Egy japán kutatócsoport eredményei szerint teli- és újhold környékén kimutathatóan megnő a pusztító földrengések bekövetkezési esélye. Bár a hatás ahhoz túlságosan kicsi, hogy megváltoztassa a rengésekre való felkészülést és az ilyen események előrejelzését, a felfedezés egy napon segíthet annak megértésében, hogyan alakulnak ki a legveszélyesebb földmozgások.

Az újhold és a telihold ideje alatt a Nap, a Hold és a Föld egy vonalba kerül, így az előbbi két égitest gravitációja nagyobb feszültséget okoz bolygónk kérgében. A fokozott hatás érzékelhető az árapály mértékében is, amelynek szokatlan intenzitása szintén megterheli a kérget. A szakértők ennek tudatában régóta sejtik, hogy ebben a két időszakban gyakoribbak lehetnek a földrengések, a megterhelt kőzetlemezek ugyanis könnyebben megcsúsznak. A témában eddig végzett kutatások azonban nem tudták kielégítően alátámasztani az elméletet.

Ide Szatosi és kollégái azonban nemrégiben minden korábbinál erősebb bizonyítékokat találtak a teória helyességére. A kutatók az elmúlt két évtized legalább 5,5 magnitúdós rengéseit elemezték, megvizsgálva, hogy az ezek bekövetkezte környékén milyen mértékű volt az árapályhatás és a kéregbeli feszültség. A vizsgálatból kiderült, hogy az elmúlt húsz év 12 legerősebb (legalább 8,2 magnitúdós) rengése közül 9 új- vagy teliholdak közelébe vagy napjára esett, amikor a legnagyobb a lemezekre és a törésvonalakra eső terhelés nagysága. A kisebb erejű rengések nem mutatnak hasonló tendenciát. Azt ugyanakkor szintén sikerült kimutatni, hogy a teli- és újholdak környékén a földrengések nagyobb eséllyel lesznek nagyerejűek, mint a félhold napjaiban, amikor alacsonyabb az árapály intenzitása.

A felfedezés más földrengéskutatók szerint is érdekes, ugyanakkor a többség egyetért abban, hogy az alacsony esetszám miatt nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az eredményekből. Hogy a megfigyelés kiállja-e az idők próbáját, azt a következő évtizedek erős rengései dönthetik el.

A felfedezésnek rövid távon túl sok gyakorlati haszna vélhetően akkor sem lesz, ha kétségen felül bebizonyosodik, hogy a japán szakértőknek igazuk van. A nagy rengések bekövetkezési esélye ugyanis annyira kicsi, hogy a holdfázisokból adódó apró változások nem fogják befolyásolni az ezekre való felkészülést, mondja John Vidale, a Washington Egyetem kutatója. Abban ugyanakkor segíthet az új információ, hogy a szeizmológusok megértsék, hogyan alakulnak ki az apró elmozdulásokból és törésekből pusztító rengések, hangsúlyozza Emily Brodsky, a Kaliforniai Egyetem kutatója. És ha ezt sikerülne felmérni, az már rengeteget segíthetne az előrejelzésben is.