1 - Bevezető, sztori

Amikor kezünk közé kaptuk a trilógia záró epizódját, kissé félve fogtunk neki a játéknak. Féltettük ezt az eddig nagyszerű sorozatot, hogy a kommersz bekebelezi, a multi, vagyis a kooperatív játékmód erőltetett lesz és a DLC-k szétszaggatják a sztorit. Aggódtunk amiatt, hogy az EA a korábbi, mindössze csak közepesnek mondható eladások miatt majd olyan dolgokra kényszeríti a Visceralt, amivel meg kell erőszakolniuk mindazt, amit eddig felépítettek. Előrebocsátjuk, hogy kellemeset csalódtunk, a játék, és egyben a trilógia is kerek egészet alkotnak. Ettől függetlenül viszont a horror műfaj rajongói nagy eséllyel felemás érzésekkel állhatnak majd fel a játék elől. Ennek oka pedig…

Sztori és atmoszféra

… az, hogy a játék minden résszel változott. Isaac Clarke komoly karakterfejlődésen ment át. Mindaz, amit átélt megváltoztatta őt, mind gondolkodásban, érzelmileg és idegileg. Az első részben nem volt más, csak egy „egyszerű” mérnök, átlag élettel és egy barátnővel… Az Ishimurán történtek kiszakítják őt ebből az állapotból, a második részben pedig ezt próbálja feldolgozni. Próbálja visszaszerezni az irányítást a saját élete fölött és kikavarodni a rémálomból. Le kell győznie belső démonait és közben még másokon is segíteni próbál. Emberünk hirtelen fontos lett, de ő maga nem fogta ezt fel, csak sodródott az eseményekkel. A harmadik részben megtörténik az elkerülhetetlen szembesítés. Isaac azzá a férfivé lesz, aki feláll küzdeni az emberiségért.

A környezet, az atmoszféra ugyanígy változik. Az első rész nem szólt másról, mint a tiszta túlélésről, a fullasztó bezártságról, egy elvágott, kihalt űrhajón. A második részben már elénk tárul az is, hogy mit tehet az emberiség egészével ez a nekromorf kórság. Láthattuk mi vár az ártatlanokra, a gyerekekre és az egyszerű emberekre. Mindeközben pedig saját magunkon tapasztaltuk az őrületet, amely folyamatosan próbált szilárd fogást találni az elménken. Ettől függetlenül viszont még mindig izolált volt ez az egész futurisztikus horror történet, a második epizódban is le voltunk választva a minden bizonnyal nyüzsgő (és túlnépesedett) társadalomról. A harmadik részre ez a fal is leomlik. Kinyílik előttünk a Dead Space világa és újult erővel vágja az arcunkba ateizmusát. Valósággal ordítva közli, hogy nézzétek, mire képes a vak hit és mire képes az elkeseredettség, ami irányíthatóvá teszi az embereket. Kezdünk kifutni az erőforrásokból, a Markerek pedig látszólag megoldást kínálnak a problémáinkra (energia szűkösség, egy újabb evolúciós lépcső megmászása)…

A történet nekünk kifejezetten tetszett, a Dead Space világ kibontakozása és a változatos helyszínek végig fenntartották az érdeklődésünket. A változásoknak viszont volt áldozata is, ez pedig a játék túlélő-horror mivolta. A Dead Space 3 egy akció-thriller, annak pedig meglehetősen jó. Főhősünk egy harcedzett veterán, aki a szeretett nő és az emberiség kedvéért elkeseredett harcba fog, melyben halomra aprítja a nekromorfokat, nincs már ott az a fojtogató rettegés, hogy melyik sarokból ugrik majd ránk valami. Illetve azért ijesztő a játék, de egy erős, karakteres hőssel azért bátrabb az ember. Emellett tény, hogy van egy kisebb csapatunk is, ahogy az egy rendes hőshöz illik. Ha pedig kivonjuk az egyenletből az egyedüllétet, akkor elkerülhetetlenül hígítunk a horroron. Ezt megkezdte a második rész - de kompenzálta a mentális instabilitással, a harmadik pedig ezen a vonalon haladt tovább, viszont már egy kiegyensúlyozottabb figurával.

Szerintünk a Dead Space sorozat szép utat járt be, jól alakult a sztori és a játékmenet változásai is egyre előrébb vitték. Még egy Ishimura szerű túlélés már egyszerűen repetitívnek hatott volna. Nekünk olyan érzésünk volt játék közben, mintha egy izgalmas hollywoodi filmet néznénk. Ellie macás kinézete egy picit talán sok volt, de azt egy férfiember még meg tudja bocsátani.

2 - Játékélmény

Játékélmény

A Dead Space 3-ba bőséggel pakoltak újdonságokat, a játékmenet egy pillanatig sem volt egyhangú. Sok új és néhány régi minijáték is visszaköszönt. A lövöldözés mellett latba vethettük a szürkeállományunkat és az ügyességünket is, az egyik zárnyitogatós próbában például a motoros kontrollunkat tesztelhettük, a jobb és bal kezünk egymástól független irányításával. Felesleges lenne felsorolni mindent, majd felfedezitek magatoknak.

A felszerelések és fegyverek fejlesztése frontján hatalmas újítások jöttek. A pénz helyett most alapanyagokat kell gyűjtögetnünk. Amihez megvan a sémánk és rendelkezésünkre áll a hozzá szükséges mennyiségű félvezető, wolfram, szomatikus gél vagy jelátalakító, el tudjuk készíteni a pályákon megfelelő sűrűséggel elhelyezett munkaasztaloknál. A rendszer elsőre összetettnek tűnhet és a megértéshez nyújtott információ sem túl bőséges, de ha sikerül átrágni magatokat rajta, akkor utána élvezni fogjátok. Az öltözőfülkéknél fejleszthető RIG esetében már ne számítsatok varázslatra, azt egyszerű kimaxolni. A fegyverek kombinálása, fejlesztése és próbálgatása roppant szórakoztató tud lenni és még csak nem is zökkent ki, egy feszültséggel teli játékba szinte kötelező néha szüneteket tartani, erre pedig tökéletes a munkapadoknál való időtöltés.

A szintén most bejött gyűjtögető droidokhoz is kapcsoltak egy minijátékot: ahol idegesítő radarpittyegést hallotok, oda kell őket lerakni, mert az egy alapanyagokban gazdag rész. Mindenféle fejlesztés nélkül is remekül teszi a dolgát, szóval ha aggódtatok amiatt, hogy majd valós pénzért kényszerültök ilyesmit vásárolni, nyugodtan felejtsétek ezt el. Szépen egyenletesen lehet fejlődni abból, amit a pályákon találtok. Mindent összevetve a tárgykészítés kellően összetett és jól testreszabható.

Annak érdekében, hogy illeszkedjen az új alapanyag gyűjtögetéshez, átalakították a mentési rendszert is. A játék fix ellenőrzőpontokon menti el, hogy hol tartotok, a karakteretek és tárgyaitok viszont függetlenül kerülnek lementésre, azok a profilhoz kötöttek. Minden fejezet újrajátszható, így minden adott ahhoz, hogy a maximalisták kiéljék magukat.

A játék magját képező mechanikák nem változtak, a megszokott nekromorf aprítás ebben a részben is épp olyan kielégítő, mint eddig. Jött be néhány új szörny, visszaköszönt sok régi, a humán ellenfelek pedig hoztak egy kis változatosságot. Jó volt, hogy végre valami nem akarja letépni az arcunkat, hanem megelégszik azzal is, hogy teleküld ólommal. Nem raktak belőlük túl sokat a játékba, amennyi volt, annyi bőven elfért volna bármelyik eddigi epizódba.

A single player teljes értékű a Dead Space-ben, a multi, vagyis a kooperatív játékmód megjelenése egyáltalán nem rondít bele az élménybe. Igazából, rá lehet fogni néhány jelenetre, hogy fura módon vagy helyen tűnt fel Carver a co-op karakter, de véleményünk szerint a legjobb megoldást választották azzal, hogy az egyjátékos módban csak az átvezető jelenetekben tűnik fel. Az egész játékot végigvihetitek kooperatívban, ráadásként pedig van néhány plusz küldetés, ami kizárólag Carverrel az oldalatokon abszolválható, mivel az ő személyéhez kötődik a történet. A játékban van partnerkereső, ami jól működik, több szempont szerint kereshettek (pályarész, nehézség, internetkapcsolat erőssége, stb.), mi csak a beépített szöveges vagy hangos csevegés lehetőségét hiányoltuk.

Amennyiben játszottatok az előző két résszel és/vagy gyakorlott TPS rajongók vagytok, mindenképpen ajánljuk, hogy nehéz fokozaton indítsatok. A Pure Survival, Classic és Hardcore módok szintén erősen csábítanak az újrajátszásra, úgyhogy a játék szavatosságával nincs gond. Normál fokozaton, attól függően, hogy mennyi mellékküldetést csináltok meg, bőven benne van egy 20-30 óra, bár hallottunk olyat is, hogy valaki végig tudott rohanni rajta 12 óra alatt (elsőre).

3 - Grafika, zene, összegzés

Megjelenés és grafika

A DS3 elődjéhez hasonlóan Visceral motorral megy, amin láthatóan sokat turbóztak a srácok, mert a látvány szépet fejlődött. A jelen generáció AAA-s játékainak utolsó címei közt a Dead Space 3-nak nincs igazán szégyellnivalója, de egy megjegyzésünk azért akad hozzá. Ahhoz, hogy ezt a grafikát konzolokon is tartani tudják, a fejlesztők kénytelenek voltak kompromisszumokat kötni. A nem épp két poligonból összerakott szörnyekből sajnos túl sokat nem tudnak megjelentetni egyszerre, ezért aztán azt találták ki, hogy a leölt dögöket eltűntetik egy idő után. Ez sajnos kissé feltűnő, mi több, zavaró volt, mivel a játék egyébként arra bíztat, hogy tapossuk meg a leölt nekromorfokat, hogy még több lootot szedjünk ki belőlük. Optimista játékosok felfoghatják ezt egy újabb minijátéknak: „Taposd meg, mielőtt eltűnik!”. Konzolokon egyébként a látványért cserébe ez abszolút megbocsátható, ám PC-n erre nem lett volna szükség, vagy legalább nem ilyen mértékben (ha már közlekedni sem lehet a sok hullától, az sem jó persze).

Zene és hangok

A játék zenéje tökéletes aláfestést adott a különböző környezetekhez, a hangok pedig hozták a szokásos minőséget. Egyetlen idegesítő hangeffekt volt, ez pedig a már korábban említett radarpittyegés, ami az alapanyagokban gazdag területeken fordult elő. Nyugodtan elhagyhatták volna, hisz a gyűjtögető robot radarernyője is éppen elég segítséget nyújt ezen területek megtalálásához.

Ami miatt viszont mégis le lehet pontozni ezen a fronton a játékot, az az, hogy megint elkövették azt a hibát, amit az előző két részben is, nevezetesen, hogy a zene ismét sokszor elárulja a nekromorfokat. Talán nem is igazán az érkezésüket (bár az is sokszor elég kiszámítható), hanem azt, hogy most már bizony nem jön több belőlük. Amint leöljük az utolsó mutánst, abbamarad a feszültségkeltő hangos zene, mintha csak megjelenne a képernyő közepén egy nagy piros felirat, hogy most már nyugodtan nézelődhetünk és ügyeskedhetünk az asztalnál. A játék lehetett volna sokkal ijesztőbb is, ha jól használja a zenét és a hangokat feszültségkeltésre. Ez a Dead Spaceben nem jött össze, hiába jók a hangok, ha nincsenek jól használva.

Összegzés

A játékmenet hű maradt elődeihez, ugyanakkor rengeteget gyarapodott és változatosabbá vált. A Visceral profi munkát tett le az asztalra, egy korrektül kikupált játékot, szinte bugoktól mentesen. A horror hangulat talán hígult egy kicsit, de ez nem a kooperatív résznek, hanem inkább az események és a sztori kiteljesedésének folyománya. Ez persze szubjektív, de nekünk tetszett a történet és örültünk, hogy többet láthattuk a Dead Space futurisztikus víziójából. Ezért aztán megbocsátottunk a fejlesztőknek a műfajváltozásért, ami immár akció-thriller. A Dead Space harmadik része, és egyben az egész trilógia konzisztens és jól kidolgozott, mi nem bántuk meg a rászánt időt és pénzt, sőt, bátran ajánljuk nektek is. A Visceral megérdemli a sikert, mi pedig örülünk, hogy ki tudták harcolni az EA-nál, hogy befejezhessék ezt a nagyszerű trilógiát.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC