Shop menü

MÉGSEM A SZÉL SZÁRNYÁN REPÜLNEK A PÓKOK

Egy nemrég megjelent kutatás igazolja, hogy az ökörnyálba kapszkodó pókok repüléséhez gyakorlatilag semmi köze a légáramlatoknak, hanem elektrosztatikus erők eredménye a levegőben maradás. 
Jools _
Jools _
Mégsem a szél szárnyán repülnek a pókok

Az ökörnyálról, vagyis a levegőben szálló, áttetsző fonáldarabról, sokáig azt hitték a kutatók, hogy gyakorlatilag siklóernyőként, léghajóként szolgál a pókok számára. A levegőbe bocsátott, rendkívüli finomságú pókfonál lehetővé teszi, hogy rovarok akár több kilométer magasságba is elemelkedjenek a felszíntől, és óriási távolságokat tegyenek meg a levegőben. Egyes pókok akár 25 napig is kibírják táplálék nélkül légi utazásuk során.

Darwint magát is ámulatba ejtették az aprócska léghajósok. 1832-ben arról számol be naplójában, hogy befogott néhány ilyen pókot, és egyes egyedek több mint 100 kilométert tettek meg az ökörnyálba kapaszkodva. Darwin eredetileg úgy gondolta, hogy láthatatlan hőáramlatok magyarázhatják a hasonló utak startját, ugyanakkor azt is megfigyelte, hogy a szálak taszítják egymást, tehát elektrosztatikus erők is közreműködnek a folyamatban.

Galéria megnyitása

Az 1830-as években a kutatók többsége elfogadta, hogy a szél irányítja a pókok útját. Egy 1874-ben megjelent kutatás következtetése szerint a pók türelmesen várja, amíg arra jár egy légáramlat, majd „ökörnyálra kapva” útnak indul. A szakértők még száz évvel később is meg voltak győződve arról, hogy a pókok utazásuk során ki vannak szolgáltatva az uralkodó szeleknek.

Egy nemrég megjelent kutatás azonban igazolja, hogy valójában nem a légáramlatok, hanem elektrosztatikus erők irányítják a pókok légi útját. A töltés részben a légkörből származik, részben pedig a pókfonál és a száraz levegő közti súrlódás nyomán keletkezik. Eredményeként a kibocsátott szálak közt taszító erők lépnek fel, illetve ezek összességében olyan erőhatást váltanak ki, amely felemeli a beléjük kapaszkodó pókot, annak levegőben maradása tehát gyakorlatilag független a légáramlatoktól.

A felfedezés megmagyarázza, hogyan képesek az állatok teljesen szélcsendes időben is magasra és távolra jutni a légkörben, illetve hogyan repülhetnek viszonylag kevéske ökörnyál révén a nagyobb testű pókok is. A szakértők a továbbiakban a töltés eredetét, illetve felnagyításának lehetőségeit vizsgálják meg alaposabban. Azt remélik, hogy a metódus utánzása révén egészen újfajta repülési technológiák lehetnek kidolgozhatók.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére