1. oldal

Aki figyelemmel kíséri az iPonon publikált játékteszteket, az bizonyára tisztában van vele, hogy idáig kizárólag a PC-s és a „nagy” konzolok kínálatával foglalkoztunk, a kézikonzolokra, telefonokra megjelenő programokról nem jelent meg írásunk. Örömmel jelenthetjük, hogy a jövőben ez változni fog, ugyanis ezentúl a PlayStation Vitára készült játékokra is oda fogunk figyelni. A Sony játékgépe két héttel ezelőtt érkezett meg hazánkba, mi pedig villámgyorsan rátettük a kezünket egy darabra, így első kézből tapasztalhattuk meg, hogy bizony nagy lehetőségek rejlenek ebben a kis gépben. Reméljük a fejlesztők folyamatosan ellátják majd jobbnál jobb játékokkal, így gyakran írhatunk Vitás címekről. Az előjelek mindenesetre bíztatóak, ugyanis a gép debütálásakor rögtön egy rakás, ígéretesnek tűnő program is megjelent, amiket terveink szerint itt az iPonon is be fogunk mutatni nektek. A tesztek sorozatát pedig mi mással is kezdhetnénk, mint a díjnyertes Uncharted széria első kézikonzolos darabjával, a Golden Abyss-szal. Bár a programot nem a Naughty Dog, hanem a Sony Bend Studio készítette, előbbiek felügyelték a fejlesztést, nehogy homok kerüljön a gépezetbe.

Uncharted játékról lévén szó, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy milyen stílust képvisel a program, ám a kevésbé felvilágosultak számára álljon itt egy rövid bemutató. Egy akció-kalandjátékról van szó, amelyben a vakmerő kincsvadász, Nathan Drake kalandjait követhetjük nyomon. Hősünk amolyan Indiana Jones típusú karakter, aki él-hal a régészeti kincsekért, és nem rest az életét sem kockáztatni, ha egy legendás tárgyat vagy várost kell megkeresnie. A Golden Abyss története időrendben megelőzi az PS3-as Uncharted 1-et, tehát ez játszódik a legkorábban a sorozatból. Drake-et Közép-Amerika dzsungelében látjuk viszont, ahova kincsvadász és sírrabló „barátjával”, Dantéval érkezik meg azzal a céllal, hogy fényt derítsen egy rejtélyes legendára. Jó szokásához híven hősünk ismét slamasztikába kerül, ugyanis feltűnik a színen egy kapzsi admirális, aki amellett, hogy a mi kincsünkre vadászik, még egy kisebb hadseregnek is parancsol. Ami a többi szereplőt illeti, felbukkan egy hölgy archeológus, Chase is, aki a segítségünket kéri a nagyapja munkájának befejezéséhez, és természetesen nincs Uncharted játék Sully nélkül sem, aki a sztori felénél csatlakozik hozzánk.

2. oldal

A történetet a fejlesztők 34 fejezeten keresztül mesélik el, melyek egyenként körülbelül 15-30 perc hosszúak, tökéletesen alkalmasak tehát arra, hogy utazás közben lenyomjunk belőlük egyet-kettőt. A sorozat védjegyének számító kiválóan megrendezett átvezető animációk nem maradtak ki a Golden Abyss-ból sem, és fontos szerepük van a sztori elmesélésében, de a fejlesztők néha kissé túlzásba vitték őket. Bár nincsenek ellenünkre az effajta videók, ám bizonyos helyszíneken szó szerint félpercenként elvették tőlünk az irányítást a játék készítői, hogy megmutassanak nekünk egy rövid párbeszédet. Ilyenkor érezni igazán, hogy a kevesebb néha több. No persze szemtanúi voltunk olyan akciójeleneteknek is, amiket élmény volt nézni, ezek ellen nem volt ellenvetésünk. Utóbbiak között akadtak olyan kiváló minőségűek is, amik egy kis grafikai tuninggal PS3-on is megállnák a helyüket.

A sok átvezető videó természetesen nem jelenti azt, hogy háttérbe szorulna a játékmenet, sőt. A program nagyon jól kiaknázza a Vita hardveres adottságait, aminek köszönhetően hasonló élményt nyújt, mint nagytestvérei. A két analóg karnak köszönhetően a mozgás, kameraforgatás, célzás tökéletesen működik, így a platformrészeknél és az akcióval teli szakaszoknál sem ütközünk akadályokba. Nagyszerű érzés, hogy végre nem kell kompromisszumot kötnünk az irányítást illetően. Még az sem jelentett problémát, hogy a PS3-as kontroller négy „vállgombja” helyett csak kettő áll rendelkezésünkre a Vitán, ugyanis a gép érintőképernyője tökéletesen helyettesíti azokat. Ez utóbbi a konzol egyik legérdekesebb eleme, és szerencsére a Golden Abyss ügyesen kihasználja a benne rejlő lehetőségeket. A vállgombok hiánya miatt például ezt használva tudunk gránátot dobni. Ez rendkívül intuitív módon működik, hiszen csak meg kell „rajzolnunk” a gránát útját, és Drake pontosan oda fogja azt dobni, ahova mi szeretnénk. Ám ez még csak a kezdet, hiszen a játékban felvillanó quick time eventeket is úgy tudjuk ezúttal teljesíteni, hogy a kívánt mozdulatot hajtjuk végre a képernyőn (nem kell tehát gombokat nyomogatnunk ilyenkor). De az érintőképernyőt használjuk a tárgyak letisztogatásához, az összetépett papírdarabok kirakásához és a kőbe vésett minták papírra másolásához is. Akár még azt is megtehetjük, hogy a platformrészeknél megrajzoljuk Drake útját, aki pont arra fog aztán haladni, így egy gombnyomás nélkül teljesíthetjük ezeket a szakaszokat. Mi ezt a funkciót nem használtuk, hiszen túlságosan is megkönnyítette az amúgy sem nehéz játékmenetet, de a lehetőség adott, ha valakinek ez lenne a szimpatikus.

3. oldal

Ne feledkezzünk meg a PS Vita további képességeiről sem, ugyanis azok mindegyike felhasználásra került a játékmenetben valamilyen módon. A hátsó érintőfelület például kiválóan használható a tárgyak forgatásához, illetve a kamerák, távcsövek esetében a zoomoláshoz. A konzol mozgásérzékelője pedig az egyensúlyozáshoz, illetve a fegyverek és a kamera esetében a célzáshoz használható. Persze aki inkább a régi iskola híve, az továbbra is használhatja ezekhez az analóg karokat. Az egyik legelmésebb játékelem a Vita beépített kamerájához kapcsolódik. A játék egy pontján ugyanis egy rejtett írást kell megtalálnunk egy papírdarabon, amit úgy tehetünk meg, hogy a konzolt egy fényforrás felé fordítjuk. Az ötlet nagyszerű, ám a valóságban nem működött túl jól, ugyanis túlságosan erős fényre volt szükség. A szobában lévő villanykörte fénye nem is volt elegendő, a feladványt csak úgy tudtam megoldani, hogy egy elemlámpával közvetlen közelről a kamerába világítottam. Kicsit még finomítani kellett volna ezt a részt, de az ötlet mindenesetre dicsérendő.

Mielőtt a játék technikai részleteibe belemerülnénk, érdemes megemlíteni, hogy az amúgy igencsak korrekt játékidőt a fejlesztők próbálták még inkább kitolni azzal, hogy rengeteg tárgy összegyűjtésére adtak lehetőséget. Ha kinyitjuk a naplónkat, láthatjuk, hogy több tucat ékkövet és különféle eszközöket szedhetünk össze a játék során, melyek megszerzését trófeákkal jutalmazzák a fejlesztők. A legérdekesebb a fényképek összegyűjtése. Ehhez meg kell találnunk bizonyos helyeket a pályákon, és előre meghatározott szögből lefotózni azokat. Ötletes feladat, de sajnos előfordult, hogy egy-egy esetben a játék annak ellenére sem fogadta el az általunk készített fényképet, hogy szerintünk pont megfelelő módon készítettük el azokat. Nagyon érdekes az is, hogy a Vita Near alkalmazását használva lehetőségünk van arra, hogy a játékban lévő úgynevezett feketepiacon cserélgessük egymással a gyűjtögethető tárgyakat. Nagy segítség lehet ez azoknak, akik nem találnak meg mindent a pályákon. Az említett Near funkció egyébként azt teszi lehetővé, hogy a közelünkben lévő többi Vita tulajdonossal kapcsolatba lépjünk, és jelen esetben cserélgethessük az Uncharted-es cuccainkat. Sajnos azt hozzá kell tenni, hogy kis hazánkban nem fogunk minden sarkon egy másik Uncharted játékosba botlani, így nem egyszerű kihasználni ezt a lehetőséget.

4. oldal

Most pedig lássuk, mit várhatunk technikailag. Az Uncharted széria mindig élen járt e téren, így magasak voltak az elvárásaink, és szerencsére nem is kellett csalódnunk. Azt tudtuk, hogy egy kézikonzolhoz képest a Vita rendkívül erős hardverrel rendelkezik, ám még mi magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen nagyszerűen néz ki a Golden Abyss. A kis képernyőn játszva a program megközelíti az PS3-as Uncharted 1 színvonalát, ami nem kis fegyvertény. Ráadásul a legnagyobb akciójelenetek közepén se lassult be egy pillanatra sem a játék. A karaktermodellek és a helyszínek is részletesek, a színgazdag helyszínek pedig szinte kiugranak az OLED képernyőből, olyan éles és kontrasztos minden. Összességében a mozgásanimációk is jól sikerültek, de néhány helyen azért láttunk talajba belelógó cipőket és félresikerült mozdulatokat. Az audio rész viszont abszolút kompromisszummentes. A szinkron tökéletesen sikerült (természetesen Nolan North kölcsönzi megint Drake hangját), és a zenére sem lehet panaszunk, a latinos stílusú számok nagyszerű atmoszférát teremtenek a játékban.

Vitathatatlan, hogy a Golden Abyss képében a sorozathoz méltó darabbal bővült az Uncharted széria. Bár a játéknak vannak apró hiányosságai, összességében nagyszerű élményt nyújthat azoknak, akik egy élvezetes akció-kalandjátékra vágynak. Drake új kalandja, közel a nagykonzolos szintet hozza, csak épp a kezünkben, egyértelműen az egyik legjobb nyitócímet adva a Vitának.

Platform: PlayStation Vita