Oldal I.

Mikor a Capcom bejelentette, hogy a legendás Street Fighter sorozat negyedik felvonása PC-n is tiszteletét teszi, még a leghidegebb vérű játékosoknak is a homlokukra szaladt a szemöldökük. Verekedős játék számítógépen? Mikor is volt ilyen utoljára? Nos, nem akarok becslésekbe bonyolódni, de személy szerint az 1998-cas Mortal Kombat 4 óta nem emlékszem, hogy PC-re is megjelent volna valami ebben a stílusban. De most fordult a kocka! Itt a Street Fighter IV, ami gyönyörű grafikát, forradalmi irányítást és internetes játékot ígér. Lássuk hát, állja-e a szavát!

Chun-Li legendája

Akik esetleg lemaradtak volna a '90-es évek nagy SF őrületéről, olvassák el a sorozatról szóló cikket, hogy azért képben legyenek. A Street Fighter IV nem egyszerű verekedős játék, hanem amolyan hagyományőrző próbálkozás, ami igyekszik a lehető legtöbbet megőrizni híres elődei szellemiségéből. Ha ismerősek vagyunk a Street Fighterek világában, akkor nagyon sok apróságot fel fogunk fedezni, ami bizonyítja, hogy ez nem csupán egy újabb remake, hanem igazi negyedik rész, ami ennyi év eltelte és ekkora változások után nagyon merész húzás. Ám talán pont emiatt működik a recept, és egy meglepően jó játékot főz ki a rengeteg lehetőség és iszonyú magas elvárás-hegyek tengere fölött. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami elönti az embert a program alatt, mert ez nem csak a friss élmények hozta öröm, hanem egyéni nosztalgia is. Már itt, az első ponton nyer tehát a Street Fighter IV, hiszen a hangulata fergeteges.

A játék a klasszikus Street Fighter sallangokkal indít, azaz a mindent elsöprő intró után egyből a főmenüben találjuk magunkat, hogy kiválasszuk a nekünk tetsző játékmódot, és már mehet is a bunyó. Elsőre érdemes az Arcade meccsekkel kezdeni, hiszen a 25 karakter nagy része csak ezek teljesítése után lesz elérhető. Mindegyik szereplő más és más kis sztorival indít, bár mindegyik ugyanazon nagy harcművészeti összecsapás körül bonyolódik. A sorozat rajongói elégedetten nyugtázhatják, hogy az összes kedvenc helyet kapott az új részben. Ahogy a verekedős játékoknál ezt már megszokhattuk, apró kisfilmek kötik őket össze, amik ezúttal anime betétek, ezáltal fokozva a japán hangulatot.

Oldal II.

Harc felsőfokon

A játékmenet a megszokott Street Fighter rendszerben mozog, vagyis megint elmondható, hogy nincs "jó" és "rossz" karakter. Akárkivel tanulunk meg játszani, elsajátíthatjuk a verhetetlenséget, és ez nagyon csábító, mert tényleg személyre szabott stílust nyújt a közönség sokféle képviselőjének. Vannak persze akik jobban rúgnak, gyorsabban kombóznak, vagy biztosabban védenek, de ezen tulajdonságok éppen megfelelő mennyiségű negatívummal kiegyensúlyozva kerülnek tálalásra. Az egyetlen dolog, ami ebben nem tetszett, a csalás, amit a mesterséges intelligencia bizony elég gyakran művel. Sokszor volt, hogy abszolút megcsinálhatatlan mennyiségű kombót és ütést vitt be egy szempillantás alatt. Érdekes, hogy ezt csak az arcade módban láttam, a sima VS nem okozott gondot. Talán így akarták érzékeltetni a harcok és a sztori katarzisát? Nem tudom, de legutóbb csak a Dead or Alive 4 húzott fel ennyire.

Szó mi szó, mindez megbocsátható, hiszen betudhatjuk a fent még jó értelemben említett hagyományőrzésnek. Akik ismerték anno a Street Fighter 2-t, tudják, hogy annak a főellenfele, Mr. Bison is közel legyőzhetetlen volt, és lehetséges, hogy ezt akarták felidézni a nagy nosztalgia jegyében. Akárhogy is, szerencsére a normális, VS-ben tapasztalható mesterséges intelligencia nagyon jól vizsgázik, és ami még jobb, az SF IV végre nem csak a profik játéka. A nehézségi szintek kiválóan skálázhatók, így a legnehezebb tényleg a ring királyainak, míg a legkönnyebb a frissen becsöppenő husikáknak nyújt kellő kihívást. E téren nem is tudok belekötni a programba, még ha akarok sem, szóval tessék szépen gyakorolni, még practice mód is jutott.

A verekedős játékok persze sosem a gép elleni csatákról szóltak igazán, hanem a haverok nyolc napon túl gyógyuló sérülésektől mentes elgyepálásáról. Erre itt is van lehetőség, és hála a - kötelezően használandó - Windows Live!-nak, nem kell semmi, csak egy Internet kapcsolat. A szervereken velünk egy szinten tartó játékosokkal mérhetjük össze tudásunkat. Ha viszont ezt túl személytelennek éreznénk, - mert mi tagadás, az kicsit - nem kell mást tennünk, mint leültetni magunk mellé valakit, és a kezébe nyomni egy kontrollert.

Oldal III.

Nem vagyok piás, ez a stílusom!

Igen, kontrollert mondtam, de nem azért, mert a program játszhatatlan lenne a billentyűzetről. Hanem mert úgy kényelmesebb. Az irányítás egyébként jól lett PC-re szabva, és tényleg könnyen beletanulhatunk, bár igaz, hogy a különleges támadások előhozása még mindig nehézkesebb, mint egy gamepad esetében. Ennek ellenére akinek nincs ilyen kontrollere otthon, az is nyugodt szívvel beruházhat a játékra, mert játszható, mi több, élvezhető lett. Az egyetlen gond, hogy a játék "nyomd meg az A-t vagy a 2P-t" kiírásaival néha nem tudunk mit kezdeni. Ezeket azért nem ártott volna a PC-re szabni.

Ha már a PC-s verzió sajátosságainál tartunk, beszéljünk kicsit a grafikáról is. Itt ez nem csak sokszögek és textúrák halmazát jelenti, hanem egy egész stílust. A látvány az első képkockától az utolsóig földbedöngölően szép, eredeti animációs megoldásai pedig a legszkeptikusabb SF II fanatikust is mosolyra késztetik. Mikor valami bonyolultabb mozdulatot teszünk, az egész csata leáll egy fél másodpercre, igazi animés, SF-es mozgáskultúrát alkotva. Zseniális. Mindehhez sok grafikai szűrő és egyéb okosság járul, aminek köszönhetően nagyon szép játék lett a Street Fighter IV. A karakterek olyanok, mint a régi rajzolt szereplők "megháromdésedett" változatai, a hátterek tele vannak élettel és csodálatosan festenek... mesés. S hogy mi ennek az ára? Semmi. Komolyan, ehhez a játékhoz alig kell gép. Utána olvastam a fórumokon, hogy kik mivel játsszák, és még a régi, egymagos procik tulajdonosai sem kellett, hogy csalódjanak. Az én itthoni vasamon (AMD 4400+; HD 3870; 6 giga RAM) 720p-s felbontás és látványjavítók mellett süvített a teljes pompa, szóval tessék megnyugodni, nem kell űrhajó.

A hangokkal már nem voltam ennyire elégedett. Trailerekben volt szerencsém hallani az eredeti, japán szinkront, és ahhoz képest az angol kissé élettelennek tűnt. A színészek nem adták olyan jól a karaktereket, s bár ez se rossz munka, lehetett volna itt jobbat csinálni. A zene ellenben remek, ahogy az összes SF-nél, és igaz ez a csatazajokra is. Ajánlom, hogy aki csak teheti, próbálja ki egy komolyabb hangrendszer társaságában, mert a nagyobb bunyók alatt szétesik a szoba a dübörgő robajtól. Az intró alatt szóló számmal meg vigyázat, mert ha sokat hallgatja valaki, sose tudja majd kiverni a fejéből.

Oldal IV.

Kiütéses győzelem

A Street Fighter jött, látott, és ütött, de keményen. Kötelező vétel a stílus szerelmeseinek, de még azoknak is ajánlom, akik idegenkednek a verekedős játékoktól, mert ez még őket is nagyon eredeti élménnyel ajándékozhatja meg. A program tartalmi mélysége miatt hónapokra le tud kötni még egyszemélyes módban is, hát még multiban. Egyetlen komoly negatívuma van: időgyilkos. Randi, suli és meló előtt sose álljon neki senki!

Chocho