1. oldal

A sci-fi régóta foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdésével, az 1950-ben felvetett Turing-tesztnek hívott koncepció pedig új lökést adott a kérdésnek: vajon egy gép képes olyan meggyőző válaszokat adni, mint egy ember? Az Alan Turing matematikus által felvetett kérdésre azt jósolták, hogy a 2000-es évekre meglesz az áttörés. A tesztben billentyűzet és monitor segítségével a bíráló kérdéseket intéz két tesztalany felé, melyek egyike ember, a másik pedig egy mesterséges intelligencia által irányított gép. 5 perc áll a két alany rendelkezésére, hogy meggyőzzék a kérdezőt. Ha az idő letelte után sem tudja eldönteni, hogy melyikük élő ember, akkor a teszt sikeresnek nevezhető. Az eddigi legjobb eredményt a 2014-es – Turing halálának 60. évfordulóján rendezett – teszten a Eugene Goostman nevű beszélgetőprogtam érte el. 33%-ban képes volt meggyőzni a bírálókat, hogy ő egy 13 éves kisfiú.

Magát a tesztet viszont több kritika is érte, miszerint a beszélgetés az intelligencia csak egy hányadát jelzi, és adott esetben az együttműködés megtagadása sem vall az intelligens viselkedés hiányáról. Felmerül, hogy egy megfelelően nagy kérdés-válasz adatbázissal rendelkező gép képes megfelelő kontextusba helyezett válaszokat adni, főként a korlátolt időhatár miatt. De sokan vetik fel azt a dilemmát is, hogy a gyerekek vagy bizonyos fogyatékkal élők is intelligensnek tekinthetőek, a Turing-tesztet viszont nem lennének képesek teljesíteni. Az irodalomban és egyéb művekben is gyakran merítenek Turing elméletéből. Philip K. Dick az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című híres regényében is előkerül egy módosított teszt, amellyel az emberre megszólalásig hasonló replikánsokat szűrik ki. Ez az empátia hiányát kutatja, mivel intelligenciában jócskán túlszárnyalták már az emberi teljesítőképességet. William Gibson Neurománcában pedig a mesterséges intelligenciákat ellenőrző, és önállósódásukat megakadályozni hivatott szervezet Turing Registry néven hasonlóképpen a nagy gondolkodóra és a tesztre utal.

Az Európa (Európé) a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, és Galileo Galilei fedezte fel 1610-ben. Itt indul a küldetésünk, miután magunkhoz térünk a hibernációból. Az ott levő kutatóbázissal megszakadt a kapcsolat, és mi vagyunk az egyetlen bevethető emberi erőforrás a helyzet kivizsgálására. Segítségünkre lesz TOM a mesterséges intelligencia, akivel nemcsak a bázis múltjáról és az eltűnések furcsaságáról beszélgetünk, de a mesterséges intelligencia határairól és a Kínai szoba tesztről, a szabad akaratról, valamint számos más filozófiai kérdésről is. És persze közben puzzle és logikai feladatokat hajtunk végre, nehogy séta szimulátor legyen a játékból. A fent nevezett hold neve 2014 körül merült fel, mint az egyik legvalószínűbb égitest, ahol idegen életet találhatnánk. A bolygó fagyott felszíne alatt ugyanis hatalmas óceán rejtőzik, ami több más tényezővel együtt megfelelő alapot adhat mikroorganizmusok életben tartásához.

2. oldal

A játék ezt a gondolatmenetet követi, ugyanis hamar kiderül, hogy egy olyan egysejtű életformát találtak, amely képes a hatalmas mennyiségű radioaktív sugárzás ellenére megjavítani a DNS-én keletkezett sérüléseket. Ez biológiai értelemben a halhatatlanságot jelentené. De mit kezd ezzel a csapat, aki felfedezte? Mit gondol minderről a mesterséges intelligencia? És az óriáscég, aki az egész küldetést tető alá hozta?

Ehhez hasonló kérdések cikáznak a játékban, miközben lassan fény derül a miértekre, és a hogyanokra is. A Portal és a The Talos Principle nyomdokain haladnak a fejtörők is. Érdekességük, hogy ugyan egyre bonyolultabbá válnak, sokféle új elem kerül elő a pályákon, a nehézség mégsem növekszik igazán. A „fegyverünk” egy EMT (Energy Manipulation Tool), vagyis energiagömböket tárolni és kilőni képes eszköz. Ezzel a hasonló energia gömböket tároló doboz-szerű egységekkel és egyéb szerkezetek manipulációjával fogunk előre jutni. Jól meg kell választanunk, hogy milyen sorrendben cselekszünk, a cipelést igénylő energiaforrást vagy a fegyverbe tárolhatót visszük –e magunkkal. Kifejezett ellenség nincs a pályán, a feladványok állják az utunkat és a zárt ajtók.

Ahogy bonyolódni kezdenek feladataink, különböző szekvenciájú (és színű) gömböket is találunk, amik megszakításokkal működtetik a gépeket vagy ajtókat. Ez időt fog adni nekünk ahhoz, hogy mondjuk odaérjünk, vagy átcsusszanjunk egy bejáraton. A liftek és egyéb feljáróknál is fontos elem lesz ez, hiszen ugrani alig tudunk valamekkorát, magasságot nem fogunk tudni áthidalni vele és távolságot is alig. A játék 2/3-án túl pedig a mesterséges intelligencia, TOM és a főhős Eva között váltogatva kell áthidalnunk az akadályokat, valamint egymást segítve előre jutni. A 10 pályából álló szakaszokat olyan átvezető rész követi mindig, ahol bepillantást nyerhetünk a bázis életébe, és az ott történtek hátterébe. A lakó szint, a kommunikációs központ, majd a biológiai labor is olyan információkat tartalmaz, ami ugyan válaszokat is ad, de mellette egyre aggasztóbb kérdéseket vet fel.

3. oldal

Ritkán, de apróbb bugok nehezítik az életünket. A játékmenetet szerencsére nem érintik. Mozgó platformokon hajlamosak akadva „mozdulni” a lift egyes részei, ha pedig egy kocka modult át akarunk vinni az egyik pályáról a másikra, a játék elveszi tőlünk, de a fegyverünk helyére beakad a kocka alakja, amitől működőképes marad ugyan, de esztétikailag zavaró lehet. Egy ajtó működésével kapcsolatos hibát pedig az utolsó pályák egyikén tapasztaltam csak, az adott szoba újrakezdése pedig megoldotta a problémát. A legviccesebb azonban az az apróság volt, hogy ha a két szereplő között váltogattam, miközben TOM beszélt hozzám, akkor minden váltásnál előröl kezdte a mondandóját. Vagyis ezen hibák egyike sem nagy, legfeljebb frusztráló, és nagyon valószínű, hogy 1-2 patch megoldja.

Hangulatos, nagyjából 6 órás kaland a The Turing Test. A feladványok, puzzle-k ritkán késztetnek komolyabb álldörzsölésre, de átlagban azért adnak kihívást, mivel elég sokféle elem között kell váltogatnunk. A párbeszéd elgondolkodtató és nagyon jól keretbe foglalja a történetet, külön érdekes benne a hűvös gépi logikai és az egyre érzelemtelibb emberi gondolkodás összecsapása. Leginkább azokat fogja magával csábítani a játék, akiket érdekel a korábban fejtegetett tudományos és filozófiai téma, és mellette hajlandóak a feladványokkal is elbíbelődni. Aki inkább a kihívást és a nehéz fejtörőket keresi, itt félő, hogy felemás szájízzel távozna. Hiába egyjátékos a The Turing Test, el tudom képzelni, ahogy ketten, vagy kisebb társaságban játssza végig valaki, miközben a felmerülő dilemmák és érvek is egy jó beszélgetés alapját képezhetik. Túl bölcsészesen hangzik? Gondoljunk bele, ha valóban nem létezik szabad akarat, akkor minden eddigi történés abba az irányba mutatott, hogy ez a cikk elkészüljön. Vagy épp, hogy elolvasd. És akkor a játék kipróbálásáról nem is beszéltünk még…