1. oldal - Bevezető, CCG alapozó
Augusztus 4-én nyílt bétába lépett a Bethesda Elder Scrolls univerzumra alapuló gyűjtögetős kártyajátéka*, így most már mindenki számára elérhető. A játék ugyanazt a fizetési modellt alkalmazza, mint legnagyobb konkurense, vagyis természetesen ingyenesen játszható, a boltjában pedig hat lapot tartalmazó booster csomagokat vehetünk valós pénzért, ha meg akarnánk gyorsítani a kártyák gyűjtését. Ugyan a cserélgetős kártyajátékok** alfája és omegája a Magic: The Gathering, az leginkább csak papíros formában favorit, az online „hadszíntéren” a Hearthstone köröket vert rá. Ez pedig nem csak a Warcraft franchise népszerűségének köszönhető, hanem a tipikus Blizzardos krédónak is, aminek hála rendkívül könnyen tanulható, de mégis van benne mélység (utóbbi állításon persze a Magic rajongók bizonyára nevetnek, de attól még így van). Éppen ezért, noha mindkét ősből merít az Elder Scrolls: Legends, én most inkább a HS-sel közös vonásaira fogok rávilágítani, hiszen ez az a játék, ami az elmúlt időszakban minden második kiadót arra ösztönzött, hogy megrendelje a maga CCG* játékát. Nos, örülhetünk, hogy így történt, mert a Legends merőben más élményt kínál, mint legnagyobb konkurense, az első benyomásaink pedig rendkívül pozitívak vele.
Kezdjük rögtön az elején. Amennyiben játszottatok legalább egy CCG-vel, ugorjatok a következő oldalra, ha viszont még nem volt egyhez sem szerencsétek, akkor azt kell tudnotok róluk, hogy egy általatok választott avatárral, vagyis hőssel indultok, akinek meghatározott mennyiségű, az ESL és a HS esetében 30 életerőpontja van. A cél értelemszerűen az benne, hogy az ellenfelünk életerejét nullára csökkentsük, mielőtt ő tenné ezt a miénkkel. Ennek sokféle módja létezik, vannak különböző képességeket vagy varázslatokat szimbolizáló kártyák (pl.: villámcsapás, ami 4-et sebez), illetőleg idézhetünk lényeket a pályára, amik rengeteg félék lehetnek, különböző támadó és életerő értékekkel, illetve képességekkel.
Az ESL-ben alapvetően 4 féle kártyatípus van: az akciókártyák alá tartoznak a különböző képességek és varázslatok, a támogatókártyák általában valami több körig tartó hatást váltanak ki (pl.: buff az összes lényünknek vagy körönként valamennyi sebzés az ellenfél egyik lényébe), az idézések nyilván a lényeket hozzák, a tárgyak pedig a katonáinkra aggatható páncélokat és fegyvereket takarják, amik megdobják a támadó vagy életerőpontjaikat, illetőleg plusz képességet adhatnak nekik. Mindezeket persze nem ingyen, hanem manából/magickából játszhatjuk ki. Az első körben 1 magicka pontról indítunk, majd minden körben automatikusan kapunk még egyet a maximális értékig, ami a HS esetében 10, az ESL-nél viszont egészen 12-ig, sőt, kis trükkel 15-ig is elmehet. A pakliösszeállításnál figyelni kell a különböző manaértékű lapok arányára, hogy ne járjunk úgy, hogy nem tudunk mit elsütni egy körben, de úgy sem, hogy hamar kifogyunk a kezünkben lévő lapokból.
A lények esetében nagyon fontosak a már említett képességeik, vagyis a hozzájuk kapcsolódó kulcsszavak. Sokféle ilyen van, egy példa a Guard (HS: Taunt), amely rákényszeríti a vele szemben álló lényeket, hogy őt támadják, vagyis amíg ő ott van a pályán, addig a hősünk védve van az ellenfelünk lényeitől.
Ezek az alapok, de ezt a képletet millióféle módon meg lehet bolondítani, így szinte soha nem lesz két ugyanolyan meccsünk (ez az állításom persze cáfolható, a HS-ben például rengeteg az olyan agresszív paklival nyomuló játékos, akik képesek a 4. körre kivégezni minket, ami adhat némi „déja vu” érzést). Ha bonyolultnak hangzik amit eddig leírtam, ne ijedjetek meg, a gyakorlatban jóval egyszerűbbnek fogjátok érezni!
[italic]* A gyűjtögetős kártyajátékokat hívják CCG-nek, vagyis Collectibe Card Game-nek, ezek online változatainak fontos jellemzője, hogy nem lehet a kártyákat cserélgetni vagy átadni más játékosoknak!
** A gyűjtögetős kártyajátékra szinonimaként használják a TCG-t, vagyis a Trading Card Game-et. Ennek viszont benne van a nevében, hogy cserélgethetjük a lapjainkat másokkal. Nyilván a nyomtatott formában megjelent lapoknál semmi nem akadályoz minket ebben.[/italic]
2. oldal - Lane-ek, kártyák
Az Elder Scrolls Legends - mint már említettem, számos ponton eltér a HS-től. A legfontosabb, ami egy egészen új taktikai dimenziót nyit, hogy két lane van benne, egy normál és egy Shadow lane (az egyjátékos módban ennél még sokkal többel is találkozhatunk, de ezekről később). A lényeg, hogy a csata két fronton zajlik, tehát hiába rakunk le például egy Guard képességgel bíró lényt az egyikre, ha a másikon is vannak lent lényei az ellenfelünknek, azok zavartalanul tudják ütni a hősünket.
A több fajta lane nagyon izgalmas extra feltételekkel fűszerezheti a játékot. A Shadow lane még a legegyszerűbb, az csak annyit csinál, hogy az ott lejövő szörnyek a következő körig az árnyak közt bújnak, vagyis a szemben álló lények nem üthetik őket. A varázslatok viszont figyelmen kívül hagyják a bujkálást, tehát bármilyen akciókártyával meg lehet őket szeretgetni, vagy akár kihozni őket az árnyak közül egy némító varázzsal. Az ESL-ben egyébként nincsenek alapból stealth-es lények, így minden, amit a ’Shadow lane’-en kívül rakunk le, az szabad préda. Az egyjátékos módokban találkozhatunk másfajta lane-ekkel is, van például olyan, ahova ha lerakunk egy lényt, akkor az egyik kezünkben lévő lapnak csökken a magickaköltsége, vagy olyan, ami hogy ha üres a lane, akkor az első lerakott lényből készít egy másolatot. Tényleg nagyon sokfélét kitaláltak, így a gép ellen játszani is nagyon élvezetes.
A következő nagy különbség, amit már említettem is, hogy jóval több az elérhető maximális magicka pontunk, alapból 12, de lényekkel, amik növelik a maximum pontjainkat, 15-ig is felvihetjük. Ez meglepő módon nem nyújtja meg különösebben a meccseket, mint ahogy az sem, hogy itt nem 30, hanem minimálisan 50 lapból (maximum 70-ből) kell összeállítsunk egy paklit. Bár 50 fölé menni nem javasolt, mert ha úgy teszünk, még kisebb lesz az esély arra, hogy azok a lapok jöjjenek fel, amikre nagyon várunk. Egy adott lapból maximum 3 darabot használhatunk, de ez a nagyobb pakli méret miatt indokolt is. A kártyák ritkasági szintjei ugyanolyanok, mint a HS-ben, a fehér kristály jelzi az átlagos lapokat, a kék a ritkákat, a lila a különösen ritkákat (és nem „eposzi” darabokat, mert az röhejesen hangzik), míg a narancs a legendásakat, melyekből három helyett csak egyet-egyet rakhatunk álmaink összeállításába.
3. oldal - Kulcsszavak, rúnák és Prophecy
A kulcsszavak, vagyis a lények extra képességei szintén nagyon eltérnek a HS-ben megszokottaktól, és inkább a Magic-et idézik. A már többször említett Guard mellett ott van a Breakthrough, ami egy nagy lényen halálos tud lenni, ugyanis mondjuk egy 6-ot sebző Breakthrough-s szörnyet nem tud az ellenfél megállítani egy kis 1/1-es tankkal (Guard), mert mindössze annyi történik, hogy lesebzi a tank 1 életpontját, a maradék 5-öt pedig beüti a hősnek. A HS-ben elég bosszantóak tudnak lenni az 1-2 manából lerakható „papírtankok”, amik könnyűszerrel megállíthatják a 8/8-as (vagy még nagyobb) óriásokat és sárkányokat.
Ha viszont Ward is van a tankon, akkor a hős megússza, mert az elnyel minden sebzést egy alkalommal, ez a HS bubijának, vagyis a Divine Shield-nek felel meg. Ezeken kívül természetesen ugyanúgy megvannak a lények lerakásánál érvényesülő Summon (HS: Battlecry), illetve a haláluknál bekövetkező Last Gasp (HS: Deathrattle) hatások is, amik rendkívül sokfélék lehetnek, ezek mindig szépen le vannak írva a kártyákon, ahogy az szokás (pl.: idéznek egy másik lényt, sebeznek egy random ellenfélre 3-at, stb.). Gyakoribbak a játékban a regenerálódni képes szörnyek is, ezekből a HS-ben konkrétan 1 van (a Stoneskin Gargoyle), és az olyasmi sem ritka, hogy egy lény az ütésével gyógyítsa a gazdáját, ezek a Drain-es szörnyek. A HS-ben ritka az ilyesmi, az ESL-ben viszont egy egész seregnyi vámpír várja, hogy kedvünkre besorozzuk őket, hálából pedig annyit gyógyítanak rajtunk, amennyi a támadóértékük.
Az ESL is úgy működik, hogy a lények a lerakásuk körében nem támadnak, kivéve, ha van rajtuk Charge (ezt a HS-ben is így hívják). Fagyasztani is tudjuk őket egy körre, csak itt ezt bilincsbe verésnek, Shackle-nek hívják. Ezen túl jó pár azonnal ölő méreggel támadó, Lethal lény közül is választhatunk. Aztán persze vannak még olyan dolgok, amik a konkurenciában nincsenek. Az egyik a Pilfer, ami csak akkor érvényesül, ha a hősbe ütünk enyves kezű Khajiit banditánkkal. Az ilyen kártyák annyiszor adják, ami rájuk van írva, ahányszor csak sikerül megütnünk vele az ellenfél avatárját. Van olyan, ami lapot húz nekünk, egy tank, amelyik átsunnyog a másik lane-re, de a legtöbb az plusz életerőt és sebzéspontot nyer, ha betalál.
A végére hagytam a Prophecy kulcsszót, mert talán az a legérdekesebb. A hősünk képe körül láthattok 5 darab világító rúnát, pontosan 5 életerőpontonként (5, 10, 15, 20 és 25 pontnál). Ezek összetörnek, ha az ellenfél beüt titeket az adott határérték alá. Ilyenkor azonnal - még az ellenfél körében - húzunk egy lapot. Amennyiben ez a lap Prophecy kulcsszóval van ellátva, rögtön kijátszhatjuk (még mindig az ellenfél körében), teljesen ingyen. Ez egyfajta kiegyenlítő mechanika, ami által a legváratlanabb pillanatokban fordíthatunk még a meccs kimenetelén. Ezért nagyon sokan taktikáznak olyasmivel, hogy csak óvatosan ütik az ellenfelet, nehogy túl sok lapot „adjanak” neki, amiből aztán fordíthat a meccsen.
4. oldal - Hősök, kasztok és kártyakészítés
Sokat beszéltünk már a hősökről, de arról nem, hogy tulajdonképpen milyenek közül is választhatunk. Itt ismét csak eltér egy kissé az Elder Scrolls: Legends a konkurensétől. Van ugyanis 5 féle kártyatípus: piros – Erő, kék – Intelligencia, sárga – Akarat, zöld – Ügyesség és lila – Állóképesség. Ezeken túl vannak még semleges kártyák, amiket bármilyen pakliban használhatunk, továbbá hibrid kártyák, amik egyszerre két színt képviselnek, de ezekből nagyon kevés van (20 db). Létrehozhatunk paklit úgy, hogy csak egy színből (és a semleges kártyákból) válogatunk, ez már kiad tisztán 5 hőstípust, de lehetőségünk van egyszerre két színből is válogatni, ezek a kombinációk adják ki a kasztokat. A piros-kék például a csatamágus, míg a zöld-sárga a szerzetes. Minden szín más típusú kártyákban bővelkedik. A sárga sok kis lény (császári hadsereg) idézésére és azok felerősítésre megy, míg a lilában vannak a legnagyobb lények. A kék tele van varázslatokkal, a zöldben találjuk a méregkeverőket és a lopkodó (Pilfer kulcsszavas) khajiitokat. A piros viszonylag kiegyensúlyozott, van benne sok fegyver és olyan kártya is, amivel megpucolhatjuk az utat lényeink előtt.
Ez a megoldás igazából nem különbözik annyira a HS „tiszta” kasztjaitól, viszont jóval kisebb hangsúly van a semleges kártyákon, amiket mindenki használhat. Én többnyire csak akkor nyúlok a főleg törpe mechanikus szerkezeteket tartalmazó semlegesekhez, ha végkép nem találok a célomnak megfelelőt a kasztkártyák között (a támogató kártyák pusztítása szokott lenni az egyik ilyen).
A szintlépést sokkal jobban sikerült implementálniuk a játékba, mint a Blizzardnak. Itt nem az egyes kasztokkal mászunk felfelé és kapjuk a játékmenet szempontjából teljesen lényegtelen aranykártyákat az alapvető lapokból. (Aranykártyák egyébként itt is vannak és ugyanazt tudják, mint a nem aranyozott változataik.) Az ESL-ban ehelyett mi magunk lépjük a szinteket és nagyon komoly jutalmakat kapunk minden ugrásnál, legtöbbször kártya fejlesztések vannak, de 24. szinten például egy legendás lapot és pénzt vágott hozzám a játék. A fejleszthető kártyák egyébként annyira nem extra dolgok, választhatunk két lehetséges fejlesztés között, de attól még nem leszünk elzárva a másik változattól sem, bármikor készíthetünk magunknak abból is, ha úgy tetszik.
Ezzel el is jutottunk a kártya készítéshez, ami ugyanazon az elven működik, mint a HS-ben, csak itt varázspor helyett lélekkristályokat gyűjtünk, amiknek az átváltási aránya kedvezőbb a Blizzardosnál. Egy legendás lap 1600 por helyett, csak 1200 kristályba kerül, de közben a meglévő lapok töréséből ugyanannyit kapunk, 5-öt egy fehér, 20-at egy kék, 100-at egy lila és 400-at egy legendás lapért. A booster csomagok árazása hasonló, egy pakli 100 in-game arany, kettő pedig 3 euró (aztán mennyiségben irány a csillagos ég, de persze egyre kedvezőbb euró/pakli áron).
Aranyat napi küldetésekből szerezhetünk, amik minimum 40 érmét adnak és olyasmiket kérnek mint hogy rakjunk fel 20 fegyvert, használjunk lapokat amiken Last gasp van, vagy nyerjünk egy bizonyos kaszttal 3 meccset. Ha mások ellen játszunk, akkor 3 győzelmenként kapunk jutalmat: 15 aranyat és egy kártyát. Magyarán szólva a HS-nél ebben is bőkezűbb a játék, az mindössze 10 goldot ad 3 nyereség után.
5. oldal - Játékmódok
Sikerült utoljára hagynom a játékmódokat, de legalább volt miért végigizgulni a cikket. :) Amit eddig leírtam, az egy kezdő számára igen ijesztő mennyiségű információ lehetett, de még egy gyakorlott CCG játékosnak is idő kell, míg belerázódik az itteni szabályrendszerbe és megismeri az alapvető kártyákat és taktikákat. Éppen ezért az Elder Scrolls: Legends különös dicséretet érdemel amiatt, ahogy megismerteti velünk magát. Az egyjátékos Story mód egyelőre három fejezetet tartalmaz, összesen 20 meccsel, köztük rövid átvezetőkkel. Minden egyes összecsapással tanít velünk valamit, továbbá rengeteg kártyát és jutalmat ad, köztük 5 előre legyártott paklit is. Amire szükség is van, mert az ilyen játékokban a pakli összeállítás a legkomolyabb feladat. A történet nem egy emlékezetes valami, de nem is unalmas, az izgalmat úgyis maga a játékmenet hozza.
Ha végeztünk a sztorival, de még mindig tartunk attól, hogy más játékosokkal mérjük össze magunkat egy saját paklival a versus módban, nem kell izgulni, mert egyrészt ott a gyakorlómód, másrészt pedig próbálkozhatunk az arénával, ahova kapunk is egy ingyen belépőt, ha kinyílt a játékmód. Mind az egy, mind pedig a többjátékos aréna 150 aranyért, vagy némi valós pénzért nyílik meg előttünk. Ez az aranymennyiség pedig már 3-4 győzelem után is egy jó befektetésnek mondható, sokkal bőkezűbben osztja a jutalmakat az ESL, mint a HS. Egy befejezett egyjátékos aréna (9 győzelem) például ezt adja:
Az aréna működése egyébként hasonló a HS-eshez, csak kevesebb győzelem kell a végigviteléhez (Versus arénában például csak 7 győzelem szükséges). A kezdetén draftolunk egy 30 lapos paklit (3 random lap közül választunk harmincszor egyet), ám itt minden győzelem után kapunk még egy ritkább bónusz lapot is. Egy menet alatt két vereség megengedett, a harmadik után vége a játéknak, új arénát kell indítanunk. Az egyjátékos aréna különlegessége, hogy a sztori mód után csak ott találkozhatunk a millióféle különleges lane-nel, amikről korábban írtam. Nekem ez az egyik kedvenc játékmódom, nem mellesleg pedig az arénázás a leggyorsabb módja a kártyák gyűjtésének, a 100 aranyas booster csomagoknál sokkal jobban megéri egy belépő.
Ezek után már csak a Versus mód maradt, ami a legalapvetőbb játékmód egy CCG-ben, ebben más játékosokkal mérhetjük össze a paklinkat, a szerencsénket és a taktikai érzékünket. Itt a feltételek mindig azonosak, 8 lényt rakhatunk le 2 lane-re, 4-et a normálra és 4-et a shadow lane-re.
6. oldal - Összegzés
Itt tart tehát a bétában az The Elder Scrolls: Legends, amiben már most pár hónapra elég tartalom van. Ha legalább olyan ütemben tudják majd fejleszteni, mint a Hearthstonet, akkor kijelenthetem, hogy remek alternatívánk van a Blizzard címére, már csak apróbb csiszolásokat kell a játékon végezni, a lényeg a helyén van benne.
A kártyák nagyon szépek, a menük és a kezelőfelület is rendben vannak, bár az ellenfél hőse elleni támadásokat néha nem veszi be elsőre a játék (kicsi a hitbox, pedig megnövelték már egyszer). Szerencsére nem annyira vészes a probléma, hogy bosszantónak lehessen nevezni. Ahol hagy egy kis kívánnivalót maga után a játék, az talán maga a pálya. A HS-ben az interaktív hátterek nagyon jópofák, az ESL-ben egy elég statikus pályát kapunk, ami annyit tud, hogy ha kattogunk a pályán, akkor egy pillanatra kék rúnák villannak fel, de ennyi. A zene rendben van, de úgy 10 óra játék után valószínű Ti is ki fogjátok kapcsolni. Nem úgy a hangokat! A kártyák/lények különböző akciói ugyanolyan minőségi szinkronnal ellátottak, mint amilyeneket a HS-ben is hallhattunk.
Összességében a játék nagyon kiforrott, a sztori mód a lehető legélvezetesebb módon tanítja meg nekünk a szabályrendszerét és sajnálattal jelentem, hogy ugyanolyan addiktív, mint a Blizzard CCG-je. Már várom a mobiltelefonokra érkező verziókat, mert természetesen ez is jön Androidra és iOS-re.
A játék letölthető a hivatalos honlapról (külön accounton van, mint az ESO, új regisztrációra lesz majd szükségetek)!
