A rák kialakulásához vezető mutációk közel kétharmada a DNS replikációja során bekövetkező spontán hiba, állítják egy új tanulmány szerzői. Ha igazuk van, akkor a környezeti hatások és az öröklődés sokkal kisebb szerepet játszik a daganatos betegségek jelentkezésében, mint eddig gondoltuk. Mindez persze azt is jelentené, hogy számos tumorbetegség esetében nem jelent megoldást a megelőzés, vagyis ezek kialakulási esélyét nem lehet életmódbeli változtatásokkal csökkenteni.
A kutatók korábban hajlamosak voltak arra, hogy a környezeti faktorok jelentőségét hangsúlyozzák a genetikai mutációk bekövetkezése kapcsán, mondja Bert Vogelstein, a baltimore-i Sidney Kimmel Rákközpont genetikusa. Ha pedig külső ellenségként tekintünk a mutációkra, amelyek bejutását, bekövetkezését a határ védelmével lehet megakadályozni, az egészen másfajta stratégiát igényel, mint hogyha kiderül, hogy az ellenség mindig is belülről származott, és csapatainak java, jelen esetben kétharmada, belül van a határokon, folytatja a szakértő. A megelőzés mellett, amelynek több tumorfajta esetében továbbra is nagy jelentősége van, az új stratégiában nagyobb szerep jutna a rendszeres szűrésnek, korai diagnózisnak és a kezelések mielőbbi megkezdésének, mondja Vogelstein.
Minden alkalommal, amikor egy sejt osztódik, hibák jelentkezhetnek a másolódó DNS-ben. Vogelstein és Cristian Tomasetti, a Johns Hopkins Egyetem matematikusa 2015-ben nagy port kavartak a szakmai körökben, amikor új elemzésükben megállapították, hogy a szervekben jelentkező daganatok gyakorisága és az azokban bekövetkező őssejt-osztódások között korreláció van. Ami arra utalt, hogy azért kevesebb az agydaganat, mint a vastagbélrák, mert az utóbbi szervben sokkal többször kerül sor sejtosztódásra.
A szakma annak idején attól tartott, hogy a tanulmány következtetései nem tesznek majd jót a prevenciós törekvéseknek. És persze azzal kapcsolatban is újra fellángolt a vita, hogy a tumorképződésben mekkora szerep jut a környezeti tényezőknek. Vogelstein ugyanakkor akkor és most is hangsúlyozza, hogy munkájukkal egyáltalán nem akarták kétségbe vonni azon erőfeszítéseket, amelyek esetében igazolt a megelőzés hatásossága, mint például a dohányzás vagy a napozás kerülése esetében.
A felmérések szerint a rákbetegségek 42 százaléka megelőzhető, és ennek az új eredmények sem mondanak ellent. (Vogelstein és Tomasetti új tanulmánya ugyanis a tumorképző mutációkat bekövetkezési körülményeit vizsgálja, és általában több mutációra van szükség ahhoz, hogy a rák valóban kialakuljon.) A most megjelent tanulmány két jogos kritikára ad választ a 2015-ös munkával kapcsolatban. A szakértők egyrészt az Egyesült Államokon kívülre is kiterjesztették vizsgálódásukat, 69 ország tumoradatbázisait vonva be a kutatásba. Másrészt bevontak a vizsgálatba két gyakori tumorbetegséget, a mell- és a prosztatarákot, amelyek a korábbi elemzésből kimaradtak.
A szakértők a környezet, az öröklődés és a véletlenszerűen jelentkező DNS-replikációs hibák jelentőségét vizsgálták a rákokozó mutációk kialakulásában. Úgy találták, hogy az említett tényezők fontossága ráktípusonként eltér. Egyes tüdődaganatoknál például környezeti okokhoz köthető a rákhoz vezető mutációk 65 százalékának kialakulása, miközben a spontán DNS-replikációs hibák csak a mutációk 35 százalékáért felelnek. A prosztata, az agy és a csontok daganatos megbetegedései esetében azonban a mutációk több mint 95 százaléka külső okokhoz nem köthető másolódási hibáknak tudható be. A szakértők 32 daganatos betegség vizsgálata után jutottak arra a következtetésre, hogy a rákhoz vezető mutációk 66 százaléka véletlen replikációs hiba eredménye, 29 százalékuk tudható be a környezeti hatásoknak, és csak 5 százalékuk öröklött mutációknak.
Vogelstein azt reméli, hogy az eredmények a rákkal kapcsolatos közegészségügyi stratégiák átdolgozása mellett enyhítenek majd a tumorbetegségek kapcsán jelentkező bűntudaton is. Különösen rákos gyerekek szüleinél jellemző, hogy önmagukat vádolják gyermekük állapota miatt, mert abban a hitben élnek, hogy ha valamit másként csináltak volna, akkor a betegség megelőzhető lett volna. Az ember körülnéz a világhálón, és azt látja, hogy ilyen vagy olyan életmóddal megelőzhető lehet a rák, mondja Vogelstein. Pedig a jelek szerint egy sor olyan tumorbetegség van, amely minden erőfeszítés ellenére is kialakul. Arra pedig semmi szükség, hogy az ilyen tragikus helyzeteket még az alaptalan önvád is nehezítse, hangsúlyozza a kutató.
