Norvégia délkeleti részén, Telemark megye legmagasabb hegycsúcsának lábánál fekszik egy település, amelynek területét telente közel hat hónapon keresztül elkerüli a napsütés. A roppant szűk és mély völgy alján fekvő Rjukan a huszadik század első felében fontos iparvárosnak számított az ide telepített műtrágyagyár, és az ennek energiaellátására létesített vízerőmű miatt.
A várost gyakorlatilag a Norsk Hydro nevű vállalat építtette fel a múlt század elején, a legjobb korabeli építészeket hívva segítségül a tervezéshez. A település mára a norvég ipar és a megújuló energiák felhasználásának egyik fontos történeti mementójává vált, és egyedi jellegzetességei miatt nemrégiben az UNESCO világörökségi helyszínei közé is javasolta a kormány.
Rjukan sajátos fekvése miatt a városkába szeptembertől márciusig nem süt be a nap, amely tény már a település alapításának idején is foglalkoztatta a szakértőket. A Norsk Hydro egyik munkása, Oscar Kittelsen állt elő elsőként a naptükrök ötletével 1913-ban, és a vállalat társalapítója, Sam Eyde komoly megfontolásnak vetette alá az elképzelést. Kittelsen ötlete az volt, hogy a környező hegyekben elhelyezett tükrökkel a településre lehetne irányítani a napfényt, így az itt lakóknak ősszel és télen is lenne lehetőségük némi „napfürdőzésre”. A tervekből akkoriban végül technikai akadályok miatt nem lett semmi.
Eyde utódai azonban nem adták fel az alapgondolatot, bár a tükrök megépítéséről hosszú időre letettek. Ezek helyett viszont 1928-ra elkészült egy fülkés felvonórendszer, a Krossobanen, amely közvetlen összeköttetést teremtett a völgy mélye és hegyek magasabban fekvő régiói között, lehetőséget adva az itt lakóknak, hogy időről időre kikukkantsanak a téli sötétségből. A rendszer ma is működik, és évente ezrek szállításáról gondoskodik.
Napjaink technológiája azonban végre lehetővé teszi az eredeti elképzelésnek megvalósítását is: tükrök segítségével helybe hozni a napfényt. Az ötletet egy helyi művész, Martin Andersen hozta fel újból 2005-ben, és rövidesen széleskörű támogatást nyert Rjukan lakóitól, majd az állam részéről is.
A terveknek megfelelően már meg is kezdték a három darab, számítógéppel vezérelt heliosztátot felszerelését 450 méterre a város fölé a hegyoldalba. A tükrök folyamatosan igazodnak majd a Nap járásához, és annak fényét a város központjába, a piactérre irányítják. A rendszer energiaellátásáról szélkerekekkel és napenergiával gondoskodnak az üzemeltetők. Az egyenként 17 négyzetméteres tükrök révén egy nagyjából 200 négyzetméteres, ovális alakú terület lesz bevilágítható, és mivel a heliosztátok a rájuk eső napfény 80−100 százalékát képesek erre a térségre irányítani, a piactéren állók számára tényleg olyan lesz, mintha közvetlenül rájuk sütne a Nap.
Hasonló tükörrendszer működik 2006 óta a lenti képen látható, olaszországi Viganellában is, amely a környező hegyeknek köszönhetően évi 83 napra van elzárva a közvetlen napfénytől.
