1. oldal

Ha tizenhat évvel ezelőtt benéztünk egy általános iskola számítástechnika órájára, jó eséllyel találtunk olyan monitort, amelyen titokban a Duke Nukem 3D, vagy a Shadow Warrior futott. Ez bizony nem véletlen, hiszen a 3DRealms pörgős, véres látványvilággal megáldott játékai a kor legismertebb FPS-ei közé tartoztak, és a LAN partik állandó vendégeinek számítottak. Igaz, Duke barátunk volt a népszerűbb, de nem sokkal maradt el mögötte a katana forgató Lo Wang főszereplésével készült Shadow Warrior sem. Ráadásul utóbbi számos olyan újdonságot vezetett be, amelyet korábban nem láthattunk más játékokban. Ilyen volt a voxel grafika, az átlátszó víz, és a megmászható létrák alkalmazása, illetve ez volt az első játékmotor, amelyik képes volt 3D-ben kezelni az egymás felett elhelyezkedő szobákat (korábban ezt különféle trükkökkel kellett megoldani). A ’90-es évek lecsengésével azonban megcsappant a játék népszerűsége, nem maradt annyira a köztudatban, mint a legendás Duke Nukem, de tavaly a Flying Wild Hog stúdió úgy érezte, hogy itt az ideje feltámasztani, és újra gatyába rázni a franchise-t. Mi pedig örültünk, hiszen bár nem veterán fejlesztőkről van szó, Hard Reset nevű játékukkal bebizonyították, hogy értenek a színes, változatos és pörgős FPS-ek készítéséhez. Az új Shadow Warrior pedig pontosan ilyen lett.

Amint elindítottuk a játékot, és elkezdtük felfedezni a beállítások menü különféle lehetőségeit, rögtön nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy egy jól sikerült PC-s programról van szó. A grafika és az irányítás menük számos opciót tartalmaznak, így teljesen személyre szabhatjuk a játékot. Nem nagy dolog, de mi például odavoltunk a célkereszt beállításokért, hiszen tucatnyi alakzat és szín közül választhattunk, utoljára talán az Unreal Tournanment játékoknál találkoztunk ilyennel. Sokkal fontosabb azonban a látvány testreszabásának lehetősége, amire nagy szüksége lehet a kicsivel gyengébb géppel rendelkezőknek, ugyanis a Shadow Warrior nem a legjobban optimalizált programok közé tartozik. Bár nagy probléma nem volt, de tesztgépünkön (AMD Phenom II X4, 8 GB memória, ATI HD6870) maximális beállítások mellett (1680*1050-es felbontáson) nem futott zökkenőmentesen a játék, a nagyobb csatáknál többször is 30 alá esett a másodpercenkénti képkockák száma. Pedig ennyire nem szép a program, hiába vannak benne olyan részek, amik elismerésre méltóak (a japán kertek például zseniálisan festenek), a textúrák és a karaktermodellek részletességét illetően a program nem egy Crysis. Viszont a vérrel nem spóroltak a fejlesztő lányok és fiúk, egy-egy komolyabb összecsapás után úszik az utca a paradicsomlében és a feldarabolt, vagy épp cafatokká lőtt ellenfelek testrészeiben. A füleinket viszont csak módjával kényeztetik, kellemes, helyenként japán stílusú háttérzenék szólnak a háttérben, átlagos hangeffektekkel és szinkronnal megfűszerezve. Sajnos a főhős hangja nem olyan jellegzetes, mint az 1997-es Shadow Warriorban, ezúttal ugyanis egy keménykedő fiatal alakítja Lo Wanget, akinek nem sikerült elnyernie a szimpátiánkat.

A főhős karaktere csak kicsit alakult át, a sztori viszont alaposan megváltozott az előző rész óta. A játék kezdetén Wang, aki ezúttal is a Zilla vállalat helyi keményfiújának szerepét tölti be, egy nagyon különleges katana, a Nobitsura Kage után kutat, amelynek nagy jelentősége van a démonok elleni harcban. Hamar kiderül azonban, hogy munkaadóinkban nem igazán lehet megbízni, hiszen készek gondolkodás nélkül eltenni bennünket láb alól, ha úgy tartja érdekük. Ennek köszönhetően csak magunkra, és egy nem túl tisztelettudó szellemre, Hojira számíthatunk, aki igyekszik minél gyakrabban hősünk agyára menni. A történet nem egy komédia, de nem mondható véresen komolynak sem, hiszen a karakterek nagyszájúak, időnként viccelődnek, nagyjából tehát azt a felemás hangulatot kapjuk, mint amit a nagy elődben is megtapasztalhatunk annak idején. Az nagyon tetszett, hogy rengeteg utalást találni az új Shadow Warriorban más játékokra és filmekre, köztük az 1997-es változatra, a Duke Nukemre, a fejlesztők legutóbbi játékára, a Hard Resetre, és még sok másra. Ezek nem egyszer csaltak mosolyt az arcunkra, jó ötlet volt beleszőni őket a programba.

2. oldal

Ami a játékmenetet illeti, vannak elemek, amelyeket átemeltek a fejlesztők a modern FPS-ekből, de az új Shadow Warrior azért több ponton is hasonlít a régi klasszikusra. Regenerálódó életerőre például nem kell számítanunk, itt bizony vadászni kell a medkitekre (vagy varázslattal gyógyítjuk magunkat). Mivel a hangsúly a folyamatos akción van, nincs fedezékrendszer sem a játékban, és egyszerre bármennyi fegyver lehet nálunk. Ezekből szép számmal akad a Shadow Warriorban, ráadásul néhány klasszikus is felbukkan az előző részből. A katana természetesen adott, és ez egyébként a játék egyik legerősebb fegyvere, talán már kicsit túlzottan is hatékony. Viszont nagyon élvezetes használni, látszik, hogy a fejlesztők odafigyeltek a kaszabolás mechanikájára. Van gyenge és erős támadásunk, idővel pedig különféle speciális szúrásokat, köríves vágásokat és hasonlóan pusztító mozdulatokat is kifejleszthetünk magunknak. Ehhez karmára van szükségünk, amelyeket a történet adott pontjain ad nekünk a játék, illetve ha változatosan és brutálisan harcolunk, akkor egy-egy nagyobb összecsapás után további pontokkal gyarapodhatunk. De természetesen nem a kard az egyetlen fegyver, akad félautomata gépfegyver (ez pont a katana ellentéte, nevetségesen gyenge), revolver, levágott démonfej (Ugye mindenki emlékszik rá a régi Shadow Warriorból?), démonszív és hasonló finomságok. Ezek az eszközök a pályákon talált pénzből több szinten fejleszthetőek. Szerelhetünk lézerirányzékot az SMG-re, javíthatjuk a pisztoly tűzgyorsaságát, stb., csupa olyan lehetőség, amit ki kell használnunk, ugyanis a pályákon tucatnyi démonnal (és helyenként emberrel) kell megküzdenünk, nem beszélve az időnként felbukkanó termetes főellenségekről. Ne feledkezzünk meg a Kí kristályokról sem, amelyek segítségével különféle aktív és passzív képességekhez juthatunk. Egy szimpla FPS-hez képest meglehetősen sokféle fejlesztési lehetőség van a skillek és a fegyverek testreszabásának terén, ami mindenképpen megérdemel egy piros pontot.

Nem tölt be központi szerepet a játékban, de meg kell említenünk, hogy az új Shadow Warriorba is raktak rejtett helyeket (secret area). Aki annak idején játszott az előddel, vagy épp a Duke Nukemmel, az biztosan emlékszik rá, hogy milyen nagy dolog volt megtalálni az összes eldugott, nagy jutalmat rejtő helyet. Gyakran a legvalószínűtlenebb zugokban kellett kutakodnunk, hogy rájuk leljünk. Ezt némileg megtapasztalhatjuk az új részben is, bár aki becsülettel körbenéz a pályákon, az biztosan meg fogja nagy részüket találni. Mindenképpen érdemes kutatni utánuk, hiszen extra pénzt, lőszert, kí kristályt, illetve karma pontokat kaphatunk jutalmul, amennyiben sikerül rájuk bukkannunk. Ha már a pályákon történő keresgélés szóba került, sajnos azt is meg kell említenünk, hogy a helyszínek felépítése egy fokkal lineárisabb lett, mint az előző részben. Szerencsére cső FPS-nek azért nem nevezhetjük a játékot, hiszen akadnak azért mellékutcák, és elágazások a falvakban, illetve erdőkben, de azért nem olyan nagyfokú a szabadság, mint korábban.

Az eddig elmondottakból talán érződik, hogy összességében jól szórakoztunk az újragondolt Shadow Warriorral, hiszen egy szó szerint vérbő, helyenként látványos lövöldéről van szó, sok fejlesztési lehetőséggel. A játék nem egy igazán kiemelkedő alkotás, de jópár óra szórakozást kínál annak, aki egy olyan FPS-re vágyik, ami részben a régi idők játékait idézi. Vannak persze kisebb hibái, például a korábban említett kiegyensúlyozatlanság a fegyverek között, illetve időnként a töltési idő is hosszabb a kelleténél. Az egyetlen komolyabb negatívum a többjátékos mód hiánya, ami érthetetlen, hogy miért maradt ki, hiszen elődje az egyik legnépszerűbb multis játék volt a maga idejében. Ettől eltekintve viszont egy minden szempontból korrekt munkát tett le az asztalra a Flying Wild Hog csapata, melyet ráadásul nem is teljes áron kínálnak a digitális piactereken.

Platformok: PC