A felsőbb kategóriában versengő ultrabookok meglehetősen népszerű termékek, hiszen ahol a minőség és a kényelem ára nem megfizethetetlen, ott nem juthat tér a felemás minőségű kijelzőknek és a gyártósoron leszázalékolt processzoroknak, amit olcsó műanyag burkolatba csomagolnak. Ezen a téren pedig az Asus már nagy tapasztalattal bír, hiszen számos notebookot dobtak már piacra, a prémium kategóriában stabil helyet bérlő ZenBook széria pedig már 13 éve jelentkezik újdonságokkal és frissített modellekkel. Ráadásul tavaly a Tech Vibes rovat első szereplőinek egyike nem más volt, mint ennek a laptopnak az édes testvére, az Asus ZenBook S 13 Flip OLED, mely a legkisebb átalakítható gép volt a piacon, beleértve az Apple hasonló termékeit is.

Akkor meglehetősen pozitív benyomásokkal távoztam, hiszen az ott tapasztalt minőség és a korrekt hardver ilyen vékony formába öntése jogosan kapott elismerést tőlem és a közönségtől is. A Flip jelző tehát olyan ZenBookra utal, mely több egy hagyományos laptopnál, mivel nem csak érintőpaneles OLED kijelzője van, de a készülék két fele teljesen egymásra is hajtogatható. Ezzel a 360 fokos dönthetőséggel lényegében egy PC erejével felvértezett táblagépet kapunk, amely igény szerint bármilyen számunkra ideális pózba rögzíthető, extra támaszték nélkül. Ezzel a képességével bármely helyzetben jó szolgálatot tehet, akár tartalomfogyasztásról, akár munkáról van szó, de egy irodai prezentáció során is kényelmes és praktikus megoldást nyújt.

A tesztben szereplő 14-es számú modell azonban nem az ultravékony és szuperkönnyű Flip S közvetlen utódja. Először is lényegében egy hónap különbséggel jelentek meg, de különböző hardveres eltéréseket is mutatnak, illetve minden hasonlóságuk ellenére a 14-es meghagyja a legkönnyebbnek járó elismerést a kisebb, 13 S modellnek. De akkor mit kapunk, ha a nagyobb kijelzős és valamivel vaskosabb és súlyosabb terméket választjuk? A tesztben elsősorban arra kerestem a választ, hogy mire lehet igazán alkalmas ez a gép, mert azzal talán nem árulok el nagy titkot, hogy ez továbbra sem a játékosokat megcélzó termék. Ettől függetlenül vajon megéri az Asus prémiumligás, "kettő az egyben" gépeiből válogatni?

Körítés, anyaghasználat és specifikációk 

Szokás szerint a tálalással, avagy a csomagolással és persze a mellékelt kiegészítőkkel indítok, az Asus esetében ez ugyanis egyfajta presztizs kérdés, főleg a magasabbra pozicionált termékeik esetében. Ezt a ZenBook Flip teljes mértékben ki is meríti, így nem csoda, hogy az unboxing élménnyel következetesen a pozitív első benyomás elérésére törekednek. Bár a csomag külsőleg nem olyan barátságos, mint amiben a kisebb Flip érkezett, de felnyitás után elkapott az ismerős érzés. A masszív kartonfedél felnyitásakor a hajtogatott belső elemek enyhén kiemelik a gépet a helyéről, illetve egy adag promóciós papírt is, melyet én gyorsan félre is tettem, hogy tovább nézelődhessek.

Mielőtt rávethettem volna magam a gépre, figyelmes lettem rá, hogy a doboz fedele egyben egy külön zsebként is funkcionál. Ez nem mást rejt, mint azt az igényesebb műbőrből varrt hordozótokot, amely legutóbb is kellemes meglepetésként ért.

Ezeket a gépeket már elég kényelmesen el lehet helyezni egy átlagos hátizsákban, de az biztosan nem árt, ha egy extra réteg is vigyáz rájuk, ami ráadásul esztétikai szempontból sem ad okot panaszra. Jól néz ki, megfelelő védelmet ígér kívül és belül, egy apró szépséghibája talán mégis akad, de ahhoz rá kell térnem a mellékelt tartozékokra.

Ez hiányzott!

Legutóbbi tesztem során nem győztem kifejezni csalódottságomat, hogy egy ilyen (többé-kevésbé) indokolt módon költséges készülék esetében miért nem az alapfelszereltség része az érintőceruza, vagy ha úgy tetszik toll. A marketinganyagokban kihangsúlyozott touchscreent ugyanis nem volt alkalmam azzal is kipróbálni, ám szerencsére most nem maradt le és külön fakkot kapott a doboz bal felén. A saját kis dobozában még egy egészen rövidke, dupla Type-C töltőkábelt is találtam, mely pont arra elég, hogy közvetlenül a gépre kötve pillanatok alatt megetethessük vele a kiegészítőt.

A műbőr védőmappában azonban nem igen jut hely bármi másnak, így a tollnak is találnunk kell egy biztonságos helyet, ha azt is magunknál kívánjuk tartani. A doboz másik oldalán a 65 wattos gyorstöltő fekszik, masszív, Type-C-ben végződő kábellel, melyet fixen az adapterhez rögzítettek, vagyis nem cserélhető. A körítés tehát a szokásos módon korrekt, sőt: a sylust nem kell nélkülöznie a vásárlóknak, ami 30 ezer forint körüli extra költséget jelenthet, már ha egyáltalán forgalmazzák még azt a 2.0-s modellt.

Jöhet maga a készülék, mely csak alapos vizsgálódás után különböztethető meg a 13 S modelltől, természetesen csak ha figyelmen kívül hagyjuk a nagyjából egy hüvelykkel nagyobb kijelzőjét és az érezhetően komolyabb tömegét. Ami a felületet illeti, ugyanazt az igényes, enyhén matt tapintású, de brutális prémium érzetet nyújtó fém burkolatot kapjuk alul és felül. Stílusos, de visszafogott, komoly, ugyanakkor kellemes a szemnek, ebben az Asus továbbra is nagyon jó. A billentyűsorra is kiterjedő antibakteriális védőbevonat szintén jelen van, tehát egy izzasztó munkanap után, a cég állítása szerint 24 órával később mentes lesz a szennyeződések majdnem 100 százalékától. Ez mindenképpen dicséretes, kár, hogy az ujjlenyomatokat jobban vonzza a vártnál, a matt felület önmagában nem feltétlenül óv a látható kéznyomoktól.

Ezt leszámítva a készülék összeszerelési minőségére nem igen tudtam rosszat mondani. Ugyanazok a panelt betonstabilan megtartó zsanérok működnek itt, mint a kisebb gépen, melyekkel a képernyő teljes csendben és fokozatmentesen hajtogatható 360 fokos szögben. A billentyűzet persze továbbra is kissé útban lesz, amikor a gépet kifordítjuk magából, de 270 fokhoz érve a gombok automatikusan lekapcsolnak, tehát valódi gondot nem okozhatnak, legfeljebb egy kis kellemetlenséget. Míg az 13 S modell a rekordalacsony tömegére volt a legbüszkébb a maga 1.10 kilogrammjával, a kereken másfél kilót itt már azért jobban megérezzük. Ez még mindig nem vészes egy megannyi jóval kecsegtető, masszív fémházba öntött notebooktól, de az egykezes lóbálás hosszabb távon aligha lesz kényelmes.

A következetesség jegyében a kijelző felnyitása ezúttal is kivitelezhető egyetlen ujjal, de ehhez érdemes a gépet stabil alapra helyezni, mert kényes az egyensúlyára. Volt, hogy egy üres kartondobozra, máskor az ágyra fektettem, mert kíváncsi voltam, hogy fel tudom-e hajtani egy hanyag mozdulattal, amikor épp nem egy íróasztalon fekszik. Sajnos kellett egy kicsit birkózni, mire a képernyő az elvárt pozícióba került, de ez inkább érdekesség és a kifejtendő erő jól jelzi a zsanérok határozott szorítóerejét. Mindezt amúgy néma csendben teszi és miután a képernyő megállt, nem mászik el, nem lötyög, atomstabil, amire szükség is lesz, ha hosszú távon szeretnénk élni a "convertible" kategória lehetőségeivel.

A kijelzőt vizsgálva jó hírrel szolgálhatok, hiszen amellett, hogy ezúttal is álomszép színeket és kontrasztot ígérő OLED panelt kapunk a pénzünkért, a képfrissítés is elrugaszkodik a 60 Hz-es startkőtől, egészen 90 Hz-ig. Ez pont az a komfortnövelő faktor, amit egy gamer kijelző esetében már a többség – jogosan – kevesellne, de itt kellemesebbé teszi az általános felhasználói élményt. A 16:10-es képarány nagyobb munkafelületet biztosít, a 2880 x 1800 (WQXGA+) felbontás pedig 14"-on hibátlan élességet garantál. Hasonlóan jó a numerikus padot is magában foglaló touchpad, mely talán nem a legjobb, amivel valaha dolgom volt, de továbbra is igényes, kellőképpen nagy kiterjedésű, kiválóan kezelhető és az érintésre aktiválódó számsorral együtt kifejezetten praktikus is. Nem kell félnünk, hogy kattintáskor beragad, pont annyira határozott lenyomást vár el, amivel a nem várt kattintások és az erőlködés is elkerülhetők.

A kijelző felett a vékonyka kávába rejtve egy 1080p-s webkamera, illetve infrás arcfelismerő szenzor várakozik, melyek bekapcsolásáról LED-es visszajelzést kapunk. A kamera képe megfelelő fényviszonyok mellett korrekt minőségben közvetíti a felhasználó képét, gyérebb megvilágításban azonban romlik a helyzet, ami leginkább kevésbé részletes, de annál zajosabb eredményt jelent. Teljes képernyős közvetítésre nem ajánlható, de online beszélgetésre teljesen alkalmas. Hasonló a helyzet a Windows Hello támogatással ellátott arcfelismerővel, mely többnyire egy pillanat alatt átlendített a bejelentkezési képernyőn.

Félhomályban viszont – amikor az arcomra nem vetült éles fény –, sorozatos próbálkozás után (ezt LED villogása jelzi) feladta és a következő bejelentkezési mód felé terelt, ami esetemben egy egyéni PIN kódsor beírását jelentette. Ez nem okozott nagy kellemetlenséget, de nem árt észben tartani. Ahogy azt is, hogy a bekapcsológombba ágyazott ujjlenyomatolvasó ebből a modellből kimaradt, tehát vagy a kamerára támaszkodunk, vagy marad a billentyűzet.

A gépelési élmény is a jobbak között foglal helyet, a gombok egészen stabilak, az 1.4 mm-es útjuk pedig talán nem a legrövidebb, de kényelmes pötyögést tesznek lehetővé, így a teszt nagyobb részét még a folyamat közben a ZenBookon jegyeztem fel. A billentyűk hangja nem néma, de a mechanikus perifériákhoz képest lopakodó üzemmódban dolgozik, persze a hanghatást határozott leütésekkel és csapkodással azért tovább tetézhetjük. A fizikai visszacsatolás korrekt, de de aki  korábban komolyabb megoldásokhoz szokott, annak talán nem lesz különleges. A rutintalanabb gépelők a három intenzitási szint között léptethető megvilágítást is aktiválhatják, mely nem csak jól néz ki, de hasznos is, ha egy-egy karakterre csak azért sem állna rá a kezünk. RGB-s színparádé nincs, de a ZenBookhoz nem is illene.

A kialakítás továbbra sem a kedvencem, ami egyéni preferencia, de minden alkalommal megszokást igényel, amikor új gép kerül a kezeim alá. A numerikus részleg nem hiányzik a jobb szélről, ugyanakkor, ha hasonló képátlós termékek esetében olykor az oldalsó számoknak is jut hely, akkor itt is elviselném, ha nem kéne bizonyos gyakori funkciók eléréséhez több gomb kombinációját használni. Ami szintén nem válóok, de azért fura, az az iránygombok szokatlanul – és talán indokolatlanul – keskeny, vékony formája, melyek a PgDn PgUp stb. gombokat is helyettesítik.

Ami a csatlakozókat illeti, az napjaink letisztult, minimalizmusuktól elvarázsolt termékeinek ismeretében mindig egy kissé felemás állapotot mutat. Ez itt a gép jobb felén két nagytudású Thunderbolt 4-es portot jelent, melyek Type-C csatlakozók formájában mindent képesek ellátni a gyorstöltéstől a nagyfelbontású kijelzők támogatásáig. DisplayPort 1.4, PCIe 4 és USB 4, akár 40 Gbps adatátviteli sebességgel, így a mennyiséget teherbírással és sokrétűséggel ellensúlyozzák. Ami meglepett az a hagyományos, nagyméretű HDMI 2.1 kimenet, illetve szerencsére a hordozható PC-k esetében legalább egy, kombinált 3.5 mm-es audio port még mindig elérhető.

Ezeken felül, a bal oldalon egy magányos USB-A (3.2 Gen 2) árválkodik a szellőzőrács mellett és ennyi. Szerintem ez elpazarolt lehetőség, hiszen egy produktivitásra szánt laptopon nem csak több csatlakozónak, de legalább egy MicroSD-t fogadó kártyaolvasónak illene helyet szorítani. Ez a trend azonban makacs, szóval új notebook vásárlásakor gondoljunk egy USB-s hub beszerzésére is, amit az érintőtollal és az adapterrel közös zsebben tárolhatunk.

Nem lehet panaszunk az adatátviteli protokollokra, hiszen a 6 GHz-es kapcsolatot biztosító Wi-Fi 6E szabvánnyal alaposan megnő a letöltési sebesség és a reakcióidő, csak legyen megfelelő hálózat, hogy élhessünk vele, továbbá a Bluetooth 5.3 szabvány is szuper. Ami kevésbé szuper, az a Micron által gyártott 1TB-os PCIe Gen4 SSD, mely a tesztek alapján nem rossz, de azért nem is a legerősebb, amit az Asus választhatott volna. Bár a CrystalDiskMark egymást követő tesztkörei alatt következetesen teljesített, nagyobb adathalmazok mozgatásakor olykor konkrétan meg-megállt az adatmozgás. Saját könyvárak másolás alkalmával megesett, hogy fél percig vártam, mire újra megindult a folyamat. Furcsa választás ez ebben a kategóriában, de azért nagy kellemetlenséget nem okozott, sima képek és videók mozgatásakor általában korrektül dolgozott.

Mielőtt közölnék néhány benchmark eredményt és kitérnék a processzor képességeire, ne feledkezzünk meg a műsor főszereplőjéről, a kijelzőről. Az Asus itt aztán nem nyúlt mellé, a VESA HDR True Black 500 hitelesítéssel bíró OLED panel igazán csodálatosan adja vissza a színeket, már az üres asztalra is öröm volt ránézni. Az általános fényerő nagyjából a 400-nites határt súrolhatja, ami teljesen korrekt, HDR üzemmódra kapcsolva azonban az 550-et ostromolja. Ez azt jelenti, hogy bár a képernyő továbbra is tükröződő felülettel rendelkezik, alapvetően erősebb nappali fényben sem lesz használhatatlan, fotózáskor azonban figyelni kellett rá, hogy ne a stúdiólámpák tükröződése uralja a termékfotókat. Cserébe Gorilla Glass védi az érintésekből származó karcoktól, a leejtésétől azonban továbbra is jobb óvakodni.

A legnagyobb pozitívum az OLED alapvető erényei mellett a jól megválasztott panel és a korrekt gyári kalibráció. Az sRGB színtér 100%-os, az Adobe RGB közel 95%-os, a DCI P3 pedig szintén közel 100%-os lefedettséggel kerül megjelenítésre, ami annyit jelent, hogy grafikai munkákra már bőven ajánlható. Ez kifejezetten utazó fotósoknak, tartalomgyártóknak értékes, hiszen menet közben ellenőrizhetik a rögzített anyagok minőségét és futtában editálhatják is azokat, melyek így az elvárható minőségben kerülhetnek megosztásra. A kompakt, 14 hüvelykes képátlón ugyan néha nem egyszerű szerkeszteni, viszont a 16:10-es képarányból fakadó nagyobb munkaterület jól tud jönni.

A stylus avagy érintőtoll használata kissé felemás élmény volt. Egyfelől a 4096 nyomáspont megfelelő precizitást jelent, ahogy a lenyomás erejét is egész ügyesen detektálja, így pl. könnyebben szabályozható a vonalvastagság. Ugyanakkor arra nem találtam megoldást, hogy csuklómnak kényelmes pozíciót találjak anélkül, hogy a kijelzőre támaszkodva a kezemmel belerondítsak a digitális vásznon születő ákombákomokba és krikszkrakszokba. Lehet, hogy erre van megoldás adott szoftverekben, de nem ártana, ha alapból érzékelné a toll használatát, kizárva az egyéb érintésekből fakadó zavarokat. A másik, hogy képszerkesztéskor egy beillesztett tartalmat továbbra is sokkal kényelmesebb volt egérrel a helyére illeszteni. Tollal egyszerűen túl pepecselős volt és a mozgatott réteg valahogy mindig elmozgott a pixelekben meghatározott végpontjából.

A kompakt, mobilis kütyük általában a hangzás terén véreznek el a legkönnyebben. A csalódásnak a Harman Kardon nevével fémjelzett hangszórópárral igyekeztek elejét venni, nem is sikertelenül. A végeredmény sokkal tisztább és dinamikusabb, mint amire az ember egy ilyen apró készüléktől elvárna, bár amikor egy-egy okostelefon is tud meglepetést okozni, akkor azért egy komolyabb gép felé is lehetnek elvárásaink. Az Asus jól vette az akadályt, kár, hogy a gépház széleiből lefelé néző hangkeltőpár így veszít az erejéből, hiszen a megszólaló hang többnyire azonnal az asztallappal találkozik. Érdekes, hogy a hangzás nem csak kifelé menet, de a mikrofon esetében is egésze tiszta, a zajszűrés egész ügyesen eldolgozza a külső zajokat, így egy véletlenszerű megbeszélést nem fogja elrontani, ha az irodában vagy egy kávézó mellett hangos munkálatok folynak. 

Teljesítmény 

A készülék ezúttal is előre telepített Windows 11 Home operációs rendszerrel érkezik, ami több dolgot is magával von. Először is számítsunk rá, hogy amint alkalma nyílik – tehát internetkapcsolathoz jut – megkezdi a frissítések végeláthatatlan sorozatát, amit ugyan bizonyos mértékig elodázhatunk, de a zavartalan, vagy legalábbis kevéssé hátráltatott élmény érdekében jobb, ha megengedünk neki.

A tavalyi ZenBook tesztem során meggyűlt a bajom az előretelepített alkalmazások és a Windows 11 Home operációs rendszer párosával, ami mintha némileg visszafogta volna az amúgy kellemes hardver teljesítményét. Most valahogy sokkal simábban haladt a menet és nem hinném, hogy pusztán az egy generációval modernebb Intel processzornak köszönhettem. Az Asus szoftveres támogatása természetesen most is elérhető, azonban nem mászott az arcomba és nem erőltetett rám extra funkciókat, pusztán a terméktámogatásról értesített, aztán a Windowsra voltam utalva.

Ez a 12 magos, 16 szálas processzor alacsony fogyasztásának köszönhetően a nap egyharmadában vagy szűk felében is képes lesz kiszolgálni bennünket, bár utóbbi esetben érdemes mellőzni a terhelő folyamatokat. Az Intel hibrid struktúrája szerint a Core i5-1340P négy teljesítményre, és nyolc hatékonyságra hangolt fizikai magra osztja a CPU-t, mely átlagosan 28 wattos fogyasztással segít megőrizni a hasznosan töltött időt. Terheléskor már a 70 wattot is képes súrolni, ami viszont értelemszerűen melegedéssel jár. Bár a korrekt zajszinten dolgozó hűtőrendszer igyekszik, nyáron nem lesz nagy élmény a lábunkra fektetni a gépet, ha intenzívebb feladattal terhelnénk a procit, most sem volt az. A billentyűzet viszont csak vállalható mértékben veszi át a hőt, ami egy renderrel leterhelt mobil-CPU esetében vállalható kompromisszum.

Az általános felhasználói élmény jó, a képernyő egészen gyorsan reagált az elforgatásra és az ablakok vagy feladatok közötti váltást sem előzte meg hosszas gondolkodási idő, bár egy-egy röccenést mintha néha érzékeltem volna. Cserébe magabiztosabbnak éreztem, mint az S 13 Flip OLED-et. Miután lefuttattam az izzasztó benchmark teszteket, kíváncsi voltam a játékos teljesítményére is, de ezúttal nem merészkedtem messzebb az aktuális Counter-Strike-nál, mely a legutóbbi ZenBook teszt óta CS: GO-ból CS 2-vé változott. A felbontást minimumra (768p) húzva és a vizuális elemeket visszafogva meglepően vállalható, szinte élvezhető eredményt kaptam. Bár tétmeccset talán nem játszanék rajta, egy pörgős, játékosokkal megpakolt death match tréninget még a legnagyobb nyílt terepen is 50-es minimum képkockaszámmal hozott, a kis képernyőn pedig az alacsony felbontás sem volt különösebben zavaró. Ami még jobb, hogy ezúttal folyékony, akadozástól mentes játékmenetet kaptam, szóval retrózni vagy szabadidőben szórakozni egy keveset biztosan alkalmas lesz.

Bár a 65 wattos töltő nagyon gyorsan megeteti, fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő beállításokra, energiakímélő opciókra. Ha 4K-s minőségben "moziznánk", kapcsoljuk le az olyan felesleges funkciókat, mint a Wi-Fi (repülő özemmód on) és akár a Gyűrűk Ura trilógiának is nekieshetünk (na jó, talán a bővített változat necces lehet).

Benchmark

Így teljesített a listán szereplő processzorokhoz képest

A CrystalDiskMark szerint az SSD teljesítmény nem kiemelkedő, de legalább stabil

Kell ez nekem? 

Nem meglepő, hogy a tapasztalataim nagyon hasonlók, mint amit az Asus ZenBook S 13 Flip OLED próbája során gyűjtöttem. Ez a gép továbbra is fantasztikus minőséget képvisel, jó ránézni, jó megfogni és többnyire nagyon jó használni is. Az érintőtoll jelenléte piros pont, a használata nekem, aki nem vagyok grafikus, leginkább oké, de nem tudom, hogy mennyire lehet kielégítő és kényelmes professzionális igények teljesítésére. A nagyszerű OLED kijelző ezúttal is csodás képminőséget prezentál, ráadásul végre 90 Hz-es képfrissítéssel karöltve.

A tablet üzemmód jól működik, viszont maga a gép már annyival vaskosabb és súlyosabb az S 13 Flip modellhez képest, hogy sokkal kényelmetlenebb lesz, ha hosszú távon szeretnénk a kezünkben tartani. Ha a kijelző nem csak szabadon körbehajtható, de levehető is lenne, akkor talán még tapsolnék is, de a teljes géptestet átfordítva egy kissé vaskos eszközt kaptam, aminek másfél kilós tömege hosszabb távon erősen korlátozza a komfortos használatot. Az ötlet jó és működik is, de a kisebb modell pont ezen a téren volt meggyőzőbb, míg itt a jobb általános teljesítménynek örülhetünk.

A dizájnért járó díjról így lecsúszik, viszont az ár-érték arányért járó plecsnit megkapja, ugyanis egy rendkívül igényes és masszív eszközről beszélünk kiváló OLED panellel. Sokrétű gép és ezen az akciós áron kiváltképp megfelelő választás lehet annak, aki igényes munkaeszközt szeretne, esetleg feljebb lépne egy-két kategóriát. Bízom benne, hogy az Asus tovább csiszolgatja a Flip széria dizájnját, hogy ebben a nagyobb kiadásban is javuljon az ergonómia, a kezelhetőség. Hogy a DDR5 memória az alaplapra van forrasztva és nem cserélhető, az viszont nehezen elnézhető húzás, de szerintem legközelebb azt a 16 GB RAM-ot is megduplázhatnák, mert ennyit lassan a böngészők is megesznek reggelire. Ha a készülék bejön, de egy fokkal jobb teljesítményre vágynánk, létezik belőle Intel Core i7-1360P processzorral szerelt változat is, természetesen a megfelelő felárért cserébe.