csúsztatnunk a panel hátuljában kialakított helyre. A kijelző ergonómiailag nagyon jól szerepelt, hiszen minden trükkre képes, amit egy ilyen kaliberű monitortól elvárhatunk. A talp +/-45 fokban elforgatható, a magasság állítható, kellően mélyre és megfelelően magasra tolhatjuk, ráadásul alul még rögzíthetjük is, így könnyebb a monitort szállítani. A készülék a porté módot is támogatja, a képernyőmenü természetesen vele együtt elfordítható. A panel dönthetőségi tartománya rendkívül széles, előre 5 fokban, hátra 30 fokban tudjuk megbillenteni a panelt. Extraként egy kábelrendező lyukat találunk a nyakon, ami segít nekünk rendben tartani a monitor vezetékeit.

A monitor formatervezett hátlapján a szellőzőrácsok és felfüggesztési lyukak várnak minket, továbbá egy fogantyú, amivel arrébb tehetjük a monitort (ilyenkor jön jól, hogy rögzíteni lehet a magasságot). A csatlakozóknál rendelkezésünkre áll egy DisplayPort, egy DVI, VGA és 4 USB csatlakozó (ebből kettő oldalra került, hogy kényelmesen elérjük), a HDMI bemenet viszont lemaradt. Hasznos lehetőség, hogy megadhatjuk kedvenc bemenetünket, így a monitor bekapcsoláskor onnan kezdi a keresést, és ha ez nem tetszik, akkor az automatikus jelváltást is kikapcsolhatjuk. A video bemenetek képbeállításai (fényerő/kontraszt/színhőmérséklet) megegyeznek, ezért nem függetlenek egymástól. A kellékeknél dicséretes módon minden kábelt megtaláltunk (DVI, VGA, DisplayPort, USB, tápkábel), továbbá a készülékhez jár egy telepítő lemez is, melyen a driver, színprofil és némi dokumentáció kapott helyet.

9. HP ZR22w - OSD és Képprofilok

OSD

A monitor képernyőmenüjében katonás sorrendben felsorolva fogadnak minket a kijelző lehetőségei, mindössze a szöveg mellett látható apró ikonokból tudjuk, hogy grafikus menüvel van dolgunk. Extraként csupán az OSD elforgatását és az elalvás időzítőt tudjuk megemlíteni. Ahogy ezt megszokhattuk a HP kijelzőitől, különleges képprofilok nincsenek, a monitorban mindössze színhőmérsékleti sémákat találunk.

A képprofilokat ezúttal is lemértük, a felső sorban színprofil nélkül, az alsóban a gyári színprofillal (HP_ZR22w.icm) mért eredmények láthatók.

A monitor képprofiljai a gyári színprofil nélkül:

...és a gyári színprofillal:

A grafikonokról leolvasható, hogy az egyedüli különbség a delta E értékeken mutatkozik. A gyári színprofillal már valóban színhelyesebb a kijelző, más tészta, hogy a 9300K-nek ígért színhőmérsékletet egyik esetben sem sikerült eltalálnia a gyártónak. Durva, markáns kiemelésekre és élesítésre ne számítsunk, úgy tűnik (nagyon helyesen), hogy inkább a valós színvisszaadást tartották fontosnak, egyedül a HP kijelzőjénél éreztük azt, hogy a beépített képprofiloknak már van valami közük a valósághoz.

Ha tehát nem szeretnénk sokat foglalkozni a kép beállításával, akkor a gyári sRGB sémával járunk a legjobban (plusz betöltjük hozzá a mellékelt színprofilt), ám egyéni próbálkozásainkkal nekünk ezúttal is sikerült ennél jobb eredményt elérni, ezért a lap alján közölt értékeket és saját színprofilunkat ajánljuk (hangsúlyozva, hogy ez gépenként és monitoronként eltérhet).

10. HP ZR22w - Képminőség

Képminőség

Miután megtaláltuk a monitor ideális kontrasztértékét (70), lemértük a legnagyobb fényerőt, ami 176 cd/m^2 volt. Ez nem éppen fergeteges érték, így már értjük is, hogy miért ilyen alacsony a monitor fogyasztása, erős napsütéshez éppen csak elég lesz. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon el tudjuk-e érni a specifikációban megadott 250-es értéket, de sajnos ezt a legnagyobb kontraszt és fényerő beállítással sem sikerült, a maximális fényerő 193 cd/m^2 volt. Aggodalomra még így sincs okunk, hiszen ritkán fordul elő, hogy tűző napnál kell használni a monitort, a nappali fényviszonyokhoz kívánatos 120 cd/m^2 fényerőt zokszó nélkül teljesíti a kijelző. A monitor színvilága természetesen gyönyörű, és a színátmeneti gradienseken nem láttunk sávosodást. A kontrasztskálát szintén öröm volt nézni, a szürke legsötétebb és legvilágosabb árnyalatai is jól kivehetőek voltak.

A kijelző natív felbontásán nagyon szép éles a kép, ami a DVI és VGA bemenetre is egyaránt igaz. Ha kénytelenek vagyunk alacsonyabb felbontásokat használni, akkor sincs miért aggódni, a monitor ezeket rendkívül jól kezeli. A kijelző szinte minden felbontásban éles, annyira, hogy az alacsony felbontások még szövegolvasásra is jók. Egyedül az 1360*768 tűnt kicsit rosszabbnak, ezt leszámítva a monitor gyakorlatilag bármilyen felbontásban remekel. A képarány kezelés szintén tökéletes, a kijelzőnek teljesen mindegy, hogy milyen arányt kell megjeleníteni (16:10, 5:4, 4:3), mindet hibátlanul lekezeli (ezt várnánk minden monitortól).

Lássuk a fekete képernyőt. A kijelző bal felső negyedében sajnos két bevilágítás is látható, melyek sötétben, extra szélesvásznú filmek alatt lesznek feltűnőek, ezeket leszámítva a képernyő homogénnek mondható. A fekete mélységét itt is 0,2 cd/m^2-nek mértük, ami elméletben igen jó érték, szemrevételezve viszont ezúttal is elmaradt a tökéletes feketeség.

Az IPS panelekre jellemzően a fekete szín csak szemből látszik feketének, a fejünk mozgatásával mindig változik, hogy a képernyő melyik részét látjuk feketének és melyiket kékesnek. Érdekes, hogy a HP monitorában található UH-IPS panel látószöge kicsit gyengébbnek bizonyult azoknál a kijelzőknél, melyekben e-IPS panel van. Míg a kékes-szürke csillogás a Dell és LG esetében csak teljesen oldalról látszott, az enyhe kékes tónus a HP készülékénél már hamarabb láthatóvá vált. A helyzet azért így sem drasztikus, a betekintési szögek még ezzel együtt is kiválóak (a legjobb TN panelek köszönőviszonyban sincsenek vele), de fontosnak tartottuk megemlíteni, hiszen az intenzívebb kékes csillogás a betekintési szögekre is hatással van.

Ami a készülék sebességét illeti, egy átlagos válaszidővel kell számolnunk. A kijelző specifikációjában 8ms szerepel és a HP monitora valóban kicsit lomhábbnak bizonyult az e-IPS paneles kijelzőknél, de még így is megelégedettséggel játszhatunk vele, különösen akkor, ha az enyhe elmosódásra nem vagyunk túl érzékenyek. A válaszidő-gyorsítás bekapcsolható, kikapcsolni nem is érdemes, ugyanis látható túlvezérlési hibával ezúttal sem találkoztunk. A monitor tehát nem egy sebességbajnok, de a kis utánhúzás és bemeneti késés még elfogadható tőle, ezért játékra is használható. Örömmel nyugtáztuk, hogy ezúttal a teljesen fehér képernyőnél alul és felül nem találkoztunk a halványbarna csíkokkal, úgy tűnik, ez a jelenség csak az e-IPS panelekre jellemző.

11. Értékelés

Megjegyzés: Az értékelésnél a prémium monitorokhoz viszonyítottunk, így senkinek se legyenek kétségei: attól, hogy egy TN panellel szerelt monitor a saját ligájában pozitív értékelést kapott a betekintési szögekre, még köszönőviszonyban sincs mai tesztünk alanyaival. Prémium monitort, csak vele egy súlycsoportban lévő vetélytárssal érdemes összehasonlítani, ezért mi is így tettünk. Mivel még viszonylag kevés ilyen monitor járt nálunk, ezért lehet, hogy túl lelkesek voltunk és ez kihatott a pontozásra, de a cikkben leírtuk az összes általunk tapasztalt hátrányt és előnyt minden típusnál, így remélhetőleg mindenki könnyedén el tudja dönteni, hogy melyik a megfelelő kijelző számára.

Dell 2209WA

A Dell kijelzőire jellemző a szép formai megjelenés, és az UltraSharp szériás monitor a legszebbek közé sorolható, amivel mindenképpen feltűnést keltünk ismerőseink körében. Ergonómiai szempontból majdnem teljesen elégedettek lehetünk, hiszen a masszív állvány széles körben testreszabható, egyedül a magasság rögzítését hiányoltuk róla. A HDMI bemenet szintén egy hiányosság, csak az alapvető csatlakozási lehetőségek fogadnak minket (plusz a 4 USB), viszont ezekhez minden kábelt megkapunk. Ami a képminőséget illeti, remek látószögekkel, színhűséggel és bevilágításoktól mentes háttérvilágítással számolhatunk, ezért a monitor filmekhez kifejezetten ajánlott. A Dell 2209WA játékra is bátran elővehető, a gyors e-IPS panellel utánhúzástól és túlvezérlési hibáktól mentesen játszhatunk. Vannak azonban hátulütői is a készüléknek. Az átlagos interpolációs képességek miatt az alacsony felbontások nem a kijelző kedvencei, továbbá a digitális bemeneten némileg élesebb szövegmegjelenítésre számítottunk, az enyhe szellemkép csak a képernyő homályosításával küszöbölhető ki. A panel sajátosságai itt is visszaköszönnek, a fekete képernyő már kis szögben is kivilágosodik, továbbá teljesen fehér képernyőnél alul és felül halványbarna csíkok láthatók. Ezek nem drasztikus hibák, de ott vannak, ha keressük. Mindezekkel együtt a Dell 2209WA kijelzője 61 ezer forintos vételárával nagyon jó ár/érték arányt képvisel, különösen, ha figyelembe vesszük, mire számíthatunk egy hasonló áron kapható TN paneles kijelzőtől.

LG W2220p

Az LG kijelzője nem túl szép, nem túl kezes, de el kell ismerni, hogy képminőség tekintetében tisztességesen helytállt. Komor formája miatt nem lesz a szobánk dísze, a menükezelés hagy némi kívánnivalót maga után, és az ergonómia sem tökéletes, ugyanis a legkisebb fokozaton is túl nagy volt a kijelző magassága ahhoz, hogy kényelmesen használhassuk. Ezt különösen sajnáltuk, mert a robosztus állvány egyébként széleskörűen konfigurálható és a magasság is rögzíthető egy ponton. Ha a felsorolt hibákon képesek vagyunk túllendülni, akkor viszont könnyen megbarátkozhatunk a monitorral. A remek háttérvilágításnak, színhűségnek és betekintési szögeknek köszönhetően elsőrangú mozivászon lehet belőle. A monitor reakcióideje kellően alacsony, hogy felhőtlenül tudjunk vele játszani, durva utánhúzások nincsenek, túlvezérlési hibával nem kell számolnunk és az alacsonyabb felbontások is élesek. A monitor fényerőtartaléka bőséges, a szövegmegjelenítés tökéletesen éles, ráadásul a kijelzőnek HDMI bemenete is van, így konzolokat is csatlakoztathatunk rá, és még a vezetékeket sem spórolták ki a dobozból. A kijelző sajnos az e-IPS paneleknek nemcsak az előnyeivel, hanem természetesen hátrányaival is rendelkezik. A fekete képernyőn már kis szögben is megfigyelhető a szürkésedés, továbbá fehér képernyőnél alul és felül a barna csíkok is láthatók. Az LG W2220p készüléke jó alternatíva azoknak, akik a Dell 2209WA helyett keresnek valamit (szintén 61 ezer forintért kapható), de azt hogy melyiket választjuk, legyen egyéni preferencia kérdése, bár előfordulhat, hogy valakinek döntő szempont, hogy az LG kijelzőjéhez a 3 napos pixelhiba garanciát is megkapjuk.

HP ZR22w

A HP kijelzője kicsit magasabbra tette a lécet a többieknél, így nem csoda, hogy a teszt végére egészen megkedveltük. A monitornak küllem tekintetében nincs miért szégyenkeznie, a menüvezérlés dicséretes, és ergonómiailag sem tudunk semmit felhozni ellene, hiszen minden konfigurációs trükkre képes és még a magassága is rögzíthető. A video bemeneteknél az alapvető csatlakozókon felül extraként USB csatlakozók is vannak, azt viszont kicsit sajnáltuk, hogy a kijelzőre HDMI helyett egy DisplayPort került (de a kábeleket itt sem spórolták ki). A monitor kiválóan alkalmas filmnézésre, a gyönyörű színek és széles látószögek garantálják ezt, és a kis bevilágításokkal együtt még a háttérvilágítás is jónak mondható. Ha a HP készülékét összehasonlítjuk a Dell és LG e-IPS paneles monitoraival, akkor azt tudjuk mondani, hogy a kékesedéssel még inkább számolni kell, viszont a fehér képernyőnél látható barna csíkoknak már nyoma sincs. Sebesség terén kicsit gyengébbnek bizonyult az UH-IPS panel, igaz a monitorral még ezzel együtt is lehet játszani, hiszen az utánhúzás nem vészes, nincsenek túlvezérlési hibák és a kijelző az alacsonyabb felbontásokat kivételesen jól kezeli. Negatívumként a mérséklet fényerőt hozhatjuk fel, viszont így a kijelző legalább keveset fogyaszt. A HP készüléke a mezőny többi tagjánál drágábban kelleti magát (jelenleg 84 ezer forint), ezért érdemes mérlegelni, hogy megéri-e a többletet, vagy inkább maradunk az olcsóbb modelleknél, esetleg beruházunk a típus 24 colos változatára.

Dell 2209WA: Vásárlás

LG W2220p: Vásárlás

HP ZR22w: Vásárlás

[bold]

Dell 2209WA

LG W2220p

HP ZR22w

[/bold]

A monitorokért köszönet a CHS Hungary Kft-nek!