I. oldal

Luis Fernando Lopez. Szegény családból származó dominikai fiatalember, aki sok sorstársához hasonlóan valahogy sosem tudott beilleszkedni az amerikai mindennapokba. Már gyermekkorában is problémás volt, a társadalomnak viszont akkor fordított végleg hátat, mikor 17 évesen lelőtte az egyik tanárát. A pedellus diákokat molesztált, köztük Luis húgával is volt dolga, és bár senkinek sem fog hiányozni, hősünk az önbíráskodása miatt mégis javítóintézetbe került. A börtön persze nem nevelte meg, sőt egyre mélyebbre süllyedt, rossz életű emberekkel találkozott, gengszterekkel barátkozott, szívességeket vállalt, a szabadulása után pedig annak rendje, s módja szerint be is szippantotta őt Liberty City sötét alvilága. Az alvilág, melyben olyan maffiózók tevékenykednek nap mint nap, mint Niko Bellic, a kegyetlen szerb bevándorló, vagy éppen Johnny Klebitz, a The Lost Brotherhood motorosbanda vezére.

Az október 29-én megjelent The Ballad of Gay Tony a Grand Theft Auto IV második kiegészítőlemezeként Luis mindennapi életébe vezet be minket. A helyszín ezúttal is Liberty City, a történet pedig nem mással nyit, mint az alapjátékból már ismert Three Leaf Clover küldetéssel. A McReary testvérek Niko Bellic segítségével épp kipakolják a városi bankot, az eseményeket most azonban egy másik szemszögből láthatjuk, Luis-t ugyanis túszként tartják fogva az épületben. A megmenekülés után kezdetét veszi az új sztori, hősünk egy gyors rendőri kikérdezés után elindul, hogy felkeresse régi barátját, a drogproblémákkal küzdő, de alapvetően jó üzletembernek, és dörzsölt maffiózónak számító Antony Prince-t, vagyis Gay Tony-t, a Maisonette 9 diszkó és a Hercules melegbár, finoman szólva is liberális irányelveket követő tulajdonosát.

Az egyjátékos kampány során rengeteg szívességet kell tennünk nem csak Tony-nak, de Luis mamájának is, aki nem ért egyet a fia életvitelével, hatalmas szíve miatt mégsem képes eltiltani tőle Henriquét és Armandót, akik évek óta mindig csak bajt hoznak a fejükre. A későbbi események során találkozunk Yusuf Amirral, a város legújabb arab ingatlanbefektetőjével, továbbá megismerhetjük még Brucie és Mori Kibbutzot, Ray Bulgarint, valamint Liberty City többi, minden hájjal megkent rosszfiúját, akiknek folyton akad valami piszkos, elintézésre váró ügyük. A történetszövés érdekessége, hogy nem csak a banki melónál van visszautalás a korábbi játékokra, de pályafutásunk során több alkalommal is találkozhatunk Nikoval és a motorosbandával. A három történet a Museum Piece küldetésben teljesen összefolyik, valamint a Diamonds in the Rough és a Collector's Item feladat is újra feltűnik, persze más aspektusból.

II. oldal

A The Ballad of Gay Tony teljes mértékben a Grand Theft Auto IV-re épül, ha DLC formában szerezzük meg, akkor még az eredeti játék is szükségeltetik a futtatáshoz. Most először viszont kaptunk bolti kiadást is, a The Lost and Damnedet is tartalmazó Episodes from Liberty City teljesen önálló kiegészítőlemezként került forgalomba, dupla csomag lévén pedig a játék indításakor választani lehet, hogy melyik kalandban szeretnénk részt venni. A lemezes változatban emellett három teljesen új rádióadót is köszönthetünk, a Vice City FM, a RamJam FM és a Self-Actualization FM csak itt érhető el, ezeken kívül viszont teljesen ugyanazt kapjuk, mint a letölthető tartalomtól.

 

Az újdonságoknál maradva meg kell még említeni azt a rengeteg autót, fegyvert, kiegészítőt és egyebet, melyek mind-mind az új résszel érkeztek. A The Ballad of Gay Tony-ban összesen hét új stukker van, kapunk új pisztolyt, aranyozott uzit, robbanótöltényes shotgunt, két új gépfegyvert, új snipert, egy jópofa, távolról aktiválható robbanószert, sőt visszatért a San Andreas nagy sztárjának számító ejtőernyő kiegészítőnk. Járműből is akadnak újak, van új személyautó és sportkocsi, Mercedes és Rolls-Royce Phantom hasonmás, golfkocsi, NOOSE tank, két új versenymotor, több új hajó, és egy gépfegyveres helikopter is – úgyhogy nem kell aggódni, lesz mivel útnak indulnunk.

 

A játékmenet a klasszikus sémára épül. Átlagos verőemberként kezdjük a munkát, aztán ha sikeresek vagyunk, akkor egyre több, és nagyobb embert ismerhetünk meg, míg nem lassan eljön az az idő, mikor mi kezdünk el parancsolgatni másoknak. A kalandok nagyon izgalmasak, szemtanúi lehetünk Tony lecsúszásának, belekóstolhatunk Yusuf házi swinger partijaiba, van amikor egy hatalmas yachtot kell elsüllyesztenünk, míg máskor tankkal kell menekülni a városban. Persze a sztori módon kívül ezúttal is van élet, Liberty City nem kevesebb, mint tizenöt basejump helyszínnel szolgál számunkra, az ejtőernyős ugrások alatt pedig mindig vár valami különlegesség is – például néha helikopterből kell kiugrani, néha pedig egy mozgó járműre kell megérkezni. Ezen kívül a vérre menő bunyók helyszínéül szolgáló Underground Fight Clubban felcsaphatunk ketrecharcosnak, elmehetünk golfozni, részt vehetünk a helyi drogbandák háborújában, továbbá a bárban lehet ivóversenyt rendezni a VIP vendégekkel, illetve táncolhatunk is, melyben ha ügyesek vagyunk, még alkalmi szexpartnerre is találhatunk.

III. oldal

A szokásos értékelési pontok tekintetében kicsit bajban vagyunk, a The Ballad of Gay Tony ugyanis teljesen a Grand Theft Auto IV-re épül rá, ilyen kiegészítő esetében pedig a technikai fejlődés hiányát nem is lehet negatívumként kezelni. A Rockstar által fejlesztett 2006-os RAGE Engine azért még mindig nagyon keményen helyt tud állni, a grafika nem tűéles, de az összkép nagyon szép, a kinézet egyedüli speciális problémája most, hogy golfozáskor nem látni, hova célzunk, de ez már tényleg szőrszálhasogatás. A játék futtatásához viszont ezúttal is szükség van merevlemezre, ha DLC-ként jutunk hozzá, akkor a letöltés miatt, ha pedig bolti formában, akkor a gyorsítótár miatt. Ha ugyanis nincsen HDD az Xbox 360-unkban, és a játékot kizárólag lemezről futtatjuk, akkor ezúttal is késve töltenek be a textúrák, sőt nem ritka az sem, hogy a semmiből csak elénk varázsolódik egy betonfal, vagy egy teherautó. De valamit valamiért, aki GTA-zni akar, az vegyen vinyót is!

 

A hangok terén szintén jól teljesít a The Ballad of Gay Tony, a lemezes kiadással elérhető  három új rádióadó például kifejezetten jópofa lett. A Vice City FM a 80-as évek slágereit játssza az Emotion korábbi műsorvezetőjének, Fernando Martineznek a tolmácsolásában, a RamJam FM-en igazi reggie számokat lehet hallani, míg a Self-Actualization FM pihentető chillout muzsikákat ad a nap teljes egészében. Ez utóbbi kellemes, viszont annyira nem illik a GTA hangulatához, a főszereplő rossznak egyáltalán nem mondható, de nem is karakteres hangjával együtt megérdemel egy pontlevonást itt a játék, de mint a grafikánál, igazán itt is csak a szőrös szívünk dolgozik igazán.

 

A játékélmény úgy tökéletes ahogy van, akinek bejön a GTA világa, az a The Ballad of Gay Tony-t is szeretni fogja. A történet nagyszerű, a visszautalások egyszerűen fantasztikusak, a küldetéssorozat kellően hosszú, a base jumpoknak és a többi hasonló elfoglaltságnak köszönhetően pedig még akkor is hosszú órákig elvan az ember a játékkal, ha már elintézett minden feladatot. A szavatosság viszont kap egy mínuszt, ugyanis immáron harmadszorra látjuk a játékot, minden ugyanaz mint a GTA IV-ben és a The Lost and Damnedben, csak épp a sztori és a szereplők változtak meg, így pedig aki nem rajongója a sorozatnak, az lassan beleunhat a kalandokba.

IV. oldal

Bár a Grand Theft Auto mindig is az egyszemélyes, remete játékmenete miatt volt sikeres, a rajongók nyomására a készítők a negyedik részből már nem hagyták ki a multiplayer módot sem. És ahogy az előző kiegészítőnél, úgy most sem maradhatott el ennek felturbózása, frissült a free mode, a deathmatch, a team deathmatch, a race és a GTA race játékmód, illetve a szabadon kóborlós játék variánsaként bemutatkozott egy teljesen új, base jumping tips névre keresztelt feature is, mely az új ejtőernyős lehetőségeket hivatott átültetni az online felületre.

 

Remek játék lett a The Ballad of Gay Tony, egyszerűen sugárzik belőle a régi GTA-k hangulata, minden perc egy valóságos élmény, amit az ember eltölt vele a gép előtt. A játékmenet tökéletes receptúra szerint készült, a hangulat pazar, a történet remek, az újdonságok száma is igen szép, a homárbár szál pedig hozza a Rockstaros fiúktól jól megszokott provokatív stílust. Már csak két dologért kell nagyon drukkolni, először is, hogy a fejlesztők ne hagyjanak fel ezeknek a remek kis kiegészítőlemezeknek a gyártásával, másodszor pedig, hogy mindezt megtapasztalják végre a PC-sek is – hiszen nem vitás, egy GTA billentyűzettel és egérrel az igazi!