Oroszország három éven belül üzemképes úszó atomerőművet kíván létrehozni. A különleges hajókat olyan területek energiaellátásának biztosítására vetnék be, ahol máshogy nem megoldható az áram-, a fűtés-, illetve az ivóvíz-szolgáltatás. Ahogy Alekszandr Voznyeszenszkij, a Balti Hajógyár igazgatója elmondta, az első úszó erőmű, a 18. századi vegyészprofesszorról elnevezett Akagyemik Lomonoszov (Lomonoszov akadémikus) már 2016-ra elkészülhet, ezt követően pedig további hasonló hajók sora kerülhet legyártásra.
Az atommeghajtású jégtörő hajók reaktorainak mintájára készülő erőművekkel a tervek szerint nagy ipartelepek, kikötővárosok, illetve (kisebb változatban) tengeri olajtornyok energiaellátását fogják biztosítani. Az Akagyemik Lomonoszovban használandó KLT−40 reaktor legkorábbi változatát 1988-ban kezdték alkalmazni a szovjet, majd orosz jégtörőkön, az első atomjégtörő pedig több mint fél évszázada, 1957-ben épült. A jeges vizeken is közlekedni tudó hajók megjelenése jelentős fellendülést hozott az északi országok kereskedelmébe, hiszen új útvonalak váltak járhatóvá, és jelentősen lerövidült a szállítási idő is.
A 2007 óta épülő Akagyemik Lomonoszov vízkiszorítása 21 500 tonna, és 69 fős legénység irányítja majd a hajón folyó munkálatokat. A „járműnek” saját meghajtása nincs, kifejezetten állóhajónak készül, amelyet így az erőmű által ellátandó terület szomszédságába kell vontatni. A hajóra telepített két módosított KLT−40 reaktor összesen maximum 70 MW elektromosságot és 300 MW hőt lesz képes szolgáltatni, ami egy 200 ezer fős város energiaigényeinek kielégítésére elegendő.
Az úszó erőművek egy részét Oroszország legészakibb településeinek árammal és fűtéssel való ellátására szánják a tervezők. A technológia iránt eddig összesen 15 ország fejezte ki érdeklődését, jellemzően olyan államok, ahol nagy területeken megoldatlan a rendszeres áramszolgáltatás. Az erőmű másik nagy előnye, hogy némi átalakítással sótalanító üzemként is képes működni, amely akár napi 240 ezer köbméter fogyasztásra alkalmas vizet is elő tud állítani.
A reaktorokat úgy építik, hogy azok bármiféle baleset vagy elemi csapás esetén a lehető legbiztonságosabbak maradjanak, és bár az atomenergia használata minden esetben jár némi kockázattal, a tervezők állítása szerint a reaktorok a legtöbb szökőárnak és ütközésnek ellen tudnak állni anélkül, hogy sugárzó anyagot engednének a környezetbe. Egy-egy reaktort a tervek szerint negyven évente kell majd lecserélni.
