Az AMD év elején nagyvonalakban már elárulta, mire lehet számítani a Seattle szerverprocesszorok esetében, amelyek 28 nm-es csíkszélességgel készülnek, és összesen nem kevesebb, mint nyolc darab ARM Cortex-A57-es processzormaggal rendelkeznek. Az újdonságok a korábbi információk szerint az idei év vége felé jelenhetnek meg, a májusi bemutatónak hála pedig már azt is tudhatjuk, mely szerverprocesszor-családban foglalhatnak helyet (Opteron A1100). Az azonban máig titok volt, mi mindent rejt egy ilyen Seattle lapka az ARM processzormagokon felül.
A lepel a Hot Chips szimpózium alkalmával hullott le, ahol részletesen bemutatták az új chipet. Egy alap blokkdiagramon így néz ki az újdonság:
A Seattle nyolc darab 64-bites Cortex-A57-es processzormagja speciális elrendezésben foglal helyet a lapkán: az egyes processzormagok kétmagos párokat alkotnak, ezek a kétmagos modulok pedig 1 MB-nyi megosztott gyorsítótárral rendelkeznek, így a chip összesen 4 MB-nyi L2 Cache-t vonultat fel (ez az elrendezés nagyon ismerős lehet az AMD asztali processzoraiból). A négy darab kétmagos processzormodul összesen 8 MB-nyi harmadszintű megosztott gyorsítótárhoz fér hozzá, ami összekapcsolja az összes processzormagot, a társprocesszorokat, a memóriavezérlőt, illetve az I/O vezérlőt is. A másod- és harmadszintű gyorsítótárak 16 utas asszociatív típusúak, és jár hozzájuk ECC támogatás is, a Seattle cache hálózata pedig – amibe az elsőszintű gyorsítótárak is beletartoznak – teljes mértékben koherens, ami azt jelenti, hogy ugyanannak az adatnak a különböző gyorsítótár-szinteken tárolt változatai között nem lehetnek eltérések.
Áttérve a memóriavezérlőre azt láthatjuk, hogy a Seattle kétcsatornás memóriavezérlőt kapott, amely DDR3-as és DDR4-es memóriamodulokat egyaránt kezel, méghozzá ECC támogatással karöltve. Ezek az egyenként 72-bit széles memóriacsatornák maximum két RDIMM, So-Dimm, vagy UDIMM memóriamodul kezelésére képesek attól függően, melyik memóriatípust választja az adott szerveralaplap gyártója. A memóriamodulok maximális sebessége 1866 MT/s lehet, egy-egy Seattle szerverprocesszor pedig maximum 128 GB-nyi rendszermemória megcímzésére képes, azaz négy memóriamodulra leosztva memóriamodulonként 32 GB-os maximális kapacitás alkalmazására van mód.
A felsoroltak mellett két társprocesszor is jelen van a Seattle szilíciumlapkáján: az egyik az SCP (System Control Processor), a másik pedig a CCP (Cryptographic Coprocessor) nevet kapta.
Az SCP tulajdonképpen egy parányi SoC a Seattle tokozásán belül – méghozzá egy nagyon érdekes SoC. Az SCP egy ARM Cortex-A5-ös processzormagra támaszkodik, amelynek saját ROM-ja, RAM-ja és I/O rendszere van, beleértve egy 1 Gbps-os sávszélességű rendszermenedzsment-portot is. Az SCP feladata az energiaellátás vezérlése, illetve a rendszer konfigurálása, valamint a boot folyamat kezdeményezése, sőt, még szervizprocesszorként is funkcionál, amelyen keresztül elérhetőek a rendszermenedzsmenttel kapcsolatos szolgáltatások. Az ARM TrustZone technológiájának köszönhetően az SCP létre tud hozni egy teljesen biztonságos környezetet, amely a Cortex-A57-es processzormagoktól függetlenül üzemel. Ebből a tekintetből nézve az SCP hasonlít a Beema és Mullins APU egységekben található PSP-hez (Platform Security Processor).
A CCP ezzel szemben egy speciális célhardver, amely tulajdonképpen arra való, hogy a kódolással, dekódolással, tömörítéssel és kitömörítéssel kapcsolatos munkafolyamatok elvégzésétől megkímélje a Cortex-A57-es processzormagokat. A CCP hardveres gyorsítást kínál az AES, az ECC, az RSA, az SHA és a ZLib típusú munkafolyamatokhoz, plusz tartalmaz egy "valódi", hardveres véletlenszám-generátort is. Maga a CCP mind az SCP, mind pedig a Cortex-A57-es processzormagok számára elérhető: előbbi biztonságos, utóbbiak pedig biztonságot nem igénylő feladatokhoz vehetik igénybe.
Az előadás alkalmával természetesen előkerült egy Seattle referencia szerver is. Ez a konfiguráció egy 1P formátumú alaplapot tartalmazott, ami egy 2U formátumú házban foglalt helyet, méghozzá úgy, hogy mellette még nyolc darab merevlemez is elfért. Az alaplap négy darab DDR3-as memóriafoglalatot, két PCI Express slotot (1x8 vagy 2x4 üzemmód), illetve nyolc SATA portot, két 10 Gbps-os Ethernet portot, valamint négy I²C portot, és két UART portot kínált.
Az AMD szerint ez a referencia konfiguráció a partnerek igényeinek kielégítését szolgálja – természetesen a szoftver- és hardvergyártókat egyaránt beleértve. Nincs kizárva, sőt, erősen valószínű, hogy az első Seattle szerverek pont a fentebb említett referencia dizájn köré épülnek majd – ez legkésőbb a negyedik negyedév folyamán kiderül, ugyanis akkor válnak elérhetővé kereskedelmi forgalomban az első Seattle alapú termékek.
