A skót whisky hagyományos fogyasztási módja során egy kevés vizet adnak az italhoz, mielőtt azt kortyolgatni kezdik. Mégpedig azért, mert ezzel állítólag testesebb ízek csalhatók elő az italból. Mint a kísérletek igazolták, ez valóban így van, és a szakértők menet közben abba is bepillantást nyertek, hogyan viselkednek egyes gyógyszerek a szervezetben.

Björn Karlsson és Ran Friedman, a svédországi Linnaeus Egyetem kutatói számítógéppel szimulálták, hogyan keverednek egymással az etanol és a víz molekulái. És hogy jobban megértsék, mi történik, rendkívüli módon lelassítva modellezték az interakciókat. Végül a keverékhez hozzáadták a gvajakol nevű vegyületet is, amely részben felelős a whisky jellegzetes, füstös és keserű ízéért.

A szakértők úgy találták, hogy 40 térfogaszázalékos alkoholszint mellett vagy efelett a gvajakol molekulái hajlamosak a folyadék belsejében, a felszíntől távol maradni. Ha viszont nagyjából 25 százalékosra hígítjuk az italt, a gvajakol felúszik a felszínre, így sokkal jobban érvényesül az íze és az illata.

Az egyszerű modell alapján tehát valóban van igazság abban, hogy a whisky hígításával jobban kijönnek annak ízei, mondja Karlsson. A kutatók számára a jelenség azért is érdekes, mert a gvajakol egyes gyógyszerekben, például néhány köhögésre adott szirupban is benne van, és ez a viselkedés befolyásolhatja, hogyan hatnak a szerek a testen belülre kerülve.

A whiskyre visszatérve, első hallásra a 25 százalékosra hígítás túlzásnak tűnhet, de a profik például a kóstolók során nagyon hasonló mértékben, nagyjából 20 százalékosra hígítják az italt. Korábbi kísérletek kimutatták, hogy a gvajakol hajlamos az etanol közelében maradni, és amikor az alkoholkoncentráció magas, az etanol molekulái a folyadék közepén gyűlnek csomókba, ami megakadályozza, hogy a gvajakol a felszín közelébe jusson.

Ha azonban hígítani kezdjük az italt, az etanol egyre egyentelesebben oszlik szét, és így a gvajakol is feljuthat a felszínre. Vagyis az alkohol és a víz fura együttes viselkedése mindenre választ ad, még az olyan komplex italokkal kapcsolatban is, mint amilyen a whisky.

Hughes ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy egy másik, általuk nem vizsgált tényező szintén nagyon erősen meghatározhatja a víz és az alkohol egymással való viselkedését: mégpedig a pohár formája. A szimulációkat doboz alakú tartályokban végezték, de lehetséges, hogy a folyadék másként viselkedik, ha whiskyspohárban, flaskában vagy más alakú edényben van.