Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

„Ez csak egy játék” - hobbi vagy függőség a videojáték?

  • Dátum | 2016.02.01 08:01
  • Szerző | villanyi.gergo
  • Csoport | JÁTÉK

A játék alapvető emberi szükségletünk, és nem csak gyermekkorban. Míg a gyereknek felfedezést, örömöt, próbálgatást és a tanulás folyamataiba ágyazott fejlődést (is) jelent általában, nem elhanyagolható a felnőttekre gyakorolt hatása sem. A kikapcsolódás, a feszültségek levezetése és a rekreáció szempontjából fontos marad, hogy játsszunk, legyen szó egy táblás társasjátékról, sportról, vagy éppen esetünkben a videojátékokról.

A túlzás azonban nemcsak intő jele annak, hogy az egyensúly felborult, de hiányosságokra, kielégületlen alapszükségletekre is figyelmeztet. Ha pedig kicsúszik az irányításunk alól, szenvedélybetegséghez hasonló megnyilvánulási formái idővel az élet számos területén kárt okoznak. Ha szóba kerül a hobbi, mint időtöltés, mindenki valami kellemesre gondol. Sport, kézműves technika, barkácsolás, intellektuális vagy tudományos témák. Olyasmiről van szó, amit az ember a szabadidejében szívesen csinál, ami iránt érdeklődik, és olykor nagyon mélyen bele is ássa magát az adott témába, tevékenységbe. Manapság nem ér újdonságként senkit az a kijelentés, hogy egyre több feladatra, tevékenységre használunk számítógépet. Jóformán bármiben segítségünkre lehetnek a mai technológiai vívmányok, legyen szó tanulásról, szórakozásról vagy épp a szociális kapcsolatainkról. A degradáló „kocka” elnevezés azt fejezi ki, hogy valaki túlságosan a technológia, a számítógépek bűvöletében él. De mi van akkor, ha a munkája, az érdeklődése, a tehetsége és a hobbija is a géphez köti? Egyszerűen arról van szó, hogy ebben jártas, ebben érzi jól magát, és emellett ugyanúgy lehet szociális élete, sportolhat, szórakozhat, mint bárki más. Még az egészséges életmódnak is létezik olyan mértékű túlzása (orthorexia nervosa - az egészséges táplálkozás megszállottja), ami már nem az egyensúlyról, hanem egy görcsös, önsanyargató és az eszmének mindent alárendelő gondolkodásról szól. Vagyis alapvetően bármit túlzásba vihetünk, még akkor is, ha ez fel sem tűnik kezdetben.

Bizonyosan ismerünk olyanokat, akik mások problémáit, elintéznivalóit mindig a sajátjuk elé helyezik, akik a szükségleteiket, vágyaikat az utolsó helyre száműzik. Ez is tűnhet pro-szociális, támogató viselkedésnek, olyan valakinek, aki kedves és megbízható, - és ezen jellemzői, a dinamikától függetlenül fennállnak -, a háttérben viszont más erők is munkálnak, amik a megfelelési kényszer, a szerethetőség és az elfogadhatóság kérdéseit vetik fel.


A pszichiátria és a mentális betegségek hivatalos kézikönyve (DSM-5 - magyarul kb. mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) egyelőre nem számol a videójátékok által okozott zavarokkal (Internet Gaming Disorder), mint mentális betegséggel, de napirendi ponton van a besorolása, és a kézikönyvbe való implementációja. Egyesek azzal érvelnek, hogy itt is ugyanolyan impulzuskontroll zavarról van szó, mint más függőségek esetében. Ez alapvetően a késztetések gátlására való képtelenséget, a tervezés és a következmények felmérésének, átgondolásának hiányát jelenti, és részét képezi a cselekvés előtti feszültségnövekedés, majd a cselekvés utáni megkönnyebbülés, felszabadultság, kielégültség érzése. Más szemléletet vallók viszont úgy érzik, hogy a játékoknál, mivel nincsen konkrétan meghatározható kémiai anyag, mint a kábítószerek és az alkohol esetében, így függőség „szintre” emelése elbagatellizálná az „igazi” betegségeket.

Felmerül az is, hogy a számítógépes játék-zavar hátterében interperszonális, pszichológiai és érzelmi problémák húzódnak meg. Tehát maga a játék vagy a túlzásba vitele szimplán egy következmény, arról nem beszélve, hogy a tünetek kezelésére, megoldására tett kísérlet is lehet. Hasonló érdeklődésűeket, közösséget találni mindig fontos volt, manapság pedig nem ritka, hogy ezt a közösséget a neten vagy egy játék által találja meg valaki, például egy játékosokat tömörítő klánhoz csatlakozva. Olyan is előfordul, hogy komoly barátságok, szerelmek születnek akár úgy, hogy élőben még nem találkoztak a felek egymással, és lehet, hogy nem is fognak.

A dependenciával kapcsolatban pszichés tünetekről beszélhetünk, vagyis a lehetőség keresése, a megszerzésre kényszerítő vágy, a sóvárgás megjelenhet, de sokat számít a mértéke és a manifesztációja is. Elvonási vagy absztinencia-szindrómáról nincsen szó, hiszen nincs fizikai szer, de a vágyott tevékenység elérhetőségének szünetelése vagy megszűnése kiválthatja ingerlékenység, szorongás, feszültség, mint pszichés tünetek megjelenését. Jó kérdés, hogy hányan esnének pánikba, ha egy napig vagy egy hétig nem lenne internet. Hány emberben merülne fel, hogy akkor most mit kezdjen az életével? Itt is jó látni a különbséget a technológia beágyazottsága és az életet befolyásoló, megkönnyítő része és a kóros, az életteret beszűkítő használat között. A legtöbbünknek, még ha nem is örülne, hogy ez történt, lenne ötlete, megoldása, vagy el tudná foglalni magát valami mással. A többség funkcióképes maradna az életében, és még ha keresne is olyan helyet vagy lehetőséget, ahol internetezhet, maga a fókusz és a prioritás nem csak erről szólna számára. Ez egy egyelőre nyitott vita, amiben érvek tömkelege hangzik el, a végső meghatározás pedig majd a jövőben születik meg, remélhetőleg figyelembe véve az életkorok, generációk és a világ kommunikációs stílusában létrejött változásokat.

Mivel hivatalos állásfoglalás nincsen, a szakemberek a szerencsejáték függőség (gambling disorder – problem gaming) és a szex függőség kezelésére használt módszereket és technikákat alkalmazzák a videojátékok által okozott problémáknál is, hiszen mindegyik zavar megegyezik abban, hogy konkrét ’drog’ vagyis kémiai anyag nem játszik szerepet a kialakulásában. A kognitív viselkedésterápia eszköztárában a diszfunkcionális –vagy hamis- viselkedések és gondolkodás feltérképezése, valamint újradefiniálása segít legtöbbször, mindez pedig egyéni és családterápiás formában is történhet. Bármilyen felépülési folyamatnak része kell legyen egy támogató közeg, aminek forrása és a lehetőségek felmérése a résztvevő felek feladata és felelőssége. Emellett persze léteznek táborok, egyéb foglalkozások, amiknek főként az „offline életmód” kialakításában, vagy facilitálásában vannak eredményeik, valamint ötleteket adhatnak, de a szociális kapcsolatok kialakulását is segíthetik.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 19.
    2016. 02. 04. 19:03
    Nekem meg pont fordítva van. Én szeretem előbb elképzelni, teljes részletességgel elolvasni a könyvet és utána megnézni egy filmet mások elképzeléseivel.
  • 18.
    2016. 02. 04. 15:26
    Mind a kettő
  • 17.
    2016. 02. 03. 00:00
    Egyesek cigiznek, mások alkoholizálnak, van aki füvezik vagy drogozik, és olyan is van, a ki a játékgépbe dobálja a fizetését. Én meg videojátékokkal ütöm el az időm.

    Sajnos csak az első 2 társadalmilag elfogadott... Nice!
  • 16.
    2016. 02. 02. 12:39
    Ó, tudom ám egyébként, én anno gyerekként otthon az említett mondatok kb. 70%-át megtapasztaltam a saját bőrömön
    Kár, hogy mindig így van. Ha valamiben nem érintett az ember, attól még könnyedén alkot ignoráns véleményt a dologban. És ezen a kutatások és cikkek csak kis részben enyhítenek, mert mindig lesznek ilyen emberek.
  • 15.
    2016. 02. 02. 12:24
    Sajnos nem. Nagyon sokak fejében él még az a kép, hogy ez csak akarat kérdése. Vagy, hogy csak magának köszönheti (és a háttere, a környezet, egyéb hatások, mintha nem is léteznének). De olyat is gyakran hallani, hogy ez gyerekes és komolytalan, éretlen viselkedés és "abba kéne hagyni". Arról a generalizálásról nem is beszélve, hogy a számítógép és/vagy a játék önmagában káros és rossz,.
  • 14.
    2016. 02. 02. 12:19
    Egyetértek, viszont pár mondatos betekintést akartam abba is nyújtani, hogy a szakma, komoly vitákat folytatott/folytat ezzel kapcsolatban és a nézőpontok, indoklások eltérőek.
  • 13.
    2016. 02. 02. 10:54
    "Felmerül az is, hogy a számítógépes játék-zavar hátterében interperszonális, pszichológiai és érzelmi problémák húzódnak meg."
    Felmerül? Azt hittem odáig már eljutottunk, hogy ez evidens
  • 12.
    2016. 02. 02. 08:43
    Én pont ezért nem szeretem a könyveket. Lehet sokan kitoloncolnának ezért, de én egyszerűen nem szeretem úgy elképzelni a szereplőket, helyszíneket, hogy tudom közben, más nem így fogja. Főleg akkor, ha utána készül egy film (vagy épp játék, de ez ritka), és teljesen más minden. Illúzióromboló, ahogy te mondod. Másnak meg pont ezért lehet beszédtéma, de én más vagyok. Persze, a könyvet utána olvasni lehet plusz élmény, de nekem már késő, hogy rászokjak.
  • 11.
    2016. 02. 02. 08:14
    Ha tudnánk az állat világ nem is áll annyira messze tőlünk, ide s tova
    az elképzelések változnak meg nyomban, amint egy olyan helyzettel szembesülünk ami nem e világi, de párhuzamot vonható a gép előtt ülő elmélázott játékossal is, íme: "-a világ odáig terjed míg a szem ellát, s amíg a képzelet elszáll."
  • 10.
    2016. 02. 01. 18:39
    Ha a játék csak játék lenne soha nem játszanád végig.
    Más ismerni a sakkot meg más 8-as fokozatba megverni egy sakkprogramot.
    Mind a kettőt játéknak hívjuk de a kettő messziről sem ugyanaz.
    Itt van pl a The Witness, hát állásinterjúkon nem szoktak ilyen kemény IQ kérdések lenni.
    Én inkább úgy mondanám a játék menekülés egy más világba ahol az agyad más területeit használod mint a hétköznap és ezért kikapcsol.
    Csak sokan ott ragadnak )) Lást Wow, Fallout, Elder Scroll...
  • 9.
    2016. 02. 01. 15:15
    30-40 évesen már megvan a munkaviszonyod, nem kell annyit gürizni, hogy állandóan bizonyíts.

    Persze magyar viszonylatban ez sem mindig stimmel, mert van aki alatt 20 év munkaviszony után is inog a léc, ha nem fárad be hétvégén önként és dalolva.
  • 8.
    2016. 02. 01. 14:31
    Én azért szoktam le az önálló könyvolvasásról, mert rengeteg mostanában a könyv adaptáció, és totálisan illúzióromboló, ha az ember teljesen más vizuális megvalósítást lát, mint ahogy azt a fejében elképzelte. Ráadásul nem lehet megfilmesíteni egy könyv minden oldalát, szóval egy érdekfeszítő film után olvasva a könyvet akár kétszer részesülhet az ember jó élményben.

    (Oké, ebből leszűrhető az is, hogy a vizuális média mellett tettem le a voksomat, mint a szórakozásom fő forrása, de 2016-ban ez ne legyen már probléma.)
  • 7.
    2016. 02. 01. 13:51
    Ja, amellett, hogy ott még hős sem vagy, társadalmi kérdéseket nem latolgat, érzelmeket sem közvetít, és a való életben is megtehetnéd, még előnyöd lenne belőle. Á, könnyebb, mert ott ingame coin-t kapsz érte, és fizethetsz a kék kristályért, hogy instant learathasd újra a búzát MÉG ingame coin-ért azért. hogy elölről kezdhesd az egészet. Sose értettem ezeket a farmolós hülyeségeket...

    Én a problémát abban látom, hogy sok ember nem érti meg azt, hogy egy minőségi játék tulajdonképpen egy jó könyv vizuális változata, amiben még az ügyességed, reflexed, nyelvi tudásodat is gyakorolva átélj egy klassz történetet. Persze, a CS:GO, meg a többi hülyeség, amit mellettük én is, sokan mások is tolnak, kivétel lehet, de míg mi ezekkel feleslegesen töltjük az időnket, mások is szívják a bagót, készítenek heti egyszer fogyós kaját, stb, aminek semmi értelme. Kinek mi tetszik, ahogy a cikk konklúziója is ez.
  • 6.
    2016. 02. 01. 13:40
    A probléma hogy ma az ember már függő sem tud lenni, mivel nem jönnek ki olyan minőségű, mennyiségű és hosszúságú játékok ami lekötné az embert egy hétnél tovább.

    Én inkább abban látom a problémát ha valaki egy olyan játékot játszik orvérzésig, amit nem is élvez. Többnyire az eszetlen farmolós játékoknál alakul ez ki.
  • 5.
    2016. 02. 01. 10:32
    Vagy beigazolódnak ...

    https://www.youtube.com/channel/UCqQsHCu6JDBHydAIc1kuN1Q

    Ennek a youtube csatornának a tulaját én hoztam össze a mostani barátnőjével. Most már együtt laknak és az egész ismeretség Nexus chaten kezdődött.
  • 4.
    2016. 02. 01. 10:28
    Pedig sok ilyen volt anno az IRC korszakban, mivel akkor maximum egy bescannelt képet tudott küldeni magáról a delikvens.

    A sok kanos egyetemista / főiskolás meg ráizgult gyakorlatilag mindenkire, akinek csaj nickje volt.
  • 3.
    2016. 02. 01. 09:50
    Remek kis gondolatébresztő cikk lett, gratulálok hozzá! Mondjuk abban erősen kételkedem, hogy online komoly szerelmek szövődhetnek úgy, hogy a felek előzőleg nem is találkoztak - legfeljebb belevetítjük a másikba a vágyainkat, melyek aztán persze az első találkozásnál szertefoszlanak.
  • 2.
    2016. 02. 01. 09:11
    Pedig van kémiai anyag: az agy "jutalomközpontját" ingerli a játék (akár video- akár szerencsejátékról beszélünk). Csak nem kívülről van bevive, hanem a szervezet termeli.
  • 1.
    2016. 02. 01. 08:48
    "Más szemléletet vallók viszont úgy érzik, hogy a játékoknál, mivel nincsen konkrétan meghatározható kémiai anyag, mint a kábítószerek és az alkohol esetében, így függőség „szintre” emelése elbagatellizálná az „igazi” betegségeket."
    Ez nettó baromság.
    A szerencsejáték-függőségnél sincs konkrét kémiai anyag, mégis komoly probléma. Sőt, ma már ott tart a tudomány, hogy komolyan kezdik átértékelni a pszichológiai faktor szerepét.