A telep 180 kilométer hosszan terül el a part mentén, és úgy alakult ki, hogy a kiinduló egyed klónozni kezdte magát, majd ennek másolatai is folytatták a folyamatot, elképesztő mennyiségű genetikailag egyforma növényt hozva létre az idők során. A növények körében persze nem ritka a klonális, avagy ivartalan szaporodás, hogy ne menjünk messzebbre, a kerti gyep is ilyen módon terjeszkedik, mondja Elizabeth Sinclair, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója.

Sinclair és kollégái akkor fedezték fel a hatalmas tengerifű-telepet, amikor a Posidonia australis nevű tengeri fű genetikai vizsgálatát végezték a kontinens Shark Bay nevű régiójában. A szakértők 10 helyről vettek mintát a növényekből, és ebből kilencet teljesen egyformának találtak genetikai szempontból. Ami azt jelezte, hogy ezek a tengeri füvek egyetlen hatalmas növénytelephez tartoznak, amely ivartalanul szaporodva terjeszkedik. A telep nagyságát a mintavételi helyek alapján 180 kilométerre becsülik a kutatók, de ennél sokkal nagyobb is lehet.

A gigantikus növényi közösség a vizsgálatok alapján nagyjából 4500 évvel ezelőtt kezdhetett gyarapodni, és valószínűleg azért tudott ekkorára nőni, mert egy nagyon háborítatlan régióban található, mondja Sinclair. A korábbi rekorder a legnagyobb klónokból álló telepre szintén egy tengerifű-telep, amely a Posidonia oceanica nevű faj klónjaiból áll, és a Földközi-tengerben található. Ez azonban „csak” 15 kilométer átmérőjű.

Az ivartalanul szaporodó növények, amelyek csak saját genetikai állományukat adják tovább az utódgenerációnak, általában kevésbé ellenállóak, mint az ivarosan szaporodó, génállományukat keverő növények, mondja Sinclair. Ennek az az oka, hogy mivel alacsony a genetikai diverzitásuk, a változó környezeti körülményekhez is kevésbé tudnak alkalmazkodni.

Az ausztrál tengeri fű azonban kicselezte a rendszert, mégpedig olyan módon, hogy a kiinduló egyed egy hibrid volt. Ez a növény a P. australis és egy másik, egyelőre ismeretlen faj kereszteződéséből jött létre, így kétszer annyi kromoszómával rendelkezik, ami a genetikai diverzitását is megduplázza, magyarázza Sinclair. Valószínűleg ez tette lehetővé, hogy alkalmazkodjon a Shark Bay extrém körülményeihez, az intenzív napsütéshez, és a széles határok között ingadozó hőmérséklethez és sótartalomhoz. És mivel napi szinten nagyon változatos körülményekkel kell megküzdenie, ezek mellett a hosszabb távú környezeti változásokat gyakorlatilag meg sem érezte.