I. oldal

Valamiért, főleg a sportban jellemző az emberek egy tetemes részére, hogy hajlamosak az esélytelenebbnek, a gyengébbnek drukkolni. Főleg akkor van ez így, ha valaki átérzi az adott sport szellemét, és nem pusztán csak azért drukkol, hogy kedvenc csapata / versenyzője / pilótája mindenképp az élen végezzen, hanem azért, hogy szép és izgalmas küzdelmet láthassunk. Habár a sportban, ahogy az üzletben is, a második tulajdonképpen az első a vesztesek közül, a nézők szempontjából kiemelkedő és emlékezetes összecsapás talán a legfontosabb. Mindez szépen rávezet minket arra, hogy idén az előzőleg már bemutatott Pro Evolution Soccer 2013-nak drukkoljunk a focis játékok kétfős versenyében, hiszen alulról felzárkózva próbálja meg újra megközelíteni az EA Sports által létrehozott, legyőzhetetlennek tűnő Góliátot.

És habár azt be kell látnunk, és el kell ismernünk, hogy a PES rengeteget javult, és a pályán fantasztikus játékélményt kínál, a Konami szerencsétlenségére az Electronic Arts sem ült nyugodtan a hátsóján az elmúlt egy évben. A FIFA 13 most már tényleg egy szörnyeteg, amit teljesen befogni csak hatalmas költségvetéssel, a licencekért folytatott kőkemény harccal, és kreatív ötletekkel lehet. A probléma azonban ott kezdődik, hogy már a FIFA 12 esetében is úgy tűnt, lassan elérjük a focis játékok komplexitásának tetejét, és nehezen lehet elképzelni, hogy mit lehet még behozni, végül az idő nem ezt igazolta. Kiderült, hogy az elsőre tökéletesnek tűnő tavalyi felvonás is rendelkezik hibákkal, és olykor-olykor becsúszott egy-egy baki a sok hangzatos megnevezés mögött bujkáló mechanikákba. Mivel egy Electronic Arts-termékről beszélünk, a hangzatos elnevezések ezúttal sem maradnak el, ám most javarészt inkább feljavítják, vagy kiegészítik a 2012-ben behozott újdonságok garmadáját.

Ez azt jelenti, hogy a FIFA 13 nagyrészt olyan, mint a 12-es rész, a játékmenetbeli változások nem lesznek elsőre egyértelműek, és inkább evolúcióról beszélhetünk, mintsem revolúcióról. Furcsa módon azonban a sorozatnak most pont erre volt szüksége – és ez még akkor is így van, ha az EA „a játékmenet változásainak forradalma” szöveggel próbálta felkelteni az érdeklődést a megjelenés előtt. Először is, a fejlesztők tavaly bevezették a Player Impact Engine-t (hangzatos megnevezés!), melynek lényege az volt, hogy a különböző játékosok realisztikus módon, a fizika törvényeinek megfelelve érintkezzenek egymással. Ez az elődben nem működött mindig megfelelően, sokszor elég furcsa szögekben tekeredtek ki a játékosok, olyan mozdulatokkal, melyek után minimum a sürgősségin, de inkább a sírban kellett volna kikötniük. Számos ilyen mókás megmozdulásról készített video lepte el az internetet a FIFA 12 megjelenése óta.

Nos, ez a rendszer rengeteget javult az új részben, és most már úgy tűnik, hogy teljesen figyelembe veszi a különböző játékosok testi adottságait. Ennek következtében ki tudjuk használni nagydarab támadónk súlyát annak érdekében, hogy felülkerekedjünk a kisebb védőn, és elég valószerű tologatás-vonogatás alakulhat ki a közelharcok során. A fejlesztés azonban nem sikerült tökéletesen, továbbra is előfordulnak látványosan béna és lehetetlen megmozdulások, de az tény, hogy a rendszer tett egy lépést a megfelelő irányba – hatékonyabban lehet harcolni a labdáért, és hatékonyabban lehet a megfelelő focistát használva átmenni a védőn, ha úgy hozza a sors.

II. oldal

Ennél valószínűleg egy kicsit feltűnőbb lesz mindenki számára a mesterséges intelligencia, azon belül is a támadójátékért felelős rutinok jelentős javulása (Attacking Intelligence!) . Az EA Sports ugyanis, érdekes módon a Konamival egyszerre, rájött, hogy hiába forszírozza a játékos az agresszív letámadást és a trükkös előre törést, ha nincs elöl senki, akinek tovább lehetne adni a labdát. Éppen ezért, a PES 2013-hoz hasonló módon az M.I. által irányított csapattársaink ezúttal már időben kezdenek el felfutni oldalt, ha pedig a játék beállt az ellenfél kapujának közelébe, igyekeznek folyamatosan helyezkedni. Míg korábban relatíve bambán álltak egy területen, és várták, hátha a közelükbe érkezik a bőrgolyó, most már igyekeznek elszakadni a védőktől, megkerülni őket, keresni az üres területeket. Ez azt is jelenti, hogy adott esetben a védők is mozoghatnak velük, ami így máshol fed fel egy üres területet, ami pedig egy újabb lehetőség a támadásra. Az egész eléggé dinamikussá és válószerűvé teszi a játékmenetet, és egyben azt is jelenti, hogy kevéssé működnek az előre begyakorolt taktikák, bejön egyfajta bizonytalanságérzet – ami jó, mert a realizmusból ered.

Mégis, talán az egyik legnagyobb újdonság a labda levételével kapcsolatos (First Touch Control!). Rejtélyes módon a PES és a FIFA fejlesztőinek ismét egyszerre jutott eszébe, hogy valamit kezdeni kellene a labdák levételével és lekezelésével, azonban a két csapat más utakat választott. Míg a PES a játékos (mármint a kontrollert szorongató játékos) ügyességére és időzítésére bízza a laszti levételét, addig a FIFA esetében a lényeget arra helyezték, hogy többé ne abból álljon egy passz befogadása, hogy mindig, 100%-os eséllyel ottmarad közvetlenül a játékosunk lábánál a gömb, és már mehetünk is tovább vele, hanem mindez függjön az adott focista képességeitől. Meg néhány más dologtól, mert a passzolás ereje, íve, távolsága, időzítése, emberünk futási sebessége, de még az időjárás is beleszámít abba, hogyan fogja tudni lekezelni a felé irányított passzt. Ha éppen egy formában lévő Iniestáról van szó, akkor valószínűleg mindenféle probléma nélkül, ha azonban egy alantasabb, rosszabbul teljesítő srácról, akkor váratlan és esetlen dolgok történhetnek a labda befogadásakor. Ez ismételten csak bizonytalanabbá tesz valamit, ami eddig szinte biztos volt, és mivel ismételten csak a valós focihoz közelít vele a játék, így ismételten csak pozitívumként könyvelhetjük el, annak ellenére, hogy azért a PES által bevezetett manuális irányítás ezen a téren valahogy kicsit szimpatikusabb volt.

Az EA Sports tavaly nagy fanfárok, némi felszálló füst és a veresegyházi asszonykórus jelenléte mellett vezette be a kifinomult, aprólékos cselezés (Precision Dribbling!) lehetőségét. Ennek köszönhetően centire kiszámított akciókat vezényelhettünk le közvetlenül az oldalvonal mellett, illetve a szintén akkor behozott Impact Engine előnyeit kihasználva látványos trükköket hajthattunk végre a közelharcban. Ez azonban láthatóan nem volt elég, így a fejlesztők hosszasan gondolkoztak egy újabb hangzatos megnevezésen, ami végül a Comlete Dribbling lett. Ez lehetővé teszi azt, hogy teljesen 360 fokosan cselezhessünk bármerre, és habár ilyesmit tavaly is mondtak a készítők, ez jelen esetben egész más dolgokat is jelent. Lehetőségünk van ugyanis (szintén a PES 2013-hoz hasonlóan) elzárni a labdát az ellenfeleink elől, és úgy cselezni, hogy nem feltétlenül kell arra néznünk, amerre tovább szeretnénk haladni. Amennyiben megindul a közelharc, és működésbe lép a kiváló Impact Engine, ügyes játékkal még némi fizikai kontakt után is megtarthatjuk a labdát, sőt, átcselezhetjük magunkat a védőn, hogy ezzel helyzetbe hozzuk magunkat. Szinte végtelen módunk van arra, hogy kihasználjuk az ilyen lehetőségeket: a labdán aprókat mozgatva kibillenthetjük, vagy rávezethetjük az ellenfél játékosát arra, hogy mozduljon el valamerre, majd gyorsan a másik irányba cselezve máris egy üres területen találhatjuk magunkat.

Tavaly a Tactical Defending volt az az újítás, ami talán leginkább megváltoztatta a közönség hozzáállását a FIFA játékmenetéhez. A zónázásra és taktikus védekezésre ösztönző, a direkt letámadást háttérbe szorító rendszer szintén a realisztikusság jegyében született tavaly, és gyakorlatilag pontosan ugyanolyan, mint akkor volt. Amit csak azért érdemes megemlíteni, mert a PES 2013 rendszere ebben a tekintetben valahogy jobban működik, ott lehet tartani a megfelelő távolságot, érezni a ritmust, és a tökéletes pillanatban közbelépni. Az idén megjelenő Tactical Free Kicks egy érdekes adalék, bár valószínűleg nem fogja ennyire felforgatni a játékmenetet, elvégre a szabadrúgások viszonylag kis részét képezik egy futballmeccsnek, ettől függetlenül azonban az EA Sports úgy gondolta, itt is szükség lenne némi renovációra. A gondolatokat pedig tett követte, így most már lehetőségünk van két játékossal beijesztő futást csinálni, hogy esetleg kimozdítsuk a védelmi falat a pozíciójából, de kialakíthatunk egy rövid lepasszolásra épülő játékot is, vagy csak igazi szupersztár módjára rácsavarhatjuk a kapura a labdát, lesz ami lesz alapon.

III. oldal

A játékmenet tehát átesett néhány finomításon, és habár a sok hangzatos elnevezés mást sugallna, valójában nem érződik radikálisan másnak, mint a tavalyi. Realisztikusabb, kicsivel kiszámíthatatlanabb, ugyanakkor látványosabb. Amit azonban a FIFA továbbra is a legjobban csinál, azok a gólok. A PES-ben vért kell izzadnunk minden egyes találatért, míg a FIFA esetében, ha a gólok nem is záporoznak (azért több van belőlük), a látványos, visszajátszásra érdemes kapura lövésekből sokkal-sokkal több fordul elő. Ez pedig valamiért azt érezteti, hogy a játék élvezetes és pörgős, szinte lehetetlen letenni. Hogy hosszú ideig ne is tudjuk letenni, az EA Sports gondoskodott róla, hogy minden játékmód visszatérjen tavalyról, és esetenként néhány fejlesztéssel is ellátták ezeket.

A karriermód, mint a FIFA 13 valószínűleg legrobosztusabb játékrésze továbbra is arról szól, mint tavaly, egy játékost, vagy egy csapatot kell a sikerre vinnünk. Nyilván az utóbbi része a dolognak sokkal érdekesebb, hiszen a legapróbb részletekig és statisztikákig menedzselhetjük brigádunkat. Szerencsére ezúttal az átigazolások rendszere sokkal realisztikusabb: ahelyett, hogy a nagy nevek is rögtön ugranának az első ajánlatra, immár némileg megfontoltabban cselekszenek. Figyelembe veszik a saját helyzetüket a klubon belül, azt, hogy mennyire érzik jól magukat, és előfordulhat, hogy meg kell ígérnünk nekik, hogy igenis, erősen számítunk rájuk a jövőben is. A vásárlások során most már rákontrázhatunk egy-egy ajánlatra, de a játékosok csapatbeli pozícióját olyan dolgok is gyengíthetik, vagy erősíthetik, mint a sajtó, ami pletykákkal és kamuhírekkel szerezhet nehéz perceket nem csak az adott focistának, de a csapatnak is. Nem csak ez, de szintén a valós életből átvett, illetve ahhoz hasonló, már-már röhejes sérülések kényszeríthetik kispadra a legjobb játékosainkat – ugyanakkor valamiért furcsa elégedettséggel tölt el, ha azt hallom, hogy Rooney összetörte golfozás közben a kisautóját.

Fontos megemlíteni, hogy a készítők teljesítették a játékostábor jelentős része által követelt dolgot, és behozták a nemzeti csapatok menedzselésének lehetőségét is. Amennyiben a klubcsapatunknál kiemelkedően teljesítünk, immár egy-egy ország meghívhat minket, hogy legyünk a válogatottjuk edzője – a kettő pedig jól megfér egymás mellett. Az Ultimate Team is kapott némi törődést: ezúttal kupák helyett már szezonos rendszerben játszhatunk, akár egyedül, akár online, hogy szépen lassan összeállítsuk az álomcsapatunkat. Ez persze nem azt jelenti, hogy az összes világsztárt szerződtetnünk kell, hanem azt, hogy próbáljunk egy olyan brigádot összerakni, akik jól tudnak együttműködni. Ehhez fontos, hogy minden emberünk jó formában legyen, és megfelelő morállal rendelkezzen – ha például nem az általa kedvelt pozíción játszatjuk, erősen csökken a kedve. Bejöttek a kisebb kihívást nyújtó menedzseri feladatok is, melyet teljesítése után egy nagyobb jutalomban lehet részünk, így tovább erősödhet reményteljes csapatkánk.

Teljesen új játékmód a Skill Games, ami gyakorlatilag egy tutoriallal kombinált addikció-generátor, mely lecseréli a korábbi részekben a töltőképernyő helyett beérkező egy az egy elleni minijátékot, azzal a különbséggel, hogy ezt külön is elérhetjük a menüből. A lényege, hogy elsajátíthatjuk a FIFA 13 kezelésének minden apróságát, négy külön kategóriában, és azon belül is négy különböző típusú játékkal. Ezeken belül pedig találunk négy szintet, melyek a bronz, az ezüst, az arany és a „skill challenge”. Természetesen mindegyik egyre nehezebb, azonban végighaladva rajtuk ezzel is gyűjthetünk tapasztalati pontokat, ami azonban talán ennél is fontosabb, hogy a FIFA 13 külön leaderboardot vezet ezek számára, így folyamatosan nyomon követhetjük teljesítményünket a többiekkel szemben.

IV. oldal

Persze a FIFA 13-at egyébként is teljesen átszövi az online integráció, melyet az EA Sports Football Club fog össze. A játékosokat összekötő közösségi rendszer a tavalyi bevezetésekor még nem volt éppen teljes, azóta azonban sokat fejlődött, és megjelent a katalógus is. A katalógus végre értelmet ad mérkőzéseink során megszerzett felhalmozott kreditnek, melyekből különböző apró, kozmetikai újdonságokat vásárolhatunk csapatunknak. Lehetőségünk lesz arra, hogy a valóságban az adott meccshétvége leglátványosabb, legizgalmasabb mérkőzést virtuálisan újra letoljuk a megfelelő felállással, de a valódi világban történt események egyébként is folyamatosan hatással lehetnek a játékra, ha szeretnénk: aktuális teljesítményük alapján az egyes csapatok, vagy épp labdarúgók a FIFA 13-ban is jobbak vagy rosszabbak lehetnek. Azt pedig már csak apróságként érdemes megemlíteni, hogy a Sky Sports riporterei ezúttal is jelen vannak, és a valóságban lezajlott sérülésekkel kapcsolatban képesek bejelentkezni a mérkőzésünk közben.

Ezek mellett ráadásul a FIFA 13 kiválóan néz ki, a stadionok és a játékosok egyaránt elsőrangúan festenek, az animációk minden korábbinál jobban a valóságot idézik. A hangulat szintén fantasztikus, a nézők együtt élnek a mérkőzéssel, mint ahogy a két kommentátor, Martin Tyler és Alan Smith is évről-évre lenyűgözően teljesít. Ráadásul még a soundtrack is változatos, a menürendszeren és a különböző képernyőkön pedig több ponton javítottak tavaly óta, így a kezelhetőség is fejlődött. Prezentáció területén tehát nehéz belekötni a játékba, mint ahogy tartalom területén sem lehet különösebben kötözködni, a játékmenet eddig is nagyon rendben volt, most pedig több ponton csak még jobb lett. Akármennyit fejlődött is a PES idén, sajnos a FIFA egy olyan komplett, egységes és kidolgozott, kifinomított csomag, melyhez egyelőre nem tud felnőni.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360, Wii, Wii U, PS Vita

Tesztplatform: Xbox 360