Új-Fundland északi csücskén 1960-ban fedezték fel egy régi viking település maradványait. A mai L’Anse aux Meadows területén a teóriák szerint az egyik első állandó telepük lehetett a skandináv törzseknek. A település korát mostanra sikerült pontosan meghatározni: a lelőhelyen talált viking balta nyelét adó fát az évgyűrűk alapján pontosan ezer évvel ezelőtt, 1021-ben vágták ki. A kutatás kiváló példáját adja egy viszonylag ritkán használt datálási mód alkalmazásának, amely a naptevékenység ingadozásain alapul.

A Vinland sagáknak nevezett, 13. századi izlandi források szerint Leif Erikson sikeres expedíciót vezetett egy Vinland nevű területre, amelyet a történészek Észak-Amerika keleti partvidékével azonosítanak. A teóriák szerint a vikingek valamikor 1000 körül, Grönlandról indulva érhették el a nyugati kontinenst. Ezt a régészeti bizonyítékok is alátámasztották, hiszen L’Anse aux Meadows területén például viking stílusú épületek maradványai, egy bronz csat, vasszegek és más viking leletek kerültek elő.

A kutatók korábban radiokarbonos kormeghatározással datálták a lelőhelyről előkerült fatárgyakat. Ez a datálási mód a szén 14-es tömegszámú izotópjának bomlásán alapul, és általában meglehetősen tág intervallumokat eredményez. A kanadai leletek keletkezését például 793–1066 közé tették a kutatók a segítségével.

Végül egy 2012-es áttörés volt az, amely reményt adott a dátumok pontosítására. Mint kiderült, 993-ban szokatlanul erős kozmikus sugárzás érte a Földet, valószínűleg egy napkitörés nyomán. Ez a sugárzás a szokásosnál több szén-14 képződését váltotta ki a légkörben, amit aztán a fotoszintetizáló növények fel is vettek. Vagyis minden fa, amely 993-ban életben volt, tartalmaz egy jellegzetes évgyűrűt, amelynek magas a szén-14-tartalma. Ettől az évgyűrűtől számolva a további gyűrűket az is megállapítható, hogy meddig volt életben a fa. Egy hasonlóan erős, 775-ös kozmikus sugárzási esemény révén ugyanezt a módszert alkalmazva a kutatók évre pontosan datálni tudták egy svájci kápolna építését és egy ázsiai vulkán kitörését is.

Az új kutatás során Michael Dee, a Gröningeni Egyetem kutatója a L’Anse aux Meadows területén előkerült fatárgyakon alkalmazta a módszert. Azt a tárgyakon látható vágások alapján már korábban megállapították, hogy a fát fém fejszékkel aprították, ami azt sugallja, hogy ezeket a vikingek, és nem a helyi amerikai őslakosok készítették. Dee és társai a fatárgyak évgyűrűinek mindegyikét megvizsgálták, és három darabban sikerült azonosítaniuk a 993-hoz kötött, magasabb szén-14-tartalmat. Az árulkodó évgyűrű mindhárom esetben a 29. gyűrű volt a tárgy szélétől számítva, jelezve, hogy az alapanyag még 28 évig növekedett az erős kozmikus sugárzás után. Vagyis az anyagot adó fákat 1021-ben vágták ki.

Ez persze mindössze azt erősíti meg, hogy a vikingek ebben az évben jelen voltak Észak-Amerikában, de arról nem árul el semmit, hogy mikor érkeztek. És az sem zárható ki teljesen, hogy a vikingek csak később érkeztek, és korábban elhullott fák anyagát használták a tárgyak megalkotásához. Ugyanakkor Dee ezt kevéssé tartja valószínűnek, mivel a halott fa gyorsan veszít erejéből, és a vikingek inkább a frissen vágott anyagot preferálták. És persze az is meggyőzőnek tűnik, hogy a kérdéses három tárgy azonos dátumot ad, pedig különböző fákból származnak.