Erről tanúskodnak azok az acélmaradványok, amelyek az iráni Chahakban kerültek elő, és 1–2 százalékban krómot, 2 százalékban pedig foszfort tartalmaznak. A modern rozsdamentes acél persze ennél sokkal magasabb krómtartalommal rendelkezik, így a perzsák ötvözete nem is lehetett rozsdamentes, de a leletek az első bizonyítékok arra, hogy a korabeli acélgyártás egyik fontos központjában szándékosan krómot adtak az acélhoz annak gyártása során, mondja Rahil Alipour, a University College London régésze, a vizsgálat vezetője.
A kutatók középkori perzsa kéziratok nyomán kezdtek kutakodni a mai Chahak területén. A lelőhely az egyetlen ismert helyszín Iránban, ahol igazoltan a tégelyacél korai változatát állították elő. Ennek keretében a vasat és más ásványokat, illetve szerves anyagokat lezárt tartályokban hevítették fel, majd miután lehűtötték, a tartályt összetörve távolították el azt a kész acélról. Ez nagyon magas minőségű, homogén és szennyeződésmentes acélt eredményezett a korábbi gyártási módszerekhez képest, így a végeredmény ideális volt fegyverek, páncélok és más eszközök gyártására.
A kutatás során használt legfontosabb kézirat Abu-Rayhan Biruni perzsa tudós munkája a 10–11. századból. Ebben a szerző részletesen leírja a tégelyacél gyártásának lépéseit, amely során egy rejtélyes összetevőt (’rusakhtaj’, amely égettet jelent) is hozzáadtak a keverékhez. Ezt krómvaskőként azonosították a szakértők.
A chahaki ásatások során szenet találtak egy régi salakdarabban, ami az acélgyártás melléktermékeként maradt hátra. A szénizotópos kormeghatározás szerint a széndarab a 10–12. századból való, a salak ezt követő elektronmikroszkópos vizsgálata pedig feltárta, hogy az nyomokban krómvaskövet tartalmaz. Végül a salakban talált acélszemcsék elemzése során kiderült, hogy azok 1–2 tömegszázalékban krómot tartalmaznak.
Alipour elmondása szerint már ennyi króm is elég lehetett ahhoz, hogy növelje az acél erősségét és keménységét. A hozzáadott foszfor, amely a fém olvadáspontjának csökkentésére szolgált, ugyanakkor rontotta az acél tulajdonságait, törékennyé téve az ötvözetet. Ezt egyébként a források is említik, amelyek arról számolnak be, hogy a Chahakban gyártott fegyverek kezdetben nagyon magas áron keltek el, de hamar lecsökkent irántuk az érdeklődés, mert túl ridegnek bizonyultak.
Érdekes módon eddig egyetlen másutt (Indiában, Sri-Lankán, Türkmenisztánban vagy Üzbegisztánban) gyártott korai tégelyacélban sem találták nyomát krómnak, ezért úgy tűnik, hogy a króm hozzáadása egyedi próbálkozásnak számított a perzsák részéről. Alipour és társai a következő lépésben olyan fegyvereket és más leleteket szeretnének megvizsgálni, amelyeket ebben az időszakban Chahakban gyárthattak, azt remélve, hogy léteznek ilyenek a világ múzeumaiban.
