1. oldal
Üdvözöllek, kalandozó!
Cikkünk ezúttal nem közönséges kritika, hiszen a megszokottal ellentétben az oldalakat nem egymás után kell elolvasnod, hanem a lap alján olvasható utasításokat kell követned ahhoz, hogy összerakhasd, hogyan is sikerült a The Warlock of Firetop Mountain. (Ha a mobilos oldalunkat nézed, válts asztali nézetre!)
Ha a bevezetővel kezdenéd, lapozz a 10. oldalra!
Ha inkább átugornád a bevezetőt és az érdekelne, hogy mi az egyik leglényegesebb újdonság a könyvhöz képest, lapozz az 5. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
2. oldal
Bár számtalan dolog megváltozott a könyvhöz képest, a hangulat a régi maradt. Egy aljas lényekkel teli, minden sarkon veszélyeket rejtő, ugyanakkor kincsekkel teli labirintusban bolyongunk, ahol sosem tudhatjuk, hogy mi vár ránk két lépéssel arrébb. Néha orkokba botlunk, esetleg suta-sunyi goblinokkal futunk össze, de a legártalmatlanabbnak tűnő helyiről is kiderülhet, hogy valójában álnok alakváltó vérlény, így ajánlott rendkívül óvatosnak lennünk. Túlélési esélyeinket némileg megkönnyítik az élelem elfogyasztása nélkül is gyógyító, egyben mentési helyként is szolgáló padok, valamint a végszükség esetén használható, a legszorultabb helyzetből is kihúzó, mágikus kövek, amikkel kicselezhetjük a halált. Ezzel együtt sincs azonban könnyű dolgunk - már ha nem csalómódban vágunk neki a Tűzhegynek, mely esetben minden akadályt erőfeszítés nélkül fogunk venni.
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha a harcról tudnál meg információkat, lapozz a 11. oldalra!
Ha érdekel, hogy kikkel indulhatsz csatába, lapozz a 8. oldalra oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
3. oldal
A hősöknél lényeges, hogy mindegyikük két-két sajátossággal bír. Vannak, akik az elméjük pallérozásával töltötték az idejüket, így a fóliánsok olvasásának hála, többet tudnak a világ dolgairól, mint mások, egyesek pedig minden apróságot megfigyelnek, vagy éppen annyira elrettentő a fellépésük, hogy könnyedén célt érnek, ha megfélemlítéshez folyamodnak. Bár ezekből a jellemvonásokból nincsen túl sok, érdekes ízt kölcsönöznek a játéknak, különösen, hogy a karakterek vérmérséklete és előtörténete is kihatással van arra, hogy mi hogyan zajlik le. Igen hamar belebotolhatunk például egy szundikáló ork őrszembe, aki mellett a legtöbb hős hajlandó ellopakodni, de Dekion inkább felkelti az ocsmányságot, hogy megküzdhessen vele és ha a megfelelő személyt választottuk ki, akkor egy ellenséges eszelősről is kiderülhet, hogy egy régi ismerős, akit nem csak, hogy józan belátásra téríthetünk, de még hasznos információkat is megoszt velünk.
Ha arra lennél kíváncsi, hogy mennyire volt jó ötlet kész karaktereket adni, lapozz a 4. oldalra!
Ha az érdekel, hogy mi az, ami a régi maradt, lapozz a 2. oldalra!
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha a harcról tudnál meg információkat, lapozz a 11. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
4. oldal
Tekintve, hogy az első alkalommal négy, eltérő habitusú hős áll rendelkezésünkre, én személy szerint nem éreztem hiányát annak, hogy nem hozhatjuk létre a saját kalandorunkat. Már csak azért sem, mert idővel új bajnokokat nyithatunk meg, ami nagyban növeli az újrajátszhatósági értéket. Így ha akarjuk, akkor egyebek mellett egy rinocéroszember, a béke egy istenének tanításait sajátosan értelmező, a gonoszakat jókora harci kalapácsával elpáholó pap, vagy épp egy jó útra tért ork kardforgató történetét is megismerhetjük.
bold ]Ha az érdekel, hogy mi az, ami a régi maradt, lapozz a 2. oldalra![/bold]
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha a harcról tudnál meg információkat, lapozz a 11. oldalra!
5. oldal
Az, hogy nem egy szolgai adaptációval van dolgunk, már az első perctől kezdve egyértelmű. Ugyanis, a könyvvel ellentétben nem egy nevesincs, ám igen bátor kalandort alakítunk, aki kizárólag a kincsek miatt merészkedik be a rettegett boszorkánymester, Zagor birodalmába, hanem négy, eltérő képességekkel bíró hős közül választhatjuk ki, hogy kivel is akarjuk felfedezni a titkok és legendák övezte vidéket.
Ha érdekel, hogy kikkel indulhatsz csatába, lapozz a 8. oldalra oldalra!
Ha az érdekel, hogy mi az, ami a régi maradt, lapozz a 2. oldalra!
Ha a harcról tudnál meg információkat, lapozz a 11. oldalra!
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
6. oldal
Mindent összevetve a Tin Man Games munkatársai remek munkát végeztek és játékuk bátran ajánlható az érdeklődpk számára. Bár a harcok időnként lehetnének izgalmasabbak is, a különböző karakterek miatt hol így, hol pedig úgy alakuló történet bőven kompenzálja ezt a hiányosságot, ráadásul a váratlan helyzetekkel, mesés kincsekkel és válogatott izgalmakkal teli Tűzhegy kazamatáiban való kalandozás mind a mai napig könnyen magával tudja ragadni az embert. Aki tehát mindeddig nem merészkedett el Zagor birodalmába, az pótolhatja ezt a hiányosságát, a nosztalgiázni vágyók pedig kipróbálhatják, hogy mennyire emlékeznek még arra, hogy mi is vár rájuk a boszorkánymester uralta vidéken.
GRATULÁLUNK! CIKKÜNK VÉGÉRE ÉRTÉL ÉS MÁR TUDOD, HOGY MILYEN IS LETT A TIN MAN GAMES ALKOTÁSA! ELÉGEDETTEN DŐLHETSZ HÁTRA, HISZEN MINDEN FONTOS INFORMÁCIÓVAL TISZTÁBAN VAGY AHHOZ, HOGY ELDÖNTHESD, BERUHÁZOL-E A JÁTÉK EGY DIGITÁLIS KÓPIÁJÁBA!
7. oldal
Értelemszerűen a szórakoztatóipar is meglátta a lehetőséget Skinner ötletében. Először a Tracker lapozgatós könyvei hódították meg a fiatalabbak szívét, majd pedig a jóval népszerűbb, Edward Packard által útjára indított, nemritkán negyven különböző befejezéssel bíró "Choose Your Own Adventure"-sorozat varázsolta el a kalandokat kereső ijfúságot. Steve Jackson és Ian Livingstone azonban úgy érezték, hogy a kipróbált receptet meg kell bolondítani egy kicsit, ezért úgy döntöttek, hogy egyszerű szerepjáték-elemeket adnak a már sokszor bevált alapanyaghoz. Ennek az elhatározásnak lett az első gyümölcse a nálunk az "A Tűzhegy Varázslója" címen megjelent "The Warlock of Firetop Mountain", ami elindította a Harcos Képzelet-franchise diadalmenetét. A boszorkánymester Zagor legyőzése körül forgó könyv népszerűségét jól mutatja, hogy először két évvel a megjelenése után, 1984-ben dolgozták fel videojátéknak, majd egy hosszabb hiátus után 2009-ben a kanadai Big Blue Bubble is elkészítette a maga változatát. Sajnos azonban egyik alkotás sem tudta hozni a szerzőpáros munkájának szintjét.
Ha az érdekel, hogy mi az egyik legérdekesebb újdonság a könyvhöz képest, lapozz az 5. oldalra!
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
8. oldal
Kezdetben két-két női és férfi kalandozó közül választhatunk, akik nem csak az ügyességükben, szerencséjükben és életerejükben különböznek egymástól, hanem abban is, hogy eltérő stílusban harcolnak és más-más céllal keveredtek Zagor birodalmába. Alexandra of Blacksand egy megfontolt, okos harcos, akinek egy jókora rubint kell leszállítania egy mágus megbízásából a Tűzhegy urának. A penge mellett a nyílpuskáját is örömmel használó Dekion Strom egy Rotgut nevű goblint üldöz, aki ellopta legféltettebb kincsét, a medallionját. A lelkes és mindent érdeklődéssel figyelő, harc közben a mérgek használatát sem megvető Lunika Ekaadi egy ősi, mágikus ereklyét keres. Arran Gottspeed pedig igazából a Bajnokok Próbáját szeretné megnyerni, ám mivel azt hallotta, hogy a titokzatos varázsló birodalmában veszélyesebbnél veszélyesebb lények élnek, úgy döntött, hogy gyakorlásképpen legyőz egy itt tanyázó minotauruszt.
Ha szeretnéd megtudni, mi érdekesség van még a hősökben, lapozz a 3. oldalra!
Ha arra lennél kíváncsi, hogy mennyire volt jó ötlet kész karaktereket adni, lapozz a 4. oldalra!
Ha a harcról tudnál meg információkat, lapozz a 11. oldalra!
Ha az érdekel, hogy mi az, ami a régi maradt, lapozz a 2. oldalra!
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
9. oldal
Ahhoz, hogy megtudd, hogy hány százalékot kapott a The Warlock of Firetop Mountain, egy utolsó próbát kell kiállnod. Add össze annak az évnek a számjegyeit, amikor Burrhus Frederic Skinner oktatásügyi javaslatot tett és ehhez a számhoz add hozzá Arran Gottspeed szerencséjének összegét. Ezt követően számold meg, hogy hány betűből is áll a boszorkánymester neve, majd oszd el vele a korábban megkapott értéket. A végén egy természetes, egész számot kell kapnod, ide lapozz. Ha figyelmesen olvastad a cikket és a képekre is vetettél pár pillantást, akkor aligha okoz gondot ennek a végső talánynak a megoldása.
Lapozz a megfelelő oldalra!
Ha nem tudod kitalálni, hova is kellene lapoznod, KALANDOD VÉGET ÉRT!
10. oldal
1958-ban a viselkedéskutatással foglalkozó lélekbúvár, Burrhus Frederic Skinner egy igencsak újszerű javaslattal lepte meg a pedagógia iránt érdeklődőket. A pszichológus ugyanis úgy vélte, hogy ha a tananyagot nem a megszokott formában, hanem interaktív módon tálaljuk a diákoknak, akkor az érintettek a módszernek köszönhetően jobban meg fogják jegyezni mindazt, amit oktatóik a fejükbe kívánnak verni. A TutorText néven futó, 1958 és 1972 között kiadott tankönyvekben ezért a diákoknak kérdésekre kellett válaszolniuk, majd a válaszlehetőségek mellett található számmal megjelölt fejezethez kellett lapozniuk. Ha jó választ adtak, akkor a nebulók egy új, hasonló módon felépülő lecke anyagát sajátíthatták el, ha pedig rosszat, akkor kiderült számukra, hogy miben tévedtek és újra megpróbálkozhattak azzal, hogy kitalálják, hogy mi is a helyes felelet.
Ha folytatnád a bevezetőt, lapozz a 7. oldalra!
Ha inkább átugornád a vezetőt és az érdekelne, hogy milyen újdonságok vannak a könyvhöz képest, lapozz az 5. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
11. oldal
Az új karaktereket a sikeres csaták után bezsebelhető lélekpontokból vásárolhatjuk meg, de nem ez az egyetlen különbség a jól ismert, kockacsörgetős harcrendszerhez képest. A körökre osztott csaták ugyanis ezúttal különféle, az adott helyszíntől függően kinéző harcmezőkön folynak és mivel nincs kezdeményezés, minden résztvevő egyszerre cselekszik. Így az a dolgunk, hogy lehetőség szerint egy olyan mezőre navigáljuk a harcosunkat, ahonnét senki sem tudja eltalálni, ő viszont képes rásújtani ármányos ellenfeleire, vagy azon mezők egyikére, ahova valamelyikük feltételezhetően lépni fog. Ha úgy találunk el valakit, hogy az nem mér ránk csapást, akkor még támadódobást sem kell dobnunk, automatikusan megsebezzük, viszont, ha valaki olyan üt meg minket, akire nem támadtunk, nincs módunk hárítani. Támadódobást csak akkor kell tennünk, ha kiszemelt áldozatunk minket nézett ki magának, ilyenkor a könyvekből jól ismert metódus él, azaz a program mind nekünk, mind a felszecskázandó ellenlábasunknak dob két, hatoldalú kockával, ehhez az értékhez hozzáadja az ügyességünket, majd pedig az nyer, akinek nagyobb érték jött ki. Némi ésszel tehát egyetlen karcolás nélkül megúszhatjuk a legmeredekebb helyzeteket is, de tény, hogy ehhez néha nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat, mert egyes esetekben a mesterséges intelligencia nincs a helyzet csúcsán. Ezzel együtt többnyire oda kell figyelnünk, ha nem akarunk villámgyorsan elvérezni.
Ha az érdekel, hogy mi az, ami a régi maradt, lapozz a 2. oldalra!
Ha érdekel, hogy kikkel indulhatsz csatába, lapozz a 8. oldalra oldalra!
Ha egyből a végkövetkeztetésre szeretnél ugrani, lapozz a 9. oldalra!
Ha egyik sem érdekel, KALANDOD VÉGET ÉRT!
12. oldal
Őszintén érdekelne, hogy miért lapoztál erre az oldalra, mert ide nem vezet utasítás. Az ilyesmi nem szép dolog, gyanítom, hogy a könyveket is mindig az egyujj-kétujj-huszonegyujj-módszerrel vitted végig. Kizárólag a főszerkesztő határozott kérésére nem küldjük ki a lakcímedre az iPonos őrző-védő sárkányokat, pedig aki ilyesmire képes, az megérdemelné.
Csalás miatt kezdd előröl az olvasást, lapozz az 1. oldalra!
Ha nem akarsz visszalapozni, KALANDOD VÉGET ÉRT!
