Medúzák miatt kellett leállítani a hét elején a világ egyik legnagyobb atomerőművének egy részét, a Svédország dél-keleti partvidékén található oskarshamni erőmű hármas számú reaktorának hűtőcsöveit ugyanis gyakorlatilag teljesen eltömítették az állatok. A több tonnányi medúzát azóta sikeresen eltávolították a kezelők, és a reaktor újraindult.

A svéd erőmű mindhárom reaktora az úgynevezett forralóvizes típusba tartozik. Ennek lényege, hogy az áramfejlesztő turbinákat meghajtó gőzt a nyomottvizes reaktorokkal ellentétben nem gőzfejlesztőkkel nyerik, hanem az magában az aktív zónában keletkezik, vagyis közvetlenül a reaktortartályban elhelyezett fűtőelemek forralják a vizet. Ezt a gőzt aztán a turbinákra vezetik, majd némi hűtést követően visszakeringetik a reaktortartályba, ahol egyrészt alulról hűti a fűtőelemeket, másrészt a gőz forrásául szolgál. A tápvíz csőrendszere teljesen zárt, hűtéséről pedig egy különálló rendszer gondoskodik, amely kívülről folyamatosan hideg vizet keringet a turbinák alatt elhelyezett gőzkondenzátorba. Ezt a csőrendszert tömítették el a medúzák, amelyek komoly problémát is okozhattak volna, hiszen külső hűtés hiányában túl meleg tápvíz áramlott volna vissza a reaktortartályba.

A probléma nem egyedi, tavaly egy kaliforniai reaktort kellett ideiglenesen leállítani a hűtőrendszert elárasztó szalpák (a zsákállatok egyik fajtája) miatt, 2005-ben pedig az oskarshamni erőmű egyes számú reaktorát „szabotálták” a medúzák. A tengerbiológusok szerint a jövőben a hasonló incidensek gyakoribbá válhatnak, mivel úgy tűnik, hogy egyre több medúza található a vizekben, a reaktor leállítását okozó faj, a fülesmedúza pedig különösen elterjedtnek tekinthető. A fülesmedúzák −0,4 és 31 °C-os vízben is képesek megélni, mindenféle környezetet kedvelnek, de nagy előnyben részesítik a partmenti vizeket. Nem zavarja őket, ha alacsony az oxigénkoncentráció, és az sem, ha egy édesvizű folyó torkolatában vannak. Különösen nagy számban fordulnak elő az olyan területeken, ahol a természetes halpopuláció lehalászás miatt vagy más okból kipusztult. Az állatok lárvája legfeljebb fél centis, a felnőtt egyedek mérete viszont elérheti a 45 centimétert is.

A medúzákkal szembeni harcban az is komoly problémákat okoz, hogy egészen mostanáig nem igazán figyelték elterjedésüket, az állatok balti-tengeri jelenlétéről például gyakorlatilag semmiféle adat nincs.