1. oldal

A kanadai székhelyű Klei Entertainment nem először látogatja meg oldalunk hasábjait, hiszen a fejlesztők korábban már két alkalommal is tiszteletüket tették nálunk, Shank című, oldalnézetes akciójátékuknak köszönhetően. A két részt megélt programot a játékosok nagy része pozitívan fogadta, és mi magunk is nagyon élveztük, hiszen nagyszerűen nézett ki, pörgős akciót kínált és meglehetősen olcsón hozzá lehetett jutni.  Szerencsére a fejlesztők nem estek néhány nagyobb stúdió hibájába és nem kívántak több bőrt lehúzni a Shank sorozatról, helyette valami teljesen újba kezdtek bele. Miután befejezték munkájukat a Torchlight II átvezető videóin (bizony, ők feleltek az animációkért), belevetették magukat a Mark of the Ninja munkálataiba. Ha valaki csak a képeket nézi meg, talán felmerül benne, hogy ez a program csak egy Shank-szerű akciójáték, amiben a hangsúly a féktelen kaszaboláson van, de ezzel nem is lehetnénk távolabb az igazságtól. Egy kőkemény lopakodós játékról van ugyanis szó, amelyben nem vezet célra az esztelen öldöklés, ilyenből sajnos nem sok készül manapság, főleg nem olyan, amely 2D-s, oldalnézetes stílusban kerül megvalósításra. Sőt, jobban belegondolva meglehetősen kevés ilyen programot tudnánk mondani az elmúlt három évtized játékterméséből, ami jelzi, igazán hiánypótló, egyedi darabbal van dolgunk.

A Mark of the Ninja, hasonlóan a stúdió korábbi játékaihoz, meglehetősen egyszerű sztorival van megáldva, nem ettől fogjuk tehát megszeretni. A játék elején névtelen hősünk ninja klánját ismeretlen fegyveresek támadják meg, megölve számos társunkat és barátunkat. A támadást végül sikerül visszavernünk, melyet követően mesterünk kiadja a parancsot, vissza kell vágnunk az ellenségnek, mielőtt ismét megpróbálnak elpusztítani minket. Jó szokás szerint ez a feladat a mi nyakunkba szakad, segítőként is csak egy társat kapunk, de ő a hasznos tanácsok osztogatásán túl nem sok vizet zavar. Persze nem véletlenül mienk a munka oroszlánrésze, mi vagyunk a kiválasztott (természetesen), akinek testét olyan tintával tetoválták, amely különleges erőt ad viselőjének. Nincs mit tenni, meg kell ragadnunk katanánkat és füstbombáinkat, hogy rendet vágjunk az ellenség sorai között. Bár a játék második felében van egy-egy érdekes csavar a sztoriban, illetve a történet lezárása is érdekesre sikeredett, összességében nem igazán vágtuk hanyatt magunkat tőle. De ezt nem bántuk, ugyanis a lopakodásra kihegyezett játékmenet nagyszerűen sikerült, elfeledtetve a kissé egyhangú történetet.

2. oldal

No de miben is áll a Mark of the Ninja lényege? Az amerikai filmekben bemutatott gyilkológépekkel ellentétben a ninják a lopakodás, a beszivárgás, a kémkedés és az orvgyilkosság mesterei voltak, akik ha lehet inkább nem rontottak neki kivonta karddal, banzait ordítva az ellenségnek. Helyette csendesebb, kifinomult módszerekhez folyamodtak, melyeket a játékban nekünk is használnunk kell. Hősünk nem igazán tudja felvenni a harcot az automata gépfegyverekkel járőröző katonákkal és high tech felszereléseikkel, így kénytelenek leszünk mindig lesből, hangtalanul támadni. Utóbbival szerencsére nem lesz gond, mivel ninjánk képes zaj nélkül mozogni, így ha nem futunk, akkor senki sem képes meghallani a lépteinket. Ezt nagyszerűen kihasználhatjuk ahhoz, hogy a katonák háta mögé osonjunk, és kivégezzük őket. A helyszínek általában tömve vannak ellenséggel, így célpontokban nem lesz hiány. Oldalnézetes játéktól szokatlan módon a legtöbb pálya több útvonallal is rendelkezik. Érdemes feltérképezni ezeket az útvonalakat, mert ezzel nagyban megkönnyíthetjük a magunk dolgát. Gyakran előfordult például, hogy szemből közelítve sehogy sem tudtunk elkapni egy őrt, viszont egy szellőzőjáratot használva könnyen a hátába tudunk kerülni. Ha észrevétlenül az őr mögé tudunk osonni, akkor egy egyszerű quick time eventet végrehajtva csendesen el tudjuk tenni láb alól. Ha véletlenül elszúrnánk a támadást, akkor sajnos emberünk még kiad egy jajkiáltást halála előtt, ami kellemetlen mellékhatásokkal járhat. Például azzal, hogy megszólal a riasztó, amit természetesen ajánlott elkerülni, ha nem akarunk egy halom marcona katonával megküzdeni. A lehetőség persze adott, meg lehet kockáztatni a szemtől szemben konfrontációt, de készüljünk fel arra, hogy ilyenkor gyakran fogjuk a halálunk utáni töltőképernyőt látni.

A hangtalan léptek és az éles kard persze nem mindig elég a célunk eléréséhez, ilyenkor kell igénybe vennünk a ninják titkos felszerelését. A láncos csáklyával például könnyen tudunk egyik pontról a másikra lengeni, valahogy úgy, mint azt Batman az Arkham játékokban tette. Ez az eszköz arra is kiválóan alkalmas, hogy pók módjára leereszkedjünk vele egy őr fölé, hogy aztán megkötözve felhúzzuk őt a magasba. Arra figyelni kell, hogy a többi járőr észreveheti harcképtelenné tett társukat, ilyenkor pedig elkezdenek felkutatni minket. A mesterséges intelligencia egyébként egészen jól sikerült, legalábbis egy alacsony költségvetésű játékhoz képest. A katonák meghalják a lépteink zaját, ha futunk, észreveszik leütött vagy megölt társaikat, majd riadót fújnak, végigkutatják utánunk a szellőzőjáratokat, közelharcban leütnek minket és csak utána lőnek, nincs tehát miért panaszkodni. A játék emiatt kellő kihívást biztosít, nem lehet tervezés nélkül előrerohanni, megfontoltan kell cselekednünk. Mi nagyon élveztük ezt a lassabb tempójú játékmenetet, amely során időnként igenis meg kellett állni, hogy végiggondoljuk, miként tisztíthatjuk meg az adott szobát az ellenségtől. Visszatérve még ninja felszerelésünkre, a játék előrehaladtával egyre több eszközt találhatunk, amik nélkülözhetetlenek lesznek a harcban. Az egyik legfontosabb a dobótőr, amivel legtöbbször a fényforrásokat és az biztosíték dobozokat fogjuk összetörni, megbénítva ezzel a védelmi berendezéseket. A célzáshoz hősünk képes egy fókuszált módba kerülni, amikor lelassul az idő, mi pedig egyenként megjelölhetjük neki a célpontokat, hogy aztán ő egy pillanat alatt eltalálja őket. Persze nem maradhatott ki a játékból a ninják ikonikus füstgránátja sem, amelyet a földre hajítva olyan sűrű füst szabadul fel, amelyen még a lézernyalábok sem hatolnak át, így könnyen eltűnhetünk az ellenség szeme elöl.

3. oldal

A program természetesen nem zúdítja egyszerre a nyakunkba az összes felszerelést és a speciális mozdulatokat, hanem azokat egy egyszerű karakterfejlesztő rendszer keretében nyithatjuk meg. Ha elérünk egy adott pontszámot, teljesítünk egy másodlagos feladatot, vagy épp megoldjuk a pályákon fellelhető logikai és ügyességi puzzle-öket (challenge), akkor az ezekért kapott jutalompontokat (seal) felhasználva bővíthetjük hősünk képességeit és eszközeit. Az imént említettek közül talán csak a pontozás szorul kis magyarázatra. Minél kifinomultabban oldunk meg egy adott szituációt, annál több ponttal jutalmaz bennünket a játék. Ha például szemtől szemben nekiesünk egy ellenfélnek, akkor lehet, hogy csak 100 pontot kapunk, ha viszont elosonunk a célpont mellet, hátulról csendesen leszúrjuk, a hulláját pedig a szellőzőbe rejtjük, akkor akár 500 pontot is bezsebelhetünk, ami nagyon jól fog jönni a fejlesztésekkor. Ajánlott tehát ésszel játszani, sokkal hatékonyabbak lehetünk ily módon, és véleményünk szerint élvezetesebb is.

A játék látványvilágát szemügyre véve nem mondhatnánk, hogy meglepődtünk a fejlesztők munkáján. Aki látta a gyönyörűen megrajzolt Shanket, és megcsodálta annak nagyszerű animációit, az valószínűleg nem számított kevesebbre a Mark of the Ninjában sem. És nem is kellett csalódnunk a Klei Entertainment munkatársaiban, hiszen hozták a tőlük elvárható minőséget. A hátterek nagyszerűek, a karakterek mozgása is hibátlan, ráadásul a fény-árnyék hatásoknak köszönhetően most még érdekesebb a látvány, mint korábbi műveikben. Bár nincsenek dinamikus effektek, mint a 3D-s játékokban, a program képes nagyon jól érzékeltetni azt, hogy ki látható éppen és ki nem. Amire például nincs közvetlen rálátása a karakterünknek, az kicsit elsötétülve jelenik meg előttünk, a karaktereknek csak a körvonalait látjuk, vagy rosszabb esetben még azt sem, mindössze a lépteik zaját halljuk. Az egyetlen hátránya ennek a stílusnak, hogy kissé egyhangú a látványvilág, ugyanis minden éjszaka, sötét utcákon, szobákban és irodaházakban játszódik. Az audió szekció nem érdemel külön említést, nem lóg ki a játékból sem pozitív, sem negatív irányba a zene és a szinkron.

4. oldal

El kell ismernünk, a Klei Entertainment tagjai tökélyre fejlesztették az oldalnézetes játékok formuláját, amelyet legutóbbi alkotásaik kiválóan bizonyítanak. A mai játékfelhozatalt tekintve a Mark of the Ninja igazi gyöngyszem, hiszen teljes mértékben lopakodásra koncentráló programot ma már alig találni. Játékmenetében szinte nem is találtunk hibát, a kihivás-faktor is a mai átlagjáték szintje felett ál, az egyedi látványvilágnak köszönhetően pedig nem csak játszani, hanem nézni is élvezet ezt a programot. Reméljük a következő alkotásuk is legalább ilyen jól sikerül, mi drukkolunk nekik.

Értékelés: 8,5/10

Platformok: PC, Xbox 360

Tesztelt platform: PC