01 - Bevezető

A Borderlands első része még 2009-ben jelent meg, de odáig nem volt éppen zökkenőmentes az út. Már eléggé a közepén jártak a fejlesztésének, amikor a Gearbox hatalmas döntést hozott régóta készülő (és csúszkáló) RPG-shooterével kapcsolatosan, méghozzá azt, hogy a realisztikus grafikát lecserélik rajzfilmszerű cel-shaded stílusúra. Eleinte sok kétely támadt ezzel kapcsolatosan (túl komolytalan, csúnya stb.), de utólag már tudjuk, jobb döntést nem is hozhattak volna. A Borderlands 1 disztinktív stílusa semmilyen más játékhoz nem hasonlítható. Könnyed, elképesztő humoros és mégis egy remek sztorit tálal, miközben végtelenül szórakoztató, gördülékeny és kellő kihívást nyújt. Apróbb hibák voltak csak benne, amik igazából szóra sem érdemesek.

Aki nem játszott az első résszel, annak annyit kell róla tudni, hogy egy hatalmas, nyílt világú FPS, amit szerepjáték elemekkel vegyítettek. Ez egyrészt megnyilvánult a narratívában, másrészt pedig a szintlépkedésben, képességfában és itemizációban, vagyis a tárgyakban. Elképesztően sok fegyver van a Borderlandsben, különböző statisztikákkal és tulajdonságokkal. Vannak persze alaptípusok, mint a pisztoly, SMG, puska, rohampuska, mesterlövész puska, rakétavető, illetve használhatunk gránátokat is, amikhez szintén lehet módosítókat illeszteni. Az életerő csíkon túl van egy pajzsunk is, amiből millió félét szedhetünk össze. Változhat, hogy mennyit bír, milyen gyorsan tölt vissza és milyen elemi erővel sebez vissza a közelharci támadókra, ha egyáltalán. Van még egy kaszthoz köthető módosító és egy Artifact (2-ben Relic) típusú mod is. Pandorát egyedül is nagy élmény felfedezni, de a kooperatív játék nem túlzok, ha azt mondom, megduplázza az élvezetet. Dióhéjban ennyit róla, részletesen kicsit később megyünk bele a gameplaybe.

Először inkább tegyük fel a legfontosabb kérdést, mégpedig, hogy egy ilyen első rész után mit is várunk a folytatástól. Annyi biztos, hogy felfrissített grafikát és változatos, új helyszíneket, egy erős, új történettel. Természetesen szeretnénk viszontlátni a régi szereplőket és újakat is várunk. Ez eddig egyértelmű, a legkeményebb dió viszont a gameplay rész. Mit érdemes változtatni egy jól bevált recepten? A Gearbox is óvatosan közelítette meg a dolgot, éppen annyit finomítottak, frissítettek amennyit egy folytatásnál kötelező és nem többet. Mi pedig szeretjük ezért őket. 

02 - Sztori, környezet és dizájn

A helyszín ismét az első rész Pandorája. Sok minden változott a bolygón az első nagy kaland óta (5 év telt el), de a sztori részleteibe nem mennénk bele, azt jobb, ha megtapasztaljátok magatok. A helyszínek meglepően változatosak és gyönyörűek, a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva, soha nem volt déja-vu érzésünk a kalandozás során. A grafika szembetűnően fejlődött, de ennyi év után ez természetes. Gyönyörű, nagy felbontású textúrákat és látványos vizet kaptunk. A cel-shaded stílusnak köszönhetően a színek életre keltik az egész világot, egyszerűen szemet gyönyörködtető az egész. Viszont nem csak a szépségre érdemes figyelni, ugyanis ha szerettek mindent felfedezni, akkor jó hír számotokra, hogy a játék ezt értékeli! Sokszor találhattok extra dolgokat nehezen megközelíthető helyeken.

A mai FPS-ek rajongói már hozzászokhattak a pusztítható környezethez, a Borderlands-ben azonban még egy lámpatestet sem lehet szétlőni, de értékeljük inkább az ezért cserébe kapott dolgokat. Talán nem egy technikai remek a játék, de nincs is miért szégyenkezni vele, sőt (igazából a rombolást cel-shaded grafikánál nem könnyű úgy megcsinálni, hogy az jól is nézzen ki).

 Ami a karaktereket illeti, sok régi ismerős visszatér: ott lesz a 4 régi főszereplő, mint NPC, Scooter, a nyomi szerelő, Moxxi, Zed doktor és még sokan mások. No meg persze nincs Borderlands Claptrap nélkül! Az új NPC karakterek is jól sikerültek, nekünk a brit úriemberre hajazó Sir Hammerlock volt a kedvencünk. A 4 játszható karakter igaz nagyon hasonlít a régi bandára, de ez nem baj. A lényeg, hogy egymástól nagyon különbözzenek, és bitang menőek legyenek. Ezt pedig maradéktalanul teljesítik és még többet is kapunk, mert igyekeztek nekik mélységet adni. Axton Pandorára kerülésének története például nem éppen vidám (még az elején fény derül rá).

 A küldetések folyamatosan fenntartják az érdeklődést, némelyik még döntési lehetőséget is kínál befejezéskor, de ezek általában nem komolyak, inkább viccesek. A Gearbox elejtette viszont, hogy van olyan döntés is, aminek lesz hatása sztori szempontból. Mi ilyennel a teszt alatt nem találkoztunk, de tény, hogy sajnos arra nem volt elég időnk, hogy teljesen végigvigyük a játékot. Ha kooperatívan nyomultok, a csatlakozás hihetetlenül egyszerűen és gyorsan megy, a küldikkel sincs semmi gubanc, alapvetően ahhoz igazodunk, akihez csatlakozunk és ennyi.

Dizájn fronton amiket még ki kell emelni, azok a fegyverek, mert a csapat egyszerűen felülmúlta önmagát. Annyira változatos modellekkel és színekben kaptunk harcászati eszközöket, hogy az állunkat alig tudtunk felkaparni a padlóról. Lehetőség van a 3D modellek részletes megvizsgálására is: az ’F’ (Inspect) lenyomásával teljes képernyős nézetben forgathatjuk az egyes fegyvereket. 

03 - Hangok, zene, játékélmény

Zene és hangok

A Borderlands leírhatatlan hangulatához és atmoszférájához hihetetlen sokat adott a zene, az első részben és most is. Nem is csöpögök tovább… vagyis de, mert a szinkronok is pont olyan jók, mint az első részben. Claptrap óriási arc, de még az utolsó lőszer-automatára is élvezet kattintani, mert sokadszorra is vigyort csalnak az arcunkra a hülye beszólások. Igen, talán indokolatlanul sokszor találkoztok a „Badass” kifejezéssel, de ez abszolút megbocsátható, illik a könnyed stílushoz. A fegyverek hangjaival nincs gond, hozták a kötelezőt. Beállítás fronton pedig gyarapodtunk kicsit, nem csak a zene és hangok erejét lehet külön beállítani, hanem a dialógusokét is. Mindennek ellenére, mégis pont a narratíva, ahol „végre” tudunk mondani egy kisebb negatívumot is. Sokszor találunk a játékban hangfelvételeket, amik gyakorta automatikusan lejátszásra kerülnek, mikor felkapjuk őket, illetve az őrangyalunk is bejelentkezhet nem várt időpontokban. Ilyenkor zavaró, hogy túl gyorsan követik egymást az események, pontosabban rögtön megtámadnak és egyszerűen nagyon nehéz odafigyelni a szövegre, ami miatt sztori részletekről és poénokról maradhatunk le. Ez persze egy angol anyanyelvűnek talán nem okoz gondot, de nekünk kicsit kellemetlen volt.

Játékélmény

Kezdjük talán a karakter testreszabással és a menürendszerrel. Az új menürendszer kétségtelenül jobban néz ki, mint a régi, láthatjuk mellette a karakterünk teljes alakos modelljét, ahol rögtön feltűnnek a ráakasztott cuccok. A hasznos statisztikákat adó tárgyak is láthatóak, de az igazi egyéniséget a választható fejek és színezések adják a karinknak, ezekből rengeteget lehet találni a játék alatt. A menüre visszatérve, beletelik majd némi időbe, amíg megszokjátok a használatát, de mindent összevetve jobb, mint a régi, főleg a tárgy összehasonlítás miatt. Picit talán a látvány és a dizájn a hatékony kezelhetőség rovására ment, de azt azért nem mondanám, hogy idegesítő vagy rossz.

A menü kapcsán fontos megemlíteni, hogy cserélgethetünk tárgyakat karaktereink között. A fővárosban Claptrap egy 4 férőhelyes kis zugot alakított ki, ami erre szolgál. A barátokkal való csere-bere még mindig a földre dobálással a leggyorsabb, ha minket kérdeztek, de most már lehet egymásra trade ablakot is nyitni.

A pénz mindig jól jön (mi több tízezret hagytunk ott a félkarú rablónál), de ami még értékesebb Pandorán, az az Eridium. Ebből vehetünk plusz tárhelyet vagy kitolhatjuk maximális lőszerkészleteinket. De nem csak vásárlásra jó, átmeneti erősítést is nyerhetünk belőle, illetve bejött vele egy plusz állapot (az eddigi elemi hatások mellett), amit az eridium kisülés okoz. A ’slag’ legyengíti az ellenfeleket és megnöveli az összes rájuk eső sebzést. Fontos még, hogy a Borderlands 2-ben már van rezisztancia, egy tüzet használó ellenfél sokkal ellenállóbb az ilyen típusú sebzésre, ergo egy fire skagot ne pirós fegyverrel próbáljatok kiirtani, mert sokáig fog tartani.

04 - Játékélmény (folyt.)

A karakterfejlődés is változott, hál’ istennek kivették a fegyver-hozzáértés fejlesztését, így szabadon váltogathatunk a jobbnál jobb talált pukkák között, ami üdítő, hisz minél több szabadságot kapunk, annál jobb! Nemde? Ez nem jelenti azt, hogy egyszerűsödtünk, bejött helyette a ’Badass Rank’ rendszer. Az őrült achievementek teljesítéséért Badass pontokat kapunk, amikből egyre több kell az újabb elkölthető tokenekhez. A Badass tokenek beváltásakor 5 random statisztikát dob fel nekünk a játék, amiből választhatunk majd (például életerő növelés, pajzs regeneráció, fegyversebzés, kritikus sebzésnövelés és még sorolhatnánk, több tucat van). Ezeket nem csak aktuális karakterünk kapja majd meg, hanem az összes. Először 1% pluszt kapunk, aztán egyre kevesebbet, egészen 0,5%-ig, itt már nem csökken tovább a bónusz. Achievementekből egyébként nagyon sok van, és szinte mind nagyon viccesen lett elnevezve (nekünk a „Say ’WATT’ again!” a kedvencünk, ezt elektromos sebzés osztásáért kapjuk). A képességek és képességfák újra lettek gondolva, javultak és gyarapodtak, talán Zer0 stealthjénél hiányzott a sebesség, ami annak idején Lilith fáziscsúszásánál megvolt.

A Borderlands 2-ben jóval többféle ellenfél van, mint az elődjében, változatos képességekkel és tulajdonságokkal. Az AI-ra nem lehet panasz, a mobok ügyesen használják környezetüket, és ha lehet, még akár bekeríteni is megpróbálnak minket. Amelyik tud, az össze-vissza ugrál vagy nekünk ront, míg mások elfutnak előlünk, ha úgy látják jobbnak. Hordó mellett nem tanácsos megállni, mert simán ránk robbantják őket. A góliátokat érdemes kihasználni, ha van egy mesterlövész puskátok kéznél, akkor ha fejbelövitek őket, nekimennek a haverjaiknak is. Többször lehettek tanúi annak, hogy egymást irtják a mobok különböző frakciói, ebbe nem feltétlen kell beleavatkozni… A főellenség, Handsome Jack nagyon jól kitalált figura és eszméletlen humorosak a dumái és üzenetei. Így főellenséget mi… én még nem szerettem.

A nehézség a játékban elég nehezen meghatározható, hisz rengeteg mindentől függ. Függ a cuccainktól, szintünktől, az ellenfelek szintjétől és attól, hogy hányan vagytok. A nehézséget érzésre nem pont annyival emeli a játék ahányan becsatlakoztak. Igaz, sajnos csak néhány óra multira futotta, de mi úgy éreztük, hogy a kihívás nagyobb a játékban, ha többen toljuk. Így továbbra is csak azt mondom, ha tudtok, akkor menjetek csapatban, mert sokkal jobb. Itt fontos megjegyezni, hogy a talált kincseket saját magatoknak kell elosztanotok, de az eridium kivétel! Ha valaki felkap egy eridiumot, azt mind megkapjátok, szóval nincs miért aggódni.

A 4-es csapatban játszóknak van még egy utolsó jó hírünk, jöttek be új járgány típusok. Juhééé! Most már van olyan, amibe már 4-en is befértek! 

05 - Összefoglalás és értékelés

A Borderlands 2 az első szellemiségében készült, de sok kisebb-nagyobb újítást hozott, amik mind nagyon jók (az egyik legjobb, hogy végre nincs SecuROM). Minden ízében érezni az aprólékos munkát, törődést és átgondoltságot. Ami igazán látszik rajta, hogy a fejlesztői maguk is játékosok és valami olyat alkottak, amivel ők is nagyon szívesen töltenék a szabadidejüket. Nekünk az jött le, hogy amikor belevágtak ebbe a projektbe, nem azt a kérdést tették fel először, hogy hogyan lehetne még több embert elérni az új Borderlands-zel, hanem, hogy hogyan lehetne még jobb játékot csinálni! Ezek után mit lehet még róla mondani? Fantasztikus hangulat és atmoszféra, rengeteg humorral, remek játékélménnyel. Mindössze pár apró bugot találtunk a játékban (a négykerekűvel néhányszor indokolatlanul megakadtunk), de semmi olyat, amit az első tapasszal meg ne lehetne oldani. Ilyen élvezetes és egyedi shooter nem minden nap jön, és ha olyan és annyi DLC-re számíthatunk, mint az első rész esetében, akkor egy szavunk sem lehet.

Platformok: PC, PS3, Xbox 360

Tesztelt platform: PC