1. oldal

Kezd nyomasztó lenni a Terraria-klónok mennyisége, de nagyon úgy tűnik, hogy ez a műfaj jó biznisz. Még akkor is, ha egy félig összecsapott programot eresztenek rá a játékosokra. Nem szépítek: a Windforge egy a sok közül, ő éppen azzal tűnik ki, hogy megfűszerezi a látványt és a történeti hátteret némi steampunkból áthajló dieselpunkkal, ahol minden bálnazsírral működik. Egy kicsit gyanúsan olyasmi ez első hallásra, mint a Dishonored világa, de az esélyt így is megadom: hadd fusson.

A játékot a Snowed In Studios könyörögte fel Steam Greenlightra, miután Kickstarteren éppen hogy összekalapozták a kitűzött ötvenezer kanadai dollárra rúgó fejlesztői költséget; ez alig négy hónappal ezelőtt történt, szóval egy piros pont jár azért, hogy nem tologatták sokáig a megjelenést. A játékot Terraria-klónként könyveltem el már az első sorban, pedig nyilván árnyaltabb a helyzet: a fejlesztők a Contra-sorozatot és a Minecraftot emlegetik szellemi elődként. Viszont lehetetlen azt mondani, hogy ez nem olyan, mint a Terraria: 2D-s akció, horizontális-vertikálissal, 360 fokos célzással, van craftolás, generált világ... és így tovább.

Így tehát ott tud igazán domborítani, ahol másmilyen: steampunk léghajókat építhetünk, amelyek működőképesek, bálnákra vadászhatunk, elmerülhetünk egy teljesen karakteres világban. Ez nagyon szimpla koncepció, de előfordulhatnak mélységei, kellemes rétegei. És azt meg is hagyom, a játék világa egészen konzisztens, esztétikus és felismerhető. Aranyos már az elején is a karakterlap lepecsételése, amikor is kiválaszthatjuk karakterünk származását és vele együtt kasztját: Wurstein (hentes), Englestrom (kereskedő), Walstrom (tengerész), vagy Alderstein (talajkutató).

Ezen felül már csak a karakter nemét dönthetjük el, de a választott származás már előre kijelöli a karakter kinézetét, és nincs túl sok variáció. A foglalkozás nem válik el a szülővárostól, és még csak nem is nagyon változtat a lényegen: jobban ásunk, ölünk, stb., de elenyésző a különbség. Igazából el lehet mondani, hogy a karaktergenerálás dísznek van, de talán ez még nem olyan nagy baj.

2. oldal

A játék érdekes módon egy kerettörténettel nyit, és a Terraria (meg a Minecraft) felépítésével ellentétben itt van egy bevezető rész, amit tutorialként is fel lehet fogni. Rögtön kapunk is egy küldetést. Megtanuljuk a felfedezést, a rombolást (kapunk egy délceg steampunk ütvefúrót), a pókemberes lengedezést, és amint felszedtük küldetésünk tárgyát, és hazatértünk, pöffeteg léghajónkat ellöki egy robbanás, és lezuhanunk egy új helyen.

A játéktér ezután egy véletlenszerűen generált pályarendszer, ahol földet, sziklát, fát gyepálhatunk, amíg jólesik. Vicces módon itt a fákat nem kell órákig ütlegelni, hanem azonnal szétdurrannak apró kockákra, ami valahol pozitívum, még ha vicces is. Az is jópofa, hogy az egyes blokkok nem csak egy kis négyzetként jelennek meg (noha valójában azok), hanem kapnak egy nagyobb fedőtextúrát is (a földnél ez kör alakú), így a világ azért jócskán kerekebb és kidolgozottabb. Csak éppen az embernek fogalma sincs kezdetben, hogy hol is fúrja meg éppen a környezetét. Irtó mázli, hogy legalább a ládák és cserépedények feltörése nem ilyen komplikált.

Aztán ott a harc, ami... hát, nem jó. Részemről a Terraria sem a legkényelmesebb ilyen szempontból, de ez messze ügyetlenebb rendszer. Nem elég eltalálni a szörnyeket, a golyó egyszerűen keresztülmegy a sprite-okon, ha nem megfelelő helyre lövünk. Rendkívül frusztráló dolog, még ha rá is lehet érezni idővel. A karakterek mozgása csak komplikálja a dolgot, annyira szembe tud menni az elvárásainkkal, és annyira abszurd előre-hátra csúszkálások történnek mind velünk, mind ellenfeleinkkel, hogy az hajmeresztő. A szörnyek hátán mondjuk tök jól lehet szörfözni, tehát nem csak puszta jelenlétükkel sebeznek. Akárhogy is, nagyon fura megoldások vannak itt, amiken még bőven lehet dolgozni.

A játéktér mondjuk annyiban más a hasonló játékokhoz képest, hogy nagy, repülő szigetekről van szó, amelyek között nagy, repülő bálnák is felbukkannak. Hogy ez mennyiben változtat a recepten, azon lehet vitatkozni, de azért valahol ez emeli az awesome-faktort. Kicsit szomorúan viszont azt is meg kell állapítani, hogy a tematika nagyságához a dinamika nem ér fel, nem fogjuk úgy érezni magunkat, mint a Bioshock Infinite felhői között ugrálva. Nyilván nem is ez a cél, de azért lehetett volna kicsit nagyobb attrakció.

3. oldal

A zenék és a hangok sem hoznak az átlagosnál többet, pedig elképzeltem, mekkora ziccer lett volna behozni az Arcanum vonósnégyesét, illett volna ide. Valahogy az egész játék minőségére jellemző ez, ott van ez a nagy, színes világ, ami valahogy nem akarja meglépni azt a plusz lépést, ami kiemeli a középszerből. Így hiába az addiktív craftolás, gyűjtögetés, hiába a bálnák kifilézése (majd a tetemre lufi aggatása), és a legnagyobb csavar: a működő léghajók építése... ha valahogy úgy érezzük, hogy egy kicsit blöff az egész.

Persze, ott van mindez mögött egy üzenet, hogy ne a természetet használjuk ki, találjunk alternatív erőforrásokat, némi ízléses fantasztikummal ezt meg is fűszerezik, állóképekben átvezetik a játékost, hogy érezze történetnek a kalandot... de ennyi nem elég. Nyilván ennek a játéknak is meglesz az a kiadás utáni fejlesztési ciklusa, mint elődeinek, előfordulhat, hogy minden nagyobb update egy kicsit a helyes, gazdag irányba terelgeti a játékot, így azt mondom: várjuk ki a végét. Lehet ez még jó is.

Tehát, röviden: nekem ez az egész akár tetszene is, ha lenne mögötte nagyobb meló. Főleg az animációban, a grafikai összhatásban... ennek a steampunkos Terraria-klónnak az ötlete nagyon megbizsergette felhőkalóz-szívemet, de így, iksz óra játék után valahogy nem érzem magam kisegítve, még nagyon sok a hiányosság. Pletykálnak fórumokon bugokról, filmszakadásokról, szerencsére engem elkerültek, de azért érezni, hogy néhány csavar és gőzszelep nincs még a helyén. Ami azért is ciki, mert a megjelenést megelőzte a korai változat hozzáférése is, tehát az "1.0" azért viselhette volna büszkébben is ezt a titulust.

Platform: PC

Értékelés: 7/10