1. oldal
Befejeződött a Fables képregény-sorozatból merítkező The Wolf Among Us első évada. Legalábbis reméljük, hogy lesz még folytatása a Telltale Games epizodikus kalandjáték sorozatának, mert már most előrebocsátom, hogy érdemes felülni erre a vonatra, ugyanis az alkotóknak sikerült a képregény rajongóknak ismerős alapanyagból valami olyat kihozni, ami friss, stílusos és elképesztő hangulatos. Mielőtt azonban belevetném magam a játék kivesézésébe, ajánlom figyelmetekbe Dragon kolléga korábbi cikkét, amit nagy reményekkel telve írt az első epizódról. Ebben a cikkben már kitért a sztori felütésére és ismertette a játék alapvető mechanikáit.
Nagy változás vagy varázslat játékmenet frontján nem történt, a szokásos egyszerű, de intuitív irányítás vár minket. Jobbára beszélgetni fogunk, de lesz néhány quick-time eseményekkel megoldott akciódúsabb jelenet is, ami azért fel tudja pörgetni az adrenalin szintünket és odaszegez a képernyő elé. A gyakorlottabb játékosok persze rögtön átláthatnak a szitán és tudhatják, hogy lehet bőven hibázni és nincs túl nagy kihívás sehol a játékban, de mindez igazából nem számít, hisz az interakciók inkább azért érdekesek, mert így egy kicsit érezhetjük a befolyásunkat a dolgok menetében. Még ha ez csak annyiban nyilvánul is meg, hogy Bigby néha elhibáz egy-egy jobbegyenest, vagy bekap néhány puskagolyót (ami nem sokat árt neki, köszönhetően „fabula” mivoltának).
A TellTale igazából kialakított magának egy saját műfajt, ha szabad ilyet mondanom, amire aztán bármilyen történetet rá lehet húzni. Az összes játékuk ugyanazokkal a játékelemekkel operál, a különbség a sztori. Az ő alkotásaik interaktív filmsorozatok, stílusos cel-shaded grafikával, nagyon jó zenékkel és első osztályú szinkronnal. A játékaik ugyanúgy oda tudnak szegezni minket a képernyő elé, mint a legjobb sikersorozatok. Ezért aztán az epizodikus forma az ő esetükben tökéletesen legitim és jó választás a disztribúcióhoz.
Ugyanakkor minden játékuknak ugyanaz a típushibája is. Igazából nincsenek valódi választások a történeteikben, csak a választás illúzióját adják meg, a szálak ugyanoda futnak be, akárhogy is döntsünk az egyes helyzetekben. Leheletnyi különbségek persze vannak, a szereplők a szemünkre vethetik, ha például túl erőszakos módon oldottunk meg szituációkat, így döntéseink eredményeképp egyes karakterek jobban kedvelhetnek minket, míg mások kevésbé. A sztori vége fix, de mindez az első végigjátszásnál nem érződik, annál az élmény maradéktalanul kielégítő. A második nekifutásnál jöhetünk csak rá, hogy milyen trükkökkel élt a TellTale. Persze bizonyos szinten érthető, hogy miért csinálják, amit csinálnak. Egy túlzottan szerteágazó történet kidolgozása megsokszorozná a költségeket és a fejlesztési időt is, így drágább lenne a játék és többet kéne várni az epizódokra, a többszörös újrajátszás örömét pedig csak kevés ember értékelné, mivel a legtöbben jó, ha egyszer végigjátszanak egy játékot. Azt se felejtsük el, hogy a TellTale célközönsége pedig nem is kifejezetten csak a videojátékosok.
2. oldal
Miután tisztáztuk az alaphelyzetet, térjünk rá a lényegre, vagyis hogy mit kínálnak nekünk a Wolf Among Us-szal. Azt már az előző cikkünkben is említettük, hogy a Fables vagy magyarul Fabulák sorozat ismerete nem szükséges a játékhoz, sőt még előny is, ha nem olvastuk a képregényt, így ugyanis nem tudhatjuk már jó előre az egyes szereplők motivációit és jellemét (például Cranet a 22. füzetből elég jól ki lehet ismerni). A játék egyébként előzményt ad nekünk, de rögtön észrevehető az is, hogy a Wolf Among Us kissé más stílusú, mint a Fables. Nem a 40-es években játszódik, de van egy kis film noir beütése, kicsit szomorkás hangulatú és a karakterei is eltérnek valamennyire a füzetekben megismert szereplőktől, ami részben betudható annak, hogy ahogy már említettem, előzményről van szó. A Fables egy fokkal könnyedebb hangulatú, vannak benne poénok, előfordul, hogy csúnyábban beszélnek bennük a szereplők és másképp is néznek ki. Bigby a játékban sármosabb és komolyabban van véve a közösségben, mint a képregényekben, míg Snow ha lehet még naivabb és ártatlanabb, de ami rögtön szembeötlő, jóval kedvesebb és finomabb lelkű. A képregényben egy fontoskodó, arrogáns, ugyanakkor előkelő hölgy benyomását kelti a kezdetekben (később persze jobban kibontakoznak a karakterek, de az elején így ismerhetjük meg őket).
Nem lehet másképp fogalmazni, más a kettő hangulata, innentől pedig ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban. Mivel a videojáték változat animált, szinkronizált és zenei aláfestéssel érkezik, nyilván némi előnnyel indul a „szimpla” rajzokkal szemben, de nekem már pusztán Bigby és Snow ábrázolása is jobban tetszett. A lényeg az, hogy tökéletesen fogyasztható a játék Fables rajongóknak és azoknak is, akik tudnak értékelni egy jó sztorit és egy jó sorozatot.
A Wolf Among Us márpedig kiváló történettel rendelkezik, garantáltan nem fogtok majd fölállni a tévé/monitor elől, amíg ki nem játszottatok egy epizódot, és akkor is maximum csak azért, mert már nagyon kihűlne a pizza. Én személy szerint reménykedem benne, hogy a Telltale egyszer összehoz egy valóban szerteágazó történetet, amit tényleg érdemes lesz 2-3 alakalommal is végigjátszani, de ez még nem változtat azon, hogy egyszer mindenképp ajánlott nekivágni a meséiknek. Amit vállaltak azt gyönyörűen tudják kivitelezni, ahogy már mondtam, tökéletes a sztori és a körítés is, ha nagyon kötözködni akarok, akkor hozzátehetem, hogy PS3-on néhány helyen kicsit szembetűnt pár alacsony felbontású textúra, de igazából ezekre is csak a második végigjátszásnál figyeltem fel. A történetben tényleg csak ici-pici dolgokba tudok belekötni, amit olyan vesz csak észre aki olvasott Fablest, szóval inkább nem is hozok fel példát.
Platformok: PC, PS3, PS Vita, Xbox 360, Xbox One, OSX, iOS
Tesztelt platform: PS3
