1. oldal

Az epizodikus megjelenésű játékok esetében leggyakrabban két játékfejlesztő stúdió jut az emberek eszébe. Az egyik a Valve, mely még a Half Life 2 megjelenését követően próbálkozott meg ezzel a modellel, és bukott bele, hiszen ígérete ellenére nem volt képes rendszeres időközönként minőségi epizódokat produkálni. Ezért talán nem is lehet szemrehányást tenni nekik, hiszen ha őszinték akarunk lenni, igazából sosem volt komoly esély arra, hogy egy olyan grandiózus játékból, mint a Half Life 2, pár havonta értékelhető részt készítsenek a fejlesztők. A kisebb költségvetésű, és kevesebb fejlesztési időt követelő kalandjátékoknál viszont igenis életképesnek bizonyult ez a modell, legalábbis ha a Telltale Games munkásságát tekintjük, akik már évek óta epizodikus formában adják ki játékaikat, gondoljunk csak a Sam&Max, Monkey Island és Vissza a jövőbe programokra. Az imént felsorolt alkotások minőségét tekintve bizonyára sokan örültek annak a hírnek, hogy ez a csapat szerezte meg a jogot ahhoz, hogy jelenleg is futó, népszerű (kicsit hullámzó minőségű) The Walking Dead című TV sorozatból és az alapot szolgáltató képregényekből játékot készítsenek. Bár a Telltale legutóbbi munkája, a Jurassic Park adaptáció finoman szólva is katasztrofális lett, talán épp ez a kudarc kellett ahhoz, hogy a The Walking Dead (TWD) már jobban sikerüljön. Ugyanis, amint az alábbiakban olvasható, a fejlesztők tanultak az akkor elkövetett hibákból.

Nem véletlenül került említésre a Jurassic Park játék, mivel a TWD ugyanabba a műfajba tartozik, mint a „dínós” alkotás. A The Walking Dead nem egy klasszikus point ’n click kalandjáték, hanem egyfajta interaktív mozi, amit megbolondítottak egy-két kalandjáték elemmel. Tessék csak a kategória koronázatlan királyára, a Heavy Rainre gondolni, és máris képben leszünk a TWD-t illetően. Ami a kerettörténetet illeti, azt hiszem a cím már önmagában is sokat sejtet a témából. Igen, egy újabb zombis alkotásról van szó, ami sok játékosnak talán már a könyökén jön ki, de mivel kalandjátékok esetében nem igazán népszerű ez a téma, mi egyáltalán nem bántuk, főleg ha azt nézzük, hogy a TV sorozat alapján sok lehetőség rejlik a sztoriban. Az alapfelvetés bizonyára senkinek sem fog újdonságot okozni, hiszen ezerszer hallottuk már: egy ismeretlen betegség miatt a Föld lakosságának nagy része zombivá változott, és csak egy maroknyi túlélő maradt, akik napról-napra tengődve próbálják túlélni ezt a poklot. A sorozathoz hasonlóan a játéknak is az az egyik nagy erőssége, hogy megpróbálja komolyan feldolgozni ezt a témát, az emberi drámára helyezve a hangsúlyt. Nem az állandó zombigyilkolás a lényeg, hanem az, hogy a szereplők miként teszik túl magukat ezen a lehetetlen helyzeten, milyen szörnyű döntéseket kell hozniuk a túlélés érdekében. Ráadásul akármilyen meglepő, a játék több esetben jobban teljesít ezen a fronton, mint maga a TV sorozat.

2. oldal

De lássuk miként is kezdődik a kalandunk a The Walking Dead első epizódjában. A játék kissé megelőzi a sorozat eseményeit, hiszen akkor veszi kezdetét, amikor az élőhalottak még nem árasztották el a városokat. Lee Everettet, a gyilkosságért elítélt rabot egy rendőr éppen Atlantából szállítja a börtön felé, amikor a figyelmetlen járőr elüt egy, az utcán csoszogó személyt. A balesetet követően az eszméletét vesztő Lee szörnyű látványra ébred, ugyanis az őt kísérő, halottnak hitt rendőr hirtelen feltámad, és megtámadja őt, megpróbálva megenni hősünket. Szerencsére az autóban lévő sörétes puskának köszönhetően túléljük az összecsapást, ám ezt követően, mivel sehol sem találunk segítséget, elkezdjük felderíteni a környéket. Az hamar kiderül, hogy valami szörnyű dolog történt, mivel egyre több helyen bukkannak fel zombik, élő embereknek pedig nyomát sem látni. Miközben a környéket térképezzük fel, találkozunk egy kislánnyal, Clementine-nal, akinek nekünk kell a gondját viselnünk. A történet előrehaladtával több mint fél tucat szereplővel futunk össze az első epizódban, akik mind igencsak egyedi karakterek. A Floridából érkező, nagyon lazának tűnő, ám a családját mindenáron megvédelmező apa, Kenny az egyik személyes kedvencünk volt, szemben az agresszívan viselkedő ex-katonával és lányával. De találkozni fogunk még egy farmerrel, annak fiával és egy fiatal ezermesterrel is, akikkel együtt kell működnünk, ha nem akarunk a zombik eledelévé válni. A TV sorozat rajongói egy ismerőst is köszönthetnek a játékban, ugyanis a koreai pizza futár, Glenn is a csapatunk tagja lesz egy darabig. Ezekkel a karakterekkel sokszor fogunk beszélgetésbe elegyedni a játék során, nem egyszer komoly vitákra is sor fog kerülni, amelyek során jól meg kell gondolnunk, hogy mit mondunk, mert válaszaink akár a karakterek sorsát is befolyásolhatják. A második epizódban további szereplőkkel is megismerkedhetünk, a sztori pedig még drámaiabbá válik, ahogy lassan kiderül, hogy a zombikkal fertőzött világban nem csak az élőhalottak jelentenek veszélyt ránk, hanem maguk az emberek is, akik kétségbeesésükben szörnyű dolgokra képesek. A kiváló hangulat és atmoszféra, valamint az izgalmas cselekmény miatt nekünk mindenképpen a második rész tetszett jobban, reméljük a folytatás még zseniálisabb lesz.

A játékmenet, nincs mit szépíteni, pofonegyszerű, látszik, hogy az egész alá lett rendelve a történetmesélésnek, de egy ilyen stílusú programtól nem is igazán vártunk mást. A bevezetőben említett kalandjáték elemek sajnos kimerülnek abban, hogy minden karakterrel tudunk beszélgetni, viszont komoly fejtörőkre ne számítsunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudunk interakcióba lépni a játékvilággal, éppen ellenkezőleg. Minden helyszínen vannak tárgyak, eszközök, amiket meg tudunk vizsgálni, karakterünk általában pár szóban kommentálja is, hogy épp mit nézünk, van amit fel is vehetünk, de összetett tárgykombinációs puzzle részekre kár várni, inkább csak olyanokra kell gondolni, hogy ha találunk élelmet, azt odaadhatjuk a társainknak, ha van egy fejszénk, akkor azzal egy adott helyzetben szétvághatjuk az akadályokat, vagy épp egy csavarhúzót használhatunk arra, hogy meglékeljük egy zombi koponyáját. Bár ezek nem nehéz feladatok, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentőségük. Mint a már sokat emlegetett Heavy Rainben, de még a balul sikerült Jurassic Park játékban is, úgy a The Walking Deadnél is komoly következményei vannak a döntéseinknek, nagyon nem mindegy például, hogy kinek mit adunk. Rengeteg választás elé állít minket a játék, és ezek hatásai akár több epizódon is átívelhetnek. Ez főleg akkor szembetűnő, ha egy rossz választás miatt elhalálozik valamelyik társunk, mert bizony ez is előfordulhat. Érdekesség, hogy minden epizód végén láthatunk egy statisztikát, amelyben szemügyre vehetjük, hogy az internetről összegyűjtött információk alapján a játékosok milyen döntéseket hoztak. Röviden érdemes pár szót ejteni a műfaj sajátosságának tekinthető quick time eventekről is, ugyanis az ehhez hasonló játékok előszeretettel használják ezt a funkciót az akciójeleneteknél. Aki nem rajong ezért a játékelemért az megnyugodhat, a The Walking Dead ritkán alkalmaz quick time eventet, epizódonként maximum 3-4 alkalom van, amikor hirtelen gombnyomogatásra van szükség (általában támadások elhárítására). Úgy látszik a fejlesztők megtanulták a leckét a Jurassic Parknál, ami emiatt (is) sikerült rosszul.

3. oldal

Szerencsére arra is rájöttek a Telltale tagjai, hogy a játékaikban jelenleg használt grafikus motor nem alkalmas realisztikus, vagy legalábbis realisztikusnak szánt látványvilág megjelenítésére. Láthattuk ezt a Jurassic Park játéknál, ahol mind a karakterek, mind a környezet rosszul néztek ki. A TWD-ben egy fokkal visszavettek a realizmusból a grafikusok, és a cel-shaded stílus felé vitték el az irányvonalat, azaz kissé rajzfilmszerű lett a megjelenítés. Ez meg is hozta a gyümölcsét, hiszen a szereplők többsége karakteres, jól kinéző modellt kapott. Néhány esetben már-már karikatúraszerű az ábrázolás (hatalmas orr, hegyes áll), de ez jól illik a látványvilághoz. A környezet megjelenítésével is elégedettek voltunk, egyedül a zombik esetében éreztük, hogy nem ártott volt még kicsit dolgozni a modelljeiken, mivel azok nem elég részletesek. Igaz, belőlük általában sokat kell egyszerre megjeleníteni a játékmotornak. Az audió részleget illetően a szinkronnal meg voltunk elégedve, és bár kiemelkedő teljesítménynek nem voltunk fültanúi, hozzák a kötelezőt a színészek. Zene kevés van a programban, a fejlesztők inkább a hátterzajokkal, hangeffektekkel operáltak, hogy megteremtsék azt a nyomasztó atmoszférát, ami illik egy ilyen játékhoz. Ebben nincs is hiba, nagyszerű munkát végeztek a Telltale-nél. A technikai megvalósítás összességében tehát jó értékelést érdemel, bár azt még érdemes megjegyezni, hogy az első epizódban tapasztalható az a hiba, hogy az átvezető videóknál sokszor megakad a játék. Szerencsére a második részben ennek már nyoma sincs, bízzunk benne, hogy a folytatásokban sem fogunk találkozni vele.

Bár a The Walking Dead két epizódjának végigjátszása nem fogja hosszú időre lekötni a játékosokat, hiszen egyenként 2 óra alatt végig lehet rohanni rajtuk, mi mindenképpen ajánljuk a Telltale Games munkáját akár a kalandjátékok, akár a TV sorozat, illetve a képregények rajongóinak. A havonta megjelenő részek minőségi szórakozást ígérnek, ráadásul ha az egész szezont (öt epizód) nézzük, akkor összesen körülbelül 10 játékórát kapunk a pénzünkért, ami manapság (sajnos) nem rossz üzlet. Különösen annak fényében, hogy a program csökkentett áron érhető el a digitális boltokban, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy ajánlott a többszöri végigjátszás, ha látni akarjuk, hogy miként alakul a sztori a különféle döntések következtében. Kíváncsian várjuk a harmadik epizódot.

Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC