I. oldal

Az FPS-ek hőskorában nem volt fedezékrendszer, taktikus AI, csapatorientált játék, vagy perkekre épülő multiplayer. Volt viszont egy nagy pálya kismillió ellenféllel, meg egy marcona hős, aki azt a feladatot kapta a két mondatban elböföghető történet okán, hogy jusson el a szint végére ép bőrrel. Bizonyára sokan vannak errefelé, akik emlékeznek e csodálatos korra, és mivel a nosztalgia mostanában úgyis dívik, pont kapóra jöhet a Serious Sam régóta várt harmadik része. Esztelen lövöldözés remek grafikával, de nulla ma ismert tervezési elemmel. Ez a Serious Sam 3: BFE.

A kezdet előtt...

BFE, mint "Before First Encounter" - ebből is látható, hogy előzménnyel van dolgunk. A rajongókat alaposan megosztó, képregényszerű második felvonás után a Croteam jobbnak látta, ha visszatér a gyökerekhez, így a sztorit is igyekeztek az első részben látotthoz igazítani. Anno a First és Second Encounterben Sam Stone feladata a világ megmentése volt egy időgép segítségével, ezt a feladatot pedig azért rá szabták, mert ő volt a kor legjobb élő harcosa. Nos, most az is kiderül, miért. Komoly sztorit, fordulatokat és forgatókönyvet persze ne várjon senki, itt az egész miliő csak alibinek van.

Annak viszont tökéletes az egész. Anno a Doomban sem volt komoly történet, mégis mindenki szerette. A Serious Sam 3 e téren semmit sem fejlődött az első részhez képest, maximum annyit, hogy átvette a második epizódban bemutatott cutscene-rendszert. Míg azonban más játékok esetén ez negatívum, addig itt pont, hogy szándékos lépés, mellyel a fejlesztők igyekeznek emelni a hangulatot. Miközben játszunk, egy pillanatra sem esünk ki az akcióból, sőt, már-már jól esik a pályák végén szusszanni egy keveset. Az élmény ugyanis borzasztóan intenzív, csakúgy, ahogy az első részekben (melyek egyébként HD-ban is elérhetőek egy ideje). Ráadásul Sam Duke Nukemre hajazó személyisége még inkább előtérbe kerül: beszólogat, vidáman dalolászik, mindeközben viszont olyan kemény, hogy nincs földönkívüli diktátor, akinek ne törne bele a foga.

II. oldal

"Duke, ő Sam, az unokatesód!"

A játékmenet sem változott sokat, sőt, mondhatjuk, hogy e téren minden a régi. A program letesz bennünket a pálya elején, elárulja, mi lesz a dolgunk (ne gondoljunk semmi komolyra, általában elég, ha túléljük), majd szabadon enged, hogy azt tegyünk, amit csak akarunk. A szintek óriásiak, és bár a cél némileg lineárissá teszi az élményt, a terepen való szabad mozgás lehetősége meglepően sok opcióval ruházza fel a játékot. Annál is inkább, mert a Serious Sam 3 látszatra nem több egy agyatlan shooternél, valójában viszont muszáj megtanulni taktikusan, stratégia szerint manőverezni, mert a szó szerint ezernyi ellenfél körében könnyen ott hagyhatjuk a fogunkat. Annyira nem szívatós a dolog, mint mondjuk a Hard Reset esetében, de a nagy számok törvénye azért bőven érvényesül. S hogy kik vannak ellenünk? Hát mindenki, aki szembe jön: csontvázak, fej nélküli kamikázék, egyszemű ocsmány... valamik, és még folytathatnánk a sort. Ahány szörnyszülött, annyi támadás, a legjobb tehát, ha memorizáljuk a viselkedésüket és kijátsszuk őket. Bossoknál ez különösen fontos, bár sok okosat azon túl, hogy lőni kell, nem mondhatok.

Ha már a lövéseknél tartunk, érdemes kitérni az arzenálra... vagy inkább érdemes lenne. Sajnos ugyanis alig változtattak rajta, talán ez az első csalódást okozó tényező a programot illetően. Fontos kiemelni viszont, hogy a BFE bemutat pár eddig nem látott játékmechanikai újítást. Ilyen, hogy most már lehet zoomolni a fegyverekkel, a pisztoly pedig jóval pontosabb ebben a módban (azért nem egy Halo, de megteszi). Mi több, időnként újra kell tölteni a flintát, ami elsőre nem tűnik nagy dolognak, a folyamatos, megállás nélküli harc miatt viszont sok kellemetlenséget szülhet. Bár nem kéne hangsúlyozni, bizonyára többen tarthatnak egy esetleges fegyverlimittől. Szerencsére ilyen nincs, akár a teljes arzenál a nyakunkban lehet (sőt, lesz is, erre mérget vehettek). Érdekes, de úgy tűnik, Sam is öregszik, mert már koránt sem fut olyan gyorsan. A gyors tempót pótolandó kapunk egy sprintelést, nehogy az állandó rohanástól kifáradjon szegény pára. S mivel az ellenfelek többet sebeznek, mint régen, előfordul, hogy fedezékbe kell vonuljunk, egy kicsit visszafogva az arcade gyilkolászást.

Miután végeztünk a nagyjából 10 - 12 óra hosszú kampánnyal (mondjuk a pályákon bojongva ez lehet több is), jöhet a többjátékos mód, melynek egyetlen komoly pozitívuma a 16 főt számláló kooperatív mód. Bizony, nem elírás, összesen ennyien futhatunk végig a sztori szintjein, de arra az esetre, ha unnánk már őket, van három Survivor pálya is. Természetesen kapunk kompetitív módokat is, de aligha lesz olyan, aki átpártolna az MW3, vagy a BF3 multija után a BFE-re. Gyors, látványos, jó... de azért mégsem az igazi.

III. oldal

Samtelenség

A BFE, mint játék, olyan, amilyennek képzeltük: 100%-osan tiszta nosztalgia, csak kötelező mennyiségű fejlődéssel. Máskor már szidnánk a fejlesztőket, mivel viszont itt ezt vártuk el, elégedetten csettinthetünk. Van viszont még egy pontja a Serious Sam sorozatnak, amit ki szoktak emelni, és ez nem más, mint a grafika. Annak idején az első rész nem is játéknak készült, hanem a horvátok alkotta motor erődemonstrációjának. Most pedig itt az új engine, ami döbbenetes, hogy miket nem tud. A pályák egy része rombolható, a textúrák tű élesek, a fényhatások szuperül néznek ki, a bejárható területek mérete és az egyszerre kezelt ellenfelek száma pedig gigászi szinten áll. Ráadásul ehhez még csak űrhajó sem kell, a tesztgépen (Athlon II X2@3,4GHz, Radeon HD5770, 6GB RAM) simán futott 1920x1080-as felbontásban, magas beállításokkal (igaz, a látványjavítókról le kellett mondanunk).

A hangok és a zene jól hozzák a régi SS-részeket. Sam folyton dörmög valami vicceset, beszól a bossoknak, meg a feletteseinek. A szörnyek hangja ismerős lehet a korábbi epizódokból, a zene pedig zúzós metál, ami a stílusból adódóan adja magát, mint kiváló választás. Egyedül azt bánjuk, hogy a muzsika sokszor alábbhagy, illetve nincs túl jól összehangolva a képernyőn látottakkal. Ez persze lehet bug is.

Komolyan?

A Serious Sam 3: BFE remek játék, ami bőven megéri a befektetést. Azt viszont ki kell emelni, hogy a "remek" jelző ez esetben csak a műfaj szerelmeseinek szól. Ha valaki korunk nagy FPS sorozatain nőtt föl, nem érti majd a Serious Sam humorát, jellegét, mi több, idegesítőnek, fárasztónak és monotonnak éli meg - mely utóbbi tulajdonság egyébként sajnos velejárója az oldschool stílusnak. Ráadásul, bár örülhetünk, hogy nem változtattak a bevált recepten, valahol bosszantó, hogy a játék a grafikán túl semmit sem változott. Nincs meg benne a második rész merészsége, kísérletező kedve. Persze, az nem lett olyan jó játék, de ez nem jelenti azt, hogy minden egyéniséget le kel vetkőzni és menni a fanok után. Reméljük, hogy a Croteam a folytatásra egy kicsit eredetibb játékot rak össze, mert a BFE-vel az utolsó zsák puskapor is elsült.

Platformok: PC (konzolok később)

Tesztelt platform: PC