De ki az a Zoe Quinn? Aki számára ismeretlenül cseng a név, következzen egy kis ismétlés. A hölgy egy rendkívül gyenge játékfejlesztő, bár itt a "játék" szót érdemes idézőjelben kezelni. A súlyos depresszióval és kisebbségi komplexussal küzdő lány leginkább a Depression Quest néven futó "játékáról" lett híres, ami valójában inkább hasonlít egy interaktív weboldalra, mint játékra.
Quinn ezt követően nem bízta a véletlenre a műve fogadtatását, és különböző nagyobb amerikai internetes játékújságok szerkesztőivel került egy ágyba, akik (hogy-hogy nem) mind kiemelkedő mennyiségű tartalomról szóló ódákat és jó értékeléséket ígértek neki. Ezt követően Quinn akkori barátja hatalmas csalódottságában egy blogposztban rántotta le a leplet az egész történetről, majd robbant a bomba: nem sokkal később a brit Breitbart magazin nyilvánosságra hozta, hogy a vezető amerikai internetes videojáték-oldalak főszerkesztői egyébként egy közös levelezőlistát tartottak fent, ahol évek óta megbeszélték egymás között, hogy milyen tartalmakkal foglalkoznak, mit magasztalnak fel, mit süllyesztenek el direkt, és mire hány pontot adnak az értékeléskor.
Nem sokkal később a teljes amerikai online játéksajtó több éve tartó korruptsága lelepleződött, és ennek nyomán elindult a #GamerGate kampány, ahol a játékosok tulajdonképpen megpróbáltak megküzdeni a saját hobbijukért, és az azzal foglalkozó sajtó tisztaságáért lobbiztak.
Persze a #GamerGate mozgalmat hamar besározta Zoe Quinn és hű társa a bajban, Anita Sarkeesian. Mindketten állandó zaklatásról számoltak be, arról, hogy a videojáték-ipar és a videojátékok önmagukban is szexisták, ezek mellett pedig legfőbb céljuk volt elhozni a progresszív politikai gondolatok, a homoszexualitást, a transzneműséget, a gender-elméletet és a feminizmust a videojátékokba. Mivel a játékostábor nem volt hajlandó elfogadni, hogy a kedvenc hobbijukat valakik politikai haszonszerzésre használják fel, a két oldal megütközött, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az elvakult politikai korrektség győzni látszik: kevesen mernek hivatalosan a #GamerGate mellé állni, hiszen egyértelmű, hogy utána milyen jelzőkkel illetnék őket (amik közül csak az egyik lenne az "n" betűvel kezdődő és az "áci"-val végződő). A nagy amerikai internetes lapok, köztük a Polygon, a GameSpot és az IGN pedig kizárólag a #GamerGate egyik oldaláról (Quinn és Sarkeesian oldaláról) számolt be az eseményekről, azt is nagyon ritkán, hiszen egyértelműen tartottak a súlyos arcvesztéstől a kikerült információk alapján.
Mind Anita Sarkeesiannak, mind pedig Zoe Quinnek bejött az áldozat szerepe, holott romlottságuk, főleg az utóbbinak, tisztán látható az eddigiek alapján. Innentől kezdve folyamatosan a figyelem középpontjában tudtak maradni, hiszen egyértelmű céltáblává váltak az összes fórumon és a közösségi médiában. Quinn most erről írt egy könyvet Crash Override: How To Save The Internet From Itself címen, amiben leginkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy őt mint szerencsétlen áldozatot miként támadja meg a csúnya internet, és főleg annak kocka-férfi-kirekesztő-gamer közössége. Erre a könyvre pedig most lecsapott Hollywood is: a Sony Pictures vezetője, Amy Pascal szeretné vászonra vinni az anyagot, a főszerepre pedig állítólag Scarlett Johanssont szeretnék megszerezni.
Sajnos egyértelmű, hogy a #GamerGate ebből nem jöhet ki jól, és Hollywoodot ismerve a végeredmény talán még ennél is jobban a játékosok ellen fordítja majd a közvéleményt, mint amit eddig Quinn és Sarkeesian a politikai kampányával elért.
