1. oldal

Nem vagyok nagy képregény rajongó. Bár kiskölyök koromban időről-időre kezembe akadt egy-egy Pókember, Batman, vagy épp Fantasztikus Négyes füzet, sosem tudtak annyira lekötni, hogy rendszeresen vegyem őket. Éppen ezért talán nem meglepő, hogy amikor a The Walking Deaddel év játéka díjat nyert Telltale Games stúdió bejelentette következő játékát, a The Wolf Among Us-t, azt sem tudtam, hogy ezt eszik-e vagy isszák. Pedig a derék kalandjáték fejlesztők zombis témájú alkotásuk után ismét egy olyan képregényt dolgoztak fel, amelyik jelenleg az egyik legszínvonalasabb darab a piacon. A forrásanyagot a DC Vertigo által kiadott Fables sorozat biztosította, amely nem épp kisgyerekeknek való történeteket mesél el, hiszen folyamatosan visszatérő vendég bennük a vér, és az erőszak. A dolog pikantériáját az adja, hogy ez a képregény pont olyan mesehősökről szól, akikről fiatalkorunkban sokat hallhattunk a szüleinktől, vagy épp a TV-ből. Gondoljunk csak Hófehérkére, a Piroska és a Farkasra, vagy épp a Szépség és a Szörnyetegre, bizonyára mindenki ismeri ezeket a történeteket. De vajon mi történne akkor, ha ezek a mitikus karakterek bekerülnének a mi világunkba és képesek lennének teljes életet élni? Márpedig a Fables pont erről szól, miképpen az abból készült videójáték adaptáció, a The Wolf Among Us is.

Elöljáróban annyit mindenképpen szeretnék megjegyezni, hogy a Telltale alkotásának élvezetéhez nincs szükség a képregények ismeretére, ugyanis minden fontos információt meg fogunk tudni a bevezető során. Ebből kiderül, hogy a tündérmesék hőseinek el kellett hagyniuk világukat, és kénytelenek voltak a mai New Yorkba költözni, ahol létrehozták a Fabletown nevű közösséget. Hogy közöttünk élhessenek, a nem-emberi lényeknek kötelező használni a Glamour varázslatot, aminek köszönhetően férfi és női alakot ölthetnek, aki pedig nem engedheti ezt meg magának (a mágia ugyanis nem ingyenes), az a Farm nevű helyre kerül. Ám akárhol is éljenek, minden mesehős élete alaposan felfordult. A gazdagabbak, mint például a Kékszakállú herceg és a mesevilágok királyai, továbbra is kényelmes életet élvezhettek, de nagyon sokan lecsúszott karakterek lettek, akik bűnözésre, vagy éppen prostitúcióra adták a fejüket. Ebben a világban kell rendet tartania a Piroska és a Farkas történetből ismert Farkasnak (Big Bad Wolf), aki a sheriff szerepét tölti be Fabletownban. Emberi nevén Bigby Wolf egy jó szándékú, de nem éppen kedves szereplő, aki nagyon sokszor keveredik összetűzésbe társaival. Mivel főbenjáró bűn lenne lerántani a leplet a Wolf Among Us izgalmas és jól megírt történetéről, így itt csak annyit mondanék, hogy egy gyilkossági ügy körül forognak az események, amelybe olyan karakterek is belekeverednek, akikről sosem gondoltuk volna. Feltűnik a képben Hófehérke, Belle, a Szörnyeteg, sőt, még a három kismalac egyikével is eldiskurálhatunk. A fejlesztők szerencsére hűek maradtak a képregényekhez, így a játékban is egyedi, nagyszerűen megírt karakterekkel futhatunk össze. A szinkronhangok szintén elsőosztályúak, aminek köszönhetően nagyon élvezetesek a Wolf Among Us-ban hallható dialógusok. Az egyetlen szívfájdalmunk, hogy mivel a Walking Deadhez hasonlóan ez a játék is epizodikus formában jelenik meg, 2-3 óra játékidő után lezárul az első fejezet, és várnunk kell a következő rész megjelenéséig.

A szereplők és a történet színvonalával nem akadt problémánk, így most nézzük meg, hogyan teljesít játékmenet terén a program. A fejlesztők korábbi játékához hasonlóan a kalandjáték elemek ezúttal is háttérbe szorulnak, átadva a helyet a történetmesélésnek. Véleményem szerint nem is érdemes többé a „point and click adventure” kategóriába sorolni az efféle programokat, hiszen nagyon távol állnak már azok játékmechanizmusától. A Wolf Among Us 80%-át a párbeszédek és átvezető animációk teszik ki, és csak a fennmaradó részben van lehetőségünk a pályákon szabadon mozogni, és felfedezni azokat. A beszélgetésekben viszont folyamatosan lehetőségünk van eldönteni, hogy mit válaszolunk, aminek nagy szerepe van abban, hogy miképpen alakul a történet. A Walking Deadhez, vagy épp a PS3-as Heavy Rainhez hasonlóan ugyanis döntéseink befolyásolják a sztori alakulását, nem csak epizódon belül, hanem a jövőbeli részekben is. A bal felső sarokban mindig megjelenik az adott döntés hatása a többi karakterre. Amikor például Colinnal, a három kismalac egyikével társalogtam, sikerült párszor meglehetősen ellenszenvesen viselkednem, és jelezte is a játék, hogy Colin ezt bizony megjegyezte. Egyelőre természetesen nem látni minden döntésünk tényleges eredményét, ezek bizonyára a későbbi részekben lesznek kézzel foghatóak.

2. oldal

Ami a többi játékelemet illeti, logikai feladványból nem sok, egészen pontosan nulla szerepel a Telltale alkotásában. Ez kicsit lelombozta a lelkesedésemet, hiszen egy kalandjátékban legalább pár puzzle-nek illene lennie. A helyszínek felderítésének is csak annyi jelentősége van, hogy ha magunkhoz veszünk valamilyen tárgyat, azt később egy bizonyos szituációban használni tudjuk. De ha mégsem vennénk fel őket, akkor sem akadunk el a játékban, csak legfeljebb kimaradunk egy-két sztori részletből. Ám mivel ez a program legjobb része, ajánlott mindent alaposan feltérképezni és megvizsgálni. Ami az elakadást illeti, meghalni csak az amúgy látványos Quick Time Event szekciók esetében lehet, melyekből mindössze három szerepel az első epizódban, ezek közül kettőben harcolnunk kell valakivel, illetve akad egy üldözéses jelenet is. Nagyon nehéz elrontani őket, rengetegszer kell egymás után hibáznunk, hogy elbukjuk a QTE részeket. Nagyon érezhető, hogy a fejlesztők nem szeretnék, ha bármi frusztrálna bennünket a játékban, vagy megzavarná a sztori nyújtotta élményt. Bár a kiváló történet miatt én ebben a formában is elégedett voltam a Wolf Among Us-szal is, azért bízom benne, hogy a következő epizódokban kissé nagyobb mértékben lesznek tetten érhetők a kaland elemek.

A remek szinkronról már volt szó korábban, de mi a helyzet a látványvilággal és az irányítással? Ami az előbbit illeti, a grafika stílusa hasonló a Walking Deadben látotthoz, tehát képregényszerű karakterek és helyszínek várnak ránk. Véleményem szerint a fejlesztők még túl is szárnyalták korábbi játékukat ebből a szempontból, köszönhetően a sokkal színesebb megjelenítésnek, és a változatosabb, részletesebben kidolgozott karaktereknek. Aki olvasta a képregényt, bizonyára felismeri a hasonlóságot a játék és a forrásanyag között, ami nem véletlen, hiszen a Telltale az eredeti illusztrátor, Mark Buckingham munkája alapján alkotta meg a Wolf Among Us stílusát. A zene miatt is dicséret illeti a fejlesztőket, hiszen nagyszerű számokat hoztak össze, amelyek tökéletesen illenek ehhez a világhoz. Az irányítás nincs túlbonyolítva, lényegében itt is a korábbi zombis játékban használt rendszert láthatjuk viszont. Mozogni a WASD billentyűkkel tudunk, az egérrel pedig a különféle eszközöket tudjuk szemügyre venni, vagy épp felvenni. Lehetőség van gamepad használatára is, bár azzal kicsit macerásabb becélozni azokat a tárgyakat, amikkel interakcióba kívánunk lépni.

A Wolf Among Us tipikusan olyan játék, ami azoknak való, akik az érdekes történetek miatt játszanak egy-egy videójátékkal. A játékmenet nem túl mély, nincsenek logikai feladványok, mindössze annyi a dolgunk, hogy beszélgetünk másokkal, túlélünk pár QTE szekciót és megvizsgáljuk a helyszíneken látható tárgyakat. Szerencsére a történet és a karakterek olyannyira magukkal ragadják az embert, hogy a játék még így is lebilincselő, ráadásul többször is érdemes végigjátszani, hiszen a döntéseink befolyásolják a sztori alakulását. Ha a Telltale csapatának sikerül tartani ezt a minőséget a további epizódokban is, akár egy újabb Év játéka esélyes alkotás is kikerülhet a kezeik közül.

Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3

Tesztelt platform: PC