I. oldal

Amikor először hallottam a Spec Ops: The Line-ról, egy szemrebbenés nem sok, annyi reakció sem telt tőlem. A képeken egy közepes grafikájú Gears of War klónt láttam a megszokott modern shooteres környezetben, és bár volt ott valami firkálmány a készítőktől, hogy "dramatikus sztori", ezt heveny nyomdahibaként értékelve léptem tovább. Aztán egyik nap megjelent a játék, én pedig nem hittem a szememnek, mert a külföldi kollégák egyszerűen imádták, és még a közvetlen környezetemből se hallottam mást, mint dicséretet – egyedül a standard lövöldözős játékmechanikát nevezték meg negatívumként, na meg azt a különös tényt, hogy bár a játékban egy komplett osztag áll a középpontban, nincsen kooperatív mód. Egyre kíváncsibb és kíváncsibb lettem, most pedig, hogy saját magam is végeztem a játékkal, elárulom, hogy az eddigi legnagyobb meglepetés volt 2012-ből.

"Welcome to Dubai"

Jó kérdés persze, hogy mégis miért, hisz a fent felvázolt információk egytől egyig korrektnek bizonyultak: a játék egy Gears of War klón, amiben nincs kooperatív mód. Ennyi. Hogy akkor miért olyan meglepő az egész? Nos, az a bizonyos "dramatikus sztori" annyira, de annyira igaz, hogy arra már nincsenek szavak. Hölgyeim és uraim, íme az első olyan modern háborús lövöldözős játék, amit csak és kizárólag a történet miatt érdemes megvenni.

A sztori egyébként a közeljövőbe kalauzol el minket, amikoris a fényűző Dubajt egy óriási homokvihar temeti maga alá. Az amerikai hadsereg odaküldi a teljes 33-as ezredet, hogy mentse ki a bajba jutott civileket, a sereg azonban eltűnik és fél évig nem is ad hírt magáról. Ekkor kerülünk a képbe a fiatal, de tapasztalt patrióta, Walker hadnagy személyében, aki külsőre szakasztott mása Channing Tatumnak. Walker egész életét a hazájának szentelte, ott volt Irakban és Afganisztánban, harcolt a terror és az elnyomás ellen, és bár ő mindig abban a szent hitben élt, hogy helyesen cselekszik, az élet olykor kemény pofonokkal igazolja a közhelyes állítást, mely szerint minden relatív. Walker ezt a leckét egy dubaji kiránduláson tanulja meg, ugyanis őt és osztagát küldik ki a megsemmisült városba, hogy ugyan nézzen már utána az elveszett 33-asoknak. Walker kénytelen két legközelebbi emberére és barátjára támaszkodni. A mesterlövés Lugo és a született gyilkos Adams kiállnak héroszunk mellett, de egy olyan világban, ahol ember embernek farkasa, a barátság megengedhetetlen luxus. És ha van olyan város, ami megelégelte a luxust, akkor az Dubaj...

II. oldal

Részletesen elmesélni, hogy mi történik az első perceket követően felérne egy emberiség ellenes bűntettel, így legyen elég annyi, hogy a The Line története a legjobb, amit háborús akciójáték valaha látott. A forgatókönyv egyszerűen pazar, a karakterek filmeket meghazudtoló színvonalon beszélnek, és külön kiemelendő, hogy bár a szereplők személyiségét nem erőszakolják ránk, pár jól elbújtatott utalás és cselekvés éppen elegendő hozzá, hogy megszeressük, vagy épp meggyűlöljük őket. Walker ebből a csapatból annyiban is kiemelkedik, hogy a Spec Ops-ban rengetegszer kényszerül morális döntéshelyzetek kellős közepébe. A legtöbb játékban ezek egy fekete-fehér sablon alapján működnek, itt viszont csak az épp aktuális lelki állapotunk számít. Mivel pedig egyes döntéseknek néha semmi hatása nincs, az ember szájában ott marad a kesernyés íz, melyet az élet múlandósága és a valóság eseményeinek kiszámíthatatlansága hagy maga után. Ez nem egy Mass Effect, itt senkit sem érdekel, hogy kivel vagyunk jóban, kit mentünk meg, és kinek az oldalára állunk.

Fontos kiemelni egyébként, hogy a Spec Ops: The Line sokat merít a Sötétség szíve című regényből, na meg az az alapján írt moziból, az Apokalipszis mostból – noha nem nevezhető komplett adaptációnak, a háború pszichológiai hatásait sosem ábrázolták még ennyire élesen játékban. Éppen ezért tessék komolyan venni a 18-as karikát, ezt a programot kifejezetten felnőtteknek szánták, és nem csak a bősz fakkolás miatt.

Ez a fajta lelki súly persze a játék ellen is dolgozhat. A The Line hosszú, 15-20 óra egy végigjátszás, és a programot kifejezetten nehézre készítették, így a viszonylag gyengécske ellenséges AI-jal szemben is sokszor bámuljuk majd a "You Died" képernyőt. Mivel pedig a játékmenet gyakorlatilag folyamatos akcióból áll, ezen idő alatt alig tesszük le a fegyvert, nincs időnk egy egészségeset szusszanni, és ha jön egy videó, ahelyett, hogy tökös hőseink heroikus küzdelmeiben gyönyörködnénk, inkább csak még több szörnyűséget és halált látunk. Ez is bizonyítja persze, hogy a The Line-t nem a szokásos akciójátékos közönségnek szánták. Ez egy kuriózum, csak kevesen bírják majd gyomorral egy huzamban, és bár a különböző befejezések miatt többször is érdemes nekifutni a kampánynak, az ínyenceknek valószínűleg így is csak egy kisebb hányada nézi majd meg Walker történetének összes végkifejletét.

III. oldal

Akcióból jeles... alá

A sztori és a hangulat tehát kiváló, a játékélmény azonban már csak egy sima buksisimogatást ér. A Spec Ops: The Line dizájnja semmivel sem lépi túl a megszokott Gears of War leckéket, hisz egy fedezékrendszerre kihegyezett taktikai TPS-ről van szó, amit egyedül a kommandírozható társak dobnak fel egy kicsit. Nekik adhatunk parancsokat, igaz, ezek kimerülnek az ellenfelek kijelölésében, illetve időnként, ha az ellenség úgy helyezkedik, akkor a program felajánlja, hogy valamely bajtársunk egy flashbanggel elvakítsa a rosszfiúkat, de mivel ez sokszor csak a véletlenen múlik, nem igazán nevezhető tényleges lehetőségnek. Marad tehát a rengetegféle fegyverrel való darálás, ami a kiváló pályatervezésnek hála persze végig élvezetes. Dubai természet sújtotta utcái fantasztikusak, az épületekben állandó vendég a homok, sőt, a készítők ügyeltek rá, hogy a sivatag ne csak grafikai, hanem játékmenetbeli elem is legyen: az ablakokat gyakran törhetjük ripityára, forró, tonnasúlyú hullámokat zúdítva az ellenfeleinkre, mely valljuk be, piszok jó érzés.

Főleg, hogy az összes fegyvernek más és más hatása van. Érezni köztük a különbségeket, amikor pedig egy lövedék eltalál egy embert, az a sérülésnek megfelelően veszíti el a fejét, vagy a végtagjait.

Az osztag

Az egyjátékos mód ennél jobb nem is lehetne, mivel viszont nincs kooperatív játék, sokan egyből fanyalogni kezdtek. Az eredmény: a fejlesztők bejelentették, hogy jön egy co-op patch, noha ők állítják, hogy bár kipróbálták a dolgot, az atmoszférát két lábbal tiporta a társas élmény. Ezt el tudjuk hinni nekik, egyelőre a The Line kiválóan megvan kooperatív mód nélkül is. Sokkal nagyobb gond, hogy a kompetitív multi unalmas és semmitmondó. Hiába a hatféle játékmód, a hét pálya és a személyre szabható karakter, ha az egész nem áll össze kerek egésszé. Mialatt egymást daráltuk a teszt alatt, folyamatosan az járt az eszünkben, hogy egy Max Payne 3 meccsel mennyivel jobban elszórakoznánk.

IV. oldal

Homokvihar

Ha csakis a technikai oldalról értékelnénk a Spec Ops: The Line grafikáját, bizony le kéne húznunk, nem is kicsit. A textúrák alacsony felbontásúak, a poligonszám alacsony, a karaktermodellek pedig bár nagyon jól animáltak, már két éve sem lettek volna sokkolóan szépek. Marad tehát a dizájn, ami az Unreal Engine 3.0 nem épp szakszerű használata ellenére is nagyon igényes. Dubaj romjaiból süt a hangulat, a távolban látható felhőkarcolók egyszerre sugároznak erőt és magányt, a játék pedig nem tölt a pályák közben, ezzel is emelve a folytonosság érzését. Ráadásul a teljesítménnyel is minden rendben. Xbox 360-on egyszer sem tapasztaltunk szaggatást, a PC-s gépigény pedig a régi motornak hála elég baráti.

Audio fronton minden tökéletes. A hanghatások és a szinkron filmeket megszégyenítő minőségű, hősünket például maga Nolan North kelti életre. A muzikális oldal is zseniális, a játék soundtrackje rengeteg dalt számlál, melyek között akadnak licencelt darabok és saját kompozíciók is.

Dubajozzunk együtt!

A Spec Ops: The Line az év eddigi legnagyobb meglepetése. A semmiből jött, hogy megmutassa, igenis van jövője a sztoriorientált akciójátékoknak. Heavy Rain? Shadow of the Colossus? Final Fantasy VII? Bizony, nagyon sok program kísérletezett a történetmesélés tökéletes megvalósításával. S bár a The Line is messze van a tökéletestől, gyakorlatilag ezeréves recept szerint alkot valami egyedit és jót. Kinek ajánljuk hát? Nos, mindenkinek, aki elég érett és szeretne elmerülni az emberi lét mocskában. De ha csak a Modern Warfare-ig terjed a katonai érdeklődés, jobb, ha maradunk a kaptafánál.

[bold]

Platformok:[/bold] PC, Xbox 360, PS3

Tesztelt platform: Xbox 360