1. Bevezető

Habár borzalmasan lassan, de úgy tűnik, egyre több „3D-s monitor” kerül napvilágra, és mi ezen apropóból lecsaptunk néhány típusra. De vajon mit jelent a misztikus 3D kifejezés? Hogy senkinek ne legyenek kétségei, eláruljuk, hogy nem a Nintendo 3DS-ben lévő Sharp kijelzőhöz hasonló, szemüveg nélküli technológiáról van szó (ekkora méretben ez még nem megy), hanem egy aktív záras megoldásról, a lényegi rész nem a monitornál történik. Szükségünk van ugyanis egy aktív záras szemüvegre, és egy megfelelő meghajtóra, felénk a legismertebb ezek közül talán az nVidia 3D Vision szettje, mi is ezt használtuk a teszt alatt. A szemüveg működéséhez legalább 2x50Hz szükséges (2x60Hz ajánlott), tehát a fent említett monitorok a 120Hz-es képfrissítésük okán alkalmasak erre, mindössze ennyiből áll a csoda. Bár erre a célra azok a CRT monitorok is megfelelnek, melyek 100Hz vagy e fölötti képfrissítéssel rendelkeznek, érthető okokból jobb ugyanezt TFT kijelzőn megvalósítani, csak sokáig nem volt meg az ehhez szükséges sebesség.

A 3D mód csak Dual-Link DVI vagy 1.3 és a feletti verziószámú HDMI kapcsolaton keresztül megy és a tesztalanyaink esetében csak Full HD felbontáson működik. A szemüveget lehetőségünk van 100, 110 és 120Hz-es beállítás mellett is használni, de mindig feleződéssel kell számolni, tehát az említett képfrissítések 50, 55 illetve 60Hz-et jelentenek szemenként, hiszen az aktív záras szemüveg csak annyit tesz, hogy felváltva takargatja szemeinket, hogy mindig a megfelelő kép a megfelelő szemhez jusson. A 3D Vision-ös szemüveghez persze kompatibilis nVidia kártya is szükséges, és az sem árt ha nem is a leggyengébbek közül válogatunk (a kompatibilitási lista az nVidia honlapján olvasható). Ha tehát 3D monitorvásárlás előtt állunk, érdemes előtte tájékozódni és a kijelző, videokártya, szemüveg triót egyszerre beszerezni. A szemüveg szett előnyeit és hátrányait már korábban kitárgyaltuk (katt), jelenleg is hasonló tapasztalatokról tudunk beszámolni (a villódzás nem mindenkinek ajánlott, az érzékenyebbeket nagyon zavarhatja, és lesz akiknél fejfájás is jelentkezhet, érdemes szüneteket tartani), a kijelzők 3D képességéről nem is érdemes többet szólni.

Eme cikk tehát ugyanúgy monitorokkal foglalkozik, mint eddig, csak ezúttal 120Hz-esekkel, azért hogy ha valaki ilyen megjelenítő beszerzésén gondolkodik, ebből is a legjobbat tudja választani. A monitorok azonban nemcsak 3D képességük miatt érdemelnek figyelmet, megszállott játékosok szemüveg nélkül is hasznát vehetik a magas képfrissítésnek. A mai alkalommal meglátjuk, hogyan teljesítenek az Acer, az Asus és az LG 120Hz-es kijelzői.

[link target="_blank" href="/_userfiles/Image/Terrayon/88%20-%20120Hz%20monitorok/ttabla+.png"]

[/link]

2. Acer GD450HQ - Áttekintés

Acer GD450HQ

Először ismerkedjünk meg az Acer GD450HQ típusú monitorával.

A kijelző igencsak hasonlít a gyártó gamer szériájára, a típust minden bizonnyal a G24 ihlette. A formaterven ezt első ránézésre kiszúrhatjuk, a V alakú motívumok több helyen is visszaköszönnek, a villámszerű forma nemcsak a káván, hanem a talprészen és a gombok környékén is látható. A festés többnyire matt, de a mai trendnek megfelelően a káva és a talprész is kapott egy-egy kisebb csillogó fekete felületet, így ott látszanak az ujjlenyomatok is, de a többi rész viszonylag tiszta marad. A felhasznált anyagok minősége meglepően jó egy ilyen félig csillogós monitortól, tapogatás közben nincs semmi lötyögés és a káva dőlésszöge is hangtalanul állítható be - nem erre számítottunk.

A kijelző menüvezérlését fura tapintású nyomógombokkal oldották meg. A gombok nem kaptak megvilágítást, így szürkületnél bajban lehetünk, helyzetükről csak egy-egy fehér pötty tájékoztat minket. Ha bármelyiket megnyomjuk, akkor a képernyő felületén a piktogramok is előbújnak, hogy tudjuk a jelentésüket. Bár meg lehet szokni a gombokat, miért tennénk ezt, ha ezeket kiválthatjuk a sokkal jobb ADM (Acer Display Management) programmal, a kijelzőt ugyanis szoftveresen is vezérelhetjük. A hagyományos nyomógombok mégis jól jöhetnek, amikor gyorsan szeretnénk bemenetet és képprofilt váltani vagy hangerőt szabályozni. Ezek két gombnyomással érhetők el, de sajnos a fényerő/kontraszt beállításához már a főmenüben kell tallózni. Az állapotjelző led fénye bizonyos szögből már bántó lehet, éppen ezért kár, hogy letiltani nem lehet.

A monitor állványa nem sok mutatványra képes, az egyetlen trükk, amit felvonultat, a panel dönthetősége, ezt megfelelő tartományban tehetjük meg (-5 és 15 fok között). Az ergonómiai képességek tehát szűkösek, de erre az egy dologra legalább könnyen, ugyanakkor kellő ellentartás mellett képes a monitor. Annak ellenére, hogy a talp nem túl nagy, a készülék mégis eléggé stabil, ami annak köszönhető, hogy fémből készült és négyfelé ágazik, így elég súlyos elég terebélyes ahhoz, hogy a monitor ne inogjon túlságosan. A fix magasság éppen ideális, ezt, ha lehetne sem változtatnánk meg.

A készülék a falra szerelés lehetőségét is támogatja, még pedig a monitorok körében elterjedt VESA 100 szabvány szerint. Az esztétikum jegyében a lyukakat letakarhatták volna, igaz még ezzel együtt sem csúnya a látvány, az egyszerű sima matt felület hátul is tetszetős. A video bemenetek közt egy HDMI, DVI és VGA található. A kijelző továbbá egy 3,5mm-es jack csatlakozóval is rendelkezik, amin a HDMI audio sávja szólal meg (beépített hangszórók nincsenek). Ha az egyik bemeneten megszűnik a jel, akkor a kijelző magától átvált egy másikra, és ezt letiltani sem lehet. A kábelek közül nem hiányoltunk semmit (Dual-link DVI, VGA, audio, két tápkábel), a korongon pedig az ADM és a kézikönyv található. Ez utóbbit papír formában is megkapjuk, plusz a gyártó gamer termékvonalából egy reklámfüzethez is hozzájutunk.

 

3. Acer GD450HQ - OSD és Képprofilok

OSD

A képernyőmenü formáját tekintve kicsit szebb lett, a rendszerezésen viszont nem változtattak, a tartalom szempontjából pedig a minimalizmusra törekedtek (de ami jó, azt nem is kell bolygatni). Az alapvető képbeállításokon kívül tehát nem találunk benne semmit, extraként csak az ACM opciót tudjuk megemlíteni, mellyel az automatikus kontrasztvezérlést tudjuk bekapcsolni. A Wide mód a képarány kezelési módokért felel. Lehetőségeink: teljes képernyős (Full), képarány megtartásos (Aspect) és a középpontos (1:1) megjelenítés, utóbbi egy ritkaság asztali monitoroknál.

Képprofilok

A készülék képprofilok tekintetében sem vonultat fel sok újdonságot, ezúttal is az Acer monitorainál megszokott sémák fogadnak minket.

A kijelző tipikus példája annak, hogy miért kell kalibrálni a monitorokat. A gyári képprofilok deltaE értékei nagyon rosszak, a színeltérések főként a szürke árnyalatait érintik, de a valós színvisszaadás szempontjából gyengécske gyári sémák a sötétebb színeket sem kímélik. Szemmel vizsgálva nem sok különbség látható köztük, érthető okból csupán a Text sötétebb az alaphelyzeti Standard módhoz képest. Azonban mindegyik képprofilra jellemző a durva élesítés, a túlságosan magas gamma érték, és a színeltolódások is mindenhol hasonlóan alakulnak. A Graphics profil kicsit fakóbbnak tűnik a többinél, a Movie séma pedig semmilyen mozi hatást nem tud felmutatni, ezektől többet vártunk.

A kalibrált állapot már sokkal biztatóbb, a deltaE értékek gyönyörűen beálltak az ideális tartományba, ami a kép kiegyensúlyozottságán látható, azonban aggasztó, hogy az erőltetett élesítést egyik képprofilnál sem tudtuk eltüntetni. A következő oldalon a képminőséggel foglalkozunk behatóbban.

 

4. Acer GD450HQ - Képminőség

Képminőség

Ahogy említettük, jó beállításokkal a színek helyrejönnek, de káprázatos megjelenítésre így sem számíthatunk, ennél már az átlagos TN paneles monitorok is teltebb színeket produkálnak. A színátmeneti gradiensek viszont érdekes módon szép egyenletesek, sávosodásnak nyoma sincs. A monitor fényerejét a gyári kontraszton (ami a százas skálán ötven) 65 cd/m^2 és 270 cd/m^2 között lehet beállítani, ez elég széles tartomány ahhoz, hogy a monitor sötét és napsütötte szobában is használható legyen (a jó olvashatóságban pedig a panel matt felülete is segít valamelyest). A kontrasztskála elemei közül nem mind látható, a két legsötétebb eleme már elbújik, a világosakkal viszont nincs gond.

A kijelző szövegmegjelenítése sajnos szintén nem tökéletes. Ahogy említettük, a képprofilok mindegyike durva élesítést használ és ettől a kép nemhogy szebb, hanem inkább csúnyább. Ez messziről enyhe szellemképnek, közelről színes elmosódásnak látszik. Éppen ezért jobb, ha a digitális bemenetekhez ragaszkodunk, mert olyankor a jelenség nem annyira vészes, a VGA bemenetet inkább hanyagoljuk. A bemenetek ugyanazon képbeállításokon (fényerő, kontraszt, színhőmérséklet) osztoznak, tehát nem függetlenek egymástól.

És most lássuk a kijelző skálázási képességét. Az alacsonyabb képméretek a DVI bemeneten összességében nem rosszak, de különösen nem is szépek, inkább átlagosak. Az 1360*768 és 1680*1050 felbontások lehetnének kicsit jobbak, az átlagos minőség miatt (főleg utóbbinál) érdemes az 1:1 megjelenítési formát választani, mert ilyenkor nincs minőségromlás. Az 1280*720 minősége egészen jó (de a kép körül fekete keret látható), az 1440*900 pedig kifejezetten szép, így végre találtunk olyan felbontást, melyben biztosan jó minőségben tudunk játszani. A 4:3 arányú képméreteket a kijelző közepes minőségben tárja elénk, az 1280*1024-et pedig egy kalap alá veszi velük, mert oldalról kicsit összenyomja. A képarány kezelést érdemes Aspect módon tartani, mert az említett kivételtől eltekintve minden felbontáson a megfelelő képarányt alkalmazza és kapcsolgatnunk sem kell. Összefoglalva, ha alacsonyabb felbontásra kényszerülünk, akkor az 1280*720 felbontással, 1:1 módban az 1680*1050 mérettel, Aspect módban az 1440*900 képmérettel járunk jól, ha a DVI bemenetet használjuk. A HDMI bemeneten már más a helyzet: a konzoloknál lényeges 1280*720 képméret meglepően éles, ezért a monitort bátran használhatjuk tévé helyett.

A monitor betekintési szögei sem kiemelkedően jók, csak közepesek, és ezt is csak azzal sikerült kiérdemelnie, hogy szemből a kép szinte hibátlan. Szemmel vizsgálva a színek a képernyő alján, tetején és oldalán is egyformák és ez a láthatóság néhány fokos tartományban minden irányból megmarad. Ami viszont a mellettünk ülőket illeti, ők már kicsivel sötétebb képet láthatnak, mivel a fényerő láthatóan lecsökken. A függőleges látószög pedig siralmas: felülről 8-10 fokban drasztikusan csökken a kontraszt, ha pedig nagyobb szögben nézzük a panelt, akkor a színek is jelenősen megváltoznak. Alulról nagyjából 5 fokig marad változatlan a kép, onnantól pedig jelentős a színtorzulás. Hangsúlyozzuk, hogy ritkán látni olyan monitort, ahol ennyire hirtelen változik a kép. A kijelző egy személynek tökéletes, mert a képernyő minden sarkában egyforma marad a kép, de egy bizonyos szöget elérve minden irányból hirtelen változik a kép (hozzátesszük, hogy szigorúak vagyunk, sok notebook tulaj örülne, ha ilyen látószöge lenne).

A fekete képernyőn jól látható, hogy a betekintési szögek mennyire vannak hatással a képre: függőlegesen főleg sötétedés, oldalról kivilágosodás látható. Érdekes, hogy az ilyenkor fellépő kontrasztcsökkenés fekete képernyőnél világosabb, normál tartalomnál viszont sötétedéssel jár.

A háttérvilágítás viszonylag egyenletes, és csak alul egy vékony sávban látható halvány bevilágítás.  Ami viszont a szürke és barna képeket illeti, már jobban látszik, ahogy függőlegesen sötétedik a képernyő teteje, de ahogy említettük, ez a jelenség nem annyira vészes, hogy szabad szemmel is észrevegyük (amíg szemben ülünk a monitornak).

Játékmonitorról lévén szó nem lenne teljes a kép, ha a készülék nem kapott volna válaszidő-gyorsítást. Jelentjük, a monitor sebesség szempontjából jelesre vizsgázott, mert az utánhúzása annyira kicsi, hogy az elmosódás a gyors jeleneteknél is alig látható. A gyorsításból fakadó túlvezérlési hibák pedig mintha ott sem lennének, valósággal vadászni kellett rá, hogy a teszteken némi fehér árnyékot felfedezzünk az élek mentén, a gyakorlatban, vagyis játékok alatt ebből semmi sem látszik. Azért, szerettük volna, ha a bemeneti késésen is sikerült volna némileg lefaragni, ugyanis ilyen tekintetben a monitor átlagos. Egy kis késéssel számolni kell, de ez egyáltalán nem vészes, ehhez egy CRT monitor után is hamar hozzá lehet szokni.

Most lássuk tesztünk következő szereplőjét, az Asus VG236 típusú monitorát.

 

5. ASUS VG236 - Áttekintés

ASUS VG236

Az Asus eme kijelzője kísértetiesen hasonlít a VH szériára, első ránézésre úgy tűnik, mintha egy meglévő modellt alakítottak volna át, azért, hogy képes legyen a 120Hz-es képfrissítésre. Ez nem is lenne probléma, hiszen a szériával kapcsolatban pozitív tapasztalataink voltak, a kérdés már csak az, hogy a VG236 modell esetében a hasonlóság csak a külsőt vagy a képminőséget is érinti?

A kijelző különlegessége, hogy 3D szemüveget nem kell venni hozzá, ugyanis a készülék már ezzel együtt érkezik, a doboz tartalmazza az nVidia 3D Vision szettjét. Hogy ezzel spórolhatunk-e azt még nem tudjuk, körülbelül egy hónap, míg befut hozzánk is a pakk. Visszatérve a külsőségekre, a monitor tehát a jól bevált VH széria jegyeit hordozza magán és az Asus-nál talán nem véletlenül esett erre a választás, hiszen az alapvetően egyszerű formavilág és a káva enyhén lekerekített formája meglehetősen szép. A megépítés során felhasznált anyagok viszont lehetnének kicsit masszívabbak, mert állítgatás közben egy kis nesz is hallható, de még ezzel együtt sem vészes a helyzet. Az ujjlenyomatok elöl fokozottabban láthatóak, a hátlap matt felületei viszont jól tűrik a szennyeződéseket.

A menü vezérlése a káva elején látható nyomógombokkal történik. Hiába a gombok nagy felülete, a szoros elhelyezés miatt nem annyira kezesek, mit gondolnánk, szürkületnél nehézkes kitapintani, ezért idő kell, hogy megszokjuk ezeket. Nappal már jobb a helyzet, a feliratok segítenek a tájékozódásban, de tény, hogy kezelésük nem az igazi és a kicsit nehézkes vezérlés miatt nem ártott volna a szoftveres menükezelés sem. Azért, hogy a legfontosabb opciókat egy gombnyomással elérjük (anélkül, hogy a főmenübe lépnénk) lehetőségünk van képprofil állításra, fényerő és kontraszt beállításra, valamint bemeneti jelváltásra, tehát gyorsgombokból nincs hiány. Az állapotjelző led szolid kék fénye nem vonja el figyelmünket a képről, a készenléti narancs fény pedig szintén nem zavaró a sötét szobában.

A monitor állványa egy különleges darab, ugyanis amellett, hogy nagyon stabil, még magasságállításra is képes. Bár a kijelző egy kicsit magasról indul, ez még nem zavaró, a legnagyobb magasság pedig minden igényt kielégít. Az állványt forgatni is lehet (ezt nagyjából 300 fokban tehetjük meg), porté mód nincs, ám a legfontosabb ergonómiai lehetőség, vagyis a panel dönthetősége megfelelő határok közt állítható be (-5 foktól 15 fokig).

A monitor a VESA 100 szabványt is támogatja, ehhez az előre felcsavarozott állványt el kell távolítani. A nyakon egy kábeltartó gyűrű is van, ami megkönnyíti az életünket, tehát a részletekre is gondoltak, de sajnos nem minden részletre. A kijelző cipelése ugyanis nem könnyű, mert a magasságot nem lehet rögzíteni és a monitornak fogantyúja sincs, ezért, ha át kell rakni az asztalon, újra be kell állítani a magasságot. Ami a csatlakozókat illeti, hátul a DVI, a HDMI és a komponens bemenet található meg. A jó öreg VGA csatlakozó lemaradt és audio ki/bemenetek sincsenek, továbbá a kijelző beépített hangszórókkal sem rendelkezik. Automatikus video jelváltás nincs, amikor az éppen használt bemeneten megszűnik a jel, a bemenetek közt kézzel lehet kapcsolgatni. Szerintünk ez a szerencsésebb megoldás. Ami a kellékeket illeti, a monitorhoz kapunk egy CD-t, melyen a kijelző kézikönyve és a szemüveg drivere található, a csomag továbbá tartalmaz egy Dual-Link DVI kábelt, így ezt nem kell külön megvenni a monitorhoz.

 

6. ASUS VG236 - OSD és Képprofilok

OSD

A monitorban a hagyományos OSD található, ezen a téren már régóta nem történt változás. A különleges profilok némileg feljavítják a színeket, ezeket a Splendid részlegben találjuk. A gyárilag kikapcsolt automatikus kontrasztszabályzást (ASCR) a profilok mindegyikében külön-külön aktiválnunk kell (mivel ezek egyenként konfigurálhatóak), a dinamikus fényerőszabályzás pedig az adott helyzetben nagyon gyorsan képes végbemenni, így hatása nem mondható zavarónak. A profilok váltogatása közben színhőmérsékleti beállításunk szerencsére változatlan marad, mely az előre eltárolt értékek közül (Cool, Normal, Warm, sRGB) választható ki, de lehetőségünk van egyedi színkeverésre is. Extraként a bőrtónus színét (Skin Tone) tolhatjuk el a sárga vagy vörös tartományba (Reddish, Natural, Yellowish), mely opció a különleges profilok kiváltsága, így a Standard beállítás esetén ezt kénytelenek vagyunk nélkülözni.

Képprofilok

A Splendid részlegben található profilokat a gyártó jó szokása szerint tovább lehet finomítani, és lehetőségünk van ezeket egyenként visszaállítani a gyári értékekre. A profilok a fényerő, kontraszt, ASCR, élesség, színtelítettség beállításra vannak hatással, a színhőmérséklet, ahogy említettük, mindig változatlan marad. A különleges profilok megnyerőbb képet varázsolnak az alaphelyzeti Standard állapothoz képest, de érdemes vigyázni velük, mert a színekkel is játszó Theater, Night View és Scenery sémáknál a video és képi tömörítési hibák felerősödnek. Nekünk a Theater mód nyerte el a tetszésünket leginkább, ugyanis élesítéssel nem kell számolni, a színek élénkek, ugyanakkor a megjelenítés is valószerű marad. A Night View profil főleg filmeknél tud bizonyítani, mert amellett, hogy a sötét részletek láthatóvá válnak, még a fehér árnyalatok is megmaradnak. Scenery módban távolabb kerülünk a valós színmegjelenítéstől, a színátmeneteknél a sávosodás felerősödik, plusz némi élesítés is van, de a megnyerő profilok kedvelői biztosan értékelni fogják. A Game mód tudománya abból áll, hogy a kép világosabb lesz, de érdemi változást nem okoz.

Ha nem szeretnénk sokat foglalkozni a beállításokkal, akkor munkához vagy internetezéshez a Standard sémát érdemes választanunk, ugyanis a színek eltérése ránézésre nem vészes, bár a grafikon szerint lehetne sokkal jobb és a gamma is kicsit magasabb a kelleténél. Természetesen most is az egyéni beállítással járunk a legjobban, érdemes ezekkel az értékekkel felülírni valamelyik gyári profilt, hogy a színtelítettséget is megnövelhessük, erre ugyanis Standard módban nincs lehetőség.

A tesztpéldány beállításai a következők voltak:

 

7. ASUS VG236 - Képminőség

Képminőség

Gyári kontrasztbeállítással (75) fehér képernyőn 311 cd/m^2 legmagasabb és 80 cd/m^2 legsötétebb fényerőt mértünk, ami megfelelő skálázhatóságot jelent. A magas fényerőre egyébként szükségünk is van, mert bár kétségtelenül szép látványt nyújt a tükröződő panel, nem mindenki szereti, ha a környezete is láthatóvá válik a monitoron. Éppen azért, hogy javítsunk a kijelző olvashatóságán, fel kell tolni a fényerőt. A kalibrálás során sikerült helyesre beállítani a színeket, azonban a látvány alaphelyzetben átlagos és a színátmeneti gradienseken némi sávosodás is látható. Megnyerőbb képért a Splendid profilokhoz kell folyamodni, ám ilyenkor le kell mondanunk a színhelyességről és a sávosodás is fokozódik. Érdekes módon, a kontrasztskálán nemcsak a szürke világos, hanem a sötét árnyalatai is kivétel nélkül láthatóak, pedig még be sem kapcsoltuk a Night View profilt (a képminőséget mindig egyéni értékekkel, kalibrálva vizsgáljuk). Úgy tűnik, a kijelzőnek soha nem lesznek gondjai a sötét jelenetekkel, ez jól jöhet játékoknál is.

Ami a szövegmegjelenítést illeti, csak jóra számíthatunk, ugyanis a monitort csak digitálisan tudjuk a számítógépez csatlakoztatni, így az élesség mindkét bemeneten (DVI, HDMI) olyan, amilyennek lennie kell, vagyis hibátlan. Az egyik bemeneteken alkalmazott képbeállításokat a másik bemenet is örökli, tehát nem függetlenek egymástól. A monitor komponens bemenettel is rendelkezik, mi ez most nem próbáltuk ki.

Az alacsonyabb képméretek már nem túl szépek, nagyjából minden felbontást közepes minőségben élvezhetünk. Ez alól egyedül az 1280*720 kivétel, szerencsére a kijelző ezt egy kicsit jobb minőségben tárja elénk. A képarány kezelés csak a teljes képernyős (Full) és 4:3 módra terjed ki, de szerencsére utóbbi intelligens módon működik, ugyanis megjegyzi, ha egy bizonyos felbontásban már beállítottuk ezt, így legközelebb a monitor tudni fogja, hogy át kell váltani. A 4:3 mód elnevezés kicsit csalóka, mert a kijelző az 1280*1024 képméretet is helyesen kezeli, amiről tudjuk, hogy 5:4 arányú. A 16:10 arányú felbontásokat ne forszírozzuk, mert ezekre nincs külön képarány kezelés. Összefoglalva tehát, ha nem tudunk natívon játszani, akkor szép felbontásnak DVI és HDMI bemeneten is egyaránt az 1280*720 marad.

A monitor látószögei nem valami szélesek, itt is egy átlagos láthatóságról tudunk beszámolni. Oldalról közepes mértékben elsárgul a kép, de még bőven olvasható marad, sötétedés alig látható. Ami a függőleges betekintési szögeket illeti, kicsit rosszabb a helyzet. Alulról nagyjából 10-15 fokban színtorzulás látható, majd utána negatívba változik a kép (de ennél nagyobb betekintésre amúgy sem lenne szükségünk), felülről viszont hamar csökken a kontraszt és enyhén tejfölössé válik a kép. Összességében azért nem rosszak a látószögek, a panel láthatósága nagyjából átlagosnak mondható.

A háttérvilágítás szintén átlagos, mert nem teljesen egyenletes és alul némi bevilágítás is megfigyelhető. A barna és szürke képen látható fényerőkülönbség a látószögből fakad, azonban emellett némi foltosodás is megfigyelhető.

A monitor legnagyobb előnye a sebességnél mutatkozott, bár örömünk nem volt teljesen felhőtlen. A 120Hz-es képfrissítéshez célszerű gyors panelt párosítani, hogy a monitor ne legyen kihasználatlan és a válaszidővel a gyakorlatban is elégedettek voltunk. Gyors mozgásnál az élek mentén csak minimális túlvezérlési hiba látható, játékban pedig ez egyáltalán nem vehető észre. Ami viszont kellemetlen, az a bemeneti késés, az egérkurzor mozgása kicsit közvetlenebb is lehetne. Ezt egy kifejezetten játékra tervezett monitortól nem vártuk volna, de némi megszokással túllendülhetünk ezen a problémán.

 

8. LG W2363D - Áttekintés

LG W2363D

Végül lássuk az LG kijelzőjét, a W2363D típust, melynek V változata már járt nálunk korábban és nagyon elégedettek voltunk vele. Ezúttal a 120Hz-es kiadásával, vagyis a D jelű típussal ismerkedünk meg. Az említett monitor nagyon jó benyomást tett ránk úgy, mint játékos monitor és úgy, mint egy számos feladatra megfelelő kijelző, de muszáj volt kipróbálnunk eme típust is ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjuk ajánlani.

A kijelző formailag teljesen megegyezik a testvérmodellel, viszont könnyen megkülönböztethető tőle, ugyanis ezúttal a készülék borítása teljesen fekete. A zongoralakk fényezés azonban hihetetlenül érzékenyek a porra, sűrű takarításra lesz szükség. Az összeszerelés minősége jó, a panel bólogatás közben csendben marad, és nyekergő alkatrészei sincsenek, bár a káva lehetne kicsit vastagabb.

A monitor gombjai továbbra sem a kedvenceink, ugyanis az érintőgombokat nem lehet kitapintani és csak az alig látható szürke feliratokra hagyatkozhatunk. A Tru-Light opció kallantyúja az említett érintőgombok mellett található, ezzel válthatunk a villogó fényeffektek módjai közt (Game, Movie, Music, Off). A fényhatások a zene, mozi hangok vagy játék hangok ütemére villog, ami látványos érdekesség, de hamar meg fogjuk unni. A gyorsgomboknál sajnos csak bemenet váltásra és a G-Mode menü előhívására van lehetőségünk, a fényerő beállításához a menüben kell turkálnunk. A telepítő lemezen ugyan nem találtunk menükezelő szoftvert (a mellékelt korongon csak a monitor driver és a kézikönyv található meg), azonban a kijelző képes együttműködni vele, ha letöltjük a Forte Manager egyik változatát. Véleményünk szerint érdemes, mert így sokkal kezesebbé válik a monitor, ezt az értékelésnél is figyelembe vettük. Az állapotjelző led fénye igen erős ezért érdemes kikapcsolni a menüben, ám ahogy ezt az LG kijelzőinél megszokhattuk, bekapcsoláskor csak néhány másodperc után alszik ki a fény.

Az egyszerű típusú állvány nem sok lehetőséggel kecsegtet minket, de amit tud, legalább jól csinálja. A fix magasság ideális, a bólogatási tartomány rendben van, -5 és 15 fok között állítható be, azonban a talp kaphatott volna több súlyt, mert egy kicsit hajlamos a billegésre. No nem vészesen, de egy kicsit azért lehetne stabilabb.

A kijelző változatlanul támogatja a fali konzolokat, méghozzá a VESA 100 szabvány szerint. Egyéb érdekességet itt nem látunk, hacsak a szellőzőnyílások nem számítanak annak. Ebből már sejthető, hogy az LG kijelzőjét ugyanúgy CCFL háttérvilágítással látták el, mint a többit. A csatlakozók környéke igen gazdag, ugyanis a kijelző a rendes DVI bemeneten kívül (Dual-Link DVI kábel mellékelve) két HDMI bemenetet is kapott, csak azt nem értjük, hogy miért került mindkettő oldalra. Bár a készülék nem rendelkezik beépített hangszórókkal, hátul egy audio bemenet is látható. Ennek feladata, hogy az oldalt található fejhallgató kimenet megszólaljon, mégpedig nem akárhogy, hanem SRS TruSurround technológiával megtámogatva. Természetesen ezt is kipróbáltuk: ez némi mély és magas hang kiemelést, valamint 360 fokos térérzetet kölcsönöz a kijelző használójának. Érdemes azonban tudni, hogy a tömörített anyagok hibái ilyenkor felerősödnek, ezért ezt csak játékra érdemes használni, viszont ott valóban jól jön ez a képesség.

 

9. LG W2363D - OSD és Képprofilok

OSD

Az OSD főmenüje a lényegre szorítkozik, itt találjuk az alapvető fényerő, kontraszt és színhőmérsékleti beállításokat, a monitor extrái egy külön menüt kaptak (G-Mode). A kijelző színhőmérsékletét öt fokozatban állíthatjuk be 6500K és 9300K között, de elérhető az sRGB szabvány és az egyedi színkeverés is. Bár a monitor honlapja szerint van benne f-engine színkezelő motor, de mi ennek nem találtuk jelét, nincsenek előre elkészített profilok. A számunkra érdekes extrákat a G-Mode részleg rejti, vegyük sorra ezeket. Itt található a már említett SRS TruSurround HD, mellyel különleges hangzást nyerhetünk a fejhallgató kimeneten. Az ARC almenü felel a helyes képarány kezelésért: választhatunk a teljes képernyős (Full), képarány megtartásos (Original) és a középpontos (1:1) megjelenítés közül (ez utóbbi egy ritkaság asztali monitoroknál). Az Auto Bright egy nagyon hasznos extra: a monitor a kávába épített érzékelője segítségével a környezeti fényviszonyoknak megfelelően beállítja az ideális fényerőt. Ennek megfelelően már a korábban hiányolt fényerő állító gyorsgomb sem probléma, ugyanis innentől kezdve nem kell állítgatni, hiszen a monitor ezt megteszi magától. A monitor V jelű típusánál a PIP (kép a képben) lehetőség is adott volt, ami ezúttal kimaradt. A legfontosabb opció a Thru mode, melyet ha bekapcsolunk, a monitor nagyon kis bemeneti késéssel jeleníti meg az eseményeket, ettől nagyon közvetlenné válik. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért kell ezt külön bekapcsolni, miért nem ez az alapértelmezett? Sajnos azért, mert ennek ára van, a közvetlenség érdekében az ARC funkció (képarány kezelés) ilyenkor kikapcsolódik. Szintén a menüben kapcsolható be az RTC, vagyis a válaszidő gyorsítás, amit csak az összehasonlítás idejére érdemes kikapcsolni, de mindjárt erre is kitérünk.

Képprofilok

A monitor színkezelési lehetőségei tehát kissé szegényesek, különleges profilok híján csak a színhőmérsékleti sémákkal játszadozhatunk, de a teljesség kedvéért ezeket is megvizsgáltuk, hogy mennyire fedik a valóságot.

Amint látható, a színek eltérése egyik sémánál sem annyira drasztikus (a 6 alatti deltaE egy kalibrálatlan kijelzőtől nem rossz), de a kék színt láthatóan nem kedveli a monitor és a gamma értéke is magas, ami a kelleténél sötétebb képet eredményez. A profilok egyébként ránézésre nem túl szépek, egyedül az sRGB, amit még használhatónak tartunk, és fura, hogy minden profil esetében durva élesítés is látható (ezt a lehetőséget ugyanis a profiloktól függetlenül állíthatjuk be). Ha már az élesítésnél tartunk, ezt tízes skálán állíthatjuk be, de elszomorító, hogy a látvány csak 3 és 5 között elfogadható, és még ott sem az igazi: választhatunk a durva élesítés vagy a kissé homályos megjelenítés között.

Természetesen a kalibrálás után már jobb eredményre jutottunk, de a grafikonról továbbra is leolvasható, hogy a kék szín nem igazán került a helyére. Szerencsére ebből ránézésre nem sokat veszünk észre és az új kontraszt/fényerő értékekkel már az élesítés sem látszik annyira. A kép elfogadhatóvá vált és a színek is kiegyensúlyozottabbak lettek, de ezt részletesebben a következő oldalon fejtjük ki.

 

10. LG W2363D - Képminőség

Képminőség

Tapasztalataink alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a 120Hz-es monitorok bizony nem kiemelkedő színvilágukkal fognak elkápráztatni minket, úgy látszik, a sebességnek ára van. Azért nem kell mindjárt temetni a gyors monitorokat, mert a helyzet így sem vészes, de tény, hogy a három kijelző közül az átlagosnál kicsit jobb színvilágával még az LG számít a legszebbnek. A színátmeneti gradienseken sávosodás nem látható, és a kontrasztskála elemei közül is majdnem mind megmutatja magát, egyedül a legsötétebb bújik el. A fényerőtartalékra sem panaszkodhatunk, a monitor kellően széles tartománnyal rendelkezik: a mi tesztpéldányunk beállításaival fehér képernyőn 320 cd/m^2 legnagyobb és 70 cd/m^2 legkisebb fényerőt mértünk.

Ami pedig a kijelző élességét illeti, említettük, hogy a durva élesítés nem tett jót a képnek, már csak az a kérdés, hogy a szövegmegjelenítést ez mennyiben befolyásolja? A félelem jogos, mert a kalibrált monitor legjobb beállításával is látható némi fehér körvonal a betűk körül, és ha csökkentünk az élesítésen, akkor eltűnik a kellemetlen árnyék, de a kép ilyenkor lehetne valamivel élesebb. A kijelző tehát natív felbontáson nem rossz, de léteznek ennél élesebb képű monitorok is, a helyzet pedig akkor sem változik, ha a képfrissítést visszavesszük a TFT monitoroknál megszokott 60Hz értékre.

És most lássuk, hogyan szerepel a monitor az alacsonyabb felbontások megjelenítésében. Az 1680*1050 kifejezetten szép, ezt szövegolvasásra is elővehetjük, ha kicsit rosszabb a szemünk. Az 1366*768 még mindig szép, de kicsivel elmarad az előzőtől, és fura módon a kijelző ezt egy fekete keretben jeleníti meg. Az 1280*1024 minősége sem rossz (ez a régebbi játékok miatt lehet fontos), és a 4:3 arányú képméretek is egészen szépek. A legfontosabbat a végére hagytuk, az 1280*720 lesz a legjobb barátunk, ugyanis a 16:9 arány miatt itt képarány kezelésre sincs szükség, éppen ezért ilyenkor a monitort használhatjuk Thru módban, vagyis csökkentett bemeneti késéssel. Az interpoláció itt a legjobb, játék közben alig látható minőségromlás. A képarány kezelés kifogástalan, Original módban a kijelző minden képméretet helyes aránnyal jelenít meg és kapcsolgatnunk sem kell felbontás váltáskor.

A betekintési szögek összességében jók, de azért nem mindegy honnan nézzük a panelt. Oldalról kissé elsárgul a kép, de a helyzet korántsem vészes, az oldalt ülők még mindig elégedettek lesznek. Felülről egyáltalán nincs színelváltozás, csak némi kontrasztvesztéssel kell számolnunk, ami a gyakorlatban szinte semmilyen hátránnyal nem jár, ami nagyon ritka. Ebből már sejthető, hogy ezért az alsó betekintési szögekkel kell fizetnünk. És valóban, alulról már nem ilyen jó a helyzet, már 3-4 fokban megkezdődik a színtorzulás, a kép vörösebbé válik, majd nagyjából 15-20 fokban negatívba változik. Éppen ezért figyelnünk kell arra, hogy lehetőség szerint ne nézzük alulról a monitort (már néhány fok nagy változást jelenthet), de ha ezt a szabályt betartjuk, a monitor meghálálja.

A fekete képernyőn csak oldalt látható durva elszíneződés, a sárgásodás ilyekor is előjön.

A készülék háttérvilágítása egészen egyenletes, a képszélek felől szinte egyáltalán nincsenek bevilágítások, ráadásul a foltosodás is mérsékelt (ez utóbbi általában oldalról látható jobban). Ami viszont a barna és szürke képen látszik az a függőleges betekintési szögnek tudható be, a képernyő teteje sajnos jóval sötétebb, mint az alja. Szerencsére szemünk nem annyira kritikus, mint a fényképezőgép, de azért látszik a jelenség, ha kifejezetten ezt figyeljük.

A kijelzőnek sebesség szempontjából kell a legtöbbet felmutatnia, hiszen egy remek játékmonitor továbbfejlesztett (120Hz-es) változatáról beszélünk. E tekintetben nagyon is elégedettek lehetünk, mert a válaszidő rendkívül alacsony, a gyorsítással pedig még ez is tovább csökkenthető. A túlvezérlési hiba annyira jelentéktelen, hogy ebből még a teszteken is alig látható valami, játék alatt pedig semmi sem látszik. A sebesség tehát remek és ezt tetézi, hogy a bemeneti késés is kicsi, ami a közvetlenségnek tesz jót, a gyakorlatban könnyebb célozni így semmi sem ment meg minket attól, hogy headshot bajnokokká váljunk.

 

11. Értékelés

Acer GD245HQ

Az Acer kijelzőjének képminősége átlagosnak mondható, ez alól csak a többnyire egyenletes háttérvilágítás és a magas képfrissítés kivétel. A filmek szerelmeseinek nem kedvez túlságosan, hogy a színek nem igazán élénkek (sőt, a monitor képe ma már inkább fakónak számít) és az, hogy a betekintési szögek csak egy embernek lesznek megfelelőek, ugyanis oldalról hamar színtorzulás lép fel. Nem tetszett nekünk, hogy az erőltetett élesítés miatt a szövegmegjelenítés nem tökéletesen éles (érdekes ellentét, ugye?), bár az enyhe szellemkép idővel megszokható, azért jobban meglennénk nélküle. A készülék előnyeit inkább más területen kell keresni, ugyanis ez a monitor tagadhatatlanul a játékosoknak készült. Erről tanúskodik az utánhúzástól és túlvezérlési hibáktól mentes megjelenítés. A bemeneti késés nem vészes, az alacsonyabb felbontások közt találunk egész jó minőségűeket is, így máris előttünk áll egy kiváló játékmonitor, mely az nVidia szemüvegével 3D megjelenítésre is képes. A kijelző formavilága lesz akinek bejön, lesz akinek nem, az viszont kétségtelen, hogy az anyagminőséggel senkinek sem lesz problémája. Az ergonómiai képességek tárháza lehetne ugyan szélesebb, az alapvető igényeknek viszont a panel döntögetése is elég lesz, fontosabb viszont, hogy a monitor betonstabilan áll az asztalon. A gombok környéke nem sikerült túl fényesen, de a szoftveres menüvel ez helyettesíthető. A bemenetek választéka megfelelő, hiszen a hagyományos VGA mellett a digitális bemenetekre is gondoltak, a készülék HDMI és DVI kapuval is rendelkezik, plusz egy audio kimenet is helyet kapott. A kijelzőhöz kapunk egy Dual-Link DVI kábelt is, ami a 120Hz-es képfrissítéshez nélkülözhetetlen, más extra (mint a 3 napos pixelhiba garancia) viszont nem jár a monitorhoz.

Webshop

Asus VG236

Várakozásainkkal ellentétben az Asus monitorának képminőség szempontjából szintén csak közepes magasságba sikerült feltornáznia magát. Viszont nagy előnye az Acer és LG készülékével szemben, hogy szövegmegjelenítésre kiválóan alkalmas, ugyanis a mesterkélt élesítés kikapcsolható. A kijelző alaphelyzetben nem kápráztat el minket átlagos színvilágával, ha pedig a Splendid profilokkal ezt felturbózzuk, akkor cserébe némi sávosodásra kell számítani. Ellenben kontrasztértéke kiváló és a sötét jelenetek is jól láthatóak a monitoron, ráadásul erre a célra egy saját képprofilt is kapott a kijelző. Az átlagos látószögek, háttérvilágítás és színvilág miatt a monitor mégsem kifejezett mozivászonnak született, de azért filmekhez is használhatjuk, ha nem ez lesz az elsődleges cél. Márpedig egy 120Hz-es monitornál valószínűleg nem ez lesz, ugyanis a mellékelt 3D szemüveggel egyértelművé tették, hogy a kijelző játékra született. Sebesség szempontjából valóban elsőrangú megjelenítővel van dolgunk: utánhúzás és túlvezérlési hibák játék közben nem láthatók, azonban az érezhető bemeneti késés némileg ront a kijelző megítélésén (fontos azonban megjegyezni, hogy nem mindenki érzi). A monitor külleme divatos egyszerűségével szerintünk megkapó, és további pozitívum, hogy az ergonómiai képességek közt a forgatást és a magasságállítást is üdvözölhetjük. Digitális video bemenetből kettőt kapunk, továbbá fontos lehet, hogy a kijelzőn a komponens bemenet is megtalálható. Annak örültünk volna, ha a menü gombjai kicsit kezesebbek lennének, de a képet valószínűleg csak egyszer kell majd beállítani. A Dual-Link DVI kábelről itt is gondoskodtak - így ezt nem kell külön megvennünk hozzá - 3 napos pixelhiba garancia viszont nem jár a kijelzőhöz.

Info (még nem kapható)

LG W2363D

A kijelző formatervezés szempontjából nem az igazi, a komor fekete festés elveheti a kedvünket a monitortól (véleményünk szerint jobb lett volna, ha a drágább 120Hz-es típus kapja a szebb fehér borítást, a hagyományos változat pedig fekete lenne, de úgy látszik, hogy nem akarhatunk mindent egyszerre), még szerencse, hogy a belső értékek ezt bőségesen kárpótolják. Az ergonómiai képességek éppen megfelelőek, az egyszerű állvány csak az alapvető bólogatásra képes - hiába, a kijelzőt nem irodába tervezték. A gombok kezelése is lehetne jobb, még szerencse, hogy ezeket kiválthatjuk a Forte-Managerrel. Tetszett, hogy a monitor három digitális bemenettel rendelkezik, és hogy extraként egy „térhangzással” ellátott füles kimenetet is fel tud mutatni. A monitor bár ránézésre nem sokat ígér, ha használni kezdjük, rögtön megértjük, miben rejlenek a készülék erényei. Némi kompromisszummal a kijelző látószögei szélesnek mondhatók, a háttérvilágítás egyenletes, a színek sem rosszak, tehát filmnézésre bátran elővehetjük. Ha játszani kezdünk vele (márpedig egy 120Hz-es monitort mi másért venne az ember?), akkor a készülék oroszlánkörmei is előbújnak végre. A sebesség kiváló, látható túlvezérlési hibák sincsenek, ráadásul a bemeneti késés is nagyon alacsony, ami a pontosság kedvelőinek nagy előny. A képarány kezelés is hibátlan, bár ezt a Thru móddal együtt nem tudjuk kihasználni. A kijelzőnek egyetlen fájó pontja van, hogy a szövegmegjelenítés lehetne kicsit élesebb, de a helyzet így sem vészes, csak oda kell figyelni a megfelelő beállításokra. A készülékhez természetesen megkapjuk a 3 napos pixelhiba garanciát és a Dual-Link DVI kábellel sem fukarkodtak.

Webshop

Végszó

A 120Hz-es monitorok közül egyelőre nehéz választani, mert nincsenek sokan. Mindent összevetve a mai felhozatalból mi az LG W2363D típust ajánljuk, annak pedig, aki a tökéletes élességre törekszik és nem zavarja a tükröződő panel az Asus kijelzője a jó választás (az Acer monitorát egy kicsit gyengébbnek éreztük nála). Ha egy kicsit visszatekintünk, eszünkbe juthat, hogy a Samsung 2233RZ monitora is kompatibilis az nVidia 3D szemüvegével, így érdekes alternatívája lehet a jelenleg tesztelt monitoroknak, de sajnos nem képminőségével, hanem mérséklet árával (jelenleg már 75-80 ezer forintért hozzájuthatunk, igaz „csak” 22 colos és 1680*1050-es, és a mai felhozatal mellett már nem kapna olyan jó értékelést, mint anno, kb. az Asus szintjére tennénk).

A tesztmonitorokért köszönet az Asus magyarországi képviseletének és a Cédrus Számítástechnikai Kft.-nek!