Ez Joel története, aki 5 évesen is csak egy tucatnyi szót ismer, mert 1 éves korában rákot diagnosztizáltak nála, a szülőket pedig nem kecsegtették túl sok reménnyel a túlélését illetően. A játék címét az a kis mese adta, amivel a kisfiút nevelő házaspár - Ryan és Amy Green - a másik két gyermekének magyarázta mi is történik a testvérükkel. Joel a hős lovag, aki a Rák nevű sárkánnyal harcol, az életéért. A család emlékeibe, hétköznapjaiba, intim beszélgetéseinek, félelmeinek, örömeinek közepébe csöppenünk. Visszaemlékezés és önéletrajz szerű a játék, ahol point & click felfedezős/kalandjátékokhoz hasonlóan haladunk előre a történetben. Az eredetileg Ouya-ra fejlesztett játék PC-re és Mac-re is megjelent, azon a napon, amikor Joel 7 éves lett volna.

Hogy fejezzük ki a fájdalmat szavak nélkül? És a reményt? A felnőttek is nehezen fogalmazzák meg mi történik, még önmaguk vagy egymás számára is. Ugyanakkor mindent megtesznek, hogy ne rekesszék ki Joel testvéreit se a beszélgetésekből, a tragédiából. Sok olyan párbeszédet hallhatunk, ahol szeretettel, érzékenységgel, a realitást nem tagadó beszélgetéssel teszik ennek az egésznek a részévé a gyerekeket, úgy mesélve a felbolydult mindennapokról, hogy felfoghassák, mi történik. Parkban sétálunk, segítők és támogatók képeit, rajzait nézzük, mintha kiállításon lennénk, kedves és szomorú képeslapokat lapozunk. Reményeket, mindennapi kis vesződségeket, telefonbeszélgetéseket hallunk, üzeneteket olvasunk. A kezelés végén pedig jön a várakozás, az ellenőrző tesztek és még több várakozás. Majd a hírek, a rossz hírek… Mi marad hátra, ha minden lehetséges gyógymód, terápia és gyógyszer sem elég? Jönnek a statisztikák, a jéghideg tények méretekről, a beavatkozásról, a lehetőségek radikálisan lecsökkent számáról, de egyvalamiről nem esik szó. A jövőről. A jelen és a múlt képvisel minden mondanivalót és az elhangzó információk magját, mert ha egy lépéssel is tovább mennénk, akkor szembe találnánk magunkat a tehetetlenséggel. És elkezdődik a találgatás, az előrejelzések. Sosem adnak annyi időt, amennyit szeretnénk, ha adnának. A közeledő végzetre finom, majd egyre konkrétabb utalások, a hátralevő hónapok kitolása, a fájdalomcsillapítás pedig ismét tények, kezelések és dózisok hűvös, számszerű tennivalók és lehetőségek halmazának tűnik csupán.

És a beszélgetések… Reményekről, utazásokról, a kérdésekről szólnak. És a rengeteg változásról, hiszen a kórházak, az ellátás vagy a gyógyulás reményében a legjobbat keresi mindenki. Akkor is, ha a legjobb is alig jelent némi esélyt. A legfelkészültebb és legnevesebb intézmény is félelmekkel teli, olyan családok és gyerekek lakják – átmenetileg – a falak közti szobákat, akiknek több kérdőjel van az életében, mint remény. Aztán ez is változik és van, amikor ez rosszat, máskor pedig jót jelent. Ha pedig nem abszolút kategóriákban gondolkodunk többé, akkor ki tudjuk mondani: halált vagy életet. Márai Sándor így fogalmazott a tragédiákkal kapcsolatban: „Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel.”

Sokakat érintő és erős témához nyúlt a Numinous Games csapata, az pedig még bátrabbá teszi a kezdeményezést, hogy személyes veszteségből fakad. A feldolgozásnak és az elengedésnek, a megnyugvásnak is szerepe van ebben, de egyszersmind azt is megmutatja, hogy a videojáték mennyire sokoldalú eszköz tud lenni. Még ha személyes érintettségünk nincs is a témában, akkor is eleget ad a 'That Dragon, Cancer', hogy belelássunk egy olyan folyamatba, amibe önként senki se szeretne belelátni. Az érzelmi hullámzások, a beszélgetések, az emlékek reményteli és tragikus pillanatok sorát hozza közelebb, de egy valami biztos: Joel és családja történetét végigjátszva valami bennünk is megváltozik legbelül.