Számos év eleji előrejelzésben megjelentek főszereplőként a decentralizált autonóm szervezetek, melyek a Web3 vagy más néven decentralizált internet elterjedésével egyre nagyobb teret hódítanak. A DAO (Decentralized autonomous organizations) tágabb értelemben egy olyan szervezet, amely a tagságát, szabályait és célkitűzéseit egy megváltoztathatatlan főkönyvben rögzíti, a blokklánc technológiára építve. Minden - a szervezet működésével kapcsolatos - információ nyilvános és megváltoztathatatlan. A részvételhez általában valamiféle közösségi tagságra van szükség tokenek formájában, amely szavazati jogot biztosít. 

Miközben a hagyományos központosított szervezeti struktúra megkérdőjeleződik, a megmaradó kulcsfontosságú szervezeti elemek egy új gazdasági forradalmat táplálnak. Mindez pedig egy új alkotói gazdaságot szül, amely összehozza a a művészeket, jogászokat, fejlesztőket és alkotókat a világ minden tájáról. Ezáltal egy teljesen új kép bontakozik ki a munka jövőjéről.

A decentralizált autonóm szervezetek (DAO-k) egyszerű koncepcióként indultak. Kitalálói egy ötlet által vezérelt és fejlesztők által táplált szervezetként képzelték el, amelyek az okosszerződések és a blokklánc összes alapfunkciójának kihasználásával automatizálják az üzleti tevékenységeket és folyamatokat. Az alapötlet az volt, hogy leegyszerűsítsék a különböző szervezetek bonyolult üzleti folyamatait, és megkönnyítsék a pénzeszközök mozgatását gyorsabb, olcsóbb és átláthatóbb tranzakció feldolgozást ígérve, közvetítők kihagyásával.

Mi az a decentralizált autonóm szervezet?

A decentralizált autonóm szervezet (DAO) olyan szervezet, amelynek nincs központi vezetése. A döntések alulról felfelé haladva születnek, egy meghatározott, blokkláncon érvényesített szabályrendszer köré szerveződött közösség irányításával. A szervezetet tagjaik kollektívan birtokolják és irányítják. Beépített “kincstárral” (pénzügyi funkció) rendelkeznek, amelyhez csak a tagok jóváhagyásával lehet hozzáférni. A döntések olyan javaslatokon keresztül születnek, amelyekről a csoport egy meghatározott időszak alatt szavaz.

A szervezeten belül nincs hierarchia és különféle céljai lehetnek. Például jótékonysági szervezetek, ahol a tagok adományokat hagynak jóvá; szabadúszó hálózatok, ahol az okosszerződések pénzeszközöket egyesítenek, hogy abból szoftver előfizetéseket fizessenek. Mielőtt továbblépnénk, fontos megkülönböztetni a DAO-t, az interneten született szervezetet a The DAO-tól, az egyik első ilyen szervezetet. A The DAO egy 2016-ban alapított projekt volt, amely végül megbukott, és az Ethereum hálózat drámai felosztásához vezetett.

Hogyan működik egy DAO?

Tehát a DAO egy olyan szervezet, ahol a döntések alulról felfelé haladva születnek; a szervezetet a tagok kollektívája birtokolja. Egy DAO-ban való részvételnek többféle módja lehet, általában token tulajdonlása révén. A szervezetek okosszerződések segítségével működnek, amelyek meghatározzák az egyes DAO-k működési elveit. Az okosszerződések olyan kódok, amelyek automatikusan végrehajtódnak, ha bizonyos kritériumok teljesülnek. Manapság már számos blokkláncra telepítik őket, de az Ethereum volt az első.

A DAO-ban részesedéssel rendelkezők ezután szavazati jogot kapnak, és befolyásolhatják a szervezet működését azáltal, hogy döntéseket hoznak vagy új irányítási javaslatokat fogalmaznak meg. Ez a modell megakadályozza, hogy a DAO-kat javaslatokkal spammeljék: egy javaslat csak akkor kerül elfogadásra, ha az érdekeltek többsége jóváhagyja azt. Az, hogy ez a többség hogyan kerül meghatározásra, DAO-ról DAO-ra változik, és az okosszerződésekben van meghatározva. A DAO-k teljesen függetlenek és átláthatóak. Mivel nyílt forráskódú blokkláncokra épülnek, bárki betekinthet a kódjukba és ellenőrizheti a pénzkezelést is, mivel a blokklánc minden pénzügyi tranzakciót rögzít. 

A DAO indítása általában három fő lépésből áll. Először is ki kell fejleszteni a DAO mögött álló okosszerződést. A kód az elindulása után csak az irányítási rendszeren keresztül változtatható meg. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztőknek alaposan tesztelniük kell a szerződéseket, hogy ne hagyjanak figyelmen kívül fontos részleteket.

A második lépés a finanszírozás. Miután az okosszerződéseket létrehozták, meg kell határozni a pénzügyi hozzájárulás fogadásának módját, és azt, hogy hogyan lépjen életbe az irányítás. Leggyakrabban token értékesítésről van szó, majd a megvásárolt tokenek szavazati jogot biztosítanak a tulajdonosoknak. Végezetül a telepítés. Miután mindent felállítottak, a DAO-t fel kell telepíteni a blokkláncra. Ettől a ponttól kezdve az érdekeltek döntenek a szervezet jövőjéről. Azok a fejlesztők, akik az okosszerződéseket írták - már nem befolyásolják jobban a projektet, mint a többi érdekelt fél.

Miért van szükség DAO-kra?

Mivel a DAO-k az interneten működő szervezetek, számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos szervezetekkel szemben. Az egyik ilyen előny, hogy nincs szükség a két fél közötti bizalomra. Míg egy hagyományos szervezet esetében bizalomra van szükség a mögötte álló emberek iránt - különösen a befektetők részéről -, addig a DAO-k esetében az egyetlen dolog amiben bízni kell, az a kód. A kódban való bizalom könnyebben megvalósítható, mivel az nyilvánosan elérhető, és az elindítása előtt széleskörűen tesztelhető. Egy DAO minden egyes lépését az indítás után a közösségnek jóvá kell hagynia, és az teljesen átlátható és ellenőrizhető.

Egy ilyen szervezetnek nincs hierarchikus felépítése. Mégis képes feladatokat végrehajtani és növekedni, miközben az érdekeltek a tokeneken keresztül irányítják. A hierarchia hiánya azt jelenti, hogy bármelyik érdekelt felvethet bármilyen innovatív ötletet, amelyet az egész csoport megfontol és továbbfejleszt. A belső viták gyakran könnyen megoldhatók a szavazási rendszeren keresztül, az okosszerződésben előre megírt szabályokkal összhangban.

Azáltal, hogy a befektetők számára lehetővé teszik a pénzeszközök összevonását, a DAO-k lehetőséget adnak arra is, hogy korai fázisú startupokba és decentralizált projektekbe fektessenek be, miközben osztoznak a kockázaton csakúgy, mint az esetlegesen belőlük származó nyereségen.

A DAO-k fő előnye, hogy megoldást kínálnak a megbízó-ügynök dilemmára. Ez a dilemma egy személy vagy csoport (a megbízó) és a döntéseket meghozó és a nevében eljáró személyek (az ügynök) közötti prioritási konfliktus. Az egyik leggyakoribb helyzet, amelyben ez a probléma felmerülhet az érdekeltek és a vezetők közötti kapcsolat. Előfordulhat, hogy az ügynök nem a megbízó által meghatározott prioritásokkal és célokkal összhangban dolgozik, hanem a saját érdekei szerint cselekszik.

A megbízó-ügynök dilemma másik tipikus példája az, amikor az ügynök extrém kockázatot vállal, tudván, hogy a szervezet fedezi az esetleges veszteségeket. A DAO-k a megbízó-ügynök dilemmát közösségi irányítással oldják meg. Az érdekelteknek nem kell megbízniuk a nevükben eljáró ügynökökben, hiszen az érdekik összehangoltak. Mivel érdekeltségük van a hálózatban, azt akarják, hogy az sikeres legyen. Ha ellene cselekednének, azzal az önérdekük ellen cselekednének.

The DAO

A DAO a modern decentralizált autonóm szervezetek egyik korai változata volt. Még 2016-ban indították el, és egy olyan automatizált szervezetnek tervezték, amely egyfajta kockázati tőkealapként működött. Azok, akik DAO tokeneket birtokoltak, profitálhattak a szervezet befektetéseiből, akár osztalékot kaszálva, akár a tokenek árfolyam-emelkedéséből profitálva. A DAO-t kezdetben forradalmi projektnek tekintették, és 150 millió dollárnyi etert (ETH) gyűjtött össze, ami akkoriban az egyik legnagyobb crowdfunding eredménye volt.

A DAO 2016. április 30-án indult el és néhány nappal a tokenértékesítés után pár fejlesztő aggodalmát fejezte ki, hogy a DAO okosszerződéseiben lévő hiba lehetővé teheti rosszindulatú szereplők számára, hogy lecsapolják a pénzeszközeit. Miközben a hiba kijavítására különböző javaslatokat terjesztettek elő, egy támadó kihasználta ezt, és több mint 60 millió dollár értékű ETH-t szippantott ki a The DAO pénztárcájából.

Abban az időben a forgalomban lévő összes ETH mintegy 14%-a volt befektetve a The DAO-ba. A hackelés jelentős csapás volt a DAO-kra általában és az akkor egyéves Ethereum-hálózatra. Az Ethereum közösségen belül vita alakult ki, miközben mindenki azon töprengett, hogy mi lehetne a megoldás. Kezdetben az Ethereum társalapítója, Vitalik Buterin egy soft forkot javasolt, amely feketelistára tette volna a támadó címét, így akadályozva meg, hogy a pénzt mozgassák.

A támadó - vagy valaki, aki annak adta ki magát - ezután válaszolt erre a javaslatra, azt állítva, hogy az okosszerződés szabályai szerint "legális" módon jutott hozzá a pénzeszközökhöz és készek lettek volna jogi lépéseket tenni bárki ellen, aki megpróbálja lefoglalni a pénzeszközöket. A hacker még azzal is fenyegetőzött, hogy megvesztegeti az ETH-bányászokat az ellopott pénz egy részével, hogy meghiúsítson egy soft fork kísérletet.

Az ezt követő vitában a hard fork lett a megoldás, ami úgy került végrehajtásra, hogy az Ethereum hálózatot visszaállították a DAO feltörése előtti időszakra, és az ellopott pénzeszközöket egy olyan okosszerződésbe csoportosították át, amely lehetővé tette a befektetők számára, hogy kivegyék azokat. Azok, akik nem értettek egyet a lépéssel, elutasították a hard forkot, és a hálózat korábbi, Ethereum Classic néven ismert verzióját támogatták.

A DAO-k hátrányai

A decentralizált autonóm szervezetek sem tökéletesek. Rendkívül új technológiáról van szó, amelyet sok kritika ért a jogszerűségükkel, biztonságukkal és struktúrájukkal kapcsolatos aggodalmak miatt. Egyesek szerint rossz ötlet, ha a tömegekre bízzuk a fontos pénzügyi döntéseket. A DAO-hack biztonsági aggályokat is felvetett, mivel az okosszerződések hibáit nehéz lehet kijavítani még akkor is, ha már észrevették őket.

Másik hátrányuk, hogy működésük különböző joghatóságokon átívelhet, azonban nincs egységes jogi keretük. Így az esetlegesen felmerülő jogvitákban az érintettek jogai és kötelezettségei nem garantáltak.  

Példák a DAO-kra

A decentralizált autonóm szervezetek az elmúlt néhány évben egyre nagyobb teret nyertek, és mára már teljes mértékben beépültek számos blokklánc projektbe. A decentralizált pénzügyi (DeFi) tér például DAO-kat használ, hogy az alkalmazások teljesen decentralizálttá válhassanak.

Egyesek szerint a Bitcoin hálózata a DAO legkorábbi példája. A jelenlegi szempontok szerint azonban a dash lehetne az első valódi DAO, mivel a projekt rendelkezik olyan irányítási mechanizmussal, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy szavazzanak a pénzeszközök felhasználásáról.

Internet-alapú szervezetként a DAO-kban megvan a lehetőség, hogy teljesen átalakítsák a ma ismert vállalatirányítás működését. Amíg a koncepció érik, és jogi értelemben szürke zónában mozognak, egyre több szervezet fogadhatja el a DAO-modellt bizonyos tevékenységeinek irányítására.