I. oldal - A kezdetek

A játékvilágnak mindig is megvoltak a maga különcei. Emlékezzünk csak vissza a roppant furcsa életutat bejárt American McGeere, vagy épp a folyton szerencsés, de ettől függetlenül is zseniális Peter Molyneux-ra. Van azonban egy játékfejlesztő, akiről gyakorta megfeledkezik a szakma, hogy aztán egy emberként csapjon homlokára, hogy "hoppá, hisz ő is itt van még". Demis Hassabisról, Molyneux egykori csodagyerek felfedezettjéről van szó, aki ugyan viszonylag kevés játékot tett az asztalra, ám meglehetősen egyedi látásmódja sokáig példaértékű maradt az iparban. Hogy lett a jó eszű sakkbajnokból a Bullfrog programozója, majd miként boldogult a saját lábán? Történetünk e nem mindennapi zseniről szól.

Az első évek

Demis Hassabis neve (akárcsak Americané) könnyen megjegyezhető, hisz egyáltalán nem hétköznapi, angolos hangzással rendelkezik. Pedig, akárcsak az ebben rokon Peter Molyneux, ő is brit állampolgárként látta meg a napvilágot 1976. július 27-én. A roppant okos, gyerekként minden iránt érdeklődő fiúról hamar kiderült, hogy valódi csodagyerek. Na nem a szó carmacki értelmében, hanem tényleg: az Élő Árpád által kidolgozott sakkranglistán például 2300 pontot ért el 13 éves korában, ami nagyjából a géniuszi szintnek felel meg. Ezen felül két évvel korábban végezte el a középiskolát, ráadásul A, azaz kiváló eredménnyel. Ez azonban még nem minden. Érettségi előtt egy évvel az Atari Power című videojátékokkal (is) foglalkozó magazin érdekes versenyt hirdetett. Elő kellett állni egy Space Invaders klónnal, a legjobban sikerült munkát pedig egy Bullfrog szerződéssel hálálta meg az újság. Bizony, Bullfrog, a cég, ami Peter Molyneux korukat megelőző játékait termelte ki. Az ekkor még csupán 15 éves Demis úgy döntött, megpróbálkozik a dologgal, így az iskolai napok és szünetek alatt rendíthetetlenül kódolta játékát. Majd második lett, az első helyet elhappolta egy nála jóval tapasztaltabb programozó. "Az első díj munka volt a Bullfrognál, egy lenyűgöző ajándék. Mivel pedig második lettem, úgy gondoltam, felhívom őket, hátha lesz valami. Megdöbbentek, milyen fiatal vagyok. Peter Molyneux állítólag nagyon érdeklődött utánam, hogy mégis "ki ez a gyerek", így behívtak. Onnantól kezdve folyamatosan bejártam dolgozni." Nem semmi, ugye? Az ekkor még a középiskola befejezése előtt álló fiú az ipar legjobbjaival dolgozhatott együtt, ahogy a mesében.

Demis munkája kezdeti szakasza a Theme Park bétatesztelése és a Syndicate pár pályájának megtervezése volt. Peter úgy látta, hogy a 16 éves szemmel dolgozó Demis remekül megérti azt a játékos generációt, ami épp kinevelődőben van, így előre jelezheti azok igényeit. A játéktervező zseni ötlete, mint hajdanán mindig, most is beválni látszott, így amikor Demis 16 évesen végzett a középiskolával, rávette, hogy maradjon a Bullfrognál, mielőtt egyetemre megy. Így kezdődött tehát az angol ifjú titán hivatalos karrierje.

II. oldal - Theme Park

A Bullfrognál, majd vissza a suliba

A Theme Park tesztelése alatt Peter rájött, hogy Demis szellemi képességei sokkal távolabb nyúlnak pár vacak bug kiküszöbölésénél, így rábízta, hogy a szimulációs motoron belül dolgozza ki az ellenfelek mesterséges intelligenciáját - magyarán Hassabis munkáját látjuk a többi vidámpark viselkedésében. Saját bevallása szerint akkor fogalma sem volt róla, hogy mit csinál, de elég jól sült el a dolog, és erre a rutinra a legbüszkébb a Theme Parkban. Bizony, a bétateszternek felvett zsenigyerek egyszersmind társtervezővé lépett elő. A játék később remek kritikákat kapott és jól is fogyott, különösen a német és a japán piacon (utóbbit ne kérdezzétek, mi sem értjük).

A Bullfrog sikere lehetőséget nyújtott némi kísérletezésre, és mivel Demis ekkor már beiratkozott az egyetemre, a kis csapat nem boldogult túl jól az ingoványos talajra tévedt játéktervvel. Ez volt a Magic Carpet, egy repülőszőnyeg-szimulátor, mely az Ezeregy éjszaka meséinek világából táplálkozott, egy teljesen 3D-s motorral, szerepjáték-elemekkel és sok-sok akcióval egészítve ki a hangulatot. A papíron jól kinéző játék a valóságban kész katasztrófa lett: kaotikus, csúnya, idegesítő és lassú, talán az egyetlen olyan Bullfrog játék, ami nem csak, hogy megbukott, de kritikailag is sikertelenné vált. Sokan egyébként máig úgy tartják, hogy ha Demisnek több ideje van foglalkozni a Magic Carpettel, akkor jobb játék lesz belőle. Akár így, akár úgy, hősünk ez idő tájt a Cambridge-i egyetem padjait koptatta. Csoporttársai eleinte azt hitték, viccel, amikor Bullfrogos múltjáról mesél, később viszont hittek neki, mert az előadásokon is nyilvánvalóvá vált, hogy Hassabis nem kispályás, ha számítástechnikáról van szó.

Érdekes egyébként, de Demis magánéletéről nem sok információ maradt fenn - úgy látszik, angol körökben divat a titkolózás, emlékezzünk csak vissza Peter Molyneux ködös személyes ügyeire. Azt viszont egy interjúban elárulta, hogy kedvenc játéka a Civilization 2, s hogy a Command & Conquert, illetve a Red Alertet "zseniális alkotásoknak" tartja. (Apró érdekesség, hogy Molyneux is a Civilization 2-t jelölte meg örök favoritjaként, szóval Mr. Meier melle dagadhat a büszkeségtől).

III. oldal - Feketén-fehéren

A visszatérés: munka a Lionheadnél

Az egyetemet Demis kiváló eredménnyel végezte el, ez nem is annyira meglepő. Miután lediplomázott, szeretett volna saját játékfejlesztő csapatot alapítani, de mivel túl sokba került volna a dolog, inkább engedett a csábításnak és belépett Peter új cégébe, a frissen alapult Lionheadbe. A csapat az EA szárnyai alatt egy forradalmi játékon dolgozott, melyben a játékos egy istent alakított, de nem úgy, ahogy a Populousban, hanem sokkal interaktívabb rendszer szerint. A Black & White korának talán legambiciózusabb vállalkozása volt, Demis pedig szíves örömest fejest ugrott a munkálatokba. Barátsága Peterrel mit sem romlott, sőt, mentora alig várta, hogy Demis csatlakozzon, és amint aláírta a szerződését, nyakába sózta a mesterséges intelligenciáért felelős vezető munkatárs feladatait. Hassabis úgy emlékezett vissza pár éve a Lionheadnél töltött időre, hogy nagyon élvezetes korszak volt, s hogy Peterrel rengeteg mindenben egyetértettek, mert mindketten szeretnek kísérletezés alapján fejleszteni: azaz feldobnak egy hipotézist, tesztelik, és ha elbukik, hát feldobnak még egyet. Nem a legolcsóbb módszer, de hatásos, és erre a Black & White a legjobb bizonyíték.

Ugyanakkor Demis mindig mint stratéga dolgozott, míg ezzel szemben Molyneux kedvelte az elszállt ötleteket. Hassabis szerint jó lett a Black & White, de ha rajta múlt volna, sokkal inkább tradicionális RTS-sé válik, így bár sokat beszélgettek Peterrel, a Lionheadben érezhető volt, ami a Bullfrogban még nem: az, hogy ez Peter Molyneux birodalma, itt ő az úr, és bár szívesen vesz minden javaslatot, végül csak neki lesz igaza.

A Black & White sajnos nagy bukás volt, bár tény, hogy rengeteg díjat nyert, a kritikusok egyszerűen zabálták. Demis viszont még a premier előtt úgy érezte, eljött az ideje, hogy a saját lábára álljon. A pénz egy része adott volt, már csak pár befektető kellett, tehetséges barátokkal pedig az egyetem óta tele volt a padlás. Ötletből sem volt hiány, Hassabis megannyi menedzserstratégiát kitalált, de tudta, hogy hiába állna elő velük a Lionheadnél, a Black & White akkor még végeláthatatlannak tűnő fejlesztése ellehetetlenítené a dolgokat. Így aztán 1998-ban megköszönte Peternek az addigi munkát és megalapította az Elixir Studios-t.

IV. oldal - Forradalom!

Elixír minden bajra

Az Elixir Studios kalandos, ám sajnos rövid története egy Demishez illő sztorival indul: az ekkor még pofátlanul fiatal géniusz brókerek között keresett befektetőket, ketten pedig érdeklődtek is az ötlete iránt, de megkérték, hogy menjen be velük egy londoni bárba és igyon meg pár sört, hogy barátságos környezetben tudhassák le a hivatalos ügyeket. Demis nem mert nemet mondani, noha sosem bírta a piát, állítja, hogy akárhányszor igyon is, hülyeségeket beszél, majd rosszul lesz és kidől - nem épp jó ómen egy cég megalapítását eldöntő tárgyaláshoz.

Be is ültek egy kocsmába, a brókerek pedig kihozattak egy rakás piát. Demis egy interjúban elmesélte, hogy addig emlékszik, hogy már több korsó után győzködték, menjen velük brókernek, mert jó esze van és kell az utánpótlás. Aztán se kép, se hang, otthon ébredt az ágyában. Fogalma sem volt, mi történt, de pár órával később hívták, hogy megkössék az üzletet.

Az Elixir Studios első projektje egy hihetetlenül nagyszabású menedzserjáték volt, melynek lényege egy teljes ország irányítása, pontosabban az azt felügyelő kommunista-szerű rezsim megdöntése politikai eszközökkel. A Republic: The Revolutionre sokan nem emlékeznek már, pedig jó ideig tátott szájjal olvasgattuk róla a hihetetlenebbnél hihetetlenebb infómorzsákat. Egy teljes nációt irányító AI? Minden cselekedetünknek tétje van? A játék befejezése csak a kezdet? Hát igen, ezek a reklámszövegek még ma is népszerűek, csakhogy Demis csapata komolyan gondolta őket - mi sem természetesebb, hogy egy ilyen ambiciózus elképzelés bedől, méghozzá fájdalmasan. A játék Novistrana, egy fiktív volt szovjet fennhatóságú ország rendbetételével bíz meg bennünket, és bár az összes ígéretét beváltja, olyan bonyolult, hogy ember alig akad, aki átlátja. A játék interfészét Demis állítólag az anyukáján tesztelte, de valószínű, hogy a zsenialitás örökletes a családban, mert e cikk írója sokéves játéktapasztalattal a háta mögött is csak pislogott, hogy hová és mikor kell kattintani.

V. oldal - Evil Genius

A játék 98 második felétől 2003-ig volt a sütőben, megjelenésekor pedig meglehetősen vegyes kritikákat kapott: bonyolultságát és átláthatatlanságát sokan felrótták neki, de ugyanakkor mindenki látta, hogy az Elixir véghezvitte a lehetetlent, hisz a Republic máig érdekes és példanélküli játék, ami ugyan anyagilag nem lett nagy siker, eleget hozott a konyhára a cég következő, és egyben Demis eddigi utolsó játékának elkészítéséhez.

Ez volt a 2006-os Evil Genius, mely alapjául Demis egyik kedvenc filmsorozata, a James Bond széria szolgál. A játékban egy szupergonosztevőt alakíthatunk, aki igyekszik elpusztítani a világot - persze ez is egy menedzserjáték, kicsit merítve a Dungeon Keeper pályastruktúrájából és felállásából. A csapat élvezte a fejlesztést, és bár az Elixir egyszerre mindig több projektet futtatott, valahogy egyik sem jutott túl a preprodukciós fázison, kivéve az EG-t.

A fantasztikus ötlet persze jóval kifinomultabb kivitelezést kapott, mint a nehézsége miatt kritizált Republic, és bár nem lett rossz játék (sőt, eltökélt rajongói máig vannak), valahogy képtelen volt lenyűgözni az embert. Hiába, Demisből Peter nélkül hiányzott valami: valami, ami John Carmack és John Romero szakításakor is kiveszett az idből.

Az Evil Genius még a Republicnál is rosszabbul fogyott, és mivel a kritikusok sem fogadták túl fényesen, gyakorlatilag halálra ítélte a nyolc éven át fennálló stúdiót. Demisék feloszlatását követően a jogok szétszéledtek a játékvilágban, hősünk pedig új kihívások után nézett, ezúttal a játékvilágon kívül. 2006-ban azt nyilatkozta, hogy büszke az Elixirre, és sajnálja, hogy az emberek nem voltak vevők az újdonságokra. Továbbá szomorú volt a Lionhead-féle The Movies sikertelensége miatt is, igaz, azóta nem beszélt a dologról.

VI. oldal - A jelen

A jelen

Demis az Elixir bedőlését követően elhagyta a játékipart és visszament az egyetemre, ahonnan 2009-ben az idegtudományok doktoraként távozott. A volt tervező és ötletember jelenleg mint tudós tevékenykedik, rengeteg értekezése, cikke és kutatása látott napvilágot, párat errefelé lehet elolvasni. Legjobban egyébként a mesterséges intelligencia kutatása érdekli - emlékezzünk csak vissza, a Black & White zseniális AI-jának alapjait is ő fektette le, jóval a játék 2001-es premierje előtt.

Amikor nem tudományos konferenciákon tart előadásokat és nem cikkeket ír, játszik, de korántsem videojátékokat: már 2003-ban híres pókerbajnok lett, azóta pedig sokat sudokuzik, sakkozik és shogizik, hogy ébren tartsa az elméjét.

Játékokkal kapcsolatos terveiről évek óta nem beszél, igaz, legutóbb azt nyilatkozta, hogy szeretne egy új csapatot alapítani, mert be akarja bizonyítani, hogy a mesterséges intelligencia további kutatásával elképesztő játékokat lehet építeni. Ennek viszont már hatodik éve, Demis pedig hallgat, mint a sír. Reméljük, hogy egyszer még visszatér, lévén szívesen csinálna egy Republic 2-t.